Szolnok Megyei Néplap, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-17 / 114. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. május 17. A Szovjetunió fontos javaslattal utazik az ENSZ közgyűlésére Megalakult az új jugoszláv kormány Emil Wojtaszek lengyel külügyminiszter A Legfelsőbb Tanács Elnökségének ülése Moszkvában tegnap Leo- nyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének vezetésével ülést tartott a Legfelsőbb Tanács Elnöksége. Első napirendi pontként megvitatták a szövetségi köztársaságok új alkotmánya előkészítésének és elfogadásának tapasztalatait. Erről a kérdésről Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB PB póttagja, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének első helyettese tartott beszámolót. Leonyid Brezsnyev a kérdés vitája során felszólalva hangsúlyozta: elérték azt a célt, amelyet az SZKP tűzött ki az alkotmánytervezetek nyilvános vitára bocsátásával. Az a tény, hogy e fontos vitában sok millió szovjet ember vett részt, lehetővé tette az alaptörvények pontosabb megfogalmazását, kiegészítését, hogy a nép tapasztalatával gazdagítsák a tervezeteket és figyelembe vegyék minden egyes köztársaság sajátosságait. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége megvitatta a Minisztertanács előterjesztését arról, hogy ratifikálja a körRómában tegnapra virradóra közzétették a részleges közigazgatási választások végeredményét. A választásokon a szavazásra jogosultak 91,9 százaléka jelent meg az urnák előtt és az alábbi arányok alakultak ki: Keresztéydemokrata párt 42,5, OKP 26,5, OSZP 13,3, újfasiszták 4,5, OSZDP 4,8, liberális párt 1,4, köztársasági párt 3,2, szélsőbaloldal 0,7 százalék. Gaspari, a kereszténydemokrata párt főtitkár-helyettese kiemelte annak fon(Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően Usztyinov marsall emelkedett szólásra. Hangsúlyozta: — Testvéri szövetségünk az államok közötti viszonyok új, szocialista típusát jelenti. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság határait joggal nevezik a barátság és a testvéri együttműködés határának. — Népeink javát szolgálja a „Barátság” kőolajvezeték, a „Béke” villamostáwezeték, egyesült erővel épül a Viny- nyica—Albertirsa közötti nagyteljesítményű villamosvezeték, az uszty-ilimszki papír- és cellulóz kombinát és számos más gazdasági létesítmény. Egyre jobban erősödik a szovjet—magyar együttműködés a tudományban, a technikában, a kultúrában. Barátságunk a széles néptömegek közös ügyévé vált. nyezet katonai célú megváltoztatását tiltó nemzetközi egyezményt, amelyet a Szovjetunió 1977. május 18-án írt alá Genfben. Andrej Gromi- ko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere az e témáról folyó vitában hangsúlyozta, hogy az SZKP és a szovjet kormány évről-évre fokozza erőfeszítéseit, amelyek a háború elhárítására, a fegyverkezési hajsza beszüntetésére irányulnak. Az új nemzetközi konvenció életbelépése nemcsak új lépést jelent a béke és a népek biztonsága megszilárdításában, hanem egyúttal a természeti környezet megóvásának is fontos eszköze. Leonyid Brezsnyev a vitában felszólalva kijelentette: a konvenció újabb konkrét lépést jelent, amely bizonyos mértékig csökkenti egy új háborúra való felkészülést. Ezt a lépést a Szovjetunió kezdeményezte, amely következetesen valósítja meg az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán elfogadott békeprogramot. A konvenció ugyanakkor mintegy sűrített formában fejezi ki korunk egyik legfontosabb feladatát: meg kell tosságát, hogy tovább csökkent a fasiszták befolyása és hogy a szélsőbaloldal sem nyert teret. „Az eredménynek meg kellene erősítenie a kormányt támogató pártok együttműködését” — vélekedett Gaspari. Armando Cossutta, az OKP vezetőségi tagja is kiemelte a DC választási sikerét. A L’Unitá, az OKP lapja keddi számában megállapította : az OKP-ra adott szavazatok száma felülmúlja a korábbi közigazgatási választásokon elértekét. — A kor, amelyben élünk, nagy felelősséget ró a szocialista országokra a béke és a társadalmi haladás szolgálatában. A Szovjetunió és Magyarország, valamint a szocialista közösség többi országai felismerve felelősségüket, állhatatosan küzdenek a békének és a népek biztonságának megszilárdításáért. — A béke megőrzésében, a biztonság megszilárdításában fontos szerepük van a Varsói Szerződés tagállamainak. E szerződés szilárd tagjai a szovjet és a magyar fegyveres erők. Fegyverbarátságunk állandóan erősödik, fejlődik. A szovjet honvédelmi miniszter beszéde végén átnyújtotta a Magyar Néphadseregnek a Szovjet Hadsereg ajándékát: Venjamin Szibirszkij „A felszabadult Budapest” című festményt. Usztyinov marsall tegnapi programja az egyik dunántúli repülőalakulatnál fejeződött be. óvni a földet annak teljes szépségében, sokrétűségében, meg kell óvni az emberek bolygóját, hogy az a jövőben is az embereket szolgálhassa. — Alig néhány nap választ el bennünket az ENSZ közgyűlés rendkívüli, a leszereléssel foglalkozó ülésszakának megnyitásától. A Szovjetunió igen fontos javaslattal utazik az ülésszakra. A javaslat arra irányul, hogy mind mennyiségileg, mind minőségileg teljes mértékben megszűnjön a fegyverkezési verseny, valódi fordulat történjen a legfontosabb nemzetközi kérdés, a leszerelés megoldásában. Az a tény, hogy az államok éppen most hagyják jóvá ezt a konvenciót lépést jelent ebbe az irányba, még akkor !s, ha csupán korlátozott jelentőségű intézkedésről van szó. A konvenció életbeléptetésével annak aláírói mintegy hangsúlyozzák, ésszerűtlennek tartják, hogy az államok fegyvertáraiba új veszélyes fegyverfajták kerüljenek. Az elnökség egyhangúlag ratifikálta a konvenciót. Az erről szóló törvényerejű rendeletet és a ratifikációs okmányt Leonyid Brezsnyev írta alá az elnökség nevében. KGST-iilés Moszkvában Tegnap délelőtt Moszkvába érkezett Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki részt vesz a Kölcsönös Gagdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 85. ülésén. A tegnap délután megnyílt ülés napirendjén a szocialista országok gazdasági együttműköd,ési szervezetének időszerű kérdései szerepelnek. SZÓFIA Négynapos hivatalos látogatásra tegnap Bulgáriába érkezett Mohammed Reza Pa'nlavi iráni sah. Az államfőt és kíséretét a két ország nemzeti lobogójával díszített szófiai repülőtéren Todor Zsivkov, a Bolgár Államtanács elnöke fogadta. MOSZKVA Elutazott Moszkvából Robert Bergland, az Egyesült Államok földművelésügyi minisztere, aki szovjet kollégája, Valentyin Meszjac meghívására tett többhónapos hivatalos látogatást a Szovjetunióban. HAVANNA Havannában megkezdődött az el nem kötelezett országok koordinációs irodájának 6. ülésszaka. A tanácskozáson a koordinációs iroda 25 tagországának képviselői, valamint 11 országból megfigyelők vesznek részt. PEKING Ceausescu román elnök pekingi látogatása során tegnap Vang Tung-hszir a KKP KB alelnöka kíséretében látogatást tett a pekingi textilgyárban és a kínai hadsereg egy páncélos alakulatánál. LIMA Súlyos zavargások törtek ki Limában és Peru négy más városában nem sokkal az után, hogy a kormány bejelentette a benzin és néhány élelmiszer árának, valamint az autóbusz-viteldí- jaknak a felemelését. Moszkvában tanácskozik a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácsa. A képen: a tanácsülés résztvevői {TELEFOTO - KS) Olaszország Növelte eredményeit a kereszténydemokrata párt Usztyinov marsall látogatása a Néphadsereg alakulatainál A jugoszláv nemzetgyűlés tegnap délelőtti együttes ülésén Veszelin Gyuranovi- csot választotta meg ismét a szövetségi végrehajtó tanács (kormány) elnökévé. A parlamentben ezután bemutatkozott a 28 tagú jugoszláv szövetségi kormány, amelynek alelnökévé Bra- niszlav Ikonicsot, dr. Ivó Morgant, Andrej Marincőt, Dragoljub Sztavrevet ésGoj- ko Ubiparipot választották meg. A szövetségi végrehajtó tanács tagjai: Sztojan Andov, Vuko Dragasevics, dr. Szlobod.an Gligorijevics, Dusán Ilijevics, Radoje Kon tics, Bogol Jub Nedeljkovics, Vájó Szkendzsics, Borisz Snu- derl és Sukrija Üzunovics. Külügyminiszter Joszip Vrhovec, belügy Franjo Herljevics, nemzetvédelmi miniszter Nikola Ljubicsics lett. Emil Wojtaszek, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere 1927. augusztus 22-én született Krakkóban. 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták: A felszabadulás után a franciaországi lengyel ifjúsági mozgalomban tevékenykedett. 1950-ben visszatért Lengyelországba. 1953-tól a Lengyel Ifjúsági Szövetség apparátusában dolgozott. 1958-ban a Béke-világtanács titkárságának tagjává, 1965-ben pedig a Lengyel Országos Béketanács titkárává választották még. 1972-ben rövid ideig külügyminiszter-helyettes, 1972-től 1976 márciusáig a Lengyel Nép- köztársaság párizsi nagykövete. 1976 márciusában köz- igazgatási, területgazdálkodási és környezetvédelmi miniszterré, 1976. december 2-án pedig külügyminiszterré nevezték ki. 1 anul- mányait a társadalomtudományok főiskolájának közgazdásági szakán végezte. A Lengyel Egyesült Munkáspárt VI. kongresszusa 1971 decemberében a Központi Ellenőrző Bizottság tagjává választotta, 1972-ben a párt Központi Bizottságának póttagja lett. 1976 decemberében a LEMP KB ötödik plénumán a Központi Bizottság tagjává választották. (MTI) A nagy fegyverüzlet 2. flWflCS és a új súlypontok amelynek sorsa — mint erre a korábbiakban utaltunk — nem független a Leopárdétól, a nyugati világ egyik legköltségesebb fegyverrendszere. Nem olyan régen a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak még így kellett kezdenie az olvasóit e témáról „felvilágosító” cikkét: „Az AWACS — ez nem egy indián törzs neve.” Azóta az amerikai illetékesek mindent megtettek, hogy e sötét tudatlanságot eloszlassák, s megnyerjék a nyugat-európai közvéleményt tervüknek. E terv lényege: a NATO-országok 27 Boeing E—3a típusú, rádiólokációs berendezéssel felszerelt gépet vásárolnának, amelyek nem nemzeti, hanem kö'zös tulajdonba kerülnének. (Ezek a gépek a nemzetközi utasforgalomban Boeing—707 néven ismert típus változatai.) A gépek egy része állandóan a levegőben lenne, s nagy magasságban repülve „bepillantaná” a szocialista országok határai mögé, felderítő adatokat gyűjtene, amelyek — úgymond — lehetetlenné tennének egy „meglepetésszerű támadást” Nyugat-Euró- pa ellen. Az agresszív amerikai kampány tükrözi a tét nagyságát: a gépek darabonként mintegy 100 millió dollárba kerülnek — drágábbak tehát, mint a félelmetesen sokba kerülő francia Concorde. Ha a NATO-or- szágok megveszik a gépeket, a Boeing és több száz amerikai alvállalkozó profitja biztosítva lenne, amellett a széria növelése olcsóbbá tenné a termelést, amiből a Pentagon is hasznot húzna későbbi vásárlásai idején. A kampány részeként néhány hónappal ezelőtt meghívták a nyugatnémet Stern riporterét egy ilyen gép fedélzetére. „Chevrier, a radartechnikus jobb kezével megnyom egy fekete gumilabdát — jelentette a riporter 12 000 méter magasságból. — Ezzel a berendezéssel egy kis zöld négyszöget mozgat a csehszlovák határ irányába. Amikor a gyanús zöld vonalak a mágikus négyszögbe kerülnek, a légierő altisztje megnyomja az azonosító gombot a klaviatúrán. Két másodperccel később két számsor tűnik fel a vonal alatt: A131H és A124H. Chevrier megnyomja a rádiógombot. Bajtársai a többi nyolc képernyőn már ugyancsak látják a „célokat”. A131H és A134H ellenséges vadászbombázók 900, illetve 870 kilométeres óránkénti sebességgel repülnek. Egy finom vonal már mutatja, hol lépik át az NSZK határát...” Tegyük hozzá, hogy a fedélzeti sajtóbe- mutatá- helye nem az NSZK légterében volt: a Boeing gép az Egyesült Államok területe felett repült, valahol a seattle-i Boe- ing-repülőtér és Oklahoma City között. Számítógépeibe a színjáték előre kidolgozott forgatókönyvének megfelelően előzőleg szépen rendre mindent betápláltak, ami a képernyőn megjelent: a békés polgári légiforgalmat és a mélyrepülésben támadó szovjet vadászbombázókat. Más kérdés, hogy a riporter ennek ellenére is kétkedő maradt, mint ezt riportjának címe is tükrözte: „Drága tányérok”. Az AWACS-ügylet sorsa egyébként egy sor határidő lejárta után végképp még most sem dőlt el, de perspektívái sem teljesen világosak: az NSZK-ban „a Leo-ügylet keserű szájízt okozott, Anglia pedig önállósította magát, és Nimród néven saját riasztórendszert épített ki. Ráadásul az amerikai kongresszus eavelőre még nem mondott- igent egy másik tervezett ügyletre: arra, hogy Iránnak adjanak el öt ilyen repülőgépet. Az elmúlt években ment végbe az olajárak nagymértékű emelkedése, és a felhalmozódott petrodollár-milliárdok a Perzsaöböl övezetét tették a legnagyobb távlatú piaccá. Ettől értékelődtek fel a Perzsa-öböl térségei. Szaúd-Arábiáról, ahol az egy lakosra jutó hadianyag mennyisége nagyobb, mint a világon bárhol, 1978 márciusában így írt az amerikai Newsweek: „Sokmilliárd dolláros költségvetéssel kezdődött meg a szaúdi hadsereg kiépítése 1980-ra. Katonai komplexumok épülnek az ország 'minden vidékén. Haditengerészeti támaszpontokat építenek a Vörös-tengeren és a Perzsa-öbölben, egy új légibázist Tabukban, észak-keleten, és a modern fegyverzet imponáló áradata érkezik a szaúdi sivatagba. Két Lightning típusú gépekből álló repülőszázad, két F 5-század, Hawk- rakétarendszer, Sidewinder és Maverick levegő-levegő típusú rakáték, modern harckocsik és tüzérség van a szaúdi arzenálban. A működő katonai gépezetet kiegészíti egy 10 milliárd dolláros harcászati rakétagyár Rijadh közelében, valamint az amerikai gyártmányú F 15-ösök.” Az amerikai fegyverzet fő vásárlóinak sorrendjét 1976-ban e táblázat szemlélteti: millió dollárban Szaúd-Arábia 2502,5 Irán 1301,3 Izrael 919,5 Dél-Korea 625,9 Svájc 454,7 Jordánia 436,1 Ausztrália 411,9 NSZK 194,2 Tajvan - 193,0 Jemen 138,5 Kuvait 130,6 Marokkó 120,8 A fegyverszállítmányok dinamikája, azok mennyisége és „földrajza” mindig szorosan összefüggött a világhelyzettel és az amerikai vezető körök érdekeivel is. A hidegháború éveiben az amerikai exportőrök fő figyelme Nyugat-Európa, legközelebbi NATO-szövetségeseik felé fordult. Ezekben az esztendőkben alakították ki a fegyveres erő és fegyverzet Európában példátlan méretű koncentrációját a Szovjetunió és a többi szocialista ország határain. A viet- rtami háború éveiben az amerikai hadianyag-export fele Délkelet-Ázsiába került. A hetvenes években pedig, mint láttuk, a fegyverzet legnagyobb tömegének a Közel- Kelet és a Perzsa-öböl térsége a rendeltetési helye. Mi az, ami aggodalmat kelt az amerikai vezető körök egy részében is? Némi leegyszerűsítéssel: annak felismerése, hogy rövid távú fegyvereladási politika — olyan diplomáciával párosulva, amelynek vezérszólamát a Pentagon adja meg — nehezen előre látható következményekhez vezet. az Egyiptom felé végre- Például hajtott nyitás, az arab országok irányában folytatott amerikai politika azt feltételezné, hogy Izrael — Washington alapvető szövetségese e térségben — tanúsítson az eddiginél valamivel nagyobb rugalmasságot. Még néhány éve Washington bizonyos is volt abban, hogy — mint Izrael vezető hadiszállítója — minden emeltyűvel rendelkezik, hogy Tel-Avivot megfelelően „beprogramozza”. A jelek szerint ez ma nem is olyan egyszerű: néha „a farok csóválja a kutyát”. Vajon miért? Az Izrael-párti lobby igen nagy erő az Egyesült Államokban — de nem nagyobb, mint néhány esztendeje. Akkor hát mi változott? Egy szovjet katonai szakértő a moszkvai Novoje Vremja hasábjain ezt így sommázta: az amerikai haditechnika olyan mennyiségben áramlott Izraelbe, s az Egyesült Államok olyan saját hadiipar kiépítését segítette ott elő, hogy Tel-Aviv immár azzal kérkedhet, egy-másfél évig még azt is kibírná, ha az amerikaiak netán nem szállítanának fegyvert. Vajda Péter (Következik: Az export nem csökken) flz DWflGS,
