Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-05 / 104. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 5. Leonyid Brezsnyev Bonnban (Folytatás az 1. oldalról) meghívást köszönettel elfo­gadta, a látogatás időpontját később határozzák meg. Schmidt kancellárral tar­tott megbeszélésen ugyancsak a kétoldalú kapcsolatokról tárgyalt az SZKP KB főtit­kára. Mint Leonyid Zamja- tyin, az SZKP KB osztályve­zetője, a szovjet küldöttség szóvivője elmondotta, a ta­lálkozás „igazolta azokat az előzetes derűlátó megállapí­tásokat, amelyek szerint a két ország vezetőinek közvetlen megbeszélése nagy hozzájá­rulás lehet a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatainak fej­lődéséhez, új területeket nyit­hat meg az együttműködés­ben, így a gazdasági együtt­működésben is.” Leonyid Zamjatyin közölte sajtókonferenciáján, hogy a két fél 25 évre szóló megál­lapodás megkötését készítet­te elő, s ezt a megállapodást Brezsnyev jelenlegi látogatá­sa során aláírják. Este Walter Scheel a brülli kastélyban vacsorát adott a szovjet államfő tiszteletére. Leonyid Brezsnyev beveze­tőben köszönetét fejezte ki a vendéglátóknak a meghí­vásért és a szívélyes fogadta­tásért, majd pohárköszöntő­jét így folytatta: — A moszkvai szerződés, amelyre itt Scheel úr is em­lékeztetett, valóban rendkí­vül nagyjelentőségű esemény volt. Gazdagabbá tette a Szovjetuniót és az NSZK-t, Európa minden népét — az­zal a reménnyel gazdagította őket, hogy meg lehet őrizni a békés jelent és el lehet ér­ni a békés jövőt. Európában immár harminc esztendeje béke van, ez még sohasem fordult elő, az em­berek lassan hozzászoknak a békéhez, magától értetődőnek tekintik — mintha az enyhü­lés nem állt volna ki már sokfajta megpróbáltatást. Az, hogy a béke napjaink szövetébe fonódott, a leg­szebb kitüntetést jelenti mindazoknak, akik erejüket nem kímélve kivívták az enyhülést. De ez egyúttal fi­gyelmeztetést is jelent. Most rendkívül veszélyes volna, ha megnyugodnánk, szabad fo­lyást engednénk az esemé­nyeknek. Már elmondottam és most teljes meggyőződés­sel ismétlem meg: a békéért harcolni kell, az enyhülést következetesen el kell mélyí­teni, visszafordíthatatlanná kell tenni. Ezen a téren sen­ki sem lehet közömbös meg­figyelő, senki sem állhat fél­re, mert ez valamennyiünket egyaránt érint. Jól tudjuk, hogy az NSZK- ban éppúgy, mint más nyu­gati államokban sokmillióan _ köztük vezető államférfi­ak, politikai személyiségek is — őszintén akarják a tartós békét és a jó együttműkö­dést a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi or­szágával. Tudjuk azonban azt is, hogy általában nyugaton és az önök országában is van­nak még olyanok, akik nem hívei az enyhülésnek. Egye­sek úgy vélik, hogy államuk politikájában mindig jelen kell lennie a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal szembeni gyanakvásnak, kellemetlenkedésnek. A mai nemzetközi életben a bizal­matlanság táplálja az olyan súlyos jelenségeket, mint a tömegpusztító fegyverek g yártásában való versengés. Ez a verseny teljességgel ér­telmetlen. Ezt a versenyt nem lehet megnyerni — de az emberiséget könnyen el lehet pusztítani. Ideje, hogy megállítsuk az ilyen ver­senyt. Álljunk tehát meg, talál­junk megoldást arra, hogy többé ne halmozzák fel a fegyvereket. Tegyük meg a reális lépéseket azért, hogy csökkentsük a fegyveres erő­ket és a fegyverzetet a vilá­gon, Európában, különösen pedig Közép-Európában. Ál­lapodjunk meg arról, hogy nem gyártjuk és nem ter­jesztjük el az új rendszerű tömegpusztító fegyvereket. Kölcsönösen kötelező megál­lapodással vegyük elejét an­nak, hogy világot lásson a neturonfegyver, amelyet a danaidak vészthozó ajándé­kaként akarnak átnyújtani földrészünk népeinek. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, államfő hivatalos láto­gatásra az NSZK-ba érkezett. A képen: Brezsnyev, vendég­látója Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár, s a háttér­ben Walter Scheel államfő (Telefotó - KS) A Szovjetunió röviddel ez­előtt terjesztette elő javasla­tait arról, hogy tiltsák el a nagy katonai potenciálú or­szágok számára fegyveres erőik és fegyverzetük továb­bi növelését. Meggyőződé­sünk, hogy nincs sürgősebb és megoldásra érettebb fel­adat, mint a fegyverkezési verseny — a hagyományos és nukleáris fegyverkezési ver­seny — minden formájának eltiltása. Arra hívunk fel minden államot, a béke min­den jóakarattá hívét, beleért­ve természetesen tisztelt part­nereinket és barátainkat a Német Szövetségi Köztársa­ságban, hogy működjenek közre ennek a feladatnak a megoldásában. Walter Scheel pohárkö­szöntőjében kijelentette: Szovjet államfő első alka­lommal tesz látogatást orszá­gunkban. Ezt az eseményt történelmi jelentőségűnek tartom. Az önök nagy orszá­gához fűződő viszonyunk — a jó és a sötét napokban egy­aránt — sorsdöntő jelentősé­gű volt történelmünkben. Az 1970-ben Moszkvában aláírt szerződésben országa­ink megerősítették azt az akaratukat, hogy megszilár­dítják a békét Európában és a világon, javítják és kiszéle­sítik együttműködésüket. En­nek a szándékunknak megfe­lelően cselekedtünk. A moszkvai szerződés az orszá­gaink közötti kapcsolatok alapjává vált. „Az önök országában és a nálunk élő emberek többsé­ge már a második világhábo­rú katasztrófája után szüle­tett. Ennek a nemzedéknek az élettapasztalatait már nem a háború, hanem az ugrás­szerű gazdasági, műszaki és társadalmi változások hatá­rozták meg. Ennek a generá­ciónak a számára a múlt nemcsak terméketlen teher­tétel, hanem figyelmeztetés is arra, hogy reménytelen utat találjanak a jövőbe”. — Mutatott rá a köztársasági elnök, majd a két ország ifjú nemzedékeiről beszélt. „A moszkvai szerződés, to­vábbá azok a megállapodá­sok, amelyeket a többi kelet­európai országgal és az NDK- val kötöttünk, a Nyugat-Ber- linnel foglalkozó négyhatal­mi megállapodás és nem utolsó sorban a helsinki zá­róokmányok ma az európai béke alapzatához tartoznak” — mutatott rá a továbbiak­ban Walter Scheel, majd hangsúlyozta, hogy az NSZK nagy fontosságot tulajdonít Nyugat-Berlin kérdésének és bízik abban, hogy a várossal kapcsolatos négyhatalmi megállapodás szigorú betar­tása és teljes mértékű alkal­mazása hozzá fog járulni az együttműködés további javí­tásához. Pohárköszöntője végén Scheel kijelentette: „az el­múlt években azon fáradoz­tunk, hogy egy fájdalmas múlt örökségét felszámoljuk. Nem szabad azonban itt meg­állapodnunk, ha eleget aka­runk tenni népeink elvárásá­nak. Miután az alapokat le­fektettük, szeretnénk látni, miként emelkedik a Kelet- és Nyugat-Európa közötti együttműködés épülete. A célok világosak, a mércének különböznie kell a múlt mér­céjétől. Ennek a mércének meg kell felelnie ama fele­lősségnek, amely messze túl­nő országaink határain.” A Német Kommunista Párt tegnap délután Kölnben ba­rátsági nagygyűlést rendezett Leonyid Brezsnyev NSZK- beli látogatása alkalmából. PEKING Hua Kuo-feng, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke, a Kí­nai Államtanács elnöke teg­nap Kim Ir-Szennel, a Ko­reai Munkapárt Központi Bi­zottsága főtitkárának, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság elnökének meghívá­sára hivatalos baráti látoga­tásra a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságba uta­zott. HANOI Kilencnapos látogatása be­fejeztével csütörtökön eluta­zott Vietnamból Luis Cor- valán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára. A chilei ven­déget a Vietnami Kommu­nista Párt vezetői búcsúz­tatták, élükön Le Duannal, a párt KB főtitkárával. MOSZKVA Élettapasztalataim alapján, s elnökségem idején is — jóllehet magam is katona voltam — arra a következ­tetésre jutottam, hogy a földön a békén kívül ma nincs más alternatíva — hangoztatta Francisco Da Costa Gomes, a Béke-világ­tanács tagja, volt portugál államfő, aki portugál béke­mozgalmi küldöttség vezető­jeként jelenleg a Szovjet­unióban tartózkodik, és részt vett a május 1-i ün­nepségeken. TOKIÓ A japán Külügyminiszté­rium szóvivője tegnap nem­zetközi sajtóértekezleten szá­molt be Fukuda Takleo ja­pán kormányfő és Carter amerikai elnök tárgyalásai­ról, amelyekről Washing­tonban nem adtak ki hiva­talos közös közleményt. Köz­lése szerint Carter megerő­sítette: az Egyesült Államok változatlanul erősen érde­kelt abban, hogy fenntartsa n szovjet sajtó napján 1912. május 5-én jelent meg a tömegeknek szóló le­gális munkásújság, a Pravda első száma. A Pravda meg­jelenése új korszakot nyitott a proletár sajtó történetében. Az elmúlt hatvan év alatt 9-szeresére nőtt az újságok száma, az összpélidányszám pedig a forradalom előttinek csaknem 60-szorosa. A Szov­jetunióban csaknem 8 ezer újság készül, egyszerre ösz- szesen 168 millió példány­ban, s a körülbelül 5 ezer folyóirat, vagy műszaki ki­advány egy év alatt több mint 3,8 milliárd példányban ke­rül ki a nyomdákból. Az elő­ző tervidőszakban például 400 új lap és 113 folyóirat lá­tott napvilágot. Egy családra átlag több mint 4 időszaki kiadvány vagy folyóirat jut. Sok újság és más kiadvány példányszámát össze se le­het hasonlítani a múltéval. A Pravda egy-egy napon több mint 10 millió, a Kom- szomolszkaja Pravda 10, a Rabotnyica (Munkásnő) 13, a Kresztyanka (Parasztasz- szony) 7, az Izvesztyija na­ponta 8 millió példányban kerül az olvasókhoz. Az októberi forradalom után soha nem látott fejlő­désnek indult a soknemzeti­ségű újságírás. Ma minden szovjet népnek van anya­nyelvi sajtója. Az újságok a Szovjetunió népeinek 56, a folyóiratok pedig 44 nyelvén jelennek meg. A szovjet sajtó fejlődésé­ben közvetlenül az olvasók­hoz közelít. A legnagyobb példányszámot a helyi, üze­mi, kolhoz-szovhoz, főisko­lai, járási és városi sajtó éri el. Ezek a lapok különösen jól érzékeltetik a szovjet sajtó jellegét. Naponta beszámol­nak a szovjet emberek mun­kás hétköznapjairól és éle­téről, s egyben nevelői, ta­nácsadói is. Az üzemi lapo­kat, a járási és városi újsá- ságokat jórészt munkás és falusi levelezők írják, ezért különösen erőteljesen befo­lyásolják a helyi ügyek meg­oldását, intézésük javítását. A szovjet sajtó és munka­társainak sokezres tábora je­lentősen hozzájárul ahhoz, hogy elterjedjenek az újítók, a legjobb kollektívák tapasz­talatai, hogy meggyorsuljon a tudományos-technikai fej­lődés, javuljanak a népgaz­daság irányításának módsze­rei. A szocialista munkaver­seny témája egyetlen napon sem hiányzik a lápok, a fo­lyóiratok hasábjairól, s ezek­nek a témáknak a feldolgo­zásában jelen van az opera­tív hozzáállás, iaz ötletgaz­dagság és a mesterségbeli felkészültség. APN—KS ázsiai, csendes-óceáni gazda­sági „politikai és katonai jelenlétét, és tiszteletben tartsa a térségben vállalt kötelezettségeit. Ez vonat­kozik az amerikai—japán biztonsági szerződésre is.” GENF A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői tegnap Genfben felújították az atomfegyver­kísérletek általános és tel­jes betiltásáról kezdett tár­gyalásokat. A háromhatalmi tárgyalá­sok újrakezdésével kapcso­latban Andronyik Petrosz- janc, a szovjet küldöttség vezetője a következő nyilat­kozatot tette: A szovjet kül­döttség azzal a célkitűzés­sel érkezett Genf be, hogy az Egyesült Államok és Nagy- Britannia képviselőivel együtt tovább munkálkod­jék az atomfegyver-kísérle­tek általános és teljes kor­látozásáról szóló egyezmény mielőbbi megkötése érdeké­ben. Egy ilyen megállapo­dás nagyjelentőségű állo­más lenne a fegyverkezési verseny korlátozásához és a tényleges leszereléshez ve­zető úton. Todor Zsivkov fogadta Gyenes Andrást Tegnap Várnába érkezett Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára. Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának tit­kára, a bolgár Államtanács elnöke a Várna melletti ,,Evszinograd”-ban fogadta Gyenes Andrást. A szívé­lyes, elvtársi légkörben le­zajlott találkozón Todor Zsivkov és Gyenes András tájékoztatta egymást párt­jaik tevékenységének idő­szerű kérdéseiről. A találkozót követően To­dor Zsivkov' ebédet adott Gyenes András tiszteletére. Befejeződtek Púja Frigyes berlini tárgyalásai Púja. Frigyes, a Magyar Népközársaság külügymi­nisztere, Oskar Fischemek, a Német Demokratikus Köz­társaság külügyminiszteré­nek a meghívására 1978. május 3—4-én baráti láto­gatást tett a Német Demok­ratikus Köztársaságban. A külügyminiszterek új egyezményt írtak alá a kul­turális és tudományos együttműködésről. A két miniszter vélemény- cserét folytatott a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésével összefüggő, s a két állam és a két nép testvéri kapcsolatainak to­vábbi elmélyítését előmoz­dító kérdésekről. Ennek so­rán azokból a feladatokból indultak ki, amelyeket Ká­dár János, az MSZMP KB első titkára, valamint Erich Honecker, az NSZEP KB fő­titkára, az Államtanács el­nöke határozták meg a Ma­gyar Népköztársaság párt­ós kormányküldöttségének az NDK-ban 1977. márciu­sában tett látogatásakor. II Biztonsági Tanács döntése 6000 ENSZ-katona Libanonban A Biztonsági Tanács teg­nap esti ülésén elfogadott határozatban ismételten fel­szólítja Izraelt, hogy ha­ladéktalanul vonja ki csapa­tait Libanon egész területé­ről, s egyben — eleget téve Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár kérésének — úgy dön­tött, hogy az eredeti négy­ezerről hatezerre emeli a Dél-Libanonban ideiglenesen állomásozó ENSZ-erők (Uni- fil) létszámát. A határozatot a tizenöt ta­gú testület tizenkét tagjának „igen” szavazatával fogadták el, Kína nem vett részt a sza­vazásban, a Szovjetunió és Csehszlovákia pedig — akár­csak másfél hónappal ezelőtt az amerikai szerzőségű elő­terjesztés nyomán elfogadott libanoni határozat megszava­zásakor — ezúttal is tartóz­kodott. A Biztonsági Tanács Waldheim ENSZ-főtitkár javaslatára négyezerről hatezerre növelte a Dél-Libanonban állomásozó ENSZ békefenntartó erők létszámát. (Telerotá - KS) Kommentárunk Balra át Afganisztánban Az egy hete lezajlott katonai államcsíny után Afga­nisztánban normalizálódott a helyzet s immár tisztán láthatók a véres fordulatot kiváltó okok és az új rendszer politikai színezete is. Az államcsíny során életét vesztett Mohammed Daud volt államfő: despo­tikus rendszerét ugyanazok a fiatal katonatisztek számolták fel, akik 1973-ban megdöntötték a mo­narchiát. Ügy vélvén akkoriban, hogy soraikban nem akad elegendő politikai tekintéllyel rendelkező veze­tő, a haladó nézetű tisztek az elűzött uralkodó roko­nát, az addig tíz éven át kormányfői tisztet betöltő Daudot juttatták hozzá a köztársasági elnöki poszthoz. Daud azonban nem váltotta be a hozzáfűzött remé­nyeket. A hatalomátvétel vezetője, Abdul Kader ezredes első nyilatkozatában rámutatott: „Az 1973-as forrada­lom nem teljesítette az afgán nép elvárásait, a miénk teljesíteni fogja”. Azt is hangoztatta, hogy a fordu­lattal véget vetettek az arisztokrácia és a feudális réteg uralmának. S az új kormányzat első intézkedé­sei alátámasztják azt, hogy a haladás és a demokrá­cia irányába fordították az ország kormánykerekét. Az új neve — Afganisztáni Demokratikus Köztársaság — is utal erre, de nem csak ez. Az államcsíny vezetőié megelégedett a honvédelmi miniszteri tárcával s az elnöki posztot átengedte egy haladó nézetű civil poli­tikusnak, Nur Mohammed Tarakinak, aki egyenesen a börtönből érkezett. Az új kormányzat első rendelete kimondta a bukott Nadir dinasztia tetemes vagyoná­nak teljes államosítását. Külpolitikai síkon a kormány folytatni kívánja a pozitív semlegesség és az el nem kötelezettség poli­tikáját, tovább ápolni Afganisztánnak a nagy északi szomszédjához, a Szovjetunióhoz fűződő hagyományos barátságát Ilyenformán elmondhatjuk, hogy minden szempontból pozitív előjelű változás zajlott le a kö­zép-ázsiai országban. Olyan, amely minden bizony­nyal meg fogja gyorsítani az afgán nép társadalmi és gazdasági felemelkedésének a folyamatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom