Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
e SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 28. Szécsi Margit: Karperec-ének A kézerdöben Szép kar-perecem, A 'kézerdőben élek, hol a szélben ereim fa-örve: egymást szenvedi a testfa-tömeg. ■ fehér juharfa, állunk, akár a géppisztoly előtt, afrikai körte. karunk magasban, lábunk földbe nőtt, bokánk körül szárnyakat bont a páfrány, Felföldre röptét karunk: megadás, kétágú ima, s párás déli zöldbe közbül az orca görcsös mosolya. fehér juharfa, S nyúlkálnak és (verdesnek a kezek, afrikai körte. a hatalmashoz írott levelek, kérvény-sorokkal erezetesek, Ha már bilincs kell, és roppant sóhaj, hogy: nekem, nekem. jobb ha ábránd tör be: átzeng a vémemű fatörzseken — fehér juharfa, repesnek tárva a száraz kezek. afrikai körte. S ha a nagy kéz rettentőn elkaszál Sorsomban kísérj, véres pompában az élet felett, vigyelek a földbe, vigyázzban maradnak a tetemek, fehér juharfa, s lesz ami volt: a halott katonák, afrikai körte. világok ősze, hulló levelek. K -a mm i s MOLNÁR GABRIELLA: AZ ELEVEN LIGET 1 lányt Juditnak hívták, kereskedelmi szakközépbe járt, és nagyon szeretett táncolni, szerette a társaságot. Erre alkalma is volt, mert diákotthonban lakott, és az iskola is, a kollégium is igyekezett elfoglalni őket; ami idejük maradt, azalatt meg kerestek maguknak egy kis maszek szórakozást. — Különben nem is biztos, hogy szórakozás, mert Judit szeretett rajzolni, először hosszúhegyű, puha ceruzákkal, később meg rákapott a színes krétára, és összeálltak vagy tízen az otthonban, az egyik festett, a másik rezet domborított, a harmadik szalmabábukat készített. Az iskolában híre ment ennek, és akkor kiderült, hogy a fiúk között is vannak képzőművészkedők. Így alakult ki a klub, ahol hetente összejöttek. A leánykollégiumban. Az igazgatónő, a nevelőtanárok többször rájuk néztek, de mikor látták, hogy nincs semmi zűr, akkor már csak a pontos zárást kérték. A klubestek egyre népszerűbbek lettek, mindig nagyobb terembe kellett átmenni, lassan ott volt a kollégium egész lánytársadalma, és a portás a vendégeket is beengedte, lányokat, fiúkat. Ezért kezdtek később a hálószobákban is tárlatozni. Az igaziak. így mondták. Véletlenül alakult így, mikor az egyik lánynak a falvédőit csodálták, azt mondta: ó, ez semmi, a java fönt van, a szobában! — És akkor föl- vitte a barátait, szűk társaságot. De ha már ott vannak, meg is kínálta őket egy kis hazai, ízesített pálinkával; de persze, valaki befújta az új módit, és egy este nagyszabású razzia következett, minek eredményeképpen egyedül Judjtot zárták ki a kollégiumból. Meg az iskolából is. Mert egyedül ő nem ismert be semmit, és nem tartott bűnbánatot. Nem ment haza. Nem bírta volna a szégyent. A szülei sem, úgy hogy még azok szereztek neki albérletet a városban, egy távoli rokon idős néninél; és gyárba ment dolgozni, betanított munkásnak. Pár hónap múlva jól keresett, öltözni kezdett, s ha a volt társakkal találkozott, a kíváncsiskodásra mindig azt felelte: ő azért is grafikus lesz) A fiút Attilának hívták, és elektroműszerész volt az egyik gyárban. Először csak munka után találkoztak, rövid időre. Végigmentek a városon, presszóba ültek. Mert Judit senkit sem vihetett a szállására. Később kezdtek moziba járni, meg mikor a nagymama egy vidám tavaszi reggelen kilehelte lelkét a szanatóriumban, Ferike elragadtatva nézett a biciklire. A két szülő ezt az okos és tapintatos magyarázatot fűzte a nagymama elköltözéséhez. — El kellett távoznia, Ferike, ezen nem lehet változtatni, tudod, a nagymama mindig tudta. mit csinál, most sem szabad kifogásolnunk azt, amit tett. Azt is tudod, Ferike, hogy a nagymama mennyire szeretett téged, s hogy milyen sokszor adta ennek kézzelfoghátó tanújelét. Lám, lám, kicsi fiam, most is mi történt, a nagymama nem ment el ám csak úgy ukmukfukk, szere- tete jeléül itt hagyta neked emlékül ezt a gyönyörű biciklit. Apa fogta a magasra ágazó kormány egyik szárát, anya a másikat, úgy vették elő a forziciabokor mögül az elegáns vázú, macskaszemes, kézifékes, dinamó lámpás, ezüst színekben tündöklő kerékpárt. Ferike elbűvölten legeltette szemét a ragyogáson. A nagymamát látta, amint szelíd, ábrándos mosolyával derékig kerekké alakul, onGyárfás Miklós: Gyermeki érzelmek nan finoman megkarcsú- sodva, kormányrudakká, csengővé, meg mindenfélévé, ami egy igazi bicikli tartozéka. — Fölülhetek rá? —kérdezte átszellemülten a szüleitől. — Persze, hogy fölülhetsz! — biztatta apa, és hunyorgott. —• A tied ... — duruzsolta anyja meghatottan. Ferike gyöngéden fölhágott a biciklire, lassan, szeretettel taposni kezdte, később meggyorsította a gépet ide-oda kanyargóit az udvaron, a veranda előtt háromszor csengetett. A hang végigfutott a kerten, mint az uzsonnára hívó szó. * * * Anya kilenc esztendő múlva alakult át. Négyszögletű lett,. lapozni lehetett benne, és rá volt írva: BETÉTKÖNYV. Feri nyári alko- nyatok idején merengve tartotta a kezében, időnként megsimogatta és érezte, hogy a hajlékony lapok visz- szasimogatják őt. Négyezernél magnóra lehetett gondolni, mivel anya mindig szerette az új dolgokat, ő maga is állandóan friss volt és újszerű. Tízezernél a számjegyek motorcsónak karcsú alakját villantották fel, de csak egy pillanatig, aztán visszavonták a képet, aggodalmaskodni kezdtek, hogy így, úgy, a víz azért veszélyes, és Feri különben is hajlamos a vakmerőségre, tavaly is, amikor a Balatonon, azon a vitorlás kiránduláson... de különben hagyjuk, nem is jó gondolni rá. Húszezernél még gyöngé- d,ebben néztek rá a számjegyek, s azt sugallták, hogy talán egy tengeri utazás ... most, hogy leérettségizett és az egyetemre is felvették, milyen nagyszerű lenne egy háromhetes hajóút vagy valami ilyesmi, ami szép és hasznos is. A Betétkönyv végső számjegye (ötös és négy nulla) azonban visszavonta az eddigi ötleteket, és azt tanácsolta a maga lágy és vidám hangján, hogy minek szétszórni őt, hadd kamatozzék egy kicsit, mit lehet tudni, hátha egyetemista korában meg talál nősülni, jó lesz az induláshoz, meg minden. Feri igazat adott a BE- TÉTKÖNYV-nek. összecsukta, és meleg könnycseppet ejtett rá. * *• * Apa még tíz esztendeig létezett megszokott alakjában, aztán egy napon váratlanul a_ gyomrához kapott, és háromszoba összkomfort lett belőle. Nagyon kényelmes, tágas, délkeleti fekvésű emlékké alakult. Ferenc nagyon szerette őt lakni. Huszonnyolc esztendős korában fogorvosi rendelőt nyitott benne, anya is szépen kamatozott azóta. Ha egyedül érezte magát, hosz- szú ideig simogatta a betétkönyvet, vagy szomorúan kikönyökölt apán át a kert felé. Még ebben az időben is élt benne valami a gyermeki érzelmekből. (Gyárfás Miklós: A képmutatás szépségei c. kötetéből. 1977. Szép- irodalmi Kiadó.) színházba, meg hangversenyekre. Ez szinte véletlenül jutott az eszükbe, hogy a presszókon kívül más fedett helyiségek is vannak a városban, nem kell a februári utcákon ázni-fázni, ha ösz- sze akarnak simulni... Mert mikor kifogyott belőlük a kollégium iránti méreg, akkor már össze akartak. A néni viszont nem akarta elengedni Juditot este sehová, és levélben segítségül hívta a szülőket, de Judit kiharcolta magának, hogy igenis, elmúlt tizenhét éves, azaz tíz hónap múlva nagykorú lesz, és ő eleven embereket akar látni, nemcsak tévéfigurákat, s nem csupán a nagynénit a botjával! Ám mindig szívdobogást kapott, mikor a néninek színházat, mozit vagy pláne táncot jelentett be, s az öreg morgott is, de nagyon nem, mert ezek a kimaradások nem voltak sűrűek, és Juditról fél év után sem derült ki semmi baj. Hanem Kunszabó Ferenc: közben tavasz lett, szép langyos tavasz, és Attila egyszer azt mondta, dobják el a mozijegyet, sétáljanak egy nagyot, mert rájuk fér a mozgás: mindig csak ülnek a gyárban, Judit ráadásul otthon is, a rajzai mellett!. .. Eldobták a mozijegyet, és elmentek sétálni, amiből persze nem sok lett, mert csakhamar beálltak egy gesztenyefa mögé, csókolóz- ni. És mikor már a kapuban búcsúzkodtak, a fiú azt mondta, milyen kár, hogy a kollégiumi bulik idején nem csináltak semmit! És ezt olyan panaszosan tudta mondani, és annyira tudott nézni azzal a két borjúszemével, hogy Judit nagyon megsajnálta önmagukat. Evett, lefeküdt, de nem tudott elaludni. A Hold bevilágított az ablakon, és ez idegesítette. Fel is kelt, hogy leengedj a rolót, de akkor rájött, hogy kevés bent a levegő, először szellőztetni kell. S amíg nyitva az ablak, kikönyököl, mert olyan szépen ciripelnek a tücskök a szembenlévő kis parkban. Hát ahogy könyököl, valaki pisszeg! Attila ott ült a pádon, már másfél órája. Ez annyira megtetszett Juditnak, hogy azt mondta: Akkor mi biztosan nagyon szeretjük egymást; mert látod, én is megéreztem, hogy itt vagy!... Én pedig nagyon kívántam, hogy nyisd ki az ablakot!... És csókolóztak, de hát ablakon keresztül elég kényelmetlen. Ezért Judit átlépett a párkányon. Éjfél lehetett és az ég világon kívül senki sem volt odakint. Jutka félt, hogy harmatosa pad, és bepiszkítja a pizsamáját, és a fiú lefeküdt egész hosszában, és hirtelen magára rántotta a lányt. Így játszadoztak, de nagy halkan, mert ilyenkor már sokan nyitott ablaknál alusznak... Két óra lehetett, mikor az autósjárőr arra jött. A reflektor fénye végigsöpört rajtuk, de a rendőrök nem vettek észre semmit. Talán álmosak voltak. Másnap este nem volt találkozásuk, mert Judit túlórázott, ' harmadnap a megyei művészklub estjére mentek, hanem negyednap megvárták, míg elcsendese- diRTa környék, és Judit megnyitotta az ablakot megint. Ám akkor Attila azt mondta, hogy a pad kényelmetlen, és különbenis mi van, ha a rendőrök nem autóval jönnek, hanem gyalog?! Ám ezen az estén sem történt semmi olyan, ami miatt kollégiumi tanárok, botos nagynénik vagy aggodalmas szülők kitérhetnének a hitükből. Csak körülbelül két hónap múlva esett meg az eset, de lehet, hogy három is beletellett. Mindenesetre, már ott volt a nyári szabadságok ideje. Attila a szüleivel ment nyaralni, mert ez így volt szokásban, mióta a világ világ, és nem tudott volna mit mondani az öregeknek, hogy most miért nem megy velük. Judit pedig hazament a falujába, és mikor újra találkoztak, azzal lepte meg a fiút, hogy nem jött meg ... hogy szóval, elmaradt. — Egy darabig reménykedtek, hogy majd. majd, Attila beszerzett néhány Hirschler könyvet, és abból kiderült, hogy eltolódhat a határidő, ha a nő életében valami változás áll be, vagy ha sokat idegeskedik. S Jutkának az volt a véleménye, hogy mindkettő passzol, mert, ugye, a változás beállott, s ő emiatt annyit idegeskedett már, hogy abból két határidő-eltolódásra is telhet. Attila is úgy vélte, hogy a változás beállott, s nem akármilyen — de minek ezért idegeskedni? Miért idegeskedett Judit már az első pillanattól?! Miért nem volt olyan boldog, mint ő, mármint Attila?! Miért idegeskedtem? Hát éppen azért, ami bekövetkezett, te bornyú! A fiúnak a bornyú erős volt, kikérte magának, mire Judit mérgesen, de nevetve megmondta, hogy első pillanattól így hívja magában, de ebben nincs semmi sértő, nem is akar lenni, sőt!. .. Attila azonban egészen másként fogta föl a dolgot, és elrohant. Judit várta egy darabig, hogy majdcsak megenyhül, aztán becsukta az ablakot, lefeküdt, és sírt. Vagy két hét múlva egy lány kereste, közös ismerősük, levelet hozott, Judit rögtön föltépte, de izgalmában oly rosszul, hogy a boríték kettészakadt, és abenne lévő ötszázasok a földre estek. A járdára, a gyár előtt, mikor millióan jön- nek-mennek műszak után. A barátnő nagyot sikkantott, és persze minden világos lett, úgy hogy Judit el sem olvasta a levelet, hanem szégyenében apró darabokra tépte, a pénzzel együtt, és eldobta. következő héten elvetette a gyereket, persze, aztán másik városba költözött. Ott is folytatta viszont a grafikát, a napi munka mellett. Később fölfigyeltek a rajzaira, s Pesten, egy kiállítás alkalmával a tévében is szerepelt — és utána felkereste Attila. A lány már messziről észrevette, ahogy jött le a főiskola lépcsőjén. Legszívesebben megölte volna. Igen, ezt érezte legerősebben. S mindjárt utána, hogy legalábbis megszégyeníti. Ott, az utcán! Ez azonban annakidején lett volna igazi. Az lenne hát a legjobb, ha elmenne mellette... Ahogy lévánkozva állt a lépcső tetején. egyszerre eszébe jutott, hogy odamegy, a nyakába ugrik, elcipeli a menzára, megebédelteti, aztán eí- kísérteti magát haza, egészen az albérlet ajtajáig — és ott rúgja le a lépcsőn!... Ettől meg felfordult a gyomra. Attól ugyanis, hogy megsejtette: ha már odáig mennének, dehogyis lökné el magától!... Megfordult és leosont a hátsó lépcsőn, s másnap megmondta a portásnak, hogy ha az a férfi keresi még, mondja meg neki, nem akar vele találkozni.
