Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-05 / 104. szám

1978. május 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Importőrök a magyar termékekről Külföldi vállalatok vezetőinek nyilatkozata — Magyar „viszontválasz” Elégedettek-e a külföldi felhasználók a magyar árucik­kekkel? Észrevételeikről hogyan vélekednek a magyar part­nerek? - Ezekre a kérdésekre kerestek választ az MTI kül­földi és hazai tudósitói. 4 Minisztertanács tárgyalta: A hivatal és a közvélemény A. L. AFRIKJÁN, a szovjet Traktoroexport Külkeres­kedelmi Vállalat elnökhe- hélyettese: — Vállalatunk immár nyol­cadik éve vásárol Magyaror­szágról csirkefarmokat, tojó­házi és egyéb állattartó be­rendezéseket, mégpedig most már évente 25 millió rubel­ért. Az indulás nem volt zök­kenőmentes, 1971-ben az első tételek minősége nem felelt meg a követelményeknek. Akkor részletesen megbeszél­tük magyar partnereinkkel a tapasztalt hibákat, s örven­detes módon igen hamar ta­láltak megoldást azok elhá­rítására. 1972 óta a felhasz­nálóktól nem érkezett kifo­gás a berendezések minősé­gére, s hozzáfűzhetem, hogy a szállítások pontosságával, a határidők betartásával is elé­gedettek vagyunk. — A kedvező tapasztalatok alapján vállalatunk 1979— 80-ban az eddiginél is többet akar vásárolni a kétszintes csirkefarmelemekből. Ezen­kívül már megérkeztek Ma­gyarországról a négyszintes ketrecelemek első példányai, ezeket gazdaságainkban most próbálják ki. (Komplex: érintett vállala­taink minden feltételt meg­teremtettek ahhoz, hogy to­vábbra is kifogástalanok le­gyenek a termékek. A négy­szintes állattartó telepek gyártására is felkészültek. Reméljük, hogy ezeknek is sikerük lesz a Szovjetunió­ban.) JAN STERBA, a csehszlo­vák Strojimport Külkeres­kedelmi Vállalat vezér­igazgató-helyettese : Távolról úgy néz ki a Hesston szecskázó, mint va­lami kedves kis játékszer. Pedig az ára, néhány évvel ezelőtt, amikor vették, jó­val fölötte volt az egymillió­nak. Dúsa István nem gon­dol most ezzel, megszokta már, hogy egyre korszerűbb, s ezzel egyre drágább gé­pek kerülnek a keze alá. A brigádvezetőt inkább az iz­gatja, hogy nem elég dús a lucerna, nehezen telik meg az IFT teherautó pótkocsi­ja. Mondja is, amikor le­száll a vezetőfülkéjéből. — Tavaly május elsejéig már 30 vagon lisztet csinál­tunk, az idén meg még csak a kilencediknél tartunk. o A Vörös Csillag Szocialis­ta Brigád, tizenhat tagja ugyanis az állattenyésztés szálas takarmány ellátásáért felel, s e mellett természe­tesen hozzájuk tartoznak a szárítók is, hiszen ami ter­mék onnan kikerül, azt is a jószág eszi meg. A jász- fényszarui Béke Termelőszö­vetkezetben dolgozó közösség tennivalóit azonban csak le­írni ilyen egyszerű. Tudni­illik az előbb említett nö­vényeket ők nemcsak beta­karítják és feldolgozzák, ha­nem ápolják, elvetik, s mindezt megelőzően a ta­lajmunka is rájuk vár. — Olyanok vagyunk, mint egy olajozottan működő szer­kezet. — A társaság nagy része évtizedek óta együtt van és így nem csoda, hogy megismerte a szakma min­den mesterfogását. Volt ránk szárazság, küszködtünk az esővel — tapasztalatban tehát nincs hiány. — Tudja az úgy van — — A magyar szerszámgé­pek régi vásárlói vagyunk, az utóbbi tíz évben ötszörösére növeltük behozatalunkat, amelynek értéke az idén meghaladja a 10 millió ru­belt. Ez évben körülbelül 900 szerszámgépet várunk a Technoimpextől, és a forga­lom további növekedése szin­te kizárólag a magyar fél szállítási lehetőségeitől függ. Bár Csehszlovákiának is fejlett a szerszámgépipara, a Magyarországról származó import segít a szakosításban, abban, hogy egyéb gépek fej­lesztésére összpontosíthas­suk erőinket. (Technoimpex: mi is a ko­operáció, a szakosítás kibő­vítésére törekszünk.) NORBERT ROTTSTOCK, az NDK-beli Robotron Kül­kereskedelmi Vállalat igaz­gatója: — Vállalatunk 1970 óta vá­sárol Magyarországról pénz­tárgépeket, vagyis olyan ter­méket, amit egy évtizede még exportált, de a KGST-szako- sítás alapján a licencét át­adta a magyar Irodagépipari és Finommechanikai Válla­latnak. 1970-ben még 2000, most már évente 10—12 ezer pénztárgépet hozunk be Ma­gyarországról. Ugyanis hosszú távon még szorosabban együtt akarunk működni a magyar partner­rel. A nyolcvanas évekre olyan új típusú elektronikus pénztárgépeket szeretnénk vásárolni Magyarországról, amelyek naprakészen, áru­csoportonként is összesítik a pénztári forgalmat, és megfe­lelő adatfeldolgozó rendszer­hez kapcsolva az árukészlet­szakítja félbe a brigádveze­tő —, hogy az embert még otthon is az foglalkoztatja, hogy mi van odakint. Jön a vihar? Hiába a pihenőnap, csak kimotorozok megnézni, hol kezdünk holnap. o Túlságosan sima itt min­őién, sehogyse tetszik ez ne­kem. Nem létezik, hogy ne legyen egy porszem, amitől ismét közelünkbe kerülhet a „kirakatbrigád!!. — Jön a Sanyi! — ugrik a szecskázóra Dúsa István. — Ez azt jelenti — teszi hozzá magyarázatképpen —, hogy mindkét szállító itt van, azaz a szárítóban nincs anyag. Rá kell hajtani! Megyünk a szárítóba. Az irodában Cserháti Vencelt és Veres Sándort találjuk, akik csakúgy mellesleg a pihenő idejüket feláldozva jöttek be a granuláló prést beállítani. Vajon mindenki ilyen ön­tudatos a brigádban? — Á, dehogy — nevet a két férfi. — Hozzánk is ke­rülnek minőségileg hibás emberek. Volt például egy olyan tagunk, aki végképp nem lehetet rávenni a pon­tosságra, Egyszer miatta ma­radt el egy teljes éjszakai műszak. Kétszáz mázsa lu- cemaliszt, mázsánként négy­száz forintjával. Gondolhat­ja, hogy milyen balhé lett belőle! A srácnak persze ezek után már szólni se kel­lett. Magától hagyott itt bennünket. — Na, azért nehogy azt higgye, hogy mi valamivel is jobbak vagyunk, mint bárki — tiltakozik Veres Sándor. — Mi is eljárunk szórakozni, színházba mozi­ról, az áruutánpótlási igé­nyekről is folyamatosan tájé­koztatnak. (IGV: fejlesztési progra­munk hosszabb távon számol a várható igényekkel. Máris kialakítottunk egy elektro­nikus pénztárgépcsaládot, amelyet NDK-beli partnere­ink figyelmébe ajánlhatunk. A berlini képviselet létesíté­sének lehetőségeit tanulmá­nyozzuk.) H. RITZENHOFF, az NSZK­beli harsewinkeli Claas-cég igazgatója: — Cégünk több mint öt éve vásárol a Komplex Kül­kereskedelmi Vállalattól ku- koricacsőtörő berendezéseket, az utóbbi mésfél évben pe­dig egyéb mezőgépipari ter­mékeket, köztük kombájn­vezetőfülkéket és szalmakot­rót is. Kölcsönösen előnyös kapcsolatok alakultak ki a magyar partnerrel; a gyárt­mányokkal a felhasználók elégedettek, amit az állandó­an növekvő import is kifejez. A minőség kifogástalan, a magyar gyártó cég pontosan eleget tesz az előírásoknak, a termékek megbízhatóak, ki­állják a versenyt más orszá­gok hasonló cikkeivel. Nem kielégítő viszont a magyar partner rugalmassága olyan esetekben, amikor a piaci helyzetnek megfelelően az eredeti megállapodásoktól el­térő rövidebb határidőt vagy mennyiségi módosításokat kérünk. (Komplex: természetesen előfordulhatnak olyan hely­zetek, amikor a partner kí­vánságára változtatni kell szállítási határidőkön, meny- nyiségeken. Bár az ilyen át­csoportosítások meglehetős nehézségekkel járnak, a le­hetőségek szerint ezeknek az igényeknek is igyekszünk ele­get tenni. A Claas-céggel is megállapodtunk a napokban kérésük teljesítésében.) ba, kocsmába, mint bárki más. Legutóbbi összejövete­lünkön például, igaz életem­ben először, hajnali fél öt­kor mentem haza. — Látja, mit adott ma­gának a szocialista brigád?! — ugratják a fiatalok. Ám csak néhány percig, mert időközben komoly baj ke­letkezik a szárítóban: lesza­kadt az egyik kalapács, és majdnem tüzet okozott. Sza­bó László a legidősebb, és Harangozó Zoltán a legfia­talabb brigádtag együtt küszködik a hiba kijavításá­val. Kézfogásuk még min­dig olajfoltot hagy, de izga­lomra már nincs ok. e — Hat év alatt ilyen még nem fordult elő — fúj egy nagyot Szabó László. Ha-, rangozó Zoltán egyked.vűen álldogáll mellette. Puha, cowboy fejfedőre emlékezte­tő kalapját hetykén a sze­mébe húzza, az egész ma­gatartása azt sugározza: „lesz még különb móka is, de mi az nekik?!” Szabó László már más­képp ítél. — Hiába, nagy itt a zaj — harsogja túl a dübörgést — s ez elég fárasztó. De ne­künk nem szabad füldugót használnunk. Én legalábbis csak így értem meg, hogy miről beszél a gép. * * * A jászfényszarui Béke Tsz Vörös Csillag Szocialista Brigádja jó munkájának el­ismeréséül a megyei pártbi­zottság jubileumi oklevelét vehette át a közelmúltban. — braun — Tisza Cipőgyár — OTP Együttműködési megállapodás Tegnap a martfűi Tisza Cipőgyárban évekre szóló együttműködési megállapo­dást írt alá Maczó László vezérigazgató és Szűcs Fe­renc, az Országos Takarék- pénztár Szolnok megyei Igazgatóságának vezetője. A nagyvállalat a szerződés sze­rint fiatal szakmunkásai ré­szére ifjúsági takarékbetét számlát nyit az OTP-nél. A kedvezményt a gyári ifjúsá­gi szervezet és a szakszer­vezetek olyan fiatal szak­munkásoknak javasolja majd, akik jól dolgoznak, a szak­mai hozzáértésükre, igyeke­zetükre a gyár hosszútávon szeretne számítani. A válla­lattal együtt a szakmunkás is szerződést köt majd a takarékpénztárral, s öt éven át rendszeres betéttel növeli az összeget. Az ifjúsági ta­karékbetéttel rendelkezők­nek lakáselosztásnál előnyt biztosít a gyár, ha minden egyéb feltételnek megfelel­nek. * * * Először történik meg Szol­nok megyében, hogy nagy- vállalat öt éven át folyama­tosan bankbetétet helyez el munkásai nevére az OTP- nél. A Tisza Cipőgyár most arról döntött, hogy évente 25 fiatal szakmunkást külön jutalommal, s az abból szár­mazó egyéb kedvezmény- nyél a vállalathoz köti. Nyil­vánvaló, hogy ez a gyári if­júsági takarékbetét tovább növeli majd Martfűn a jól dolgozó fiatalok becsületét, és az elsők példáján évről évre sokan igyekeznek ki­érdemelni a havi 100—200 forintos betétet, amely öt év alatt a kamatokkal és a tulajdonos egyéni takarékos­ságával megközelíti a 20 ezer forintot. Az együttműködési meg­állapodás ez év július 1-én lép hatályba. Ifjúsági műszaki napok Korszerű műszaki fejlesz­tés, tervezés és építési mód­szerek a vízgazdálkodásban — ez a témája a Kelet- magyarországi ifjúsági mű­szaki napoknak, amely teg­nap kezdődött meg Szolno­kon. A tiszántúli, a buda­pesti, a Duna—Tisza közi vízügyi igazgatóságok, víz­ügyi vállalatok fiatal mér­nökei és technikusai 30 elő­adáson számolnak be az ál­taluk kidolgozott és már a gyakorlatban is alkalmazott módszerekről. Megismerked­nek többek között a Kelet- magyarországi Vízügyi Ter­vező Vállalat munkatársai által kidolgozott hígtrágya­kezelési szabadalommal, amelyet jó hatásfokkal az ország több állattenyésztő mezőgazdasági nagyüzemé­ben alkalmaznak. HOGYAN DOLGOZNAK a tanácsok, különösen a tes­tületek és az apparátusok. A közel harminc oldalas érté­kelés, amely részletes elem­zést tárt a kormány elé, jó alapot jelentett a további teendőket megfogalmazó mi­nisztertanácsi határozathoz. Ezúttal azonban tekintsünk el a részletezéstől, beszél­jünk néhány különösen je­lentősnek látszó dologról. A kormány általános minősíté­sével kezdjük: a tanácsok megtalálták helyüket mint népképviseleti-önkormány­zati és államigazgatási szer­vek az állaimigazgatásban; jól dolgoznak; a tanácstör­vény rendelkezései kiállták a gyakorlat próbáját nincs szükség új törvényre, gene­rális módosításra. Egy dolog­ra van „csak” szükség: még jobban kell dolgozni! A Minisztertanács ülése különös gonddal vizsgálta a tanácsi munkának azokat az oldalait, amelyek közvetle­nül összefüggésben vannak az állampolgárok ügyes-ba­jos dolgaival, az állampolgá­rokkal való általános törő­déssel, a helyi ellátással. Abból kiindulva, hogy a jövőben is változatlanul fon­tos a szocialista demokrácia fejlesztése, a közügyek nyil­vánossá tétele, a dolgozók mind nagyobb számú rész­vétele a társadalmi dönté­sekben, fontos tudni: hogyan dolgoztak és dolgoznak a tanácsi testületek, a tanácsi bizottságok, hogyan működ­nek a közéleti fórumok. A válasz kedvező, de további tennivalókat is tartalmaz. Azzal, hogy a tanácsok ma önállóbban dolgozhatnak sa­ját területükön, azzal, hogy a korábbinál sakkal több kérdésben dönthetnek, és mert az ügyeket általában ott intézik, ahol ezek! az ügyek keletkeznek — a ta­nácsok többet tehetnek az adott terület lakosaiért. Ér­telme van annak is, hogy a tanácsi bizottságokban ala­posan megvitassák a be­vont állampolgárok, tanács­tagok a készülő döntéseket, mert a demokratikus elr szítés nyomán érdemi intéz­kedések születnek. Vannak azonban még párhuzamosan működő bizottságok, ami óha­tatlanul magában hordja a szócséplés veszélyét, az üres formalizmust, e tekintetben rendezni kell a sorokat. — Sokkal tartalmasabbá lehet tenni a közéleti fórumokat is, jobban kiterjeszteni és hasznosítani például a falu­gyűléseket, a tanácstagi be­számolókat. A tanácstagok körében élénkíteni kell a kritikai szellemet, kihasz­nálva az olyan jogokat, mint például az interpellációs jog. A kormányhatározat út­mutatásának lényege mind­ezzel összefüggésben nem több és nem kevesebb, mint­hogy az eddiginél sokolda­lúbb párbeszédre, gyakoribb véleménycserére, mindenna­pos találkozásra van szük­ség az állam helyi szervei, képviselői és az állampolgá­rok között. A tanácsi íróasz­tal sehol sem lehet barri- kád, sokkal inkább a közös tevékenység szervezője, ösz­tönzője; az álampolgárok és a helyi vezetés összekötője. A mindennapos hivatalos találkozások színtere az ügy­intézés, amikor az állampol­gár az apparátus, a köz- tisztviselői kar dolgozóival kerül kapcsolatba. Végül is az emberek többsége a sze­rint minősíti a tanácsi mun­kát, hogy miként bánnak vele. Az már világos, hogy nem semmitmondó, álszent jólelkűségre van szükség, hi­szen egy keletkezett ügyben csak az egyik félnek lehet igaza, nem lehet egyformán egyszerre képviselni a kecs­ke és a káposzta érdekeit. De ha az ügyintézők sze­mélyre való tekintet nélkül következetes igazságossággal tartják be a jogszabályokat, döntéseik a közvélemény elé­gedettségével találkoznak. Azt is tudniuk kell az ügy­intézőknek, hogy a jogszabá­lyok tiszteletén alapuló köz- tisztviselői magatartástól ide­gen a rideg aktaszemlélet, a bürokratikus merevség, az íróasztali fennhéjázás, a kiskirálykodás: az ügyfelek­kel a számukra kedvezőt­lennek tűnő döntéseket is el lehet és el kell fogadtat­ni embertisztelő közösséai magatartással, ügyintézési morállal. A belső tanácsi munka szervezettsége, tág látóhatá­rú képviselete lehetővé te­szi, hogy az adott területen javuljon a lakosság ellátá­sa. növekedjen az ottlakók elégedettsége. Fontos tehát a különböző tanácsok, tanácsi szervek, különösen az egy­mással határos intézmények szoros együttműködése, az eszközök, a lehetőségek kö­zös hasznosítása, a tervek egyeztetése, vagyis a közös munka. Mindennek jogi és szervezeti kereteit is mi­előbb meg' kell teremteni, hogy a közös tevékenység hivatalosan is intézményes­sé válhasson. A TANÁCSI MUNKA to­vábbfejlesztését szolgáló mi­nisztertanácsi határozat nem azért fogalmazta leplezetlen őszinteséggel a további fel­adatokat, mert gyengének tartja a tanácsok működé­sét. Ellenkezőleg. A tanácsok nem csak életképességüket, hanem fejlődőképességüket is bizonyították. Káderlapjuk minősítésének minden sora az irántuk való teljes biza­lom szellemiségét sugározza. S. I. Új termék, a^HTY-315 típusú tilisztoros hegesztőgép nullszériáját szerelik a műszerészek a karcagi általános Technika Ipari Szövetkezetben. Az egyenként csaknem százezer forint ér­tékű készülékekből kooperációban kétszázat készítenek az év végéig a Villamos Berendezés és Készülék Művek részére (T. F.) ELVETIK, BETAKARÍTJÁK, FELDOLGOZZÁK Olajozott szerkezet a mi brigádunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom