Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 7. Nagykörű egyik büszkesége az egy hónapja átadott, 75 kisgyermeket befogadó óvoda. A gyermekintézmény köré kerítést a fakosság társadalmi munkával épít Gyümölcsfák és kirendeltségek faluja — Minden magyar falunak ilyennek kellene lenni. Kertes házak, gyümölcsös, s van itt minden. Apró kis ipari üzemek is, a község méretére szabottak. Most már ki- rendeltség valamennyi (a háziipar, a bőrtex, az építő- és szerelőipari szövetkezet). Egy éve már a tanácsunk is kirendeltséggé zsugorodott. Jobban fizet, mint a régi Talán logikátlannak tűnő gondolatsorral jutottunk el a hófehér fürtös virágoktól pompázó gyümölcsfaerdő látványától a megcsappant tanácsi apparátusig. A virágba borult falu szemet, szívet gyönyörködtető látvány. Virágzó fák az utcákban, a kertekben, a határban, ameddig a szem éllát. Ügy tudják, 70 ezer gyümölcsfa virágaik ilyenkor tavasszal. Idős Birkás Józsefné tanácstag, a Szolnok és Környéke Építő és Szerelő Szakipari Szövetkezet helybeli kirendeltségének takarítónője erre gondolt, amikor azt mondta, minden magyar falunak ilyennek kéne lenni. Ami a kirendeltségekké „leépített” üzemeket illeti? — Minden egyesült mifelénk is: az áfész, a termelő- szövetkezet, kisipari szövetkezetek. Tudjuk, hogy így a korszerűbb, az ésszerűbb, ez a jövő. De ami igaz, az igaz’, a nagykörüiek nem örültek neki. Amikor meghallották például, hogy szolnoki központú, nagy cég lesz az építőipari szövetkezet, sokan kiléptek. Rosszul tették, meg is bánták. Sokkal jobban fizet, mint a régi kis cég. A párom kitartott. Több mint két évtizede ott dolgozott, úgy gondolta, ha nehezebb idők jönnek is, ott a helye. Ennél a szövetkezetnél keresi a pénzét az egész családunk. De ez magánügy. Az a legkönnyebb, az egyesülésre fogni, ha valami döcögve megy. Még mostanában is a fejemre olvassák az asszonyok a boltban, ha késik a tej, a kenyér, „na tessék, kellett nekünk az egyesülés”. Ej, asszonyok, de rosszul gondolják. A pékek, gépkocsivezetők munkáját vagy mulasztását egy egész szervezet felépítésével, irányításával nem lehet összekeverni. Ellátás. A legérzékenyebb pont minden településen. Azonnal reagálnak rá, ha baj van vele. Ezen keresztül ítélik meg vezetőik, saz ellátásért felelős tanács munkáját. Juhász Gyula, a kőtelki nagyközségi közös tanács nagykörűi kirendeltségének vezetője szerint való igaz, hogy községükben van némi gond az ellátással. — Nem több, mint régen, az egyesülés előtt, csak még nem járódtak be tökéletesen a fogaskerekek. Ezért nem tudunk gyorsan, hatásosan intézkedni, ha apróbb fennakadás van. Biztos vagyok benne, hogy kikristályosodik ez is. Nem ment zökkenő nélkül Közhely, de igy van. Semmiféle változás nem megy zökkenő nélkül. Több helyen hallottam, hogy Nagykörűben a közös tanács létrehozásával is így voltak. — Az emberek, és talán méginkább igaz ez a körüi- ekre, makacsul ragaszkodnak a megszokotthoz, idegenkednek az újtól. Sok rendes ember él a falunkban, akik szeretik községüket, és tesznek is érte... Itt van például az új hetvenöt személyes, napokban átadott óvoda. Több mint félmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek rajta. Vagy a temető kerítése, tizenöt embernek kértük a segítségét, és több mint ötvenen jöttek. Szóval ilyenek a nagy kör üiek. De az is igaz, hogy még hónapokkal később is, miután a tanácsülések kimondták az egyesülést, nem ügyes-bajos dolgaikkal jöttek a tanácsházára, hanem csak egyre azt kérdezgették, mi lesz ezután? Már nem kérdezik. De nem volt elég nekik, hogy mi mondogattuk!: higgyék el, semmiféle hátrányt nem szenvednek — Juhász Gyula elmosolyodott —, makacs népség, csak akkor nyugodtak meg, amikor maguk győződtek meg róla, hogy így van. fe ésszerűség diktálta Minden kedden ügyfélfogadási napot tartanak a kö zös tanács szakemberei. Ugyanazon a napon várja a tanácselnök, vagy a vb-tit- kár, hogy ügyes-bajos dolgaikkal hozzá forduljanak. — Szerdán mi tartunk nyújtott fogadónapot. Itt vagyunk reggel 7-től késő délutánig. De nincs itt akkora jövés-menés, hogy ne győznénk. Az lehet, hogy némi gondunk lesz, ha majd visszakapjuk a hatáskörök egy részét (ipar, kereskedelem, segélyek, birtokháborítási ügyek, tartási szerződések), amiről most még a székhely községben döntenek. — Nem nyúlt meg kissé az ügyintézés ideje, amióta Kőtelken öt település lakóinak dolgait intézik? — Egy kicsit vontatottabb lett az építéssel kapcsolatos határosatok megszületése. Amíg helyben intéztük, 8— 10 nap volt az átfutási idő. most 25—30. Gondolom ezért is döntött úgy a mégyei tanács vb-titkára, hogy bővítik a kirendeltségek hatáskörét. — Kicsit üresebb lett egy év alatt a tanácsháza. Nincs már szükségük a vb-, a tanácsteremre, összesen három tanácsi dolgozó maradt az épületben. — A kirendeltségnek négy helyiségre van szüksége. A többit az általános iskola rendelkezésére bocsájtjuk. Az egyikben politechnikai szobát rendeznek be. a vbterem pedig az úttörőcsapaté lesz. Látja, ezt a megoldást is az ésszerűség diktálta. Öt község házassága Egy esztendeje lépett frigyre öt település: Kőtelek, Tiszasüly, Nagykörű, Csataszög és Hunyadfalva. Ez egy „házasság" életében bizony igen kevés idő, arra azonban már elegendő, hogy ama képletes „mézeshetek" elmúltával ki-ki érezhesse az együttélés előnyeit, hátrányait. Ezt kutattuk a nagyközségi közös tanács székhelyén és a társközségekben. A tanácselnök mondja Baráth Józsefet, a kőtelki Nagyközségi Közös Tanács elnökét alkalmatlan időben kerestük fel, de ő a kerti munkát megszakítva szívesen beszélt örömeikről, gondjaikról, s így állt fotóriporterünk gépe elé is. — Egy esztendő telt el, hogy megalakult a nagyközségi közös tanács — mondta. — E kilencvenkilenc tagú testület felelős gazdája az öt községnek, Kőteleknek, Tiszasülynek, Nagykörűnek; Csataszögnek és Hunyadfal- vának: Az államigazgatási munka mindenhol helyben maradt, a lakosoknak nem kell utazgatni, hogy valamit elintézzenek. A tanácsi ki- rendeltségek jól működnek, a rendszeres szakigazgatási napokon szakemberek mennek ki az emberek ügyes-bajos dolgait intézni. Egy hónapja, április 1-e óta a ki- rendeltségek is nagyközségi hatáskörrel dolgoznak, ami az eddiginél is több, helyben intézhető ügyet jelent. A nagyközség évi költség- vetése 12—13 millió forint, ez 3—4 millióval több, mint ami külön-külön a községeknek összesen volt. Ez főleg az intézmények működtetésében jelent jobb színvonalat. Az idén csaknem másfél millió forint felújítási alappal gazdálkodunk, ez ötször több, mint a községeké volt együttvéve. Ebből rendbehozzuk a közintézményeket: felújítjuk a kőtelki orvosi rendelőt és lakást, pedagógus szolgálati lakást; Tisza- sülyön két iskolát, az óvodához előteret építünk, öregek otthonát létesítünk, bővítjük és felújítjuk az orvosi rendelőt, sportöltözőt, csinálunk. A járdák felújítására településenként 100 ezret fordítunk. Nagykörűben rendbehozzuk a tűzoltószertárt, ugyanezt Kőtelken már tavaly megtettük. Nagykörűben viszont az orvosi rendelőt újítottuk fel, felépült a 75 személyes óvoda félmilliós társadalmi munka és csaknem másfél milliónyi koordinált pénz segítségével. Kőtelekre orvosi készülékeket vettünk, létesítettünk egy iskolai napköziotthont korszerű konyhával. A nagyközségi tanács egyéves történetében talán az volt a legjelentősebb, hogy felújították a Ti- szasülyre vezető utat. Egy iskolaigazgatót és két orvost neveztünk ki, a három nagyobb községünkben már van orvos és fogorvos. Községeinkben a társadalmi munka összege 10 és félmillió forint volt. Az öt település utcáira az idén elültettünk háromezernél több fát, társadalmi munkában. Egységessé tettük a kenyérellátást: tizennyolc féle pékáruból válogathat a lakosság naponta. Nincs nagy és kis település : minden állampolgár érdekeit e"'úormán akarjuk képviselni. Az idén például Hunyadfalva 350 ezret kap a költségvetésből, sok a megoldandó feladat: kút, iskola, orvosi rendelő, járdafelújítás, gázcseretelep. Csataszögön járdákat építünk és gázcseretelepet. A hunyadfalvi fiatalok kapnak 15 ezer forintot sportszerekre és a klubba játékokat vásárolhatnak. Beszélnem kell azonban a gondjainkról is. Nagy megtorpanást okozott itt, hogy pénzügyi visszaélésekre derült fény a tanácsi apparátusban: ez hátráltatta a munka színvonalának javulását, az együttes gondolkodást, az ügyfelekkel való foglalkozást. Nagy gond, hogy Kőtelken 150 százalékos az óvoda kihasználtsága, rossz az épület: a VI. ötéves tervben újat szeretnénk építeni. Tiszasü- lyön nincs művelődési ház: a következő tervciklusban szeretnénk a volt tanácsházát megtoldani egy mozi- és színházteremmel. A belvíz- rendezés állandó problémánk. Jövőre Kőtelken létesítünk öregek napközi otthonát. Reméljük, 1979-ben megjavul Nagykörűben a közétkeztetés. Községeink sportpályái nem felelnek meg az igényeknek, és csak Csataszögön van játszótér. Nagy gond Hunyadfalva vízellátása: társulatot akarunk szervezni, vízmüvet építeni. A két termelőszövetkezet és a Palotási Állami Gazdaság igyekszik segíteni a községpolitikai célok megvaló- sulátást. A tanács és a lakosság kapcsolata most már jó: egyeznek a célok. Nyílt községpolitikát folytatunk, a lakosság közéleti fórumrendszere működik: kilencvennyolc tanácstagi beszámoló, hét falugyűlés, tizenhat vá- lásztói gyűlés volt a nagyközségi közös tanács működésének idején. Én optimista vagyok — fejezte be Baráth József tanácselnök, — a közös tanács hosszú távon jobban tud majd gondoskodni a lakosságról, mint azt a községek testületéi a régi módon külön-külön tehették volna. Az élet megy a maga útján I ám % I A kőtelki iskolai napközi otthon étkezdéjében ebéd ;hez terítene! a tanulók. Ez a létesítményi fis a közel múltban ad ták át. Kőtelken Ha Tiszasülyre megy az ember, az út jobb oldalán szemet-lelket gyönyörködtető látványként kíséri a tiszai ártér végtelen lombkoronája. Az út bal oldalán viszont kopár a táj. Rizstáblák földjét lánctalpas traktorok szántják. A már dúsan burjánzó vetésekhez szokott szemnek rög-, tön feltűnik ez, s a szemlélőben akaratlanul felötlik a gondolat, hogy e táj lakóinak az átlagosnál jobban meg kell dolgozniuk a megélhetésért, hiszen sokkal rosszabbak a talajviszonyok, mint máshol. — Talán ennek a ténynek, talán annak, hogy Tiszasüly lakóinak jó része bevándorolt, köszönhető, hogy az itteni emberek fogékonyabbak az újra, mint sok régi település lakói, — bizonyítgatja Járomi István általános iskolai igazgató. — Ennek ellenére a több települést összefogó nagyközségi közös tanács megalakítását annak idején nem fogadta egyöntetű helyeslés, és néhányan még mindig fenntartásokkal élnek vele szemben. .. — Ez azért van, mert tudják ugyan, hogy a nagyközségi közös tanács megalakításának feltétlen haszna van a távlatokat illetően, de egyelőre jó oldalát nemigen érezzük, mivel a kiemelt községnek nincs kellő lehetősége a segítésre. A nagyközségi vezetők kézzel-lábbal igyekeznek megoldani feladataikat, de öt község dolgát nehéz jól intézni. Röviden úgy is mondhatni: jóindulat, anyagi erő nélkül. — Hogy érti ezt? — Intézményünk szempontjából például azt jelen- tj, hogy a területi pótlékot máshol megoldották, bennünket figyelembe se vettek. Hiába fordultunk a felsőbb tanács illetékes osztályához, válaszra nem méltattak bennünket. A bérfejlesztés nemcsak Szolnokon volt kevés az előirányzotthoz képest, mi is csak 2,9 százalékot kaptunk. Az ilyen tények a munkahelyi légkörre sincsenek jó hatással. — A szervezeti változásokat — az érzelmi tényezőket nem számítva —, hogyan fogadta a helyi lakosság? — Nemcsak tanácsi, hanem egyéb vonatkozásban is történtek szervezeti változások. Korábban a mi községünkben volt a környék legjobb áfésze. Amióta Kőtelken lett központ, rosszabb az ellátás. Érthető, hogy ez kedvezőtlenül érinti a helyieket. Nehéz megérteni például, hogy miért nem lehet Nagykörűből, az egyik társközségünkből kellő mennyiségű és megfelelő árú cseresznyét hozni. Az is érthetetlen, hogy miért olcsóbb az alma a MÉK helyi üzletében, mint az áfésznél. — Az említettek a szervezeti változtatások negatív hatásai. S mik a kedvezőek? — Amellett, hogy vallom: jobban elő lehetett volna készíteni a nagyközségi közös tanács megalakítását és az egyéb szervezeti intézkedéseket, úgy vélem: azok hatása gazdasági vonatkozásban feltétlen pozitív. Az iskola, az óvoda és az orvosi lakás felújítására például 430 ezer forintot kaptunk. Ez az összeg nagyobb, mint Tiszasüly ösz- szes felújítási kerete bármikor volt. Elkészült végre az idevezető út, napköziotthonunk van 400 adagos konyhával. — egyszóval a korábbi évtizedekhez képest nagy a fejlődés. — Feltétlenül pozitívnak tartom azt is hogy a lokálpatriotizmus jobban elmélyült. Kimondatlanul is erősödött a verseny a társközségek között olyan vonatkozásban, hogy lakóik mennyit tesznek a fejlesztés érdekében. Társadalmi munkára könnyű agitálni az embereket. — Például? — Például hetekig dolgoztunk egy régi parasztház úttörőházzá alakításán. Most, hogy rendben van, öregek napközijét akarnak ott létesíteni. Mondtuk a tanács vezetőinek: megértjük az öregek helyzetét, de a fiatalokét is értsék meg. Szóba került, hogy kapunk cserébe egy faházat. A cserének semmi akadálya. Meghallgattuk Tiszasüly egy másik tanácstagját, Császár Szilvesztert, az állami gazdaság dolgozóját, aki szerint: — Kevés idő telt el a nagyközségi közös tanács megalakítása óta ahhoz, hogy alaposan mérlegeljük, a tapasztalatokat. Az biztos, most már megszokták az emberek, hogy nem minden nap, hanem csak meghatározott napokon intézhetik ügyeiket. Nem az ügyintézéssel, inkább az ellátással van baj. Igaz, a kenyér mellett most már péksüteményeket is lehet kapni, de a gyümölcsellátás nem kielégítő, s főleg nem az az iparcikkek választéka. — Ezek szerint nem gond, hogy a „központ” Kőtelken van? — Megmagyaráztuk az embereknek, hogy értelemszerűen a központi helyen levő községben kell lenni a nagyközségi tanácsnak. Ez a téma most már nem foglalkoztatja őket. Az élet megy a maga útján..,
