Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 28. SZOLNOK MEGYE MÚLTJÁBÓL SZERELEM ÉS HÁZASSÁG Eladó a menyasszony Törökkori fakanalak a szolnoki Damjanich Múzeumban fl Mezőtúri Forradalmi Törvényszék A „600 éves” Mezőtúr történetéből Magyarország első szocia­lista bíróságai azok a for­radalmi törvényszékek, me­lyek a Tanácsköztársaság idején ítélkeztek. Szocialis­ta osztálytartalmukat a Ma­gyar Tanácsköztársaság megszületését bejelentő tör­ténelmi kiáltvány —a „Min­denkihez" — eleve rögzítet­te, kimondván: a törvény­hozói és végrehajtói hata­lom mellett a bíráskodói ha­talmat is „a Munkás, Pa­raszt és Katonatanácsok dik­tatúrája gyakorolja". A Forradalmi Kormány­zótanács a következőképpen szabta meg az új forradal­mi igazságügyi szervezet fel­adatát: „A Magyar Tanács- köztársaságban a büntető­hatalom gyakorlásának a célja, hogy egyrészt a prole­tariátus diktatúráját min­den támadástól megvédel­mezze, másrészt pedig a dol­gozó proletárok jogos egyé­ni érdekeinek oltalmára szolgáljon”. Szolnok megyében 11 he­lyen alakult forradalmi tör­vényszék; többek között Me­zőtúron is. Működését 1919. április 7-én kezdte meg és a hónap végéig. Mezőtúrnak a burzsoá intervenciós ro­mán hadsereg által történt megszállásáig folytatta. A Mezőtúri Forradalmi Törvényszék elnökei: Bíró Sándor asztalos és Gombás András kőműves, tagjai pe­dig Egei Lajos, Csányi Ba­lázs, Nádházi József, és Arany József — földműve­sek, Szilágyi Bálint kubikos, valámint Csala Ferenc kilé­pett csendőr, voltak. Vád­biztosokként dr. Tóth Imre, Tóth Géza és dr. Nagy Jó­zsef városi tisztviselők sze­repeltek, a valóságban az ügyek tárgyalásában csak dr. Nagy vett részt. A for­radalmi törvényszék jegy­zője Balázs Jenő volt. A Mezőtúri Forradalmi Törvényszék tagjai közül Szilágyi Bálint mint szo­ciáldemokrata munkás tag­ja lett a helyi — 191(1. de­cember 3-án alakult —mun­kástanács intézőbziottságá- nak. Ugyancsak ő és Egei Lajos tagjai voltak az 1919. március 25-én megalakuló városi direktóriumnak. Az április 10-én létrejövő váro­si intézőbizottságban mellet- lük Arany József is helyet foglalt. A Mezőtúri Forradalmi Törvényszék tagjai közül Szilágyi Bálintot — „beszé­dei miatt’ — 1920. júniusá­ban a szolnoki törvényszék 3 évi börtönre ítélte. Arany Józsefet még a román bur­zsoá hadsereg katonái fog­ták el. Többször megkínoz­ták. majd internálták, s ké­sőbb is rendőri megfigyelés alatt tartották. A szolnoki kir. ügyészség jelentése szerint a forradal­mi törvényszéknek öt ikta­tott ügye volt, háromban hozott ítéletet (egy ügyben a vörös őrség tett feljelen­tést több mezőtúri lakos ellen a szesztilalom meg­sértése s a Tanácsköztársa­ság elleni nyilatkozat miatt, az ügy tárgyalására felte­hetően az idő rövidsége mi­att már nem került sor. egy másikban minden bizonnyal megszűnt az eljárás.) A három ítélet: 1. Egy ko­rábban hét évi fegyházbün­tetést viselt személlyel szem­ben lopás miatt 3 évi bör­tönt szabtak ki. 2. Köz- csendháborítás. szesztilalom áthágása miatt B. K.-t és V. E.-t két-két hónapi kény­szermunkára, S. G.-né bor­délyháztulajdonost, akinek a helyiségében a bűncse­lekmény történt, 10 000 ko­rona pénzbüntetésre, s üz­leti jogának elvesztésére ítélték. 3. F. J. és V. T. csa­vargókat egy-egy havi fog­házra ítélte, mivél K. I. szállodájából ágyhuzatokat loptak. <Dr. Korpás László A Damjanich János Mú­zeum restauráló műhelyének felszereltsége lehetővé teszi hogy a restaurálás és konzer­válás mellett az egyes régé­szeti feltárásokból származó növényleletek meghatározá­sát is el lehessen végezni. Mindezek előrebocsátása után szeretnénk elmondani egyik vizsgálatunk érdekes eredmé­nyét. Rendszeresen feldolgozzuk a szolnoki egykori vár terü­letéről, főleg a hozzá közel eső Tisza-part felszíni réte­geiből előkerülő leletanyagot. Erről a helyről származnak azok a fakanáltöredékek is, szám szerint 13 db, amelyek­nek eredete nem volt egyélű telműen tisztázható. A faka­nalakat a régészeti növény­tan módszereivel is vizsgál­ni kezdtük, s arra a meglepő eredményre jutottunk, hogy azok egyazon növényfajhoz tartoznak, mégpedig vala­mennyit puszpángfából fa­ragták. A puszpáng a mediterrán­ból származó örökzöld cserje. Elterjedési területén, a szá­mára kedvező éghajlati adott­ságok következtében hatal­mas fává tud terebélyesedni. Fája nehéz, rendkívül sűrű szövetű, jól faragható. A kö­zépkorban igen sok művészi faragvány készüli belőle. De a rómaiak is ismerték a pusz- púngol. Pl. fésűt, hangszere­ket készítettek értékes fájá­ból. Törökország területén a puszpáng kiterjedt erdősége­ket alkotott, 4—10 méter ma­gas fáival. Ez a tény jelentős bevételi forrást jelentett már évszázadokkal ezelőtt is az országrfck. Mindezek alapján kézen­fekvőnek látszik az a felte­vés. hogy a fakanalakat a tö­rökök hazájukból hozták, il­letve török kereskedők ter­jesztették. hiszen nyersanya­ga Törökországban igen kö­zönséges és általánosan elter­jedt volt. Még azt sem tart­juk véletlennek, hogy e ka­nalak —' legalább is ezideig — a Tisza akkori hajózható­ságának felső határánál. Szolnokon kerültek elő. Dr. Csépai Ferenc ISMERJÜK MEG MEGYÉNK MŰEMLÉKEIT! n fegyvernek! csonkatorony A Fegyverneken lévő csonkatorony Szolnok me­gye egyik legszebb közép­kori emléke. A község szélén a temetőből ma- gaslik ki mintegy 20 mé­terre. Faragott kövekből készült kapuja és ablakai, valamint a finoman ki­képzett támpillérek már messziről mutatják, hogy még a XV. században épülhetett. Ha közelebb megyünk hozzá és meg­vizsgáljuk, láthatjuk, hogy egy nagyobb gótikus templom tornyának a ma­radványa. Az eredeti to­ronynak mintegy harmad­része van meg. A templom hajójának hosszát és szélességét csak részletes ásatással lehetne feltárni. Ez azon­ban a temető jelenkori- sága miatt nem lehetsé­ges. K. Gy. Újsághír: A „Régen, és ma' című, a Szolnok megyei lakodalmi szoká­sokat bemutató kiállítás megnyitásával megkez­dődtek - Szolnokon a .,Társadalmi Ünnepségek és Szertartások V. Or­szágos Művészeti Bemu­tatói”. A dr. Szabó László és dr. Szabó Ist­ván által rendezett kiál­lítás történeti áttekinté­sét adja a lakodalmi szo­kások változásainak. A fiatal lányok, legények gyakran teremtettek alkal­mat a közös szórakozásra. Ezek a mulatozások nem pusztán játékos kedvből szü­lettek. Szinte kizárólagos al­kalmak voltak az ismerke­désre, a majdani férj, illet­ve feleség megkeresésére: a párválasztásra. A parasztem­ber munkája kemény, fárasz­tó. Többnyire a szabadban dolgozik. Munkahelye nem al kai más ismeretségkötésre. Az utcán ismerkedni a leg­nagyobb vétek volt. Még a fiatal szerelmespárnak sem volt ildomos együtt mutat­kozni, messziről elkerülték egymást, mert bizony a falu népe másképp nyelvére vette őket. Amikor a fiú és a lány kapcsolata komolyra fordult, a fiú eljárhatott a lányhoz, szülei házába. Találkozásaik­nak azonban meghatározott időpontja, rendje volt. Több­nyire csütörtökre és vasár­napra esett. Aki szerdán, vagy pénteken járt a lány­hoz, azt megszólták, sőt azt is suttogták, hogy a boszorká­nyok bűbájosak, megrontják őket. Minden háznak egyik abla­ka az utcára nézett. A legény jött, kopogtatott az ablakon és beszólt: „Jó estét Pollikat” Ilyenkor a szülők többnyire kiengedték a lányt, de elő­fordult, hogy nem. A fiatalok a tisztára takarított gádor földjén állva beszélgethettek. Hogy mennyi ideig, az a szü­lők szigorúságától és az is­meretség idejétől, tartalmától függött, így nagyon változa­tos volt. A jeladás módja az volt, hogy húzogatták a füg­gönyt, az ajtót nyitogatták, az anya jött-ment és mondta a lányának: „elég lesz, megfá­zol mán!” Amikor a szülők úgy lát­ták, hogy itt az ideje a fiata­lok össze,, ázasodásának, — mivel nem volt szokásban a hosszú jegyben járás, — a házasságkötés előtt néhány héttel megtartották az eljegy­zést. De csak a módosabb há­zaknál telt arany vagy ezüst karikagyűrűre, a szegényebb fiatalok kölcsönkérték a gyű­rűt vág krajcárból csinál­tattak. Á fiú a lánykérésre többnyire a keresztapját kér­te fel. Este elmentek a lányos házhoz. Eleinte semmitmon­dó témákról beszélgettek, majd később a keresztapa rá­tért a lényegre: „Mi nem azért jöttünk, hogy vacsoráz­zunk, más >bajunk van,’ mondta — s megkérte a lány kezét. Az eljegyzés után et­tek _ ittak. A lány zsebken­dőt adott ajándékba a fiú­nak. — A kendőbe belehi­nevét. s volt. hogy falubelit il a fiú. Ha idegen fa­jzott lányt, elindult a szidták a fiút, hog> jóért és hozott rosz- .Itthonról nősülj, időd. hogy milyen a i” — mondták, sküvő megrendezésé­tos szerepe volt a vö- Feladata volt többek a vendégek meghiva­;odalom fontos el őke- volt a csigacsinálás. előtti hetekben a lány esen felkereste a >tt asszonyokat, s kö- elük a csigacsinálás ját. Ez általában az előtti héten vasárnap ni esett, amikor a [lelve már menyasz- házánál összejöttek mert annyi levél tésztát kel­A lakodalmi főétel ma is a birkapörkölt - Túrkeve, 1973 Készül az esküvői ebéd ­Rákóczifalva, 1978. (Fotó; Dr. Szabó László) lett készíteni, ahányan vol­tak. Munka közben megkí­nálták őket túrós lepénnyel, tubuskával (üres kalács, amit masnira kötnek és gykran cifráznak) és borral. A felkí­nált ételeket illetlenség volt az asztalon hagyni. Azt az asszonyt, aki a csigacsinálás- nál nem jelent meg. a lako­dalomban megszólták és le­nézték. A lakodalomra a csapost az örömapa hívta meg, mond­ván: „majd elhívom én sógo­romat”. A gazdasszony rend­szerint a falu neves szakács- néja volt, fizetett főzőasz- szony. A vőlegény a lakodalom előtti napokban a kocsmában legénybúcsút tartott, reggelig tartó mulatóssal vett búcsút legénytársaitól. Miután minden előzetes dolgot elvégeztek, következett az esküvő napja, amelyet nem tettek jeles ünnepre. Leggyakrabban vízbehányó hétfőn — húsvétkor — háza­sodtak. Ha pénteken esküd­tek, rossz jel volt, azt tartot­ták: „rossz nő a menyasz- szony”. Az esküvő napján a vöfény (vőfély) elment a lányért a vőlegénnyel együtt, s eibúcsúztatta szüleitől. Sok­szor a nagy vöfénnyel, aki­nek nagy bokrétája és nagy botja volt. egy kis vöfény is ment. aki kis bokrétát és kis botot vitt magával. Az esküvőre nagy menet­ben vonultak. Elől haladt a vöfény, kezében a rostélyos fonott kalács és egy üveg bor. Közvetlenül mögötte ment a násznagy és a násznagyné. Utánuk következett a koszo­rús lányok és legények sora, mint a menet dísze. A lányok szép fehér, rózsaszín vagy kék ruhában. Csak ezután jött a menyasszony ‘és a vő­legény, de még külön egy ko­szorús lánnyal, illetve le­génnyel. Mögöttük a meghí­vottak, a rokonok. Esküvő után a vőlegény házába mentek. Ott sokszor azzal tették próbára a meny­asszonyt, hogy elébe dobtak egy seprűt, amit ha nem vett fel, azt mondták: „lusta asz- szony lesz". Volt olyan ház, ahol bevitték a menyasz- szonyt a kéményhez, hogy nézzen bele: „akkor majd fekete szemű fia születik". A lakodalmat rendszerint a lányék házánál tartották, s azon a fiúi ház falurészének zenekara (Alvég, Tabány, Kutyaszög) zenekara játszott. Az ételt a vöfény szolgálta fel fehér kötényben, minden fogáshoz egy-egy tréfás mon­dókával. Ha valamelyik ven­déggel nem voltak megelé­gedve a lakodalomban, kását adtak neki, s ez azt jelentet­te, hogy távoznia kell. A menyasszonytánc éjfél előtt volt. A vendégek pénzt dobáltak egy szitába és kiál­tották: „10 pengőért enyém a menyasszony!” Sokáig tán­coltak. Majd éjfélkor eltűnt a menyasszony. Ekkor követ­kezett a kontyolás. Ezzel a mennyasszony asszonnyá lett, levetette ünnepi esküvői ru­háját és egyszerű menyecske ruhát öltött. A házasodásnak még egy igen érdekes mozzanata volt a lány stafirungjának, búto­rainak átszállítása a vőlegény házába, mert legtöbbször oda költözött a fiatal pár. A vő­legény rokonai és a vöfény szalagokkal feldíszített kocsi­val mentek a holmiért és fel­pakoltak. A falun végig min­denütt gyerekek futottak utá­nuk, a kocsiról szalagokat tépdestek és kapkodták a kö­zéjük dobált kalácsdarabo­kat. Sokszor bor szétlocsolá- sával riogatták őket a kocsin ülők. Az esküvővel, lakodalom­mal be is fejeződött a leány- és legényélet és a fiatal pái már új egységként illeszke dett be a faluközösségbe (Részletek a Múzeumi Leve­lek 11—12. számából, Szere­lem, házasság Zagyvaréka son.) összeállította: dr. Seliíieczi László Az újasszony köszöntése - Csépa, 1975 rcolÁnví mm rlr ^Tflhn 1.1

Next

/
Oldalképek
Tartalom