Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 28. Stéma 6 k^pbcMi Szöveg nélkül Biztos, ami biztos Szöveg nélkül Ezen nevet a... — Szeretnék a főnökkel beszélni,. — Nincs itt. — De hiszen láttam őt az ablakon keresztül! — !Ö is látta magái. * * * A vezető belépve az irodába, látja, hogy a tisztviselő éppen megcsókolja a titkárnőt. — Ezért kapja a pénzt? — kérdezi ingerülten a vezető. — Nem, ezt ingyen csinálom — válaszolja a tisztviselő. — Miért nem jöttél tegnap iskolába? — Fájt a fogam, tanár úr kérem. — És már nem fáj? — Nem tudom. A fogorvosnál maradt. A férj minden este így köszön cl feleségétől: — Jó éjszakát, négy gyermekem anyja! A feleség, egyszer elvesztve a türelmét, így válaszol: — Jó éjszakát, egy gyermekem apja! — Ig!az. hogy a fiuk titokban megnősült? — Igaz, szomszédasszony. — És mikor tudták meg? — Amikor elvált! i történt az időjárással? Sosem lesz már nyár? Ezekkel a kérdésekkel kerestem fel dr. Evely Bélát, a neves meteorológus profesz- szort. — Jó időt kívánok! — köszönt ajtót nyitva, s betessékelt. — Mi szél hozta. — Délkeleti, — feleltem stílusosan, és elmondtam mi járatban vagyok. Míg elsietett kávét főzni — ő is csak ember, mégha meteorológus is — körülnéztem a lakásban. Rögtön feltűnt az az óriási, fél szobát betöltő uborkásüveg, amelyben apró létrákon éppen tömegsportdélutjánt tartottak a békák. A vörös hasú unkák sárkányrepüléssel kísérleteztek, a vargyas hetyegtetők pedig ügyes haskelepekkel szórakoztatták a létrák legfelső fokáról a nyeles brazil krasznyákokat, amelyeket apró termetük ellensúlyozására nyéllel látott el a természet, hogy könnyebben lehessen őket megfogni. Az üveg alján békalencsékkel vízipólóztak az ebihalak. — Szegények — mondta dr. Evely. — Teljesen meghülyítette őket ez a fránya Jósol a meteorológus idő. Nem is támaszkodha- tom rájuk a prognózisnál, mindent magamnak kell csinálni. — Hogyan lett meteorológus? — Tehetségem korán megmutatkozott. Gyermekkoromban akárhányszor elázott nagyapám, mindig előre jeleztem neki, hogy viharfellegek várhatók a konyhában. Az öreg sosem hitt nekem — így aztán többször is belevágott a „villám”. Emlékszem egyszer homokot is töltöttem a csizmájába, hogy leföldeljem, de ez sem segített rajta... Persze ma már a tudomány is segítségünkre van a szakmában, nemcsak az évszázados tapasztalatok. — Nagyon érdekes! És mondja professzor úr, milyen időjárásra számíthatunk a jövőben? — Jó kérdés — dörzsölte össze tenyerét, amelyről — úgy tűnt — pikkelyek potyogtak le. — Tudom, Sokan azt hiszik, mi fújjuk a passzát szelet, s a nagy fújásban azt sem tudjuk, mi történik a légkörben. Pedig... Na figyeljen! Röpke félóra alatt szó esett a föld általános lehűléséről, a légköri viszonyokról, a nőnemű tornádókról, amelyeket újabban férfi keresztnevekre is keresztelnek a találékony amerikaiak, mint például Bruno, a hurrikán. Be kellett vallanom, hogy semmit sem értettem az egészből. — Érdekes — ingatta fejét a professzor, — szerintem ez teljesen világos. Szóval leegyszerűsítve, arról van szó, hogy az idén a tavasz fokozatosan átmegy az őszbe, az ősz pedig a télbe. — És a nyár? — Nyár? Az nem lesz. — Na, de ... — Mást nem mondhatok kérem! Legfeljebb annyit, hogy nagy ritkán mi is tévedhetünk. Reménykedjenek! — s azzal dr. Evely Béla fejest ugrott az uborkásüvegbe. — cl — V. IVANOV: Argonavtov utazása Argonavtov furcsát álmodott az éjszaka. Almában sokáig lebegett a térben, aztán mint a csapatától lemaradt madár, délnek vette az irányt. — Vidékre küldenek, biztos — fejtette meg az álmot. — Igaza lett. Alig hogy beért a munkahelyére, Zubkó főkönyvelő hívatta magához: — Szóval, az a helyzet — mondta a főkönyvelő —, a kiküldetésekre szánt költségeknél van egy kis pénz- maradvány: hétezer rubel. El kell utaznod Szamarkand- ba. Megnézed a várost, elmégy a tájmúzeumba. Kapod a kiküldetési díjat, első osztályon utazol a vonaton, a szállodában luxusszobát rendelsz. Zubkó számolni kezdett: — Ez összesen 450 rubel. Nem, ez nem megy! A főkönyvelő sokáig törte a fejét, aztán hirtelen felderült az arca: —• Fölrepülsz a Holdra. Rakétán. Egyedül. Kapsz útiköltséget, napidíjat, holddíjat, kozmikus, súlytalansági, nehézkedési pótlékot. A holdutazás sikeres volt. A Földre való visszatérés után Argonavtovnak el kellett számolnia az útiokmá- nyokkíal. — A földi aláírások rendben vannak — állapította meg a főkönyvelő. — Elindultál a Földről, megérkeztél a Holdról. Na de hol van a Holdra érkezés és a visz- szaindulás igazolása? — Minek ide annyi igazolás? — méltatlankodott Argonavtov. — Hiszen maga is tudja, hogy én a Holdon jártam! — Én tudom, te tudod, mindenki tudja, de mit mutatok a revizornak? Szóval, így nem jó az elszámolás. Nem tudom elfogadni a kiküldetési költségelszámolást. — Zubkó szigorúan nézett Argonavtovra, és az igazgatóhoz sietett. Amikor a főkönyvelő visz- szatértt az igazgatótól, arca jóságot, elégedettséget tükrözött. — Ne idegeskedj — nyugtatta meg Argonavtovot —, az úti kiadásokat hozzácsapjuk a kulturális rendezvények költségeihez, Olyan címszó alatt, hogy látogatás a planetáriumban. Tudod, egy kis hiba történt. Kiderült, a tapasztalatcserére szánt pénzösszegnél van maradvány. így hát készülődj, elmész tapasztalatcserére. Felrepülsz a Jupiterre. — De hiszen ott még élet sincs! — Az a jó! Átadod az itteni élettapasztalataidat! (Kiss György Mihály fordítása) U- 1 i 1 . 1 pi-------r_l ____----------r—J-------•-----------r-*-------■---------1---L 1ITLJT TTJ r i r f i i i -J__1—i___i—l_ Izsák Jenő rajzd A szerető férj Irta; Vilii Breinholat Marianne az anyjához utazott néhány napra. Nem azért, mintha — ahogyan mondani szokás — elhidegül- tünk volna egymástól, hanem csupán mert a kedves nejem az utolsó hónapokban heves honvágyat érzett a szülői fészek után, s én azt mondtam neki, hogy kis pihenésre van szüksége, a háztartási teendőkkel pedig magam is megbirkózom. így hát elutazott' A legelső este, amikor egyedül maradtam, megszólalt a telefon. — Üdv, öreg cimbora — hallatszott egy izgatott hang. — Én vagyok, Tomasen. Hallottam. Marianne Stubbe- kobingbe utazott. Nincs kedved átjönni kártyázni? Olyan pocsék idő van, hogy semmi mást nem lehet csinálni. Itt van még két barátom, csak a negyedik hiányzik, hogy teljes legyen a létszám. Mit szólsz hozzá? Én elutasító véleménnyel voltam a dologról. — Nem lehet — mondtam. — Nem lehetséges. Levelet kell írnom Marianne-nak. — De hiszen az imént utazott el! Még bizonyára úton van. Nem számít. Ma mindenképpen levelet kell írnom neki, és erről a témáról nem óhajtok többet vitázni. Amikor másnap bevásároltam egyet-mást a városban, összeakadtam két kollégámmal. — Gyere, menjünk billiár- dozni — javasolta az egyik. — Olyan pocsék idő van, hogy semmi mást nem lehet csinálni — tette hozzá a másik. — Nem — feleltem szemlesütve. Haza kell mennem, hogy levelet írjak a feleségemnek. Ö most Stubbeko- bingban van. — Vajon nem várhat holnapig? Makacsul kitartottam elhatározásom mellett. — Legkésőbb 20 óra 15 percig be kell dobnom a levelet a postaládába, különben nem ér oda holnap. — De miért olyan fontos neked, hogy az a levél holnap ott legyen? Előszedtem a zsebemből a slusszkulcsot, — Mit értetek ti ehhez? — mondtam, azzal bevágtam magam az autóba, és hazasiettem. hogy levelet írjak Marianne-nak. Másnap este megint megszólalt a telefon. — Üdv, öreg cimbora — harsogta egy örvendező hang. — Megint én vagyok, Tomasen. Ide hallgass, pajtás: Irma divatbemutatóra ment, mi meg itt üldögélünk, három facér férj és egy negyedikre van szükségünk, hogy hatvanhatost játszhassunk. Egyúttal persze felhajtunk néhány pohárral. Mit szólsz az ötlethez? Az ötlet nem volt ínyemre. — Nem — válaszoltam — ebből nem lesz semmi. Nekem levelet kell írnom Marianne-nak, és tudod, milyen nehezemre esik a levélírás, különösen kézzel. Marianne nem szereti, ha gépen kopogtatom le — így hát attól tartok, hogy az egész estém rámegy. — De hiszen tegnapelőtt már írtál neki. Tizenkét éve vagytok házasok. Okvetlen ma kell írnod neki? — Okvetlenül. Barátom megharagudott és levágta a kagylót. Másnap véletlenül találkoztam vele a városban. — Hé! — kiáltotta. — Hová rohansz ilyen szédületes sebességgel? Fordulj vissza, pajtás, gyerünk kuglizni, nézzük meg, mire vagy képes. — Nem lehet — feleltem — nem érek rá. Haza kell mennem, hogy levelet írjak Marianne-nak. Még mindig Stubbekobingban van. Jó barátom két lépést hátrált és kimeresztett szemmel, tetőtől talpig végigmért. — Ide figyelj — kezdte végül: — Mondd meg nekem mi történt veled, amióta Marianne elutazott? Azelőtt sohasem voltál ilyen. Sohasem kellett hosszasan könyörögni neked, hogy leülj kártyázni, és sohasem ellenkeztél. amikor billiárdparti- ra hívtak. Most pedig teljesen érthetetlenül viselkedsz. Térj magadhoz már, és gyerünk. — Nem lehet — feleltem. — Levelet kell írnom. Roppant fontos, hogy 20 óra 15 percig bedobjam a postaládába. — De miért? Áruld el végre. Megígértem, hogy néma leszek, mint a sír. Sarokba szorított és nem volt más választásom, mint ahogy megmondjam az igazat. — Hát egyszóval — düny- nyögtem —, az úgy volt... hogy mielőtt a feleségem elutazott, kijelentette, hogyha nem írok neki mindennap, akkor azonnal hazajön!
