Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-18 / 115. szám

1978. május 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megnyílt a Budapesti Nemzetközi Vásár (Folytatás az 1. oldalról) minden területén készek va­gyunk a korlátozás nélküli, a diszkriminatív intézkedé­sektől mentes kereskedelem­re ezen országokkal. A műszaki fejlődés meg­gyorsítása érdekében a fő hangsúlyt a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok bő­vítése mellett a termelési és kooperációs együttműködés fejlesztésére kívánjuk he­lyezni. Erőnkhöz mérten részt veszünk a fejlődő or­szágok gazdaságfejlesztő ter­veinek támogatásában. Kívánok minden hazai és külföldi kiállítónak ered­ményes tárgyalásokat, hasz­nos üzletkötéseket, vendége­inknek kellemes budapesti tartózkodást. Az 1978. évi Budapesti Nemzetközi Vá­sárt megnyitom. Körséta a vásáron A vendégek ezután körsé­tára indultak. A kiállítási csarnokban az ágazatok, szakmák, vállalatok vezetői tájékoztatták őket a kiállí­tott termékekről, szellemi al­kotásokról, azok értékesíté­sének lehetőségeiről. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság pavilonjá­ban Sebestyén János, az OMFB elnökhelyettese el­mondta: a műszaki fejlesz­tés újdonságai jól segítik az ipari üzemek gyártmányfej­lesztését. Így például a BNV nagydíjjal kitüntetett elekt­romos alállomás-berendezés minden eddiginél üzembizto- sabb és a világpiacon is jól értékesíthető. Az Oktatási Minisztérium pavilonjában Polinszky Ká­roly miniszter arról tájékoz­tatott, hogy az egyetemek, főiskolák tudományos-mű­szaki eredményeit a gyakor­lat most már a korábbinál gyorsabban hasznosítja. A felsőoktatási intézményekben kifejlesztett számítógépes rendszer a beruházási prog­ramok meggyorsítását teszi lehetővé azzal, hogy „kivá­lasztja” az optimális megol­dást, a műszakilag legjobb módszert. Az oktatás kor­szerűsítésére főiskolai taná­rok iskolai kísérletekhez szolgáló laboratóriumot állí­tottak össze. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok pavilonjában az áru­terítés rendszerét szemlélteti a kiállítási anyag, egyebek között ruházati cikkek gyár­tását, raktározását és for­galmazását. A kohászat kiállítási rész­legében Gácsi Miklós állam­titkár a külföldön is újdon­ságnak számító magyar tech­nikai sikerekre hívta fel a figyelmet; a magyar—szovjet ipari együttműködés tette lehetővé a matt felületű nikkalszalag gyártását a Csepeli Fémműben és ki­tűnően exportálható termék­nek számít a sárgaréz sza­lag is, amelyet főként az izzógyártásnál használnak. A kohászat szabadtéri kiállítá­sán a Dunai Vasmű jármű- szerkezeti durvalemezeit te­kintették meg, a szerszám­gépipar egész sor újdonságot mutat be, ilyen például az optikai alakköszörű. A svájci kiállítók három szerszámgépet mutatnak be, ezek szintén nagy pontosság­gal működnek, vezérlésük automatikus. Zömmel könnyűipari gé­peknek, berendezéseknek ad helyet a 40-es pavilon, ahol többségében külföldi termé­kek láthatók, hiszen e gyárt­mányok nagy részét impor­táljuk. 1790 féle termék A BNV legnagyobb csar­nokának, az A-pavilonnak nagyrészét a műszeripar és a híradástechnika foglalja el. Csupán a magyar válla­latok 1790 féle terméket mu­tatnak be. Sok újdonságot sorakoztatnak itt fel a szo­cialista országok külkeres­kedelmi vállalatai és kiállí­tották termékeiket számos nyugati ország világhírű cé­gei. A pavilon szovjet kiál­lításán a vendégeket a Szov­jetunió budapesti kereskedel­mi képviselője és a kiállítás igazgatója kalauzolta. Meg­tekintették a Magyar—Szov­jet Barátsági, Együttműkö­dési és Kölcsönös Segítség- nyújtási Szerződés aláírásá­nak 30. évfordulója alkal­mából összeállított doku­mentációs bemutatót, amely áttekintést ad a pilitikai. gazdasági, kulturális és tu­dományos együttműködés eredményeiről. A szovjet kiállítók külön is felhívták a figyelmet egy új típusú számítógépre, amelynek kifejlesztésében bolgár, lengyel, csehszlovák, NDK-beli és magyar kutató mérnökök is részt vettek. A román kiállításon hat vállalat állította ki ipari új­donságait, köztük mérő- és ellenőrzőkészülékeket, szám­lázó- és könyvelőgépeket. Adó-vevő újdonság Az NDK bemutatóján két újdonságra is felhívták a figyelmet: az egybeépített automatikus számlázó- és írógéphez a gyártó vállalat kész programokat is szállít. Másife újdonságuk egy 5—10 kilométeres körzetben hasz­nálható adó-vevő készülék. A csehszlovák kiállításon — a részvevő 16 vállalat közül — egyedül a KOVO több mint száz, szakosított szerződés keretében gyártott mérőműszert és számítás- technikai részegységet állí­tott ki Az NSZK standjánál el­mondták: a kiállító 200 vál­lalat többsége eredményes kooperációt létesített a ma­gyar vállalatokkal. Az ily módon készülő új számjegy­vezérléses esztergagépek a vásáron is láthatók. A lengyel kiállításon az orvosi műszerekkel, halá­szati célokat szolgáló vízszon­dával ismerkedtek. Ezután Ausztria 13 műszergyárának újdonságait kísérték figye­lemmel, majd a bolgár ki­állításon megnézték a ma­gyar vállalatoknak ajánlott komplett fúrógépcsaládot és a hazánkban sem ismeret­len író- és számológépek legújabb típusait. Majd to­vábbi országok pavilonjait, standjait keresték fel. A körséta a spanyol kiál­lítóknál ért véget, ahcQ az élelmiszeriparban felhasznál­ható jégelőállító berendezést tekintették meg a látogatók. A BNV délután 2 órakor a nagyközönség előtt is meg­nyitotta kapuit. Lakosság ellátása, környezetvédelem, gazdálkodási fegyelem, belső tartalékok feltárása Vizsgálják a népi ellenőrök Milyen a hót városunk köztisztasága? Nem az idén került először reflektorfény­be. A városi népi ellenőrzé­si bizottságok és a megyei NEB a néhány évvel ezelőt­ti alapvizsgálat során elég sok kivetni valót talált. Az okok között akkor elsőként említette, hogy a köztiszta­sági vállalatoknál nincsenek folyamatosan biztosítva a tárgyi és személyi feltételek. Emellett tevékenységük el­lenőrzése is meglehetősen rapszódikus és felületes volt. A köztisztasági szabályok megsértőinek felelősségre vonása is általában elma­radt vagy formális, esetleg túl enyhe szankcióval járt. Az idei utóvizsgálat tapasz­talatai valamivel kedvezőb­bek voltak, ami korántsem jelenti azt, hogy a tiszta, vi­rágos jelző bármelyik váro­sunkat fenntartás nélkül megilletné. A megyei NEB mellett még négy város — Szolnok, Jászberény, Karcag és Kis­újszállás népi ellenőrei vizs­gálták, hogy a tőkés export bővítését szolgáló fejleszté­sek időre és a vállalt kö­telezettségeknek megfelelően valósultak-e meg. Kíván­csiak voltak arra — első­sorban azoknál a vállalatok­nál, amelyek jelentős fej­lesztési hitelt vettek igény­be —, hogy ml lassítja a be­ruházások tempóját. Legutóbbi vizsgálatuk té­mája a tejtermelés, feldol­gozás és fogyasztás helyzete volt. A megyei NEB állás­foglalásáról és javaslatairól a közelmúltban lapunkban is beszámoltunk. Ezekben a napokban egy átfogó országos vizsgálathoz kapcsolódva az újítómozga­lom helyzetét és további fej­lesztésének lehetőségeit tár­ják fel a megyében a népi ellenőrök. Az 1974-ben meg­jelent minisztertanácsi ren­delet után fellendülő újító­mozgalom az utóbbi egy­két évben mintha megtor­pant volna. Ez a kedvezőt­len jelenség nemcsak a gaz­dasági-műszaki haladást gá­tolja, de a kezdeményező kedvre is rossz hatással van. Többek között ezek indokol­ták az újítómozgalom hely­zetének országos méretű feltérképezését. A második félévre szóló tervükben szerepel többek között a közérdekű bejelen­tésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvény végrehajtásának ellenőrzése. Az országos felmérésbe a megye szinte valamennyi né­pi ellenőrzési bizottsága be­kapcsolódik. Arról szeretné­nek meggyőződni, hogy az egy esztendeje hatályba lé­pett törvény — amely min­den állami, szövetkezeti és társadalmi szervre egyaránt érvényes — gyakorlati alkal­mazása gördülékenyen, egy­séges értelmezés szerint tör­ténik-e? A vizsgálat egyben lehetőséget nyújt arra is, hogy feltárják a panaszok' kiváltó okait. Sor kerül az idén a szö­vetkezetek bizonylati fegyel­mének és vagyonvédelmének vizsgálatára is. Arra kíván­csiak, hogy a két évvel ez­előtt kifogásolható állapo­tok változtak-e azóta. Hogyan készítették elő a műszakpótlék bevezetését? Szabályosan fizetik-e? Eny­hítette-e ez a központi bér- intézkedés a krónikus mun­kaerő-gondokat? Javította-e a gépek kihasználtságát, ter­melékenységét? Ezekre a kérdésekre keresnek választ a népi ellenőrök szeptem­berben jó néhány ipari, ke­reskedelmi és vendéglátó vállalatnál. Ezt követően a gyermekélelmezés helyzeté­vel foglalkoznak majd. Köz­tudottan sok a panasz a zsúfoltság, a szegényes étel- választék miatt. Ez az óvo­dákra, napköziotthonokra éppúgy érvényes, mint a gyermekétkeztetést vállaló vendéglőkre. A népi ellen­őrök a megye több városá­ban és községében meggyő­ződnek majd a panaszok jo­gosságáról és arról, hogy a közelmúltban az ellátás javí­tása érdekében hozott intéz­kedések milyen eredménnyel jártak és van-e lehetőség a további fejlesztésre. — k — Politikai főiskolások látogattak a megyébe Tegnap délelőtt Szolnok megyébe látogatott az MSZMP Központi Bizottság Politikai Főiskolája három­hónapos vezetőtovábbképző tanfolyamának huszonkét ta­gú csoportja. A vendégeket Szűcs János, az MSZMP me­gyei bizottságának titkára és Szabó István, a megyei párt­ós tömegszervezetek osztá­lyának vezetője fogadta a megyei pártbizottság tisza- ligeti üdülőjében. A főiskolai hallgatókat ez­után Szűcs János titkár tá­jékoztatta a gazdaságpoliti­kai célkitűzések végrehajtá­sának megyei tapasztalatai­ról. Az előadást konzultáció követte. Ebéd után a hallgatók el­látogatta a jészfényszarui Béke Termelőszövetkezetbe, ahol többek között Major Ti­bor, a jászberényi járási pártbizottság első titkára kö­szöntötte őket. A vendégek ezután tájékoztatást hallgat­tak meg a szövetkezetben folyó gazdaságpolitikai mun­ka tapasztalatairól, majd üzemlátogatáson vettek részt. Vacsora után a csoport tag­jai visszautaztak Budapestre. Még az aratás megkezdése előtt megérkezik Csehszlovákiába az az öt gabonaszárító berendezés, amelyet a MEZŐGÉP 1. számú, szolnoki gyáregységében készítettek. A szárítókat a csehszlovák szabványok miatt némileg átalakították, ígyt az első öt dorab már hőcserélő berendezéssel felszerelve indul útnak II beruházások kamatja zakemberek sze­rint egy nagyváro­si csatornahálózat kialakításának költségei hatvan­nyolcvan esztendő alatt té­rülnek meg, ugyanakkor a Száz fős varroda — konfek­cionáló üzem — beruházási összegének másfél, két év alatt vissza kell térülnie a pénztárba, máskülönben lét­rehozása nem kifizetődő. Ha most ezt aVarrodát négy évig építgetik — azaz addig csak kiadás van rá, de haszon, ka­mat semmi —, aligha remél­hető a befektetés gazdaságos­sága, mivel közben újtípusú, termelékenyebb gépek kerül­tek forgalomba, s ezekkel nem tudnak lépést tartani azok, melyek a Luca széke­ként épülő varrodában áll­nak. Ezért — még mindig beérve a nagyon leegyszerű­sített gondolatmenettel — a beruházások két fő csoport­ját különböztetjük meg. Az egyiknél nem döntő a megté­rülés ideje, mivel olyan tár­sadalmi szükségleteket elégí­tenek ki, amelyeknél másod­lagos a pénzben kimutatható kamat, elég itt az óvodákra, iskolákra hivatkoznunk; a másik csoportba tartozó be­ruházásoknál viszont jogos követelmény, hogy kifizető­dőek legyenek, minél gyor­sabban visszat.érüljenek, hasz­nuk ugyanis elengedhetetlen a termelés további fejleszté­séhez, az életszínvonalpoliti­kai célok eléréséhez. Kamatra vár tehát a tár­sadalom, s mert számít e be­vételekre, nem mindegy, idő­ben, gyakran azon túl kerül­nek-e ezek a forintok a kö­zös pénztárba, avagy — mert sajnos, ilyen eset is van — teljesen elmaradnak. A be­ruházások befejezetlen állo­mánya emiatt kap kiemelt fontosságot a gazdasági tevé­kenységben. Tavaly 181,5 milliárd forintot költöttek a szocialista szektor beruházá­saira, s ez nemcsak az 1976. évi szintet, hanem az 1977-re tervezett mértéket is jóval meghaladta. Ennél is gyor­sabb tempóban növekedett a befejezetlen — azaz az esz­tendő végén kivitelezés alatt álló — beruházások állomá­nya. Nehogy félreértés essék: a gazdasági növekedés termé­szetszerű velejárója a na­gyobb értékű, bonyolultabb technológiájú beruházások arányának emelkedése, hi­szen egy hatalmas erőmű, vegyipari üzem, bauxitbánya nem készíthető el, nem nyit­ható meg néhány hónap, másfél, két esztendő alatt. Gondunk az, hogy az egész­ségesnél, az elfogadhatónál — azaz a szükségesnél — nő na­gyobb mértékben a befejezet­len beruházások állománya, s ez nemcsak tavaly volt így, hanem hosszú esztendők óta. Ami mám a szervezés ala­csony színvonalára, az előké­szítés, kivitelezés összehan­golatlanságára mutat. Olyannyira erre mutat, hogy nem pusztán az újság­író véli itt az okokat megta­lálni, hanem például a Ne­hézipari Minisztérium is, ahol — tiszteletre méltó ön- kritikussággal — széles körű vizsgálat alapján elemezték különböző nagyobb beruhá­zások nemzetközi átlagos, s itthoni tényleges időszükség­letét. Egyebek mellett megál­lapíthatták, hogy hazai viszo­nyaink között egy-egy erő­műnél — gépegységre szá­mítva — a kivitelezési idő 30—50, bizonyos esetekben azonban 100 százalékkal ha­ladja meg a nemzetközi átla­got. Különféle tevékenységi körök termelékenységét ugyancsak összevetették a vizsgálat során, s kiderült például, hogy a fejlett ipari országokban egy-egy munkás műszakonként kétszer, há­romszor több acélszerkezetet épít be, mint itthon. Termé­szetesen nemcsak a tényeket, hanem a magyarázatokat is kutatta a vizsgálódás, s e ma­gyarázat summázata az, amit az előbb leírtunk, a szerve­zésről, az előkészítésről. Kézenfekvőnek látszik a következtetés, akkor határo­zottan, s mielőbb javítani kell a mai állapotokon, jobbá tenni a szervezést, célratö­rőbbé az előkészítést. Az el­határozás ehhez tényleg el­engedhetetlen — mert még az is hiányzik sok helyen —, ám önmagában kevés. Valójában ugyanis a beruházási tevé­kenység tökéletesítése, a be­fejezetlen állomány elfogad­ható mértékének megtartása nem építőipari, de még csak nem is termelőágazati fel­adat. Itt tényleg igaz az össz­társadalmi érdekeltség, s ve­le a cselekvési kötelezettség. A szakemberek „generálorga­nizációs tervezés” kifejezése, bár csúf, de tartalmilag igaz, mivel felöleli a beruházás va­lamennyi tényezőjét. S ebben a valamennyiben a létesít­mény megfelelő területi elhe­lyezése éppúgy benne van, mint az időben elkészített energiaszállító hálózat, a munkaerő előzetes kiképzése, a szennyvíz elvezetésének, derítésének módja stb. Olyas­mi is tehát, aminek látszat­ra közvetlenül semmi köze a beruházáshoz, a határidők betartásához, a kamatok ter­vezett megfizetéséhez. tt, a generálorga­nizációnál csú­szunk el a felüle­tességünk és rest­ségünk banánhé­jain. Mert megtesszük végül is mindazt, amit e fogalom követel, csak éppen jelentős időbeni késedelmekkel, s ak­kor már nem tehetjük meg ugyanúgy, mintha időben cselekedtünk volna. Tavaly az összes beruházás 56,1 szá­zaléka vállalati hatáskörű volt, s a befejezetlen állo­mány e területen nőtt a leg­nagyobb mértékben! Figyel­meztető adalék a kamatvárás hogyanjához, ahogy az is, az összesen 181,5 milliárd forint­ból 75,5 milliárdot az ipar használt fel beruházásokra. S amíg ez 28,3 százalékkal több az 1976. évinél, az átadások nem érték el azt a szintet, azaz nagy iramban bővült a befejezetlen állomány, s vele a kamatok késedelme. Ne fe­ledjük: mindannyian várunk ezekre a kamatokra ... ! VT

Next

/
Oldalképek
Tartalom