Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-25 / 121. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. máius 25. New Yorkban szerdán tartotta első munkaülését az ENSZ- közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszaka ENSZ — leszerelési ülésszak (Folytatás az 1. oldalról) Ami a leszerelési intézke­dések ellenőrzését illeti, a ..megfelelő ellenőrzés” mel­lett foglalt állást. „Soha nem osztottuk azt a véleményt, hogy az ellenőrzésnek el­sőbbséget kell kapnia a le­szerelési intézkedésekkel szemben. Ha megvan a poli­tikai akarat a megegyezés­hez, lehetségesnek kell len­nie a megfelelő leszerelés­ellenőrzési intézkedések el­fogadásának is” —, mondot­ta. A jugoszláv miniszterelnök beszéde után, amelyet az el nem kötelezett államosoport leszerelési - állásfoglalásai szempontjából sok tekintet­ben iránymutatónak tarta: nak — magyar idő szerint már az' éjszakai órákban — Walter Mondáié, az Egyesült Államok alelnöke mondott beszédet. A szerdai nap folyamán Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár hivatalosan is fogadta a jugoszláv kormányfőt, aki az amerikai elnökhöz és a svéd miniszterelnökhöz ha­sonlóan „hivatalos látoga­tást” tett a szerdai nap fo­lyamán az ENSZ székhelyén, és ebből az alkalomból szólt vagy szól a rendkívüli lesze­relési ülésszak részvevőihez. * * » Púja Frigyes külügymi­niszter, az ENSZ-közgyűlés leszerelési kérdésekkel fog­lalkozó rendkívüli üléssza­kán résztvevő magyar de­legáció vezetője kedden es­te megérkezett New York­ba. A Kennedy repülőtéren Hollai Imre nagykövet, a Magyar Népköztársaság ál­landó ENSZ-képviseletének vezetője és Esztergályos Ferenc washingtoni nagykö­vet fogadta. Zairéi helyzetkép Befejeződött a Gierek—Husák találkozó A francia intervenciós csapatok és a zaire-i kor­mány hadseregének egysé­gei Shaba tartományban folytatják a harcot a felke­lők ellen. A francia ejtő­ernyősök — párizsi jelenté­sek szerint — mindaddig a térségben maradnak, amíg „megfelelő katonai erő nein váltja fel őket”. A francia „párák” pa­rancsnoka kijelentette, hogy képtelenek ilyen hatalmas kiterjedésű területen fel­venni a harcot a gerilla had­viselést folytató felkelőkkel szemben. Kaunda zambiai elnök, aki jelenleg az angolai fő­városban tartózkodik, „alap­talannak” nevezte azokat a zaire-i állításokat, amelyek szerint a Kolwezit elfoglaló felkelők Zambiából érkez­tek Zairébe. Edward!. Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Ja- roszewicz lengyel miniszter­elnök szerdán befejezte Csehszlovákiában tett kétna­pos baráti munkalátogatá­sát, és a délutáni órákban hazautazott. A látogatás folyamán a lengyea, vezetők a Magas- Tátrában megbeszéléseket tartottak vendéglátóikkal, Gustáv Husákkal, a CSKP KB főtitkárával, Csehszlová­kia köztársasági elnökével és Lubomir Strougal kor­mányfővel, valamint Vasil Bilakkal, a CSKP KB titká­rával. Mint a kiadott záróközle­mény elmondja, a felek tá­jékoztatták egymást a LEMP, illetve a CSKP legutóbbi kongresszusán hozott hatá­rozatok teljesítésével össze­függő kérdések széles köré­ről. Elégedetten szóltak ar­ról, hogy a két párt, állam és nép hagyományos baráti kapcsolatai lendületesen és sokoldalúan fejlődnek, s a csehszlovák és lengyel párt­ós kormányküldöttség 1977. júliusi tárgyalásain elhatá­rozott együttműködési intéz­kedéseket a politikai, a gaz­dasági és társadalmi élet minden területén végrehajt­ják. Edward Gierek és Gustáv Husák véleményt cserélt a nemzetközi helyzet alakulá­sáról. A (találkozó szívélyes elv­társi légkörben, a teljes köl­csönös megértés szellemé­ben zajlott le — fűzi hozzá a záróldözlemény. Warnke nyilatkozata A hadászati támadó fegy­verzetek korlátozásáról szóló új szovjet—amerikai szerző­dés megkötése megfelel a Szovjetunió és az Egyesült Államok nemzeti érdekeinek, és a két nagyhatalom közötti kapcsolatok stabilizálásának ügyét szolgálja — hangsú­lyozta az AP hírügynökség­nek adott nyilatkozatában Paul Warnke. a hadászati tá­madó fegyverzetek korláto­zásáról folyó tárgyalásokon résztvevő amerikai küldött­ség yezetője az amerikai kormány fegyverzetellenőr­zési és leszerelési hivatalá­nak igazgatója. Haderöcsökkentés Plenáris ülés Bécsben Bécsben tegnap megtartot­ták a közép-európai fegyve­res erők s fegyverzet köl­csönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 170. teljes ülését. A tanácskozáson, amelyen dr. Emil Keblusek nagykövet, csehszlovák kül­döttségvezető elnökölt, E. Bolland nagykövet, Nagy- Britannia küldöttségének ve­zetője szólalt fel. A brit de­legátus felszólalásában a NATO-országok áprilisban beterjesztett módosító javas­latát indokolta. Az ülést követő sajtótájé­koztatón a szocialista orszá­gok szóvivője kérdésre vá­laszolva elmondotta, hogy a Varsói Szerződés folytatja az említett nyugati javaslat ta­nulmányozását. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások következő plená­ris ülését a jövő héten csü­törtökön tartják. Kommentárunk Furcsa döntés A kereskedőkkel kezdődött, most a szakértők ha­zarendelésével folytatódott Kína furcsa eljárása a Vi­etnami Szocialista Köztársasággal szemben. Különösen Vietnam déli részén, mindenekelőtt Ho Si Minh városban — a volt Saigon Cholon negye­dében — igen sok (vietnami állampolgárságú) kínai élt. Ázsia kalmárai — így szokták nevezni az üzleti érzékükről híres kínaiakat — tömegesen szöktek visz- sza Kínába, a magyar szóhasználattal élve disszidál­tak. Érthető, hogy a vietnami hatóságok rosszallásukat fejezték ki emiatt, különös tekintettel arra, hogy a kereskedők szükése egybeesett a vietnami pénzre­formmal, az addig délen és északon más névértékű dong egységesítésével. Hanoi nagy erőfeszítéseket tett és tesz a gazda­sági élet normalizálására, a lakosság szükségleteinek ellátására. Miután a kereskedelmet a déli országrész­ben jelentős mértékben a kínaiak üzletei, piaci stand­jai jelentették, a kereskedők eltűnése nem csekély zavart akozott. A legújabb lépés még érzékenyebben érinti Viet­namot. Közismert, hogy a súlyos háborús károkat szenvedett országban a háromévtizedes küzdelem győ­zelmes befejezése után minden energiát az újjáépí­tésre, az ipari termelés megindítására, az öntözőrend­szerek kijavítására összpontosították. A szocialista or­szágok — akárcsak a honvédő háború idején — Viet­nam békés korszakának anyagi és műszaki megala­pozásához nélkülözhetetlen támogatást ajánlottak föl. Kína húsz létesítmény fölépítéséhez vállalt hozzájá­rulást, szakértők közreműködésével is. Mind a húsz beruházás a korábban létrejött segélynyújtási megál­lapodások keretébe tartozott, s a vietnami népgaz­daság számára létfontosságú, hogy mielőbb elké­szüljön. Peking azonban — május 19-i, tehát visszamenő hatállyal — úgy döntött: kivonja szakembereit a húsz létesítményből. Alaposan gyanítható, hogy a kínai ve­zetés előbb gondosan mérlegelte, milyen kárt okoz ezzel a lépésével Vietnamnak. Ha mindehhez még azt is számításba vesszük, hogy a hanoi békekezdeményezések ellenére Kam­bodzsa — nyilvánvaló kínai sugallmazásra — folytatja agresszióját Vietnammal szemben, világossá válik a kép: Peking célja, hogy a szomszédos 50 milliós szo­cialista országgal elfogadtassa hegemóniáját. Nehezen egyeztethető össze Peking eljárása a kínai politikusok megnyilatkozásaival, a Szovjetunió állítólagos hege- monisztikus törekvéseinek oly gyakori bírálatával. Tény: Kína éppen abban marasztalható el, ami ellen a legzajosabban ágál. Vihar előtti csend Afrikában Afrika napján Szovjet üdvözlet Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége, a szov­jet kormány, a szovjet nép és a maga nevében szívé­lyes üdvözletét intézett az afrikai államok kormányai­hoz és népeihez Afrika fel- szabadulásának napja alkal­mából. A Szovjetunió Afrika-po- litikájáról szólva Leonyid Brezsnyev egyebek között hangsúlyozza: „A Szovjetunió világos és határozott álláspontot foglal el Afrika és más kontinen­sek felszabadult államainak irányában. Országunk min­dent elkövet, hogy fejlessze velük a baráti ás gyümöl­csöző együttműködést, tá­mogassa a politikai függet­lenség és a gazdasági önál­lóság megszilárdításáért, a nemzetközi gazdasági kap­csolatoknak igazságos, az egyenjogúság alapján törté­nő átszervezéséért vívott harcukat. Síkraszállunk min­den népnek azért a jogáért, hogy maga válassza meg fejlődésének útját... »Tá­mogatjuk az afrikai orszá­goknak azokat a követelé­seit, hogy atommentes öve­zetté tegyék a kontinenst és megakadályozzák azt, hogy a Dél-afrikai Köztársaság nukleáris fegyverhez jusson biztosítani a szilárd, tartós békét — a szovjet külpoli­tika legfőbb célja. Leonyid Brezsnyev befeje­zésül további sikereket kí­ván az imperializmus és a fajgyűlölet ellen, a gyarmáti rendszer minden maradvá­nya ellen, a békéért és a szabadságért, a nemzeti füg- letlenségért és a társadalmi haladásért küzdő afrikai né­peknek. Terrorakció Csehszlovákiában Prágában tegnap közle­ményt adtak ki egy meghiú­sított terrorakcióról, amely előző este a nyugatnémet ha­tárhoz közeli Jesenice hely­ség térségében zajlott le. Egy csehszlovák állampol­gárokból álló háromtagú, fel- fegyverzett terrorista-csoport hatalmába kerített egy au­tóbuszt, amely kiránduláson levő gimnazistákat szállított. Megkísérelték elrabolni az autóbuszt, hogy a benne levő 39 diákot túszként fogva tartva határátkelőhelyen ke­resztül az NSZK-ba jussa­nak. Akciójuk során a ter­roristák használták is fegy­verüket a határőrség és a rendőrség ellenük fellépő tagjaival szemben, s ennek során megsebesítettek egy diáklányt. Miután a felszólításokat további lövésekkel viszonoz­ták, a hatósági személyek ugyancsak fegyveresen tették őket ártalmatlanná. Eközben egyiküket, Milan Barest agyonlőtték, a másik kettőt, Robert és Václáv Barest pe­dig megsebesítették és letar­tóztatták. a függetlenségükért küz­dő népek harcának drámai fejezetei bon­takoznak ki napjainkban Fe- kete-Afrikában. Miközben a haladó emberek szerte a vi­lágon Afrika felszabadításá­nak napjára emlékeznek, s kifejezik, kifejezzük szolida­ritásunkat, a nyugati hírügy­nökségek és a nemzetközi monopóliumok irodái nagy megkönnyebbüléssel jelen­tik : Kolweziben minden csendes. E lakonikus mondat azt jelenti, hogy vérbefojtot- ták a zaire-i felkelést, elhá­rultak az akadályok az urán és a rézbányák kincsének el­szállítása, az egyik leggazda­gabb afrikai állam könyör­telen kirablásának folytatá­sa elől. Zimbabwe és Namibia né­pei a fehér kisebbség ural­mának megdöntésére, a zai­re-i elnyomott milliók pedig az egykori és az újgyarma­tosítókat kiszolgáló Mobutu és korrupt rendszerének el­söprésére ragadtak fegyvert. Mobutu az utóbbi hetekben mind kétségbeesettebb távi­ratokat küldött Brüsszelbe és Párizsba, jelezvén, hogy ve­szélybe került hatalma, s ve­le a gazdag profitot hozó, francia és belga érdekeltsé­gű bányák is. Ekkor avat­koztak be — akárcsak egy esztendővel ezelőtt — a kül­földi monopóliumok védel­mében — amerikai jóváha­gyással — a marokkói ro­hamosztagok, a belga ejtő­ernyősök és a francia ide­genlégiósok, akiket az érin­tett kormányok szemforgató közleményei szerint csupán azért vezényeltek a többezer kilométerre levő országba, hogy „megmentsék” az ott dolgozó néhányszáz európa­it. Az idegenlégiósok, akik­nek mestersége a halál, to­vábbá Mobutu egységei, amelyek egymagukban nem tudtak ellenállni a felkelők­nek, kegyetlen vérengzést rendeztek Kolweziben, nem kímélve az európaiakat sem, akik közül több mint százan nem élték túl „megmentésü­ket”. Tették ezt olyan hideg­vérrel, mint amilyen hideg­vérrel e mészáros akció szer­vezői most a felkelők nyaká­ba akarják varrni tettük kö­vetkezményeit. Ahogy oszladozik a Zaire körüli pánikkeltő nyugati propaganda ' füstfüggönye, egytre több részlet lát napvi­lágot, amelyből lassan kiala­kul a valóságos kép. Még a beavatkozásban érdekelt Nagy-Britannia kommunista- barátsággal nem gyanúsítha­tó polgári lapjai is megír­ják, hogy nem a felkelők, hanem a „felmentő csapatok” lőtték halomra a védtelen lakosságot. Továbbá, hogy a francia idegenlégiósok Mo­butu katonáit sem kímélték, mondván — azok is feketék. A jobboldali Daily Mail és a Daily Telegraph pedig nyíl­tan követeli, hogy a Nyugat szervezzen .tűzoltób r i gád o- kat” a „zavarok elhárításá­ra”, mert Afrika új nemzetei úgymond képtelenek kormá­nyozni önmagukat. Az áldozatokat azóta elte­mették. A hevenyészett tö­megsírok Kolweziben akár­csak az angolai Cassigában *— ahol néhány nappal ko­rábban a fajüldöző Dél-Af­rikai Köztársaság csapatai rendeztek tömegmészárlást egy namibiai menekülttábor­ban — az újgyarmatosító tö­rekvések örök mementói ma­radnak. Arra figyelmeztet­nek, hogy a nemzetközi mono­póliumok és a mögöttük ál­ló imperialista erők semmi­től sem riadnak vissza, hogy megőrizzék befolyásukat egy­kori külbirtokaikon. Erről tanúskodik a forradalmi vál­tozásokat végrehajtó etiópiai nép elleni kudarcot vallott intervenció, a rhodesiai fe­hér kisebbség uralmának át­mentésére, továbbá Dél-Af- rika Namibia fölötti ural­mának megőrzésére angol, francia, amerikai és nyugat­német segédlettel kidolgozott terv, s erre utal a francia katonai beavatkozás Chad- ban, valamint a maroknyi szaharai nép függetlenségi törekvéseinek elfojtására szervezett akció is. A kulisszák mögötti diplo­máciai mesterkedéseket és a nyílt katonai akciókat Was­hingtonban és Párizsban, Brüsszelben és Londonban egyaránt azzal indokolják, hogy „külső erők tevékeny­sége nyomán veszélybe ke­rült az érintett országok, az egész térség stabilitása”. Akárcsak korábban másutt, Zaire-ben is Kubát és a Szovjetuniót vádolják. A nemzetközi közvéleményt azonban egyre nehezebb megtéveszteni. A világ jól tudja, hogy a stabilitás alatt ők a nemzetközi monopóliu­mok zavartalan tevékenysé­gét értik, az állítólagos ku­bai és szovjet beavatkozásra való hivatkozás pedig csupán félrevezető manőver saját agresszív katonai akcióik szentesítésére, a cassigai és a kolwezi mészárlás feledteté­sáré. ■ zt mondják, KoJwezi­II ben minden csendes? Lehetséges. Örömuj­jongásuk azonban korai. A csend ugyanis vihar előttinek bizonyulhat, amely csak ad­dig tart, amíg a gyarmati ki­zsákmányolás megszünteté­séért, az ország tényleges függetlenségének kivívásá­ért küzdők erőt gyűjtenek, újrarendezik soraikat. S azt se feledjék Washingtonban és Párizsban, Brüsszelben és Londonban, Pretoriában és Salisburyben, hogy Zaire csupán egyetlen állomása an­nak a mind hatalmasabbá váló folyamatnak, a 400 mil­liós afrikai nép küzdelmé­nek, amelynek győzelme le­hetővé tette, hogv a térség sok állama — köztük a leg­utóbbi években Mozambdk és Angola is — elnyerje füg­getlenségét. Mozambik és Angola példája is bizonyítja; a történelmi folyamatot nem lehet többé feltartóztatni. K. A. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Leg-' felsőbb Tanács elnökségének elnöke táviratban üdvözölte az Ellenállók Nemzetközi Szervezete (FIR) Minszkben folyó VIII. kongresszusának résztvevőit. BERLIN Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának fő­titkára a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizott­ságának tegnap Berlinben megkezdett ülésén a Politi­kai Bizottság jelentésében megállapította, hogy a Né­met Demokratikus Köztár­saságban nagy munka fo­lyik a IX. kongresszus bél­és külpolitikai határozatai­nak megvalósítása érdeké­ben. A párt tevékenysége megfelel a politika fő cél­jainak és az eredmények a gazdaság teljesítményének növekedésében, a szociálpoli­tikai előrehaladásában és a szellemi-kulturális életben egyaránt tükröződnek. BEJRÚT „Okvetlenül szükséges, hogy senki se akadályozza az ENSZ Biztonsági Tanácsa Dél-Libanonra vonatkozó 425, és 426. számú határozatának végrehajtását” — jelentette ki Eliasz Szárkisz libanoni államfő szerdán, a kabinet szokásos heti ülésén. NUGAT-BERLIN II. Erzsébet angol király­nő — hétfőn megkezdett öt­napos NSZK-beli hivatalos látogatása közben — férje Fülöp herceg és dr. David Owen külügyminiszter kísé­retében szerdán délelőtt Nyu- gat-Berlinbe érkezett. Az an­gol királynő 13 évvel ezelőtt járt utoljára a városban. PEKING Hua Kuo-feng, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke, az Ál­lamtanács elnöke szerdán szívélyes, baráti beszélgeté­sen fogadta Jachim Yhombi- Opangot, a Kongói Népi Köztársaság Államtanácsá­nak elnökét, aki, útban a KNDK felé, rövid ld.őt Pe- kingben töltött. Hua Kuo- feng méltatta a két ország kapcsolatainak fejlődését, s kijelentette: a jelenlegi ta­lálkozó tovább erősíti a két ország vezetőinek kölcsönös megértését és barátságát Joachim Yhombi-Opango megkoszorúzta Mao Ce-tung emlékművét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom