Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-01 / 77. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. április 1. Bemutatjuk Köpeczi Béla akadémikust kiválósáI tudomány gaí közűi ezúttal a történet- és irodalomtudományok egyik hazai művelőjét mutatjuk be. Köpeczi Béla 1921-ben, Nagyenyeden született. Ismerős helységnév: az enyedi diákok, az internátus élete, harcaik irodalmunkban is sűrűn elevenednek fel. Mégis:- Köpeczi Béla a diákok életét nem Enyeden, hanem az éppoly nagyhírű kolozsvári református kollégiumbain élte végig, az elemitől az érettségiig. Az erdélyi kultúra jellegzetességei; az eleven történelmi múlt és a soknyelvűség meghatározóan hatottak rá. 1940- ben lett az Eötvös-kollégi- um tagja, és megkezdte tanulmányait a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem francia—román szakán. Tanulmányait 1940-ban fejezte be, majd még abban az évben bölcsészdoktori Oklevelet szerzett. Disszertációjának témája: Bethlen Miklós francia emlékiratai. A magyar, francia kultúra és történelem kapcsolatát kutatta. Ebben nagy segítségére volt az 1946-ban Párizsba kapott ösztöndíj, melynek révén az École Normale Supé- r.ieur-be (a francia .^ötvös- kollégiumba”) került. A Sor- bonne-on, Párizs híres egyetemén történelmet és rorna- nisztikát hallgatott, majd ott is doktorált, 1949-ben. Ottani, közvéleménytörténeti vetületű értekezésének címe: Magyar felkelések a francia közvéleményben, XIV. Lajos korában (1664—1715). Érdeklődése ily módon a Thököly- és a Rákóczi-féle szabadságharcok, valamint azok ifrancia .kapcsolatai felé fordult. I Párizsból hazatérve a könyvkiadás területén dolgozott. 1953 után előbb a Kiadói Tanács elnökhelyettesévé, majd a Kiadói Főigazgatóság főigazgató-helyettesévé, végül főigazgatójává nevezték ki. A magyar művelődéstörténet egyik legérdekesebb korszakában állt felelős poszton. 1964-től a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője lett. 1966- ban jelent meg a Rákóczi- szabadságharc és Franciaország című munkája, amelynek alapján még 1965-ben megszerezte a tudományok doktora címet. (A kandidátusi fokozatot addigi munkásságáért még a Kiadói Főigazgatóságon töltött években megkapta.) A könyv bővített változata francia nyelven 1971-ben jelent meg, „Franciaország és Magyarország a XVIII. század ele- 'jén” címmel. 1965-ben nevezték ki egyetemi tanárrá, majd 1967 és 1970 között az Eötvös Lóránd Tudományegyetem francia tanszékét vezette. Ugyancsak 1967—1970 között az egyetem rektorhelyettese volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1967-ben választotta levelező tagjává. Székfoglalójának címe „Eszme, történelem, irodalom” volt. (Ugyanezzel a címmel jelent meg egyik fontos, elméleti munkája 1972-ben). 1976-ban pedig az Akadémia rendes tagjainak sorába választották. Ez alkalommal tartott újabb székfoglalójának címe: „Korunk eszmei áramlatai és a mai francia irodalom.” Időközben fontos akadémiai tisztségekre is megválasztották :. 1970-ben az MTA főtitkárhelyettese lett. 1972 és 1975 között az Akadémia főtitkára volt, 1975-től újra főtitkárhelyettes. Emellett igen széles körű tudományos és társadalmi tevékenységet is folytat Köpeczi Béla. A Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság elnöke, a Magyar Tudomány és a Helikon Világirodalmi Figyelő című folyóiratok főszerkesztője, az Akadémiai Kiadó kiadói tanácsának elnöke, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a TIT elnöke, az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő kultúrpolitikai munkaközösség tagja, a Nemzetközi összehasonlító Irodalomtörténeti Társaság alelnöke — többek között. Mint ember, hogyan győzi mindezt? Hány órából áll Köpeczi Béla egy napja? Fáradtan mosolyogva mondja: „Inkább beosztás, mint órák kérdése. A hétvége, a szombat és a vasárnap a tudományos munkáé. A péntek az egyetemé, ahol öt órát tartok, a többi napokon az Akadémia ügyeivel foglalkozom. A változatosság önmagában is pihentető, és úgy érzem: az is pihenés, ha az ember örömet szerző, de addig végzett munkájától eltérő feladatokat old meg”. Amire büszke: az általa szervezett tudományos „műhelyek” sorozata. Ilyen a mátrafiiredi nemzetközi konferencia-sorozat, amelynek témája a felvilágosodás Magyarországon, Közép- és Kelet-Európábáin a XVIII. században. De e műhelyek közé tartozik a francia és magyar történészek kollokviumainak sorozata is, amelynek eredményeként már napvilágot látott a francia és a magyar parasztság párhuzamos története, de nyomdában van már a nemességről szóló hasonló munka is. Készülnék az értelmiség párhuzamos történetével foglalkozó konferencia megrendezésére. A Rákóczi-évet tudományos ülésszakok egész sora készítette elő, . amelyekben Köpeczi Bélának szintén sok érdeme volt. 1976-ban jelent meg könyve, amely a Thököly-felké- lésnek az európai közvéleményre gyakorolt hatásáról szóló , .Magyarország a kereszténység ellensége” címmel. Kutatói módszeréről szólva, Köpeczi Béla elmondta: a levéltárakban, könyvtárakban elsősorban a korabeli sajtót, pamflet-irodalmat, történeti és földrajzi írásokat, az úgynevezett „hétköznapi irodalmat” keresi meg. Ezek, ha nem is olyan mara- dandóak, mint a rangos irodalmi alkotások, — mégis, jól tükrözik az adott kor köznapi tudatát. kömmel Eddig történeti munkásságról esett szó — pedig, mint akadémikus, és mint társadalmi ember is, sokat foglalkozik napjaink ideológiai és társadalmi problémáival egyaránt. Antológiákat adott ki az egzisztencializmusról, a szocialista realizmusról, könyvet írt az „új baloldal” ideológiájáról, és a magyar kultúra 30 évéről. Kutatói hitvallásában is tükröződik mindez: „nemcsak a múltat kutatni, bár ez kedvtelés is, de a jelent és jövőt mint tudós, és mint felelős ember, elemző módon vizsgálni — ez kötelesség!” Szatmári Jenő István A restaurátor műhelyben Tanulni a természettől Az Eiffel-torony szerkezete elvileg hasonlít a magasabb rendű emlősök sípcsontjának felépítéséhez. A korszerű repülőgépek szárny- profilja a tókhalak formáját utánozza. Az üreges, cső alakú építmények pontosan követik a növények szárának szerkezetét. Számtalan példát sorolhatnánk még fel arra; hogy a mérnökök — maguk sem sejtve — sokszor a természet megoldásait másolják. A repülőgép-tervezők figyelme az utóbbi években egyre inkább a rovarok felé fordul, miután a madarak repülési technikájának titkait már meglehetősen jól ismerik. A helyből való felszállás, a villámgyors manőverezési képesség megoldását bizonyára a szárnyas rovaroktól fogják ellesni. Képünkön: százszoros nagyítású rovarképek egy szovjet iskolában. iért viselkedünk egy új társaságban másképp — élénkebben, vagy éppen visszafogottabban —; mint megszokott ismerőseink között? Miért nem sikerül egy hozzászólásunk, amire esetleg igen alaposan felkészültünk, ha bejön a főnök? Miért viselkedünk társas helyzetekben gyakran egészen másként, mint ahogy elterveztük? Egyebek mellett ilyen jelenségekkel foglalkozik a szociálpszichológia. Életkora — mint tudományé — alig pár évtized. A jelenségkör, amit vizsgál, egyidős az emberiséggel. Tárgymeghatározása máig vitatott. A szociálpszichológia — spekulatív, tudomány- előtti formájában — a századforduló körül jött létre Európában és az Egyesült Államokban azért, mert a korabeli tőkés társadalmak életében ekkor bukkantak fel olyan újszerű minőségek, amelyeket sem a filozófia, sem a történet- vagy jogtudomány, sem a korabeli szociológia nem tudott megmagyarázni. A tömeges méretű városiasodással, az emberek városba költözésével korábbi típusú kapcsolatrendszerek lazulták fel. Üj típusú életviteli modellek jöttek létre. Ha a családban mindenki kereső — az asszonyok is! —, fenntartható-e egy „családfő” tekintélyen és hagyományon alapuló fenn- sőbbsége? Ha valaki a mezőgazdasági munka legkevesebb kézműves-szintű jártasságából átlép a futószalag melletti munka monotóniájába, vajon nem változik-e meg a személyisége? Mire vezet, ha valaki a falu erkölcseinek „figyelő szeme” elől elkerül a nagyváros személytelen erkölcsi nemtörődömségébe? A példák folytathatók. A századforduló időszakában jelenik meg tömeges társadalmi méretekben a bűnözés, az alkoholizmus és a prostitúció. Hirtelen elkezd emelkedni a válások száma és felugranak az öngyilkossági görbék. Tömeges a fogyasztás, tömegek a tömegtermelés átalakuló üzemi struktúráiban. És tömegek — tüntető tömegek! — jelennek meg az európai- amerikai nagyvárosok utcáin. Kiderül, hogy az ember tömegben másképp viselkedik — agresszívabb?, befo- lyásolhatóbb? — mint egyedül. Kiderül, hogy a városi élet egyúttal az emberi élet elszemélytelenedéséhez és el- szürküléséhez vezet. Hogy bonyolódnak, kibővülnek s egyúttal egyre áttekinthetetlenebbekké válnak az egyéni életpályák és életlehetőségek. Hogy az ember sokkal több lelelőtlenséget engedhet meg magának egy nagyi áosi közegben, mint falun, s hogy sokkal jobban terheli a felelősség őt saját magát életvitele szervezéséért, mint egyáltalán valaha és bárhol. Lassan elvész a szülő és a család^ parancsainak és elvárásainak elsőbbsége a növekvő utódok életében. Más, szaporodó számú csoportok lépnek az „elsődleges” helyébe. Munkahelyi közösségek, baráti társaságok, gen- gek és galerik, iskolai csoportok. Szerepet játszik a sajtó, a rádió, a tömegkommunikáció, a maga véleményvezérlő, véleményszabályozó erejével. Az embernek egyszerre több társadalmi csoporthoz kell igazodnia. Ilyen s más indítékok vezettek a szociálpszichológia a társas kapcsolatokat, s az azokat szabályozó normákat vizsgáló tudomány önállósulásához. 1920-ban Moede — sajátos módon azt vizsgálja, mikor bír el az ember több áramütést. Egyedül, vagy versengő helyzetben. Kísérletileg bizonyítjía a szociális serkentés tényét: társas-rivalizáló helyzetben nő az egyéni teljesítmény. 1924-ben jelenik meg Allport szociálpszichológiája, felvetve az „előzetes emberi beállítódás” az attitűd problémáját. Kiderítik: minden viselkedésünkben Valami maradandó mag rejlik. Ö harmincas évek derekán Mayo vizsgálatai az Eegyesült Államokban meggyőzően bizonyítják, hogy az üzem nem egyszerűen egy termelési szervezet, hanem egy szociális intézmény, ahol a figyelem és törődés „juttatásainak „gyakorta akkora szerepe van, mint az anyagi ösztönzésnek. Elindul az „emberi viszonyok” kutatá sa. Fény vetül minden emberi szervezet formális (hivatali) és informális — rejtett-emberi — kapcsolatainak kettősségére. S hogy az utóbbi gyakran „keresztbemetszi” és befolyásolja az előzőt. Moreno — ugyancsak harmincas évek — a társasérintkezés gyakoriságát és a szimpátia-ellenszenv megnyilatkozásokat számszerűsítve mérni kezdi az emberi kapcsolatokat. Megszületik a szociometria. Lewin kísérletei a kiscsoportok vezérlési stílusát és teljesítményét vizsgálják. Kideríti, hogy a parancsuralmi, a demokratikus és a „laissez faire” vezetési modell más és más csoportteljesítményre vezet. Az eredmény, a demokratikus kooperáció fölénye. Napjainkban a szociálpszichológia részben kísérleti és matematikai egzaktságra törekvő tudománnyá vált, részben behatolt a társadalmi gyakorlatba. Ipar, nevelésügy, üzemszervezés, közvéleménykutatás, művelődés- politika, egészségügy —egyik sem nélkülözheti eredményeit és módszereit. A szociálpszichológia — több mint tíz éve a szocialista országokban is — intézményekben szerveződve, a szociológiával és az egyéni lélektannal karöltve, az emberi viselkedés kutatásának komplex eszköze. A szociálpszichológia tudománya manapság alapvetően három problémakör körül szerveződik. Vizsgálja az interakciót és a kommunikációt. Az interakció: két személy egymás felé irányuló aktivitása. Benne olyan kölcsönhatás van jelen, amely fokozott énismerethez, ön-tükrözéshez vezet. A másik emberben kép alakul ki rólam, s ezt észlelve észlelem saját magamat, E folyamat: a szocializáció. A belenöveked,és a társadalmi elvárások és szokások rendszerébe. A kommunikáció: a közlés — két- vagy egyirányú —rendszere. Ráadásul: a közlés tartalmát gesztusóknak, mimikának, hangsúlyoknak — a tartalmat értelmező, megerősítő, vagy gyengítő! — sora hálózza be. A szociálpszichológia vizsgálja a csoportalakzatokat. Mi biztosítja bármely társadalmi csoport állandóságát és összetartását? Milyen feltételeknek kell eleget tennie a csoport vezetésének, és a hatékony, dinamikus csoportegyüttműködésnek? Mé- rei Ferenc magyar szociálpszichológus dolgozta ki az ..együttes élmény” problémáját: a csoporthelyzetben szerzett élmények történeti állandóságának, maradandósá- gának körülményeire rámutatva. Végül a szociálpszichológia foglalkozik úgynevezett makrastrukturális jelenségekkel. A társadalmi osztályok. rétegek. nagycsoportok. szervezetek speciális, csak rájuk jellemző érzékelési és eligazodási mintáival. Milyen a közvélemény? Mitől függ a társadalmi életmód, ízlés, szokás, előítéletrendszerek alakulása? Mi befolyásolja a divatot — és a könyvolvasást? Mire képes a tömegkommunikáció? O ogy mire? Elég egy szélsőséges példára hivatkozni. „Amerika pánikban”. Tv-film a közelmúltból. Marslakók támadják meg a Földet. A film — a fikciót rádiójátékban mint pánikhelyzetet feldolgozva — mutatta be. A példa sejteti, hogy az „információ” esetenként nem kívánt következményekre vezet.. P. Zs.
