Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
1978. május 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T Idegenforgalom és kultúra , , a kempinTakarffják geket, fényesítik a Balaton-parti boltok portáljait, még a hiányzó neon- betűkét is pótolgatják — mindez annak a jelle, hogy rövidesen elkezdődik az idegenforgalmi idény. Felkészülnek a nagy szállodák is, az éttermekben több lesz az idegen nyelvű étlap, némelyik — hivatalos meghatározás szerint: „Jelentős ide- gedforgalmi helyen” életbe lép a nyári nyitvatartási idő. Mindez azt az igen üdvös célt szolgálja, hogy méltóan, fogadhassuk a különböző or szágokból ide érkező turistákat. Szép eredményekről tanúskodnak a számok. Az elmúlt évben összesen 12 és félmillió külföldi érkezett Magyar- országra, vagyis kétmillióval több, mint hazánk egész lakossága. Egyik évről a másikra 26 százalékkal nőtt a hozzánk látogató turisták száma. Ha csupán az adatokat nézzük, azt is mondhatjuk : idegenforgalmi „nagyhatalom” lettünk, hiszen ennek egyik ismérve, hogy az egy év alatt érkező külföldiek száma meghaladja a hazai lakosságét. Ám érdemes olykor a számok mögé -nézni. Többen jöttek, mint egy évvel korábban — de rövidebb időre. A 12 és félmillió vendég 58 százaléka töltött egy éjszakánál többet magyar területen. A többi csak átrán- duilt valamelyik szomszédos országból, s éjszakára már haza is ment, vagy keresztüli utazott hazánk földjén, úton valamelyik tengerparti ország felé. A megállást, hosz- szább idő itt-töltését nem találták célszerűnek. S az ilyenek aránya a magyarországi „idegenforgalmi alanyok” között egyre növekszik. Vajon nem elég vonzó már a Ballaton? Nem találják elég szépnek, érdekesnek Budapestet? Nem gyönyörködnek el a Dunakanyar tájaiban? Ha n külföldieket kérdezzük — s nem csupán udvariasságból — elmondják, hogy ezek a természeti-építészeti szépségek továbbra is hatással vannak rájuk, sőt elmondják barátaiknak, ismerőseiknek is, hogy milyen szép a mi országunk. De azt is, hogy — kivéve a kánikulai napokban a balatoni fürdést, vitorlázást — bizony: unalmas. Szórakozásra, művelődésre igen kevés alkalom nyílik. Balatoni nyaralás közben a vendég (ha szerencséje van) kifoghat egy tihanyi orgonahangversenyt. Olykor még a Kőröshegyen is talál ilyet, Tihanyban időszaki kiállítást láthat, Balatonfüre- den néhány művészi szobrot és egy érdekes emlékfasort, amelyen megtalálja Rabindranath Tagorétól Salvatore Quasimodóig a világirodalom néhány nagyjának nevét. S ezzel körülbelül fel is soroltuk mindazt, amit a kultúra nyújt nyáron a Balaton- parton, hozzászámítva még néhány múzeumot. Szegedre invitál soknyelvű prospektus, a Szabadtéri Játékokra. A Balatontól a távolság elég nagy, kevesen vállalkoznak arra, hogy oda- vissza megtegyék az utat, inkább kifelé menve térnek be a határhoz közeli városba. S még ahhoz is ajánlatos elkerülni a már-már járhatatlan útjairól ismert Budapestet. Vannak ugyan nyáridőben egyéb kulturális események is: a debreceni virágkame- vátt, a több helyen is megrendezésre kerülő kórusfesztiválok, a szombathelyi, fertőrákos! színielőadások és hangversenyek, és így tovább. De vajmi kevés akad ezek között, amelynek propagandája, ismertetése kellő módon és időben túl jutna az országhatárokon. Pedig a turista pihenni kíván, ami korunkban egyre inkább összefonódik a szórakozással és művelődéssel. Külföldet járt magyar turisták a megmondhatói, hogy amint átlépik a határt, rácsodálkoznak minden érdekes épületre, bogarásszák a sokszor csak félig értett plakátokat, érdekli őket sokminden — ami mellett itthon talán el is mennének. Ugyanígy van természetesen a külföldi is Magyarországon. Megnézné műemlékeinket — ha kapna előre szakszerű tájékoztatást, a helyszínen nyelvtudásának megfelelő idegenvezetést. Marad számára a Balaton körül szép, sőt talán fölös számmal található cigányzenés vendéglő. Ezekben megízlelheti a híres magyar ételeket, méginkább az italokat, láthat piroslajbis cigányzenészeket, sőt „hagyományos” módon mulatozó társaságokat is. Apránként kialakul benne afféle meggyőződés, hogy a magyarok — ha nem is puhítják már nyereg alatt a húst — csak lassacskán jutnak el az európai műveltségig, még mindig a kocsmai vigalmaknál tartanak. Márpedig az sem mindegy, hogy milyen képet alkot rólunk a külföldi, de még kevésbé az, hogy hogyan tudjuk hasznosítani valódi kulturális értékeinket. Elsősorban az összehangolás hiányzik. Nyáron kevés n kulturális program a Balaton táján és a többi idegenfor- galmiilag fontos helyen. Nemcsak külföldiek — hazai nyaralók is mondják, hogy üdülés közben jókat lehet unatkozni. Ez pedig néhány napig mehet csupán. Ha úgy adódik, hogy elromlik az idő, nem lehet egész napokat a vízben tölteni — mindjárt kiütközik a régi adósság: kevés a kulturális, má- gasabbrendű szórakozási lehetőség a küil- és belföldi vendégeket fogadó helységekben. De nemcsak a rendezvény, a látni-, hallanivaló kevés. Világjelenség ma már, hogy emberek százezrei, milliói kelnek útra, zsebükben legfeljebb egy többé-kevésbé praktikus kisszótárral, nyelvtudás nélküli. Abból indulnak ki, hogy a vendéglátók érdeke a nyelvi nehézségek áthidalása — s ez így is van. Ugyanakkor Tihanyban — a balatoni idegenforgalom központjában! — sorra buktak meg érdeklődés hiányában a nyelvtanfolyamok, s az idegenforgalom hivatásos művelőin kívül igen kevesen vannak egy-egy üdülőhelyen, akikkel legalább néhány szó erejéig tudna beszélgetni a külföldi vendég. Pedig a nyelvtudás is a kulturáltsághoz tartozik! S még néhány szó az emléktárgyakról. Aki külföldön jár, szívesen visz magával emléket, amiről majd évek múltán is eszébe jutnak az itt-ott töltött szép napok. Nálunk is vannak ízléses, művészi emléktrágyak — de a tömegáru nagy része mind a mai napig a giccsek kategóriájába tartozik. Kagyló- vitollásokkal, semmire sem jó bugylibicskákkal aligha öregbíthetjük a magyar kultúra jóhírét. Mxa x * ■ hogy sokHetsegteien, kaieiobb■e tartunk, mint még néhány évvel ezelőtt a. Már vannak kulturális rendezvények az idegenforgalmi területeken, . s azok színvonala ellen sem lehet kifogása a még oly igényes külföldieknek sem. Csak több összehangoltság, időben és területileg jobb elosztás és — főleg — jobb propaganda, előzetes ismertetés kell még. Akkor majd többen maradnak! itt, nemcsak egy-két „vendég-éjszakára”. S — úgy, mint számos, idegenforgalmat hagyományosan fogadó országban — valóban együtt lehet emlegetni’ a két fogalmat: az idegenforgalmat és a kultúrát. — várkonyi — Tükörkép Ifágyak és lehetőségek dikként megjelölt iskolatípusba vettek csak fel. Hozzátehetjük eddig, hiszen válaszok még most is érkeznek. Van, aki könnyen beletörődik a „profilváltozásba’', van, aki azóta is kesereg. — A szakmunkásképzőkkel kevés gondunk akad — tájékoztat Barna János, a Kiss Pál iskola pályaválasztási felelőse. Bár itt is előfordul, hogy a szobafestőjelöltet túljelentkezés miatt a második helyen feltüntetett esztergályosnak veszik fel, és főleg az óvónőképző, az egészségügyi és a kereskedelmi szakközépiskolákból jön többször aj nemleges válasz. Megjegyzem, a községből sokan jelentkeznek Egerbe, Debrecenbe, hiszen ezek a városok jóval közelebb vannak a megyeszékhelynél. Ugyanakkor sok kollégám véleménye is, végzős lányainkat hiába iskoláznák be az „igényszakmákra” — esztergályosnak, hegesztőnek, műszerésznek —, az istennek se állnak kötélnek. Közepessel, alig négyessel is gimnáziumba igyekeznek, így aztán jó esetben négy év múlva újra felvetődik a hogyan tovább. A közelmúlt és az idei, év statisztikáit, továbbtanulási kimutatásait böngészve kitűnik, hogy iskolánként a tanulók 10—20 százalékát csak a második megjelölt helyre, középiskolába veszik csak fel, illetve néhányat még. oda sem. Ismeretes, tizennégy éves korban a pályaválasztást döntően befolyásolja a szülői ábránd, a baráti kör, a tanácstalanság és a környezet. Az utóbbiba viszont beletartozik az iskola is. Nevelőivel, osztályfőnökökkel, a pályaválasztási felelőssel, azaz az intézet pályaválasztási és koordináló munkájával együtt a pedagóguskollektíva é egésze. Nehéz egyensúlyba hozni A vágyakat és lehetőségeket mindig, mindenhol, mindenkinél nehéz egyensúlyban tartani, de a mérleg két nyélvét közelíteni kell és lehet. A szakkörrendszer további csiszolásával, az üzem- látogatások és pályaválasztási irányító munka színvonalának emelésével. Hiszen Ács Judit és a többiek helyzete és sorsa is megoldódott, megoldódik végül, de sem a gyerekeknek, sem a társadalomnak nem mindegy, milyen cikcakkos útkeresés után. D. Sz. M. Közepessel is gimnáziumba igyekeznek Sok ezer végzős általános iskolás és családja várta a jelentkezési lap keskeny, visszaküldött szalagját, amelyben a felvettük szó a határtalan boldogság záloga. Szép számmal akadnak viszont olyan válaszborítékok is, amelyekben a „továbbítottuk a második helyre” kitétel még újabb reménykedést, a „nem nyert felvételt” közlemény viszont az első keserű pirulát jelenti a tanulmányai befejezése előtt álló tizenévesnek. Az utóbbi két eset különösen egy-egy jó hírű gimnáziumba vagy közkedvelt szak- középiskolába jelentkezőknél fordul elő gyakrabban. Kunhegyesen a Kossuth iskolában az idén százhuszonhat nyolcadikos végez és valamennyien tovább tanulnak. Közülük kilencet nem vetitek fel az első helyre, kettőt a másodikra sem. Vi • tathatatlan, ezt a néhány gyereket kisebb-nagyöbb tüske érte, hiszen a későbbi elhelyezkedés szempontjából sem mindegy, hogy óvónői szakközépiskolában, vagy sima gimnáziumi osztályban startol-e ősszel a gyermekszerető kislány. Még súlyosabb a helyzet, ha az egyik áhított iskolába sem sikerült bejutni, amiért rendszerint a gyenge tanulmányi eredmény, vagy a két teljesen azonos iskolatípusba történő jelentkezés a ludas. A pályaválasztás a megye csücskében, Tiszafüreden is gond. A Kossuth iskolában negyvenhét nyolcadikosból hetet a második helyre, kettőt sehová, a Zrínyiben negyvenhatból kilencet másodszorra, kettőt még így sem, a Kiss Pálban negyvennyolc jelentkezőből hetet a másoAz első sikertelen nekifutás Ács Judit, a kunhegyesi Kossuth úti iskola 8/D osztályának legjobb tanulója Szolnokra, a Verseghy Gimnáziumba jelentkezett. Judit a Kiváló Úttörő kitüntetés tulajdonosa, az úttörőtanács titkára, fizikai dolgozók jó képességű gyereke — ennek ellenére kudarcot vallott az első nekifutásra. — Nem vehettük fel a kislányt, bármennyire is sajnáljuk — kezdi Molnár Sándor igazgató. — Vigaszul szánom, Judit nem volt egyedül, jó néhány kiváló, messze lakó gyerekről le kellett mondanunk. Kollégiumot is kért, am.i nekünk nincs, ráadásul felsőbb utasítás alapján mi csak a megye- székhelyről és a környező kisebb településeikről iskolázunk be. Igaz, ennél a gyereknél olykor jóval gyengébb tanulókat is felveszünk, de a területi elv erre kötelez bennünket. A második iskola, ahová sokan pályáznak, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium. — Hozzánk is nehezen jutnak be gyerekek Tiszafüred, Kunhegyes térségéből, de azért akadnak diákjaink onnan is. Korlátozott számban kollégiumi helyet is tudunk biztosítani és tény, mi is elsősorban szolnoki végzősöket várunk. Viszont, ha kiváló sportoló és jó tanuló a gyerek, nyitva áll előtte az ajtónk, még ha távolabbi iskolából jön is — sorolja Pál- dy János igazgató. II Verseghy Könyvtár új kiadványai Ajánló bibliográfia és módszertani tájékoztató A Verseghy Ferenc megyei Könyvtár gondozásában két új kiadvány látott napvilágot a közelmúltban. A Történelmünk fordulói című ajánló bibliográfiai sorozat új füzete Dózsa és a mohácsi vész századának irodalmáról ad keresztmetszetet, világos, áttekinthető tagolásban. Külön-külön fejezet tartalmazza az ismeretterjesztő és tudományos művek, tanulmányok, az irodalmi igényű feldolgozások, regények továbbá újságcikkek rövid méltatását. Az egyes fejezeteken belül történélmi időrendben következnek a művek. Az ajánló bibliográfiát korabeli metszetek reprodukciói illusztrálják. Az Együtt című kiadvány a Szolnok megyei könyvtárközi bizottság tájékoztatója. A legújabb szám bevezető írása a megye hat Kiváló Könyvtár címet viselő intézményét mutatja be. A Műhely rovatban három cikk a könyvtárak zenei részlegeinek sajátosságaival, problémáival, szorosan vett szakmai kérdéseivel foglalkozik. Ezeknek az írásoknak bizonyára nagy hasznát veszik azokban a könyvtárakban, amelyekben most vagy a közeljövőbén alakítanak ki „hangos” zenei részlegeket. Ugyancsak jelentős módszertani értéket képvisel a mezőtúri munkás olvasópályázat programjáról beszámoló cikk. A kiadványt bibliográfia zárja, amely a Szolnak megyei könyvtárügyére vonatkozó, 1977 első félévében megjelent cikkek, tanulmányok leírását tartalmazza. Pillanatkép a jászberényi Hűtőgépgyár üzemi könyvtárából- nzs A nyolcadikosok pályaválasztási cikcakkjai
