Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
e SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 21. w Balogh László grafikus asztalán, asztalán. I G rafikus, tapé- tás, rajzoló, asztalos, kirakatrendező - ők készítik a kereskedelem ablbkait. Hivatás, szakma, művészet? - akik benne élnek, mindhármat vallják. Szép mesterség, az bizonyos. Válogatni és választani csupa új között, a figyelmet felkelteni, az ízíést alakítani, a színekkel „játszani”, izgalmas dolog. Ezt a munkát, az alkotás szép pillanatait lestük meg. Képeink igazolják, hogy kollektív munka a kirakatrendezés is, sok kéz összefogására, sok közös gondolatra van szükség, amíg egy-egy kedvet csináló, árut kínáló kis bemutató - a kirakat - elkészül. A Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kirakat- rendezőinek munkáját mutatjuk be. Nagy Zsolt képriportja rendezők Kálmán Ottilia a gyerekeknek rendez a sport, és játékboltban Adám László a „Dáma” kirakatában. ^ 1 Hollóy Tamásné az illatszerek között Udvordi Józsefné az 52-es boltban rendez A tapétázók Deák István és Tánczos Miklós Hittel és elkötelezettséggel Megkezdődtek a II. karcagi ifjúsági köztársaság rendezvényei Pénteken reggel a nagykun város már zászlódíszbe öltözve várta a második ifjúsági köztársaság megnyitóját. A Kossuth tér üzleteinek kiraktaiban az Alkotó ifjúság „legjobb tizennégy, városi kollektívájának’, versenyzőjének fotói, grafikus és ikerámikus munkái kerültek. A Szolnok megyei Néplap helyi előfizetői a napi szám mellé megkapták a városi KISZ-bizottság Szikra újságját is, amely részletes tájékoztatót nyújtott a háromnapos rendezvény minden eseményéről. Május 19-én este hét óraikor a múzeum előtti téren közel ötezer fiatal lelkes éljenzése közepette a hároméves Dobrai Imre vette át a fiatalok nevében Kundra József tanácselnöktől a város kulcsát. Tábortüzek, rakéták köszöntötték az ifjú köztársaságot, s míg a harminc- három fős népbiztosok tanácsa alakuló ülésen megválasztotta a tisztségviselőket, az összegyűlt vendégeknek Dinnyés József, a Vízöntő és a 100 folk Celsius együttesek és szólisták adtak pol- beat műsort. Néhány perc múlva a népbiztosok tanácsának elnöke, Czigle János olvasta fel programbeszédét, majd Szilágyi Gyula, a Szolnok megyei KISZ-bizottság titkára méltatta a háromnapos rendezvénysorozat politikai jelentőségét. Az est disco- műsorral. zárult. Tegnap az üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények, iskolák irányítását „átvették” a fiatalok, s a köztársaság tizenkét pontjának alaptörvénye szellemében tevékenykedtek. Többek közöt felkeresték az egyedül élő magányos embereket, ajándékokkal, műsorokkal kedveskedtek nekik. Délelőtt társadalmi munkán vettek részt az úttörők és ifjúkommunisták, majd az utcák és terek bajnokságai nyújtottak a sport- kedvelőknek versenyzési lehetőségeket, A városi úttörőházban bélyegkiállítás nyílt, és hat órakor a Déryné művelődési központban megkezdődött a Zúgjon- a dalunk II. országos ifjú- mumksás kórusfesztivál bemutató hangversenye. Este a Neoton família koncertjének tapsoltak a fiatalok. A gazdag program ma fejeződik be. Délelőtt a Szivárvány eszpresszó irodalmi kávéházzá alakul, s várja a könyvbarátokat. Ugyanakkor a városi Ifjú Gárda és Úttörő Gárda akadályversenyt, harci túrát bonyolít le, majd a járművek „szerelmesei” autós-motoros ügyességi versenyen bizonyíthatják rátermettségüket. Tizenegy órakor úttörőavatás és KISZ-fogadalomtétgl kezdődik a múzeum előtti téren, majd. a város kulcsának ünnepélyes átadásával zárul a 2. karcagi ifjúsági köztársaság háromnapos rendezvénysorozata. DSZM Wanna doktor mesél Wanna. így szólít minden-, ki, mert ezt könnyebb megjegyezni, mint a keresztnevemet. Ashaber Wanna a teljes nevem, tizenegyedik éve élek Magyarországon, s közben egyszer voltam otthon, Etiópiában. Abból az országból jöttem, amelyikben a legmakacsabb feudalizmus élt, amikor átléptem a határt, s amelyben most a szocializmust választották. El sem akartam hinni, hogy így történt, és higgye el, nem azért mondom, mert azt hiszem, hogy itt ezt illik mondani. Leérettségiztem az egyik vidéki városban, utána tanítottam. Angcüt, testnevelést a fővárosban, a császár „mintaiskolájában”, a Tafari Makonnenben. Láttam a császárt, meg is látogatta sűrűn az iskolánkat, volt alkalmam „hódolni” neki, benyomásokat szerezni róla. Az egyik alkalommal végiggördült az úton a hatalmas autójával, amikor egy éhező ember, akinek az utca volt az otthona, elévetette magát. A sofőr le tudott fékezni, a fiatalember nem sérült meg. Előrerohantak a motoros testőrök, megragadták és a lábánál fogva vonszolták százmétereket, míg elő nem került egy rabkocsi. A szerencsétlen ember feje hosszú vércsíkot húzott az aszfalton, míg amazok vitték mint egy döglött kutyát. A császár felállt a luxusautóban, s mikor elvitték az embert, egy ujjmozdulattal jelezte, hajtsunk tovább, nem érdekel. Ez az eset egy életre szóló nyomot hagyott bennem. Az iskolában mint testnevelő tanár, én szerveztem az iskolák közti és a kerületi sportversenyeket. A focimeccsek, atlétikai versenyek után beszélgettünk, s csakhamar átalakultak ezek a beszélgetések politikai vitákká. Egyszer hívtak a belügyminisztériumba. Egv osztályvezető irodájába küldtek. Kiderült, hogy a bátyám oszíálytársa, jó barátja volt, és apám annak idején még anyagilag is segítette. — Ide figyelj Ashaber — mondta. — Itt ez a feljelentés ellened, amely arról tájékoztat, hogy a sportversenyeitek ürügyén politizáltok. A császárt bírálni nem szabad! Állj le, és igyekezz minél előbb eltűnni az országból! Jól nézd meg ezt a pia- pírt — mondta, és eltépte. Ezzel fizetett apámnak az egykori segítségért. Eközben már be volt adva a kérvényem külföldi ösztöndíjra, kapóra jött, hogy utazhattam, s 1967-ben jöttem Magyarországra. Puskás, Albert, ezeket a neveket ott is ismertem, nekem meg mindenem volt a foci, ezért kértem magam ide, és testnevelő tanár, no meg edző akartam lenni. Mosit orvos vagyok. Hogy történt? Egyszerű. Nekem csak a foci és a labdajátékok tetszettek, a szertorna, atlétika, úszás ném. Egy év után abbahagytam a testnevelési főiskolát. Felvettek a Szegedi Orvos- tudományi Egyetemre, ott szereztem diplomát 1975-ben és másfél év múlva szakvizsgázom sebészetből. Kell Etiópiában a szakorvos, és én minél több tudással szeretnék visszamenni, mert rengeteg munka vár rám. Wolamosodoó a falum tízezer lakosú és csak egy orvosa van. Azt hiszem, ez érzékelteti az arányokat az itteni helyzethez képest. Szolnok az egyetem elvégzése után nem az első helyem, de azt hiszem, az utolsó. Itt érzem igazán, hogy minden segítséget megkapok a szakmai fejlődésemhez. — Több kórházban jártam, ahol — ha kimondatlanul is, de azt tapasztaltam, no ez külföldi, úgyis elmegy, ha le- szakvizsgázik, nem számítunk „komolyan rá”. Olyan sokat beszélnek mostanában arról, hogy segítik a fejlődő országokat, de én ezt a saját bőrömön tapasztalva itt tudom igazán érezni. Ha az itteni munkának köszönhetően jobb szakember leszek, akkor a „fejlődő Etiópiának” többet segítettek a szolnoki sebészeten, mint ott, ahol ezt csak elmondják, vagy leírják. Igen, jó sebész szeretnék lenni és minél több embert gyógyítani. Nem a cím, a hivatali karrier érdekel. Tudom, hogy itt Magyarországon, amikor a miénkhez hasonlóan elindultak a szocializmus felé, a gépek mellől neveztek ki gyárigazgatókat. Én nem szeretném, ha címet kapnék és nem sebészkést. Van ismerősöm, aki a friss diplomával kórházigazgató meg miniszter lett otthon. Ezt én nem tudnám vállalni, gyógyítani akarok. Még másfél év és megyünk. Igen, nemcsak „megyek”, hanem megyünk. Feleségem Bialoskurski Katalin és két gyerekünk, Dávid és Zsófia is jönnek. Kati szintén orvos, most a szolnoki kórház fül-orr-gége osztályán dolgozik, és ő is szakvizsgára készül. Etiópiában szükség van fül-orr-gégészre is. Eddig úgy tudom, az egész országban egy van: egy magyar feleség. Most lesz kettő. Igriczi Zsigmond A fiatalok közül sokan a KRESZ-parkban végeztek társadalmi munkát A „főnök” Vaskor Miklós a szaklapokat böngészi.
