Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-17 / 114. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 17. A Szovjetunió fontos javaslattal utazik az ENSZ közgyűlésére Megalakult az új jugoszláv kormány Emil Wojtaszek lengyel külügyminiszter A Legfelsőbb Tanács Elnökségének ülése Moszkvában tegnap Leo- nyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége elnökének vezetésé­vel ülést tartott a Legfelsőbb Tanács Elnöksége. Első napirendi pontként megvitatták a szövetségi köz­társaságok új alkotmánya előkészítésének és elfogadá­sának tapasztalatait. Erről a kérdésről Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB PB póttagja, a Legfelsőbb Tanács Elnök­sége elnökének első helyette­se tartott beszámolót. Leonyid Brezsnyev a kér­dés vitája során felszólalva hangsúlyozta: elérték azt a célt, amelyet az SZKP tűzött ki az alkotmánytervezetek nyilvános vitára bocsátásá­val. Az a tény, hogy e fontos vitában sok millió szovjet ember vett részt, lehetővé tette az alaptörvények pon­tosabb megfogalmazását, ki­egészítését, hogy a nép ta­pasztalatával gazdagítsák a tervezeteket és figyelembe vegyék minden egyes köztár­saság sajátosságait. A Legfelsőbb Tanács El­nöksége megvitatta a Minisz­tertanács előterjesztését ar­ról, hogy ratifikálja a kör­Rómában tegnapra virra­dóra közzétették a részleges közigazgatási választások végeredményét. A választá­sokon a szavazásra jogosul­tak 91,9 százaléka jelent meg az urnák előtt és az alábbi arányok alakultak ki: Keresztéydemokrata párt 42,5, OKP 26,5, OSZP 13,3, újfasiszták 4,5, OSZDP 4,8, liberális párt 1,4, köztár­sasági párt 3,2, szélsőbalol­dal 0,7 százalék. Gaspari, a keresztényde­mokrata párt főtitkár-he­lyettese kiemelte annak fon­(Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően Usztyinov marsall emelkedett szólásra. Hangsúlyozta: — Testvéri szövetségünk az államok közötti viszonyok új, szocialista típusát jelenti. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság határait jog­gal nevezik a barátság és a testvéri együttműködés hatá­rának. — Népeink javát szolgálja a „Barátság” kőolajvezeték, a „Béke” villamostáwezeték, egyesült erővel épül a Viny- nyica—Albertirsa közötti nagyteljesítményű villamos­vezeték, az uszty-ilimszki pa­pír- és cellulóz kombinát és számos más gazdasági léte­sítmény. Egyre jobban erő­södik a szovjet—magyar együttműködés a tudomány­ban, a technikában, a kultú­rában. Barátságunk a széles néptömegek közös ügyévé vált. nyezet katonai célú megvál­toztatását tiltó nemzetközi egyezményt, amelyet a Szov­jetunió 1977. május 18-án írt alá Genfben. Andrej Gromi- ko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere az e témáról folyó vitában hang­súlyozta, hogy az SZKP és a szovjet kormány évről-évre fokozza erőfeszítéseit, ame­lyek a háború elhárítására, a fegyverkezési hajsza beszün­tetésére irányulnak. Az új nemzetközi konvenció életbe­lépése nemcsak új lépést je­lent a béke és a népek biz­tonsága megszilárdításában, hanem egyúttal a természeti környezet megóvásának is fontos eszköze. Leonyid Brezsnyev a vitá­ban felszólalva kijelentette: a konvenció újabb konkrét lépést jelent, amely bizonyos mértékig csökkenti egy új háborúra való felkészülést. Ezt a lépést a Szovjetunió kezdeményezte, amely követ­kezetesen valósítja meg az SZKP XXIV. és XXV. kong­resszusán elfogadott béke­programot. A konvenció ugyanakkor mintegy sűrített formában fejezi ki korunk egyik leg­fontosabb feladatát: meg kell tosságát, hogy tovább csök­kent a fasiszták befolyása és hogy a szélsőbaloldal sem nyert teret. „Az eredmény­nek meg kellene erősítenie a kormányt támogató pártok együttműködését” — véleke­dett Gaspari. Armando Cossutta, az OKP vezetőségi tagja is ki­emelte a DC választási si­kerét. A L’Unitá, az OKP lapja keddi számában meg­állapította : az OKP-ra adott szavazatok száma felülmúlja a korábbi közigazgatási vá­lasztásokon elértekét. — A kor, amelyben élünk, nagy felelősséget ró a szocia­lista országokra a béke és a társadalmi haladás szolgála­tában. A Szovjetunió és Ma­gyarország, valamint a szo­cialista közösség többi orszá­gai felismerve felelősségüket, állhatatosan küzdenek a bé­kének és a népek biztonságá­nak megszilárdításáért. — A béke megőrzésében, a biztonság megszilárdításában fontos szerepük van a Varsói Szerződés tagállamainak. E szerződés szilárd tagjai a szovjet és a magyar fegyve­res erők. Fegyverbarátságunk állandóan erősödik, fejlődik. A szovjet honvédelmi mi­niszter beszéde végén átnyúj­totta a Magyar Néphadsereg­nek a Szovjet Hadsereg aján­dékát: Venjamin Szibirszkij „A felszabadult Budapest” című festményt. Usztyinov marsall tegnapi programja az egyik dunántúli repülőalakulatnál fejeződött be. óvni a földet annak teljes szépségében, sokrétűségében, meg kell óvni az emberek bolygóját, hogy az a jövőben is az embereket szolgálhassa. — Alig néhány nap választ el bennünket az ENSZ köz­gyűlés rendkívüli, a leszere­léssel foglalkozó ülésszaká­nak megnyitásától. A Szov­jetunió igen fontos ja­vaslattal utazik az ülésszak­ra. A javaslat arra irányul, hogy mind mennyiségileg, mind minőségileg teljes mér­tékben megszűnjön a fegy­verkezési verseny, valódi for­dulat történjen a legfonto­sabb nemzetközi kérdés, a le­szerelés megoldásában. Az a tény, hogy az államok éppen most hagyják jóvá ezt a konvenciót lépést jelent eb­be az irányba, még akkor !s, ha csupán korlátozott jelen­tőségű intézkedésről van szó. A konvenció életbeléptetésé­vel annak aláírói mintegy hangsúlyozzák, ésszerűtlen­nek tartják, hogy az államok fegyvertáraiba új veszélyes fegyverfajták kerüljenek. Az elnökség egyhangúlag ratifikálta a konvenciót. Az erről szóló törvényerejű ren­deletet és a ratifikációs ok­mányt Leonyid Brezsnyev ír­ta alá az elnökség nevében. KGST-iilés Moszkvában Tegnap délelőtt Moszkvá­ba érkezett Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, aki részt vesz a Köl­csönös Gagdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizott­ságának 85. ülésén. A teg­nap délután megnyílt ülés napirendjén a szocialista or­szágok gazdasági együttmű­köd,ési szervezetének idősze­rű kérdései szerepelnek. SZÓFIA Négynapos hivatalos láto­gatásra tegnap Bulgáriába érkezett Mohammed Reza Pa'nlavi iráni sah. Az ál­lamfőt és kíséretét a két or­szág nemzeti lobogójával díszített szófiai repülőtéren Todor Zsivkov, a Bolgár Ál­lamtanács elnöke fogadta. MOSZKVA Elutazott Moszkvából Ro­bert Bergland, az Egyesült Államok földművelésügyi minisztere, aki szovjet kol­légája, Valentyin Meszjac meghívására tett többhóna­pos hivatalos látogatást a Szovjetunióban. HAVANNA Havannában megkezdő­dött az el nem kötelezett or­szágok koordinációs irodá­jának 6. ülésszaka. A ta­nácskozáson a koordinációs iroda 25 tagországának kép­viselői, valamint 11 ország­ból megfigyelők vesznek részt. PEKING Ceausescu román elnök pekingi látogatása során teg­nap Vang Tung-hszir a KKP KB alelnöka kíséretében látogatást tett a pekingi tex­tilgyárban és a kínai had­sereg egy páncélos alakula­tánál. LIMA Súlyos zavargások törtek ki Limában és Peru négy más városában nem sokkal az után, hogy a kormány bejelentette a benzin és né­hány élelmiszer árának, va­lamint az autóbusz-viteldí- jaknak a felemelését. Moszkvában tanácskozik a Nemzetközi Demokratikus Nőszö­vetség tanácsa. A képen: a tanácsülés résztvevői {TELEFOTO - KS) Olaszország Növelte eredményeit a kereszténydemokrata párt Usztyinov marsall látogatása a Néphadsereg alakulatainál A jugoszláv nemzetgyű­lés tegnap délelőtti együttes ülésén Veszelin Gyuranovi- csot választotta meg ismét a szövetségi végrehajtó ta­nács (kormány) elnökévé. A parlamentben ezután be­mutatkozott a 28 tagú jugo­szláv szövetségi kormány, amelynek alelnökévé Bra- niszlav Ikonicsot, dr. Ivó Morgant, Andrej Marincőt, Dragoljub Sztavrevet ésGoj- ko Ubiparipot választották meg. A szövetségi végrehajtó tanács tagjai: Sztojan An­dov, Vuko Dragasevics, dr. Szlobod.an Gligorijevics, Du­sán Ilijevics, Radoje Kon tics, Bogol Jub Nedeljkovics, Vá­jó Szkendzsics, Borisz Snu- derl és Sukrija Üzunovics. Külügyminiszter Joszip Vrhovec, belügy Franjo Herljevics, nemzetvédelmi miniszter Nikola Ljubicsics lett. Emil Wojta­szek, a Lengyel Népköztársaság külügyminisz­tere 1927. au­gusztus 22-én született Krak­kóban. 1944-ben koncentrációs táborba hurcol­ták: A felszaba­dulás után a franciaországi lengyel ifjúsági mozgalomban tevékenykedett. 1950-ben vissza­tért Lengyelor­szágba. 1953-tól a Lengyel If­júsági Szövetség apparátusá­ban dolgozott. 1958-ban a Béke-világtanács titkárságá­nak tagjává, 1965-ben pedig a Lengyel Országos Béketa­nács titkárává választották még. 1972-ben rövid ideig külügyminiszter-helyettes, 1972-től 1976 márciusáig a Lengyel Nép- köztársaság pá­rizsi nagyköve­te. 1976 márci­usában köz- igazgatási, terü­letgazdálkodási és környezetvé­delmi minisz­terré, 1976. de­cember 2-án pe­dig külügymi­niszterré nevez­ték ki. 1 anul- mányait a tár­sadalomtudo­mányok főisko­lájának közgaz­dásági szakán végezte. A Lengyel Egyesült Munkás­párt VI. kongresszusa 1971 decemberében a Központi El­lenőrző Bizottság tagjává vá­lasztotta, 1972-ben a párt Központi Bizottságának pót­tagja lett. 1976 decemberé­ben a LEMP KB ötödik plé­numán a Központi Bizottság tagjává választották. (MTI) A nagy fegyverüzlet 2. flWflCS és a új súlypontok amelynek sorsa — mint erre a korábbiakban utaltunk — nem függet­len a Leopárdétól, a nyugati világ egyik legköltségesebb fegyverrendszere. Nem olyan régen a Frankfurter Allgemeine Zei­tungnak még így kellett kezdenie az olva­sóit e témáról „felvilágosító” cikkét: „Az AWACS — ez nem egy indián törzs neve.” Azóta az amerikai illetékesek mindent megtettek, hogy e sötét tudatlanságot el­oszlassák, s megnyerjék a nyugat-európai közvéleményt tervüknek. E terv lényege: a NATO-országok 27 Boeing E—3a típusú, rádiólokációs berendezéssel felszerelt gé­pet vásárolnának, amelyek nem nemzeti, hanem kö'zös tulajdonba kerülnének. (Ezek a gépek a nemzetközi utasforgalomban Boeing—707 néven ismert típus változatai.) A gépek egy része állandóan a levegőben lenne, s nagy magasságban repülve „bepil­lantaná” a szocialista országok határai mö­gé, felderítő adatokat gyűjtene, amelyek — úgymond — lehetetlenné tennének egy „meglepetésszerű támadást” Nyugat-Euró- pa ellen. Az agresszív amerikai kampány tükrözi a tét nagyságát: a gépek darabonként mint­egy 100 millió dollárba kerülnek — drá­gábbak tehát, mint a félelmetesen sokba kerülő francia Concorde. Ha a NATO-or- szágok megveszik a gépeket, a Boeing és több száz amerikai alvállalkozó profitja biztosítva lenne, amellett a széria növelése olcsóbbá tenné a termelést, amiből a Pen­tagon is hasznot húzna későbbi vásárlásai idején. A kampány részeként néhány hó­nappal ezelőtt meghívták a nyugatnémet Stern riporterét egy ilyen gép fedélzetére. „Chevrier, a radartechnikus jobb kezével megnyom egy fekete gumilabdát — jelen­tette a riporter 12 000 méter magasságból. — Ezzel a berendezéssel egy kis zöld négy­szöget mozgat a csehszlovák határ irányá­ba. Amikor a gyanús zöld vonalak a má­gikus négyszögbe kerülnek, a légierő al­tisztje megnyomja az azonosító gombot a klaviatúrán. Két másodperccel később két számsor tűnik fel a vonal alatt: A131H és A124H. Chevrier megnyomja a rádiógom­bot. Bajtársai a többi nyolc képernyőn már ugyancsak látják a „célokat”. A131H és A134H ellenséges vadászbombázók 900, il­letve 870 kilométeres óránkénti sebességgel repülnek. Egy finom vonal már mutatja, hol lépik át az NSZK határát...” Tegyük hozzá, hogy a fedélzeti sajtóbe- mutatá- helye nem az NSZK légterében volt: a Boeing gép az Egyesült Államok te­rülete felett repült, valahol a seattle-i Boe- ing-repülőtér és Oklahoma City között. Szá­mítógépeibe a színjáték előre kidolgozott forgatókönyvének megfelelően előzőleg szé­pen rendre mindent betápláltak, ami a kép­ernyőn megjelent: a békés polgári légifor­galmat és a mélyrepülésben támadó szovjet vadászbombázókat. Más kérdés, hogy a ri­porter ennek ellenére is kétkedő maradt, mint ezt riportjának címe is tükrözte: „Drága tányérok”. Az AWACS-ügylet sorsa egyébként egy sor határidő lejárta után végképp még most sem dőlt el, de perspektívái sem teljesen világosak: az NSZK-ban „a Leo-ügylet keserű szájízt okozott, Anglia pedig önálló­sította magát, és Nimród néven saját ri­asztórendszert épített ki. Ráadásul az ame­rikai kongresszus eavelőre még nem mon­dott- igent egy másik tervezett ügyletre: arra, hogy Iránnak adjanak el öt ilyen re­pülőgépet. Az elmúlt években ment végbe az olaj­árak nagymértékű emelkedése, és a felhal­mozódott petrodollár-milliárdok a Perzsa­öböl övezetét tették a legnagyobb távlatú piaccá. Ettől értékelődtek fel a Perzsa-öböl térségei. Szaúd-Arábiáról, ahol az egy la­kosra jutó hadianyag mennyisége nagyobb, mint a világon bárhol, 1978 márciusában így írt az amerikai Newsweek: „Sokmilliárd dolláros költségvetéssel kez­dődött meg a szaúdi hadsereg kiépítése 1980-ra. Katonai komplexumok épülnek az ország 'minden vidékén. Haditengerészeti támaszpontokat építenek a Vörös-tengeren és a Perzsa-öbölben, egy új légibázist Ta­bukban, észak-keleten, és a modern fegy­verzet imponáló áradata érkezik a szaúdi sivatagba. Két Lightning típusú gépekből álló repülőszázad, két F 5-század, Hawk- rakétarendszer, Sidewinder és Maverick levegő-levegő típusú rakáték, modern harc­kocsik és tüzérség van a szaúdi arzenálban. A működő katonai gépezetet kiegészíti egy 10 milliárd dolláros harcászati rakétagyár Rijadh közelében, valamint az amerikai gyártmányú F 15-ösök.” Az amerikai fegyverzet fő vásárlóinak sorrendjét 1976-ban e táblázat szemlélteti: millió dollárban Szaúd-Arábia 2502,5 Irán 1301,3 Izrael 919,5 Dél-Korea 625,9 Svájc 454,7 Jordánia 436,1 Ausztrália 411,9 NSZK 194,2 Tajvan - 193,0 Jemen 138,5 Kuvait 130,6 Marokkó 120,8 A fegyverszállítmányok dinamikája, azok mennyisége és „földrajza” mindig szoro­san összefüggött a világhelyzettel és az amerikai vezető körök érdekeivel is. A hi­degháború éveiben az amerikai exportőrök fő figyelme Nyugat-Európa, legközelebbi NATO-szövetségeseik felé fordult. Ezekben az esztendőkben alakították ki a fegyveres erő és fegyverzet Európában példátlan mé­retű koncentrációját a Szovjetunió és a többi szocialista ország határain. A viet- rtami háború éveiben az amerikai hadi­anyag-export fele Délkelet-Ázsiába került. A hetvenes években pedig, mint láttuk, a fegyverzet legnagyobb tömegének a Közel- Kelet és a Perzsa-öböl térsége a rendelte­tési helye. Mi az, ami aggodalmat kelt az amerikai vezető körök egy részében is? Némi leegy­szerűsítéssel: annak felismerése, hogy rö­vid távú fegyvereladási politika — olyan diplomáciával párosulva, amelynek vezér­szólamát a Pentagon adja meg — nehe­zen előre látható következményekhez ve­zet. az Egyiptom felé végre- Például hajtott nyitás, az arab országok irányában foly­tatott amerikai politika azt feltételezné, hogy Izrael — Washington alapvető szö­vetségese e térségben — tanúsítson az ed­diginél valamivel nagyobb rugalmasságot. Még néhány éve Washington bizonyos is volt abban, hogy — mint Izrael vezető ha­diszállítója — minden emeltyűvel rendel­kezik, hogy Tel-Avivot megfelelően „be­programozza”. A jelek szerint ez ma nem is olyan egyszerű: néha „a farok csóválja a kutyát”. Vajon miért? Az Izrael-párti lobby igen nagy erő az Egyesült Államok­ban — de nem nagyobb, mint néhány esz­tendeje. Akkor hát mi változott? Egy szov­jet katonai szakértő a moszkvai Novoje Vremja hasábjain ezt így sommázta: az amerikai haditechnika olyan mennyiségben áramlott Izraelbe, s az Egyesült Államok olyan saját hadiipar kiépítését segítette ott elő, hogy Tel-Aviv immár azzal kérkedhet, egy-másfél évig még azt is kibírná, ha az amerikaiak netán nem szállítanának fegy­vert. Vajda Péter (Következik: Az export nem csökken) flz DWflGS,

Next

/
Oldalképek
Tartalom