Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-10 / 108. szám

1978. május 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy párthatározat a megvalósulás útján Fegyverneken minden rendben? „Társadalmi éle­tünknek nincs olyan területe, amely ne függne a termelés, az építő­munka eredményeitől. Az életszínvonal emelését, a kultúra, a tudomány fejlesz­tését, hazánk egész szocia­lista fejlődését a gazdasági építő munkával kell meg­alapoznunk” — mondotta a XI. kongresszuson Kádár János elvtárs. Ebből követ­kezik, hogy a gazdaságpoli­tika kialakítása a párt köz­ponti feladatai közé tartozik, és hogy a területi pártszer­veknek — köztük a községi pártbizottságoknak — jelen­tős feladatuk van annak he­lyi érvényesítésében és meg­valósításában. Fegyverneken a községi pártbizottság működés; terü­letén két termelőszövetkezet — a Vörös Csillag és az Aranykalász — a körzeti áfész, a költségvetési üzem, a Kunhegyes és Környéke Ipari Szövetkezet 2-es számú telepe, a mezőtúri szőnyeg- szövő kihelyezett részlege, és a Volán-kirendeltség dolgo­zik. A mezőgazdasági szö­vetkezetek éves árbevétele mintegy 200 millió forint, a többieké együttesen 50 mil­lió körül van, míg az áfész 100 milliós forgalmat bonyo­lít le. Kézsmárki Zoltánnal, a nagyközségi pártbizottság titkárával arról beszélgetünk, milyen módszerekkel bizto­sítják a párt gazdaságpoli­tikájának érvényesítését, hisz, mint a számok is mu­tatják, jelentős gazdálkodási egységekről van szó, ame­lyeknek jó vagy rossz mun­kája nemcsak a település, dei az egész járás, sőt a me­gye gazdálkodására is ha­tással van. Túlteljesítették a terveket — Amikor az öt évre szó­ló cselekvési programunkat készítettük, a központi cél­kitűzések, a hely; adottságok és lehetőségek figyelembevé­telével határoztuk meg a tennivalókat. Félidőnél va­gyunk, de máris lemérhető, hogy ennyire hatékony és tervszerű nem volt még a gazdasági élet pártirányítá­sa, mint ezekben az években, hónapokban. — Mi a bizonyíték? — Például: a gazdasági egységek éves zárását, terv- készítését megelőzően a párt- bizottságunk mellett dolgo­zó gazdaság- és szövetkezet- politikai bizottság szakem­berek bevonásával mindenütt vizsgálatot folytat, elemzi a kialakult helyzetet, és ebből vonja le következtetéseit. Ez pedig azt jelenti, hogy mi nem utólag, hanem előre megmondjuk a gazdasági egységek vezetőinek, mun­kásainak, mit várunk tő­lük az elkövetkezendő esz­tendőben. így volt ez pél­dául 1978. január 10-én, ami­kor az 1977. évi tervek tel­jesítését elemeztük, és ismer­tettük az idei esztendő leg­fontosabb gazdaságpolitikai célkitűzéseit. Ide tartozik, hogy az adott területek pártszervei, szer­vezetei Fegyverneken is min­denütt elkészítik az éves gazdasági terv végrehajtásá­ra vonatkozó intézkedési ter­veiket, amelyeket pártcso- port-üléseken, ágazati érte­kezleteken beszélnek meg kommunistákkal és párton- kívüliekkel. összegyűjtik a hasznosítható javaslatokat. Tavaly például az ötletek mintegy 70 .százalékát hasz­nálták fel a munka során. Évközben azután rendszere­sen értékelik a feladatok végrehajtását. Kézsmárki Zoltán a Vörös Csillag Tsz üzemi pártvezetőségének ebbéli munkáját, mint pél­damutatót említi. Szinte nap­rakészen tudják minden ága­zatról, hol tartanak a terv végrehajtásában. Többféle segítség — Értékel községi pártbi­zottságunk is, évente két­szer vizsgáljuk a cselekvési program községi végrehajtá­sát. Ha közben valamilyen területen gondok jelentkez­nek, akkor a végrehajtó bi­zottság teszi meg a szüksé­ges lépéseket. Erre is egy példát: 1976-ban az áfésznál gazdálkodási problémák vol­tak, késlekedtek egyes épít­kezések befejezésével. Vég­rehajtó bizottságunk konk­rétan meghatározta mit kell tenni azok megszüntetéséért, és azután elszámoltatta az áfész vezetőit a tett intézke­désekről. Az eredmény? Ta­valyi munkájuk után most eséllyel pályáztak a kiváló cím elnyerésére. A mi el­vünk az, hogy értékítéletünk mindenkor állja meg a he­lyét. Persze ehhez az is hoz­zátartozik, hogy egyetlen községi pártszerv sem nél­külözheti ma már azt a nagy szellemi tőkét, amely már szinte minden településen adódott. Itt, Fegyverneken például már százötven fel­sőfokú végzettségű szakem­ber dolgozik. És hozzátarto­zik mindehhez az a jelen­tős segítség is, amit a já­rási pártbizottságtól kapunk. Ez a segítés többféle. Em­líti a nagyközségi pártbizott­ság titkára a rendszeres be­számoltatásokat, az írásos tájékoztatókat. amelyeket megkapnak a járási pártbi­zottságtól és így tudják, hogy a „rangsorban” melyik helyet foglalják el gazdálko­dási eredményeikkel. Egy cél érdekében — Miben mérhető a kö­zös munka eredménye? Nos, abban, hogy a követelmé­nyeknek egyértelműen ele­get teszünk, hogy egyetlen olyan munkahely sincs Fegy­verneken, amelyik az éves tervét ne teljesítette volna túl, hogy gazdálkodásunk gyönge pontjait megszüntet­tük. Erre is egy példát: a háztáji gazdaságok ma már itt is jelentős értéket ter­melnek. Míg 1976-ban 2,1 millió forintnyi terméket ér­tékesítettek. tavaly már csaknem 6 milliót. És még egy példát hadd említsek: éppen a járási pártbizottság kezdeményezésére dolgozunk most a tiszabői Petőfi Tsz és a két helyi termelőszövet­kezetünk között létrejövő együttműködési megállapo­dás tervezetén, amelyben közös beruházások éppúgy szerepelnek, mint Tiszabőna szakember-ellátottság meg­oldása. És ha már szóba került a járási pártbizottságnak a községi pártszerveket segítő munkája, említsünk más Pél­dát is erre. Előfordul, hogy üzemi pártbizottságok titká­rait „ülteti asztalhoz” a já­rási párt-vb beszámolásra. Amikor* például a kunhegye- si Kunság Népe Tsz pb-tit- kára adott számot tevékeny­ségükről — és amelyen részt vett a nagyközségi pártbi­zottság titkára, a termelőszö­vetkezet elnöke is — nagyon is konkrétan volt szó arról, hogyan szüntessék meg a tsz-ben dolgozó pártalapszer- vezetek munkájában megle­vő színvonalkülönbségeket. Állásfoglalásban rögzítette a járási párt-végrehajtóbizott­ság, hogy a gazdaságpolitikai agitációt széleskörűen, min­den formában — írásos, szemléltető viták rendezése — alkalmazza a szövetkezet. Szakértelem, politikai fel- készültség, hozzáértés, a he­lyi körülmények, a központi döntések, határozatok és azok indítékainak ismerete és helyes értelmezése, mind­mind nélkülözhetetlen a gaz­daságpolitikai feladatok vég­rehajtásában. Varga Viktória KÖVETKEZIK: Következetesek a kengyeliek T ekintete végigsiklott a falon, majd megpihen egy arcon, egyik mun­katársa arcán. A szót, hogy volt munkatársa, még nem tudta megtanulni. Észre sem veszi, hogy kihúzza az asztal - fiókot, rakosgatna benne, de a fiók üres. Persze, hogy az, hiszen leszámolt, május 1- től nyugdíjas. Miért van itt? Ráér, hát benézett. Sándor Valéria első mun­kahelye 1945-ben az alattyá- ni községi elöljáróság volt. Az élelmiszerjegyek nyilván­tartása és elosztása volt a feladata. Amikor megalakul­tak a tanácsok, a Begyűjtési Hivatalba helyezték át. On­nan a pénzügyi osztályra ke­Bűcsűzás után rült, ahol nyugdíjazásáig mint gazdálkodási főelőadó dolgozott. — Eleinte, ha kérdezték, hogy miért a tanácsi munkát választottam, nem tudtam megmondani. Nem dicseked­hettem jó fizetéssel, azzal sem, hogy kényelmes helyet találtam. Éppen csak, hogy kiléptem a gyermekkorból, már olyan felelősség szakadt rám, hogy sokszor azt hittem, nem bírom tovább. Gazdál­kodás az életet jelentő ke­nyér-, meg cukor jeggyel, részt venni a cseppet sem népsze­rű begyűjtési feladatok ellá­tásában, aztán 20 éven át csipegetni innen, meg onnan is egy kis pénzt, hogy tága­sabb iskolája, ivóvize, vil­lanyvilágítása legyen a köz­ségnek. Édesanyját korán elvesz­tette, testvérei szétszóródtak, ki Pesten, ki az ország másik végében kereste boldogulá­sát. Magára maradt, de nem volt soha egyedül. Mindenki ismerte és mindenkit ismert, később már észre sem vette, hogy otthoni és „benti” örö­meit, gondjait nem tudja megkülönböztetni. Munkában eltöltött éveit a búcsúztatására készült szám­adás így összegezte: 30 esz­tendőt adott a közügyeknek, három évtizedet mint tanácsi dolgozó, két cikluson át a pártalapszervezet titkáraként és közel 20 évet mint népi el­lenőr. Erdeményes munkássá- , gát több, szép kitüntetés, köztük a Munka Érdemrend arany fokozata fémjelzi. — Milyen volt a búcsú? Örömmel és szomorúsággal vegyes. Kell a pihenés, az is jó, hogy több időm jut ez­után a kertészkedésre, olva­sásra, rokonlátogatásokra. Nehéz volt viszont búcsút mondani azoknak, akikkel annyi éven át együtt örül­tünk. Terveim? Kipihenem magamat, rendbe hozom a kertemet, végiglátogatom a rokonságot, aztán szakítok időt arra is, hogy néhanapján benézzek a tanácsházára. I. A. Új vasúti híd épül a Tárnán Jászdózsa határában. A vasúti hídtól kezdődően három kilo­méteres szakaszon új nyomvonalra építik a vasúti pályatestet is A SZAKÉRTELEM ÁRA Korszerűbb termék, technológia és ember Senki nem panaszkodhat: kiváló a levegő a műhely- csarnokban. Igaz, tocsog az ember lába alatt a talaj, de por nincs egy szem se. Az Aluminiumárugyár tiszafüredi gyáregységében azért öntötték le bitumennel a padlóza­tot, hogy sajtolásnál véletlenül se kerüljön a levegőből a szerszám s az anyag közé por - mert az csíkot húz a leendő teás-, tejes-, vegyszereskanna oldalán. A bitu- míen tocsog, így nemsokára levakarják a padlóról, kitalál­nak helyette mást. Hogy mindennek mi köze a szakmunkás- képzéshez? Egész nap fogantyú Egyszeri megállapítással nehéz lenne erre válaszol­ni. De, hogy van köze, azt a tények s a vélemények sora bizonyítja. Jelenleg a gyárban ötszáz- hatan dolgoznak. Tavaly százharmincegyen jelentkez­tek munkára, és százne'gy- venhatan mentek innen más­hová. Tehát megközelítőleg egyharmada cserélődött ki az „alu” személyi állományá­nak. Sok ez vagy kevés? Ha azt nézzük, hogy a legtöbb magyarországi vállalatnál, ahol főleg betanított munká­sokat foglalkoztatnak, ez a jellemző, akkor azt mond­hatjuk, hogy nem sok, — ha viszont azt vizsgáljuk: két­száz ember fordult meg az üzemben és száz dolgozót kellett betanítani, begyako­roltatni — ez már nem kevés. Még termeléskiesésnek sem. Mi a munkaerőmozgás oka? A gyárban főként betanított munkások dolgoznak. Ügy mondják, ha jelentkezik az utcáról valaki, felveszik, mert kell a munkáskéz. Miért kell? Termékeik nagy része kézi munkát igénylő gyártmány. Sok-sok kézi munkát igé­nyel. Igaz, ellentmond ennek, hogy az említett kannák nagy sorozatban — van olyan, amelyből kilencvenezret gyártanak egy esztendőben — készülnek, s egyszerűek. A nagy sorozat miatt a munka­folyamat apró részekre bom­lik, van aki, egész nap hét- ről-hétre egyféle kannafo­gantyút sajtol. Az efféle munkákhoz elegendő a dol­gozót betanítani, csinálja ugyanazt évekig, ha el nem megy. A munkásgárda tehát éven­ként megújhodik, a gépek, amelyekkel dolgoznak vi­szont igencsak régiek. A va­donatúj műhelycsarnokban — került majd húszmillió fo­rintba — olyan gépek dol­goznak, amelyek életkorát két számjeggyel lehet csak jellemezni. Nem sokkal fia­Magvar gyógyszerek Teheránban A Medimpex, a Magyar Optikai Művek és a Medicor — vesz részt a június 10-én Teheránban nyíló Irán— MED orvosegészségügyi kiál­lításon. A Medimpex kész gyógyszereket és gyógyszer- alapanyagokat szállít part­nereinek, ezúttal a magyar gyógyszeripar legújabb ké­szítményeit, elsősorban a da­ganatos megbetegések gyó­gyításában alkalmazható gyógyszereket mutatják be. talabbak a sajtolok a régebbi műhelyekben sem. Ebből kö­vetkezik, hogy beállításuk, működtetésük nem igényel nagyobb szaktudást, éppen ezért aligha lepődhetünk meg a látványon: egyik mun­kás adja a kupacból a fém­tárcsát, a másik bekeni olaj­jal, s beteszi a sajtó szerszá­mai közé, a harmadik pedig kiveszi a félig kész terméket. Monoton munka — óriási zajjal. (A KÖJÁL még nem fedezte fel.) A gyárban már működik egy gép, amely meg­csinálja ugyanezt önmaga. Pneumatikus és hidraulikus elemekkel. Engedélyre várva A jövő valahol itt kere­sendő. Hiszen aligha lehet évekre szóló megoldás az, ahogyan most készítik pél­dául a teáskannát. Bóta Ist­ván fémnyomó, betanított munkás mondja: „Nekem kovács a volt szakmám, de műszak végére sokszor mi férfiak is kidőlünk...” A nagy sorozat automatákat, célgépeket kíván. (Kívánna.) Vagy úgy, mint más üzemek­ben, pótlólag kell felszerelni a régi gépeket, munkát köny- nyítő elemekkel. Persze, ez még kevés. Már működik ugyanis ilyen pótlólag auto­matizált masina, de mint mondjíák, termelékenysége alacsony, s gyakran elromlik. Így tehát nem sokat ér. Szak­emberek kellenének, akik be­állítják, akik javítják. Ko­vács Zoltán személyzeti osz­tályvezető a szakmunkás- képzésről: „Gondoltunk ar­ra, hogy szakmunkástanfo- lyamot kellene indítani fém- nyomóknak és csiszolóknak. Ezekre a szakmákra nem ké­peznek munkásokat máshol az országban, így KGM en­gedély kell hozzá. Hát ezt várjuk...” Felvetődött tehát a szak­munkásképzés gondolata. Igaz, későn. Persze, erre is van magyarázat: nem volt jelentkező, nem volt megfe­A minden évben március 31-én esedékes országos állat­számlálás idén nem hozott váratlan eredményt; az ál­lattenyésztés fejlesztésére ko­rábban hozott kormányintéz­kedések hatására fokozódó tenyésztésiitartási kedv nyo­mán szinte meg lehetett jó­solni az állattenyésztés leg­jellemzőbb számszerű össze­függéseinek alakulását. Az ország szarvasmarha­állománya 20 ezerrel megha­ladta a kétmilliót, és 60 ezer­rel nagyobb, mint tavaly március 31-én volt. A juhállomány 200 ezerrel lelő gyakorlati idő, s így to­vább. Most van, a szakmun­kásképzés léte a választól függ. Utasítások, ellentmondások Igaz, még ez is kevés az üdvösséghez. A gyárban kor­szerűsítik a gyártmányszer­kezetet. Ráfér, hiszen jóné- hány esztendeje jónéhány terméket változatlanul gyár­tanak. (Mit lehet egy teás­kannán módosítani? Sólyom­vári György osztályvezető a szekrényből elővesz egy házi és egy külföldi gyártmányt. Az utóbbi kecses, mintákkal díszített — akár dísztárgy is lehetne. Lehet, hogy a vál­lalat formatervezői még nem látták?) Szükség van a tech­nológiai folyamat szervezésé­re is. A tiszafürediek a buda­pesti központból kapják az instrukciókat: mit gyártsa­nak és hogyan. Az évek múl­tán egyre több az ellent­mondás, mindinkább szükggg lesz — s már van — a gyár­egység mérnökeinek munká­jára. (A régi gyártásirányí­tók helyére a központban újak kerültek. Akad közöttük olyan, aki úgy ad utasítást, £ogy még nem látta a füredi gyárat.) Újítások, szellemes műszaki megoldások bizo­nyítják a vidéki szakembe­rek önállóságát. Ellenérv: az önállóságnak is vannak fel­tételei: Itt is változtatni kell például a műszakiak létszá­mán, és ennek a vélemény­nek ad igazat a szerszám- gyártás sorsa is. (A kannákat sajtoló gépekhez Budapesten készítik ezeket a gépeleme­ket.) Egy elképzelés szerint Tiszafüreden kiépítik a szer­számjavító és gyártó bázist. Az egyszerűbbeket ma még kézzel reszelik, míg Budapes­ten ezt a munkát gép végzi. A cipőt marasztaló padló­val kezdtük. Közrejátszik a dolgozók közérzetének alaku­lásában ez, úgy mint a kenő­anyaggal becsapott fal, vagy az, hogy néhány munkaterü­leten ugyanazért a munká­ért magasabb fizetést kap­nak a központiak. Mindez közvetve vagy közvetlenül befolyásolja a jövő-menők számát, hasonlóképpen a szakmunkásképzéshez. Már­pedig a korszerűbb termé­kekhez nemcsak korszerű gé­pek kellenek. Leginkább ennyire szak­munkások is. Hajnal József nőtt egy év alatt és 2,26 mil­liót tesz ki. A sertéstenyésztés legérzé­kenyebb pontja mindig a ko­caállomány alakulása, ez ugyanis jól érzékelteti a te­nyésztési-tartási kedv mérté­két. A sertésztenyésztés, amelyre évekkel ezelőtt a gyakori mélypontok voltak jellemzőek, kiegyensúlyozot­tabb lett — ezt jelzi, hogy az országos kocaállomány 675 ezer, tehát korábban nem ta­pasztalt magas szinten áll. Az országos sertéslétszám 24 ezerrel haladta meg a nyolc­milliót. Állatszámlálás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom