Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-25 / 96. szám
Éljen a szocializmus, a társadalmi haladás, a világbéke legszilárdabb támasza, a Szovjetunió! nak tagja, a KISZ KB első titkára vezet, tegnap koszorút helyezett el a Vörös téren a Lenin-mauzóleumnál és lerótták kegyeletüket az Ismeretlen katona sírjánál. Délután valamennyi külföldi delegáció megtekintette az „Alkotó ifjúság” címmel a moszkvai állandó népgazdaság; kiállítás területén megnyílt nemzetközi kiállítást. amely a fiatal feltalálók, újítók alkotásait mutatja be. A külföldi vendégek este a Központi Sportpalotában rendezett sportünnepélyt tekintették meg. A szovjet sport kiválóságai: Európa-, világ- és olimpiai bajnokok, spartakiádok győztesei adtak tartalmas műsort a kongresz- szusi küldöttek és meghívott vendégek tiszteletére. A mintegy négyezer sportoló részvételével megtartott színpompás seregszemlét megtekintette Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, valamint az SZKP és a szovjet állam több más vezetője. A nemzetközi ifjúsági szolidaritási napot köszöntötték tegnap ifjúsági szervezetük kongresszusának küszöbén, a szovjet fiatalok. Országszerte gyűléseken emlékeztek meg a világ fiataljainak együttműködéséről, a szabadságukért, függetlenségükért, a társadalm; haladásért küzdő fiatalok harcáról. Sokmillió komszomolista ajánlott, fel újabb támogatást a nemzetközi szolidaritási alapba. Sokhelyütt vettek részt a gyűléseken a Komszomol kongresszusára érkezett vendégek. Moszkvában sajtókonferenciát tartottak ebből az alkalomból. Barabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára elmondotta: a fiatalok a szolidaritási napon támogatásukról biztosítják Chile ifjúságát, amely harcol a fasiszta diktatúra ellen, Dél-Afrika, Namibia, Rhodesia fajüldöző politikája ellen küzdő ifjú társaikat, azokat az arab fiatalokat, akik az izraeli agresszió következtében vesztették el otthonukat, nem egyszer családjukat. Az idén különös jelentőséget ad ennek a nemzetközi ünnepnek, hogy öt kontinens fiataljai készülnek a havannai világifjúsági találkozóra. Ez a találkozó is a nemzetközi szolidaritás, a fiatalok barátsága és együttműködése szép és jelentős ünnepe lesz. Megkezdődött az ENSZ közgyűlés rendkívüli ülésszaka A szegfű négy esztendeje A hírügynökségek jelentése szerint a Portugál Legfelsőbb Forradalmi Tanács nyilatkozatban ítélte el a reakciós erők fokozódó támadásait az ország demokratikus alkotmánya és intézményei ellen. Mondjuk ki kereken: jóval több ez, mint hétköznapi fu- tinhír. A rövid jelentés a jéghegy csúcsa — ami alatta van, az nem kevesebb, mint egy sokat szenvedett ország jelenlegi helyzetének rendkívül bonyolult problematikája. És van valami jelképes abban, hogy ez az intő kiáltásnak is beillő nyilatkozat éppen Portugália újabbkori történetének legfontosabb, vízválasztó évfordulója előtt hangzott el. Pontosan négy éve, 1974 április 25-én kontinensünk egyik legrégibb, legsötétebb zsarnoksága omlott össze Portugáliában. Azon a négy évvel ezelőtti feledhetetlen napon vörös szegfűk kandikáltak ki a munkások, parasztok, diákok gomblyukaiból és a katonák puskacsöveiből. A vörös szegfű mozgalma példátlan egységbe tömörítetté a haladás híveit. Az eredmény az volt, hogy Európa nyugati szélén az ötvenéves salazari épületet valósággal felrobbantva a tömegek megteremtették Nyugat-Európa mindmáig legdemokratikusabb alkotmányát. Olyan keretet hoztak létre ezzel a portugál tömegek, amelyekről ők maguk tudják a legjobban, hogy nem lesz könnyű igazi, tartós tartalommal megtölteni. A portugál porondon azóta is ezért folyik a harc, rendkívül nehéz körülmények között. A szocialista párti kabinet kiélezett helyzetekben inkább jobbra, mint balra kacsint és nem ritkán veszélyes restau- rációs törekvéseket is segít: Másrészt: e pillanatban — immár sokadszor — a kormány újra 750 millió dolláros hitelt kér a nyugatiaktól, akik ismét — megint csak sokadszor — megkérik az ilyen támogatás nagyonis busás politikai árát. Ez a külső nyomás alaposan hozzájárul ahhoz, hogy számos államosított üzem és földbirtok visszakerült a régi tulajdonosokhoz, hogy az ország haladó erőinek most nem újabb vívmányodért, hanem a négy éve kivívottak megtartásáért kell harcolrú- ók! és harcolnak is: a szegfű nem hervadt el Portugáliában. Ma délelőtt tíz órakor csaknem 5000 küldött és több mint 100 országból érkezett delegáció, köztük a KISZ küldöttsége jelenlétében a Kreml kongresszusi palotájában ' megnyílik a Komszomol XVIII. kongresz- szusa. A hagyománynak megfele- len a kongresszus munkájában részt vesznek az SZKP és a szovjet állam vezetői is. A Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság beszámolója, valamint a felszólalások után a kongresszus nyolc szekcióban ülésezik majd. Szombat óta Moszkvában vannak a kongresszus küldöttei, akik között olyan kiemelkedő személyiségek is találhatók, mint a világrekorder űrhajós páros, Jurij Romanyenko és Georgii Grecsko. A kongresszusi küldöttek szombaton valameny- nyien részt vettek az országos kommunista szombaton: a szovjet főváros olimpiai építkezésein dolgoztak. A Komszomol XVIII. kongresszusára érkezett külföldi küldöttségek köztük a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség delegációja, amelyet Maróthy László, az MSZMP Politikai BizottságáNapirenden: Namíbia Tegnap New Yorkban megnyílt az ENSZ közgyűlésének Namíbiával foglalkozó rendkívüli ülésszaka. Lazar Mojszov, a közgyűlés 32. ülésszakának elnöke megnyitó beszédében felszólított a Namíbiával foglalkozó ENSZ-határozatok teljesítésére, nevezetesen — a törvénytelen dél-afrikai megszállás mielőbbi megszüntetésére, a pretoriai fegyveres erők és a gyarmati közigazgatás Namíbiából törElutazott Bejrútból Ensio Siilasvuo tábornok, az ENSZ közel-keleti haderőinek fő- koordinátora, miután tegnap a Dél-Libanonból való részleges izraeli csapatkivonás harmadik szakaszáról tájékoztatta a libanoni vezetőket. Fuad Butrosz libanoni külügy- és hadügyminiszter Stiilasvuóval tartott megbeszélése után újságírókténő haladéktalan és feltétel nélküli kivonására, a na- míbiai nép szabadságának és függetlenségének biztosítására. Lazar Mojszov rámutatott arra, hogy a gyarmati rendszer teljes felszámolása Namíbiában fontos szakaszt jelent az ENSZ történelmi nyilatkozatának megvalósításában, amely függetlenséget irányoz elő a gyarmati sorban levő országoknak és népeknek kai közölte: a legközelebbi izraeli csapatkivonásra április 30-án kerül sor, s ezit követően Izrael továbbra is ellenőrzése alatt tart 4Ö0 négyzetkilométernyi libanoni területet. „Követelem — folytatta Butrosz —, hogy az izraeli fegyveresek gyorsan és feltétel nélkül vonuljanak ki az egész megszállt libanoni területről.” E N LONDON Chequers-ben és Londonban tegnap folytatódtak az angol—nyugatnémet megbeszélések a két ország együttműködéséről, a tőkés világ gazdasági válságának közös leküzdéséről. A félévenként rendezett angol—nyugatnémet találkozó célja ezúttal közös stratégia kidolgozása az EGK közelgő brémai csúcsértekezletére, majd a bonni tőkés gazdasági csúcsértekezletre. LISSZABON Portugáliában ma országszerte megemlékeznek az április 25-i forradalom negyedik évfordulójáról. Az 1974- es forradalom, amely a fasiszta diktatúra megdöntésével megnyitotta az utat az ország demokratikus átalakulásához, a történelmi jelentőségű Portugália életéberr. Újabb izraeli csapatkivonások Helsinki A végső cél az általános és teljes leszerelés A Szovjetunió meg van arról győződve, hogy ha a legrövidebb időn belül nem történnek hatékony intézkedések a fegyverkezési hajsza megfékezésére, akkor a mulasztásért drágán kell megfizetni — jelentette ki Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára tegnap a szocialista intema- cionálé leszereléssel foglalkozó konferenciáján. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a saját, valamint a szövetségesei és az összes népek biztonsága kérdésének megoldását nem a fegyverkezési hajszában látja, hanem a nemzetközi légkör normalizálásában, az enyhülési folyamat elmélyítésében és a nemzetközi kapcsolatok rendszerének a békés egymás mellett élés elvei alapján történő átalakításában. Beszédében Ponomarjov kitért arra, hogy Kína erőteljesen növeli fegyverzetét — ezen belül a nukleáris arzenálját. Ezt a gyors militarizálást különösen veszélyesnek ítélte meg, emlékeztetve arra a tényre, hogy Kína területi követeléseket támaszt szomszédaival szemben és politikájában az újabb világháború elkerülhetetlenségének téziséből indul ki. Borisz Ponomarjov cáfolta azokat az állításokat, amelyek szerint a szovjet fegyveres erők túlságosan is nagyméretűek ahhoz. hogy csupán honvédelmi célokat szolgáljanak. A végső célunk az általános és a teljes leszerelés — mondotta Borisz Ponomarjov hozzátéve, hogy a Szovjetunió egyszersmind keresi a lehetőségeket a részleges és közbenső lépésekre is. A hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalásokat érintve Ponomarjov megjegyezte, hogy az Egyesült Államokban - a megállapodás körül kibontakozott belső harc visszavetheti az újabb megállapodás ügyét. Moro levele A kormány nem tárgyal a vörös brigádokkal Aldo Moro hitelesnek látszó, tegnapi dátumot viselő kézírásos levelét juttatták el a terroristák a Vita Sera című, kis példányszámban megjelenő római laphoz. „Már csak másodpercek vannak hátra” írja benne a kereszténydemokrata vezető, aki Benigo Zaccagninihez, a kereszténydemokrata párt főtitkárához és a párt egész vezetőségéhez címezte írását. Elítéli benne a kereszténydemokrata vezetőket, amiért visszautasítják a politikai tárgyalásokat a terroristákkal, és — mint írja — „megkerülik az igazi politikai problémát”. Ugyanis, mint állítja, nem emberiességről, kö- nyörületről kell beszélni, hanem „hadifogolycseréről”. A levél tehetetlenséggel és engedékenységgel „vádolja az államot; szemére veti, hogy „nincs történelmi érzéke”. Az állítólagos Moro levelet a rendőrség továbbította Zaccagnininek. Andreotti miniszterelnök még az este a Chigi-palotába kérette a Nemzetbiztonsági Tanács (a szűkebb kabinet) tagjait. A miniszterelnök röviddel később kiadott közleményében megerősítette: „a kormány nem tárgyal a vörös brigádokkal, Moro szabadon- engedése érdekében”. A kormány-közlemény rámutat: a terroristák fogolycserére irányuló követelése elfogadhatatlan, mert ellenkezik a köztársaság jogrendjével és mindenki szabadságát veszélyezteti. A L’Unitá, az QKP lapja ma megjelenő száma vezércikkében szintén amellett foglal állást, hogy nem szabad tárgyalni a terroristákkal. IMTO-konzultáció a SALT-rAI A szovjet—amerikai hadászati fegyverzetkorlátozási tárgyalásokról (SALT) konzultált tegnap Brüsszelben a NATO állandó tanácsa közölte a NATO sajtószolgálata. A tanács tagjait Paul Warnke nagykövet, az Egyesült Államok fegyverkorlátozási és leszerelési hivatalának igazgatója és Ralph Earle nagykövet, a SALT- tárgyalásokon résztvevő amerikai küldöttség tagjai tájékoztatta. AZ APARTHEID HÉTKÖZNAPJAI Törzsfő — Roils-Royce-szal Az ENSZ először 1957. január 30-án ítélte el hivatalosan a dél-afrikai fajüldöző rezsimet. A világ voltaképpen azóta ismeri ezt az afrikaner szót: apartheid. Jelentése egyszerűen elkülönítés, vagy ahogy Pretoriában fogalmazzák: „szétválasztott — mármint faji értelemben szétválasztott — fejlődés”. Azóta nincs esztendő, hogy a nemzetek világfóruma ne hozna határozatot a földkerekség legnyíltabban fajüldöző, fasiszta rendszere ellen, 1978-at pedig az apartheid, elleni küzdelem évévé nyilvánította. Végülis mi az apartheid, az elkülönítés, a „szétválasztott fejlődés” a gyakorlatban? Az olvasó nyilván eínlékszik még a nagy Romm-filmre. Már a címe is telitalálat volt: „Hétköznapi fasizmus”. Sorozatunkban körülbelül hasonló módszerrel szeretnénk válaszolni a kérdésre, bemutatni a fekete kontinens déli részén uralkodó tömény fasizmust; tényékét adatokat, eseteket villantunk fel — mozaikokat, amiből a kommentár kötőanyaga nélkül is összeáll a kép. Három pillér Röviden az előzményekről: 1488-ban Diaz portugál hajós felfedezi — milyen szomorú iróniával cseng ma is e név — a Jóreménység Fokát, Afrika legdélibb részét. 1652-ben megjelennek az első holland, telepesek. 1795-ben feltűnnek az angolok, 1814-ben megindul a brit bevándorlás. A XIX. század végén háborúk következnek az angolok és a holland telepesek, a búrok között. Katonailag az angolok győznek, de politikailag egyre erősödik a búr befolyás. Amikor a második világháború után Smuits tábornok, köztársasági elnök megpróbál óvatos lépéseket tenni a faji együttélés felé, a fajvédő búr Nacionalista Párt megbuktatja és magához ragadja a hatalmat. 1948. május 26-i- győzelme nyitja meg azt a korszakot Dél-Afrikában, amely ma is tart. 1950 júliusában olyan törvények születnek, amelyék ma is az apartheidrezsim pillérei: 1. A színes- bőrűek teljes, „jogilag” is körülbástyázott alávetettsége, 2. a „felforgatás elleni törvény”, amelynek jegyében bárki bebörtönözhető, sőt kivégezhető és 3. a bennszülöttek „áttelepítését” kimondó törvény. Ennek lényege: a négy és fél millió fehér megtartaná az ország területének 87 (!) százalékát, a 18 millió afrikait pedig rezervátumokba, úgynevezett bantusztánokba telepítenék, szigorúan „etnikai”, vagyis törzsi alapon. 1959. június 3-án hozták létre a xhosa törzs lakhelyén az első és mindmáig legnagyobb bantusztánt, Transkei néven. „Pusztulásba torkolló tengődés” Abban az országban, amelynek kiváló termőföldjei vannak, s a tőkés világ aranytermelésének három- négy edét(!) adja és amelyben a széntől kezdve a platinán, a rézen, a vasércen, az uránércen át a mangánig szinte minden nyersanyag bőségben található, a bantusztánok kivétel nélkül olyan területeken helyezkednek el, amelyeken gyakorlatilag — , semmi nincs. „A bantusztánok — írta a minap a Frankfurter Rundschau című nyugatnémet lap — sem gazdasági, sem más értelemben nem képeznék életképes egységet. Lakosságukat a szó fizikai értelmében pusztulásba torkolló tengődésre ítélték.” Az eddig létesült tíz rezervátum több mint300(!), egymástól néha irdatlan messzeségben levő, de mindig kopár-értéktelen föld- darabból áll össze. Jó példa erre az 1977 végén „kikiáltott”, legújabb bantusztán, Bophuthatswa- na. Ez Észak-nyugat Trans- vaaltól egészen Dél-Natatig hat elszigetelt földdarabból áll és az összterület mindössze 6,5 százalékai!) alkalmas valamilyen mezőgazdasági művelésre. A tswana- törzs számára létesült rezervátum jövedelmének mind-, össze 12,3 százaléka származik magából BophitsWanából — a többi kívülről jön. Hogy honnan? Azoktól a férfiaktól. akik — hogy családjuk életben maradhasson — a rezervátumhoz nem tartozó, fehér területeken már mint nem dél-afrikai állampolgárok „vendégmunkásként” dolgoznak (a fehérekénél pontosan tízszer kisebb bérért). „Tamás bátya” nemet mond Ennek fényében már érthető, ami a legújabb, a tizenegyedik tervezett bantusztánnal történt, illetve nem történt. A neve: Kwa- zulu. A legnépesebb törzsnek, az ötmillió főt számláló zulunak szánták. Főnöke, a 49 éves, Rolls Royce-on járó Gatsba Bu- thelezi nemrég még „megbízhatónak” számított Pretoriában. Bár mindig reformokat követelt, Buthelezi elítélte „a gyűlöletet és erőszakot”, ezért sckan „Tamás bátyának” nevezték. És ez a „Tamás bátya”, ez a hajlékony, a rezsimnek különösebb gondot nem okozó törzsfőnök, akit ötmillió ember tart vezérének, most, amikor meg akarták nyitni az újabb életképtelen bantusztánt, így szólt Johannes Balthazar Vorster miniszterelnökhöz: — Nem, Excellenciás uram. Mindennek van határa. Ehhez a gaztetthez nem adom a nevemet. Harcolni fogok. Harmat Endre (Következik: Egy pretoriai telefonszám.) Ma nyílik a Komszomol XVIII. kongresszusa
