Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-20 / 117. szám

1978 május 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 60 éve történt: Katonák forradalmi felkelése Pécsett 1918 pünkösdjén május 20-i Az 1918. pécsi kato­nai felke­lés a monarchia belső bom­lásának olyan epizódja volt, amely — vérbefojtása elle­nére — megmutatta, hogy a Duna menti népek képesek internacionalista szellemben együtt fellépni közös célo­kért: a békéért, a társadal­mi haladásért, a politikai jo­gokért, felszabadulásukért. 1918 elejétől egyre sűrűb­ben nyilvánították ki a több­szörös elnyomás alatt sínylő­dő népek, hogy elegük volt a háborúból, a nyomorból. Magyarországon is tömeg- megmozdulásokra került sor. Általános sztrájk januárban, kisebb-nagyobb munkabe­szüntetések szinte hetenként. Békét, jogot követelő nagy­gyűlések zajlottak tavasz óta. Ezek nem mindegyike került az újságok címlapjá­ra, — sőt egyes megmozdu­lásokról csak jóval az ese­mények után, a forradalmak alatt sikerült tudomást sze­rezni. Főleg a katonai moz­golódásokat tartották titok­ban a hatalom urai; a ke­gyetlen megtorlás és a tel­jes hírzárlat miatt még a szomszédos megyékbe sem jutott el az ilyen felkelések híre. A pécsi megmozdulás a legnagyobb katonai felkelés volt az első világháború utol­só évében. A kiadott ügyé­szi vádiratban ez áll: „A cs. és kir. 6. pótzászlóalj fellá­zadt katonáinak szándéka a nyomozat adatai szerint be- igazoltan katonai forradalom előidézése volt; célja pedig a háborúnak — erőszakos destruktív eszközökkel az ál­lami és társadalmi rend fel- bomlasztása, s így az or­szág belső rendjének teljes meggyöngítése útján való — befejezése. — A katonai for­radalom kétségkívül társa­dalmi, politikai jelleget öl­tött magára”. A hatosok személy; állo­mányában magyar, szerb, más délszláv és német nem­zetiségű katonák teljesítettek szolgálatot. Újvidékről he­lyezték! át az ezredet Pécsre, hogy ezáltal elszakítsák a szerb nemzetiségű katonákat szűkebb környezetüktől. Zö­mükben Oroszországot meg- ' járt, a Nagy Októbert átélő „bolsevik eszmékkel fertő­zött egyének” voltak a zász­lóalj katonái. Hazai tapasz­talataik között pedig ott so­rakozott a szolgabírák, csendőrök önkényeskedése, a hadiözvegyek, hadiárvák szo­morú sorsa, a katonai rek- virálások, a feketézők meg­gazdagodása. Mindezekhez járult az a tudat, hogy is­mét a frontra akarják kül­deni őket. Keserűségük a forrponton volt. Felsőbb uta'sításra „figye­lem elterelő katonai ünnep­séget”, népünnepélyt szervez­tek pünkösd szombatjára a Tettyén. Az ünnepség igen feszült hangulatban kezdődött, mert már köztudott volt, hogy másnap, május 20-án egy menetszázadot indítanak a frontra. így a népünnepélyen részt vevő munkások, bányá­szok és a lakosság különbö­ző rétegei háborúellenes tö­megtüntetést kezdtek. Csend, őrök, rendőrök osztagait ve­zényelték a Tettyére, és a tüntetést szétverték. Bök munkást és katonát letartóz­tattak. A pattanásig feszült légkörben a felgyülemlett ke­serűség kitörés előtt állt. A frontra kijelölt menetszázad legénysége elhatározta az in­dulási parancs megtagadá­sát. A katonák közt agitácfót és forradalmi tevékenységet folytató csoportok kidolgoz­ták a felkelés részletes ter­vét. A hatosokat, mintegy 500 főt, a Frigyes laktanyában sorakoztatták fel, a népün­nepélyt követő reggel. Nyolc óra után kihirdették a front­ra indulást elrendelő paran­csot. Az ezt követő búcsúz­tató beszéd alatt, megadott jelre az alakulat a parancsot megtagadta, és rohamra in­dult a fegyverraktár ellen. Ezzel vette kezdetét a fel­kelés. A katonák rövid kézi­tusa után elfoglalták a rak­tárát, felfegyverezték magu­kat. A tisztek elmenekültek. A forradalmár katonák egy másik laktanya, a Fehérvá- ry honvédkaszárnya legény­ségét is maguk mellé állítot­ták. Ezzel a felkelésben részt vevő katonák száma 2000 fö­lé emelkedett. Egy osztag Pécs-bányatelepre indult, hogy a bányászokat is meg­nyerjék a felkelés ügyének. Ez sikerült. A bányászok osz­tagait is felfegyverezték, s azok a külvárosi temetőnél csatlakoztak a katonákhoz. Délre már a város kulcs- fontosságú pontjait ellenőriz­ték, kezükben tartották a fő- pályaudvart és más fontos épületeket. Délutánra azon­ban felsorakoztak a katonai felkelés ellen idevezényelt alakulatok. A siklósi bosnyák ezred, a kassai gyalogos ez­red, a Pécs környéki had­erők. Páncélvonatot is beve­tettek a felkelők ellen. Ez óriási veszteségeket okozott. A katonai alakulatok majd mindegyike frontra ment volna, így teljes menetfel­szerelésben voltak. A hatal­mas túlerővel szemben nem sokáig tudták tartani magu­kat a most már bányászokkal is megerősödött felkelők. Ké­ső délutánra értek véget a harcok. A felkelők osztagait, csoportjait szétszórták. Ha­lottak és sebesültek marad­tak a régi temető környékén, ahol az ellenállás egyik nagy gócpontja volt. A hatosok egy részét sikerült elfogni. Őket hosszú sorokban, igen szigorú őrizet mellett kísér­ték vissza a Frigyes lakta­nyába. A felkelők egy része, látva a küzdelem reményte­lenségét, a Mecsek erdőibe húzódott vissza. Hajtóvadá­szat kezdődött ellenük. Már napokig ropogtak a fegyve­rek, de május 25-re elcsen­desedett Pécs környéke ... A megtorlás nem maradt el. A felkelők közül a rög- tön ítélő katonai bíróságok 17-et azonnal kivégeztettek. Százakat ítéltek el súlyos börtönbüntetésre, hogy a .,lá_ zadás szellemét kiirtsák.” felé mene­A forradalom telő népet azonban már nem lehetett feltartóz­tatni. A felkelés résztvevői a nemzetiségiek összefogásá­nak maradandó példáját ad­ták azzal, hogy Vállvetve harcoltak rekaciós, elnyomó tiszturaik ellen, a háború, az imperializmus ellen. így lett a Duna mentén élő né­pek, nemzetiségek haladó történelmi hagyományává a pécsj hatos katonák 60 év előtti felkelése. Vida Sándor Négy szocialista ország hajózási megállapodása Közös vállalkozás, az in- terlighter Nemzetközi Hajó­zási Vállalat megalapításá­ról írt alá tegnap a kormány nevében megállapodást Bu­dapesten a Gellért Szálló­ban a bolgár, a csehszlovák, a magyar közlekedési mi­niszter és a szovjet tenger- hajózási miniszter. A négy szocialista ország közös szállítási vállalata a tengeri és a dunai fuvaro­zásban kialakult jó együtt­működés eredményeként jött létre, újabb bizonyítékaként a KGST tagországok bará­ti együttműködésének, komp­lex gazdasági integrációjá­nak. Akor 30/12 tipusú gőzkazánok és vízlágyító berendezések gyártási terveit készítik a rajzo­lók a szolnoki Vas- és Faipari Szövetkezet műszaki osztályán. Az ipari szövetkezetben az idén hatvanmillió forint értékben gyártanak különböző kazánokat és kazánházi berendezé­seket rt. F.l A Volán kezdeményezése KÖLCSÖNÖS ÉRDEKEK, KÖZÖS FELADATOK A Volán 7. sz. Vállalat vezetői ezekben a napokban írták alá, illetve készítették elő a megye több tele­pülésének tanácsával megkötött vagy aláírásra váró szerződéseket. Mint minden kétoldalú megállapodás, ezek is két részből állnak: tartozik és követel, jelen esetben inkább vállalom, kérem. A megye szinte valameny- nyi településén laknak volá- nos dolgozók, akik járatuk­kal a késő esti órákban ér­nek útjuk céljához és onnan hajnalban indulnak vissza. Ezért vagy úgy osztják be a személy- és teherszállító járatok személyzetét, hogy lakhelyükre vagy azokhoz legközelebb eső vég- és in­dulási állomásra érkezzenek, ahonnan hazajuthatnak. A Volán vezetői azonban a községekben, a városokban lakó dolgozóik szociális kö­rülményeinek javítására is törekszenek. Ez volt az in­dító oka az 1970-ben kez­dődött — akkor még egyol­dalú — kapcsolatfelvételnek: anyagilag hozzájárultak egy szolnoki gyermekintézmény létrehozásához. A nyolc évvel ezelőtti tá­mogatást azóta több követ­te, tavaly már több mint tíz megyei település számolha­tott a vállalat anyagi tá­mogatásával. Bár nem volt szerződés, a gyermekintéz­mények és a helyi tanácsok vezetői méltányolták a szál­lítók anyagi segítségét, ezért mondhatja el a Volán, hogy évek óta nincs gondja a vál­lalat dolgozói gyermekeinek elhelyezésével. Mit hozott 1978? A kü­lönböző fórumokon, gyűlése­ken, tanácskozásokon el­hangzott kérések, vélemé­nyek alapján kezdeményez­te a Volán Vállalat: rögzít­sék szerződésbe a közös fel­adatokat. A helyi tanácsok vezetői megértéssel fogadták a javaslatot. Eddig a szolnoki, az ábo- nyi, a szajoli, a rákóczifal- vi, a tiszaföldvári, a török­szentmiklósi tanácsok veze­tőivel kötötték meg a szer­ződést, előkészületben van a túrkevei, a kunszentmár­toni, a tiszafüredi és a tó­szeg—tiszavárkonyi megálla­podás aláírása. Összesen mintegy húsz szerződés szü­letik az idén. A Volán 7. sz. Vállalat a legtöbb segítséget a városok, községek gyermekintézmé­nyeinek építéséhez, fejleszté­séhez, fenntartásához nyújt­ja. Tíz település nyolc év alatt 4 millió 770 ezer forin­tot kapott ilyen céllal a vál­lalattól. A tanácsiak — az említett,, újkeletű szerződé­sek alapján — vállalták, hogy 5—10 volános gyerek­nek biztosítják a bölcsődei, óvodai helyet. A megállapodás szerint minden településen volános tanácstag, illetve tanácstagi összekötő is dolgozik. Ők a kölcsönös tájékoztatók, a kapcsolattartók. Ugyancsak jó szolgálatot tesz mindkét fél részére a szocialista brigádok közös­ségért felajánlott munkaak­ciójának megismerése; nem egy példa bizonyítja, hogy a Volán brigádjai lakóhe­lyükön jelentős munkát vé­geznek. Tavaly Rákóczifal- ván közös összefogással épült fel az 1,1 millió forint érté­kű autóbuszforduló. Az általános iskolában végző diákok pályaválasztá­sának segítése is szerepel a szerződésekben. A Volán vállalta, hogy üzemlátoga­tásokat szervez telephelyein, de alkalmanként bemutatja az újszászi Gimnázium és Közlekedési Szakközépiskola autóforgalmi .ágazatát, ahol középfokú végzettséget, jó szakmát szereznek a fiata­lok. Növeli a tanulási ked­vet a vállalat által biztosí­tott ösztöndíj is. Jelenleg a szakmunkásképzőben, a szak- középiskolában, az egyete­meken és a főiskolán tanu­lók közül negyvenhármán ré­szesülnek vállalati ösztön­díjban. T. Szűcs Etelka JÁSZKIStHEN Úttörőház, sporttelep Jászkisér az elsők között csatlakozott a megyei tanács és a Hazafias Népfront által meghirdetett területfejleszté­si versenyhez. Az 1975. évi eredményeivel, a pénzügyi tervek teljesítésével, a beru­házások határidős megvaló­sításával és a településért végzett társadalmi munkával a nagyközségek kategóriájá­ban az első helyen végzett. 1976-ban és 1977-ben ismét első helyezést ért el. Vajon mi a titka az ismétlődő ered­ményeknek? Kiderült: ha van titka, csak egy lehet. Jászkiséren mindig több volt a „versenyző”, mnit a szur­koló. Sok olyan fóruma van a jászkiséri tanácsnak, ahol összegyűjtheti azokat az in­formációkat, amelyek segít­ségével a település fejlődését szolgáló fejlesztési terveket elkészítheti. Ezek a fórumok alkalmat nyújtanak ahhoz, hogy a lakosságot, a gazda­sági és társadalmi szerveket folyamatosan tájékoztassák terveikről, gondjaikról. Eze­ken megtudják a jászkiséri- ek, hogy a tanácsnak milyen anyagi és egyéb lehetőségei vannak a lakossági kérések teljesítésére. Jászkiséren az emberek szeretik lakóhelyü­ket, ha kell, áldozatokat is hoznak érte, Három év alatt több mint 8 kilométer járda épült tár­sadalmi munkában. A belvíz elvezetésére 2 millió forintot fordítottak úgy, hogy a Le­nin Tsz, a Vízgazdálkodási Társulat, a költségvetési üzem társadalmi munkában megásta az árkokat, kiépítet­te a csatornákat, a lakosság megvásárolta az átereszek készítésére szükséges anya­got. Egyimllió forint értékű társadalmi munkával épült az úttörőház. A gazdasági szervek, a munkahelyi kol­lektívák, a lakosság segíteni akarásának az eredménye, hogy az idén elkészült a köz­ség legkorszerűbb óvodája. A hetven személyes óvoda 4 millió 800 ezer forintba ke­rült, a társadalmi munka ér­téke 3 és fél millió forint. A lakóhely szeretetét iga­zolja az új sporttelep építése, több mint egymillió forintos társadalmi munkával ä nap­közi otthon bővítése, az ok­tatási és művelődésügyi in­tézményeknél a kerítés épí­tése és az a másfél millió fo­rint értékű társadalmi mun­ka, aminek eredménye, hogy átadás előtt áll az új lőtér. I. A. A máj hozza a pénzt Lucernaliszt, füliszt Nyári műszak a szárító üzemben A lucernaliszt készítésével május közepén kezdődött el a nyári műszak a jászberé­nyi Lenin Tsz szárító üze­mében. Szárítják a 260 hek­táron termesztett lucernát, és feldolgozzák az üzemben két műszakban. A lucerna feldolgozása után a fűliszt készítése kö­vetkezik. Közel 650 hektár öntözött gyepen termeszte­nek füvet. Műszakonként 150 mázsa fűliszt készül el. A lucerna és a fű feldolgozá­sával nyert lisztet a tsz ál­latállományának takarmá­nyozására használja fel. A szárító üzem — az idén először — a nyári takarmá­nyok feldolgozása után is folytatja munkáját. Szep­temberben elkezdődik a mezőgazdasági melléktermé­kek — a szalma és a kuko­ricaszár — feldolgozása. A szárító üzemben készü­lő háromféle takarmány- liszttel, a takarmánykeve­rékkel és granulátorokkal a tsz teljes egészében meg­termeli állatállományónak — 10 ezer hízóbárány és 100 hízómarha — évi takarmány- szükségletét. A jókora farkaskutya mo­gorván méreget Szúnyogh Imréék udvarán, de a gazda parancsára eláll az utamból. Libaügyben érkeztem, ám a portán sehol egy fia lúd. — A Felsőrész tanyán tart­juk őket, mert a városban nem szabad — mondja az asszony. Bentebb tessékelnek, hely- llyel kínálnak A liíbatömés tudományáról, gyakorlati for­télyairól kezdünk el beszél­getni, s a prímet a gazda vi­szi. — Megélhetésért, mi más­ért csinálnánk — tér a tárgy­ra Szúnyogh Imre. — Tudja, úgy kezdődött, hogy nem ha- markodtam el a nősülést, 38 évesen adtam be a derekam. Aztán, hogy megjött a má­sodik család, hát egyre in­kább kellett a pénz. Előbb még összevesztünk az asz- szonnyal, hogy hány libát vállaljunk. Végül is ötszázat hizlaltunk meg egyszerre. Azóta eltelt tíz év, s a hely­zet is változott. Tavaly ösz- szesen 110 mázsát adtunk le. Ebből bejött vagy 55 ezer fo­rint. Ennyi a kettőnk nyere­sége. Aztán kiderült, hogy ez nem is a nyereség, inkább a munkabérüknek felel meg. — Most, ha százat megtö­mök, elfáradok, a kezdet kez­detén még négyszáz liba se n libatömés fortélyai okozott problémát. Múlik az idő! Korábban még mind­emellett dolgoztam a Vasipa­ri Vállalatnál is. Az asszony bólogat, s to­vább sorolja munkájuk ne­hézségét. — Ha az ember nem akar­ja törölgetni a szemét leadás­kor, akkor nagyon sok libát kell itt megtömni. — Számoljon csak — veszi át a szót a gazda. — Amikor megvettük a négykilós so­vány libát, kilónként 39 fo­rintot fizettünk érte. Hizlal­juk 15—16 napig, s akkor 33,50-ért adjuk le, átlag 7 és fél kilós súllyal. Ezen nincs nagy nyereség, mert ugyan nehezebbek, de olcsóbbak is a libák. A különbözet, ami mégis jön, az elmegy tápra, vagy kukoricára. Az utóbbi­ból például 6 kiló kell egy kiló hízáshoz. Azon kívül gyógyszereket és vegyszere­ket is használunk. S akkor még nem is beszéltem az el­hullásról. Van, ahol tíz szá­zalékuk is elpusztul, nálunk általában csak 2—3 százalé­ka hullik el. Ez a m; mun­kánk fortélya. Ügy kell csi­nálni, hogy a 16-ik hizlalási napra elérje a 7 és fél kilót, mert különben nincs máj, ami nekünk a pénzt hozza. Azért nem panaszkodhatunk. Ha jól megy a munka, napi ötszáz forintot is keresünk. Igaz, ezért a libát három- óránként tömni kell, még éj­jel is. A gazda belebonyolódik a májmegállapítás külső mód­szereibe. ö már előre meg tudja mondani, hogy mennyi lesz a prémiumja. Felfordítja a libát, megnézi a hasát és „mindent lát”. A BOV is rendesen átveszi a májat, de csak kilencven százalékban — toldja még hozzá Szú­nyogh Imre. — A közepesnél gyengébb libatömők vagyunk — foly­tatja a gazda. — Pedig én vagyok itt Mezőtúron az áfész szakcsoportjának a ve­zetője.'Most is beszerveztem egy tagot, ötven libával kezd. Neki már azt .mondom, hogy ne a darát használja, mint mi, hanem a kukoricát. Az­zal ugyan nehezebb a mun­ka, de jobb az eredménye is. Mi is átállunk a szemesre. Egy kis Simson motorból gé­pet szereltünk össze, így már nem kell annyi erő a mun­kához. Ha jófajta liba sike­rül, akkor mi is jól járunk. A. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom