Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-03 / 102. szám

1978. május 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nagygyűlés Szolnokon — Gazdag, látványos programok a megyében M ozgalmi dalok vérpezs­dítő ritmusa köszön­tötte május 1-én Jász­berény lakóit. A koránkelők tanúi lehettek a főtérről in­duló májusi stafétafutásnak. A váltófutókat a délelőtti óráktól kezdve késő délutá­nig a Béke és Barátság li­getbe sok ezres tömeg kö­vette. Az ünnepi díszbe öl­töztetett kiserdőben több mint 15 ezer ember szó­rakozott, ki-k’ kedve szerint választva a színes kulturális műsorok, izgalmas sportver­senyek és a majális ínycsik­landó étkei között. Az egész nap tartó vidám majális az esti órákban gyújtott tábor­tűzzel ért véget. A zászlódíszbe öltöztetett Tiszafüreden a felvonulók oszlopa fél tízkor indult el a Tanácsköztársaság parkba. A felvonulókat Rente Fe­renc, a nagyközségi közös ta­nács elnöke üdvözölte, majd dr. Erdélyi Ferenc, a tisza­füredi járási hivatal elnöke rövid megemlékezésben mél­tatta a munka ünnepének je­lentőségét. A beszéd után nyújtották át a legjobb kol­lektíváknak és dolgozóknak a kiemelkedő társadalmi mun­káért odaítélt arany-, ezüst- és bronzplaketteket. Nagy taps köszöntötte a vegyes­ipari szövetkezet Kun Béla Szocialista Brigádját, akik a vasas szocialista brigádvetél­kedő helyi ötéves sorozatá­nak győztesei lettek. Később a díszemelvényen egymást váltották a műsorok: nóta- és tánedalénekesek léptek fel, majd divatbemutató kö­vetkezett a helyi áfész dol­gozóinak közreműködésével. Közben a gimnázium udva­rán női kézilabda villámtor­na folyt, a Kossuth iskolában a kispályás labdarúgók bű­völték a bőrlabdát, de sok nézőt vonzott az asztalitemsz és lövészverseny is. Kelle­mes, tavaszias volt az idő, igazi majális hangulatban ért véget a május elseje Tisza­füreden. Törökszentmiklóson az út­törők harsonái adtak jelt a felvonulóknak!, s ezt köve­tően hosszan kígyóztak az is­kolások, üzemek, szövetkeze­tek intézmények menetosz­lopai. Kengyelen is felvonulás, ünnepi beszéd, majális adta a nap programját. A helyi Dózsa Tsz labdarúgómérkő­zést vívott a tiszaföldvári Lenin Tsz csapatával, így a szocialista együttműködést a szakmai és politikai kérdé­sek után a sportra is kiter­jesztették. Szép volt az óvo­dások, iskolások bemutatója, este pedig a szabadban tán­colhatott a fiatalság. (Folytatás az 1. oldalról) Pullai Árpád ünnepi be­szédének bevezetőjében arról szólt, hogy amikor visszapil­lantunk a múltra, tisztelgünk a munka felszabadításáért küzdők emléke előtt, számba vesszük a mát, s előre, a hol­napra is| tekintünk, tisztel­günk jelenünk és a belőle fakadó jövőnk építői előtt. Beszédes számokkal illuszt­rálta Szolnok megye fejlődé­sét, majd így folytatta: Munkájáról emelt fővel adhat számot az egész ma­gyar dolgozó nép. Országos eredményeink is a munkás­kezek, az alkotók dicséretét hirdetik. Az országos mérle­get a közelmúlt napokban vonta meg a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága. A számadás összeállításá­nál messzemenően és lelki­szerünk lényegi vonása a szocialista demokrácia. A kongresszus óta előbbre lép­tünk kibontakoztatásában. A párt változatlanul fontosnak tekinti a szocialista demok­rácia fejlesztését, a küz- ügyek nyilvánossá tételét, a dolgozók mind nagyobb szá­mú részvételét á társadalmi döntésekben. A feladatokról szólva a többi között hangsúlyozta: A gazdasági építőmunka áll a párt és a társadalom tevékenységének a közép­pontjában. Azt mondhatjuk, hogy népgazdaságunk az utóbbi években nehezebbé vált körülmények közepette is fejlődött. Gazdaságpoliti­kánk helyességét, népünk helytállását, munkájának si­kerét tükrözi, hogy a nép­gazdaság minden ágában el­értük vagy megközelítettük az ötödik ötéves terv első tikad törekvéseit jellemezte. Ünnepi beszédét a következő gondolatokkal fejezte be: A proletár internaciona­lizmus jegyében végzett ak­tív nemzetközi tevékenység­gel is segítjük a haladás erőinek térnyerését. Ugyan­akkor tisztában vagyunk az­zal, hogy országunk, pártunk, szocializmust építő népünk a nemzetközi színtéren a legnagyobb hatást az ered­ményes hazai építőmunká- val, társadalmi fejlődésünk időszerű feladatainak megol­dásával fejtheti ki. Úgy is mondhatnánk: a jó munka internacionalista kötelessé­günk is. * * * Karcagon a múzeum előt­ti téren öt-hatezer ember gyűlt össze, hogy meghall­gassa az ünnepi nagygyűlés ismeretesen figyelembe vet­ték a párt-, állami és tár­sadalmi szervek, a dolgozók tapasztalatait is. Egyértel­mű és mindennél többet mond az a tény, hogy né­pünk magáévá tette, alkotó­munkája ezernyi értékes megnyilvánulásával támogat­ta és támogatja a kongresz- szus által meghatározott fel­adatokat. Elsősorban ennek köszön­hető, hogy mind a belpoliti­kában, mind a gazdasági épí­tőmunka területén, akárcsak a tudományos életben, sike­resen halad a határozatok megvalósítása és töretlenül folytatódik hazánkban a fej­lett szocialista társadalom építése. A Központi Bizottság a XI. kongresszus határozatai­nak végrehajtását ellenőriz­ve, arra a következtetésre jutott, hogy most a legfőbb feladat a végrehajtás továb­bi javítása minden területen és minden szinten. Az ed­diginél is nagyobb súlyt kell helyezni a fegyelmezett vég­rehajtásra és az ehhez szük­séges személyi feltételek megteremtésére. Reményeink reálisak, hi­szen a Magyar Népköztársa­ságban a belpolitikai hely­zet kiegyensúlyozott, a dol­gozó nép hatalma szilárd. A Hazafias Népfront keretében a munkásosztály vezetésével megvalósuló szocialista nem­zeti egység kifejezi a társa­dalom minden osztályának és rétegének összefogását a közös szocialista célok érde­kében. A munkásosztály, a nép hatalmának társadalmi rend­két évére kitűzött fő célo­kat. Ugyanakkor valamennyi­ünknek tisztában kell len­nie azzal, hogy erőfeszítése­ink ellenére még nem tud­tuk kellően kibontakoztatni a népgazdaság fejlődését tar­tósan segítő folyamatokat. A szükségesnél és a lehetséges­nél is lassabban haladunk a gazdaságos termelési szer­kezet kialakításában. Le­gyen mindenkinek szívügye az, hogy olyan jó minőségű és keresett cikkeket termel­jünk, amelyek a hazai igé­nyeknek megfelelnek, illet­ve a világpiacon gazdasá­gosan értékesíthetők. A munka és a munkás becsülete megköveteli a munkaerővel való jobb gaz­dálkodást is, aminek nagy tartaléka a munkaidő jobb kihasználása. Társadalmunk továbbra is biztosítja min­denkinek a szabad munka- vállalás jogát. A szabad munkavállalás joga viszont elválaszthatatlan a munka­köri kötelességek pontos tel­jesítésétől. A becsületesen dolgozó többség igazságérze­te is azt követeli, hogy aki nem teljesíti vállalt kötele­zettségét, megsérti a munka- fegyelmet, az eddiginél na­gyobb mértékben érezze en­nek hátrányait. Ez az öntu­datos munkások álláspontja. S jelentős szerepe van en­nek terveink megvalósításá­ban, az eddig elért életszín­vonal megtartásában és to­vábbi növelésében. Pullai Árpád ezután a párt életszínvonalpolitikájá­ról, szociálpolitikánk ered­ményeiről és feladatairól be­szélt, majd hazánk külpoli­szónokának, Mohácsi Ottó­nak, a megyei pártbizottság titkárának beszédét. Kisújszálláson, a vasútál­lomás mellett lévő Erzsébet- ligetben tartottak nagygyű­lést. Az ünnepség szónoka dr. Bereczki Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese volt Röpül az együttes, tánc a levegőben, a körhintán is összeka­paszkodnak a lányok, mint a színpadon. Tetőfokon a jókedv a martfűi sergön Pullai Árpád beszédét mondja Kunszentmártonban igen magasra csapott a hangulat az üzemek menetoszlopait, a szakmunkásképző tanulóinak motoros felvonulását és az ünnepi beszédet követően. Az esti órákban is reme­kül szórakoztak az emberek, táncolt a falvak apraja és nagyja, például Öcsödön és Cserkeszőlőn. Jól sikerült az idei majális. a mi a szolnoki Tiszalige- tet illeti, kissé szűkre szabottabb <volt a te­rep, mint máskor. A fiatal cserjék, bokrok, a frissen ül­tetett facsemeték kímélete kisebb területre zsúfolta az ízléses reklámfeliratokkal és a förtelmesen giccses mü­tyürkékkel díszített pavilo­nokat. Pavilon, pavilon há­tán. Minden képzeletet felül­múló tömeg özönlötte el a ligetet. Soha még ennyi em­ber! Ezért volt hát, hogy akik (több százan) kiszolgálták a szórakozókat, alig bírták szusszal, étellel, itallal. Vá­laszték volt bőven. Mégis minden sátor, kimérde, moz­góárus előtt hosszú sorok kí­gyóztak egész nap. Sorba áll­tak a törökmézre, banánra, sörre, jégkrémre, virslire, lángosra áhítók. Órákig áll­dogáltak, hogy üres székre lecsaphassanak, kik fehér asztalnál akarták élvezni a pacalt, a birkapörköltet, a disznótoros ebédet. Pedig hajnal óta totyogtak a kon- dérokban, sercegtek a sütők­ben ezek a finom falatok. A legnagyobb sláger a pacal és a birka (csak a ligetben több mint 30 mázsa) délután 5 órá­ig tartott. Ügy tűnik, csilla­píthatatlan volt az étvá­gyunk, amely kifogott a leg­körültekintőbb szervezésen és előkészítésen. Fánk és palacsinta. Nem győzte sütőkkel a tiszaligeti KISZ-tábor négy szakácsnő­je, akik hajnali fél ötkor már dagasztották a tésztát, kavar­ták a masszát. És este 6 óra­kor még a forró tűzhely kö­rül álltak, amikor a tízezre­dik palacsinta \került la tá­nyérba. Sorbanállás, tülekedés, tö­meg így hát hébe-hóba szá­molási hiba is esett. S a nagy sürgésben-forgásban előfor­dult, hogy kissé nyersebb hurka, kissé kisebb adag pörkölt került a vendég tál­kájába. Velejár? Meglehet. Egy biztos, sokan voltak, so­kat dolgoztak, akik a pultok mögött álltak, vagy megra­kott tálcákkal az asztalok között cikázva kiszolgáltak bennünket. Jaj, de csúszik ez a rúd! És az üvegek elérhetetlenül magasan vannak. A karómászó-verseny egyik elszánt bajnoka a tisza- kürti arborétumban Léggömb-balett. Előadja Kengyelen egy nagyapa és unokája. Ki élvezi jobban a játékot?

Next

/
Oldalképek
Tartalom