Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-20 / 92. szám
Előre az 1978. évi népgazdasági terv sikeres megvalósításáért! Rábeszélni kevés Vegyes műtrágyát „tankolnak” a jászapáti határban a hatsoros Becker vetőgépek, amelyek egy művelettel juttatják a jól előkészített talajba a műtrágyát, a talajfertőtlenitő szert és a kukoricát. A helyi Velemi Endre Termelőszövetkezetben az idén a háztájival együtt 1700 hektáron vetnek takarmánykukoricát, 250 hektáron pedig hibrid vetőmagkukoricát termelnek. (TF). Megdolgoztak órte Minden szombat szabad Tábla, a táblán két beszédes tény fogadja a cukorgyárba érkezőt. Az egyiken a tervteljesítés: 111,4 százalék. A másikon az áll, hogy a tervezett napi 49 helyett 54 vagon répát dolgoztak fel naponta a kampány idején. S mellette még egy szám, arról, hogy a napi termelés értéke meghaladtá a nyolcmillió forintot,. Hol van már az az idő, a kampány! Január 19-én megálltak a gépek, s a száznegyven napig állandóan dolgozók február 11. óta minden héten szabad szombatosok. Megdolgoztak érte. A feldolgozási időszakban heti 56 óra volt a munkaidő átlaga. Ezerkétszázötven embernek nem volt vasárnapja és ünnepe, mert a cukorgyártás ilyen. Hétszázötvenen maradtak, — állandó létszámuk ennyi most — a gyárban. Alapos felkészülés után, már javában dolgoznak a karbantartók, a javítók. Bármennyibe is messzinek tűnik még a szeptember, második éve, hogy szinte harci program szerint kezdődik és tart a következő idényig a karbantartók munkája. — Az idén továbblépünk a hálódiagramos javítással — mondja Malatinszky György főmérnök. — A szervezett javítás, karbantartás, a gondos időbeosztás ugyanis máris eredményeket hozott. 1976-ban még a munkák hatvan százalékát külső erővel végeztettük. Tavaly a hálódiagramos rendszer „gondossága” azt jelentette, hogy a karbantartás, javítás több mint felét saját dolgozóink végezték el. Ez pedig nem kevesebb, mint 12—14 millióval olcsóbb megoldást eredményezett. Az idén a hálódiagramos tervezést az anyagellátásra, beszerzésre is kidolgoztuk. Ez részben csökkenti a raktári készleteket, másrészt biztonságosabbá teTAPASZTALATCSERE Több mint száz szakember látogatta meg tegnap a Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyárának a Span-Deck üzemét. A beruházó, a tervező és kivitelező vállalatok munkatársainak dr. Kozma Tibor igazgató mutatta be a korszerű födémelem-gyárat. A látogatók megismerkedtek a modem építési eljárás eddigi alkalmazásának eredményével. Szép sikert könyvelhet el a gyár a termékeivel: péln hálódiagram haszna szí a részfeladatok megoldását, a határidők tartását. Farkas Albert, répagazdálkodási főosztályvezető még mindig fejből „elszámol” a múlt kampány néhány lényeges számával, de már a jelenre is gondol. — Tavaly 93 répatermelő gazdaságunk volt, kilencven- egy kapott terményéért minőségi prémiumot, nem is keveset, huszonhárom miílió forintot. A Szolnok megyei termelőüzemek kereken 12 millió forintot kaptak ebből, hisz nekünk hat megyében termelnek. Pest, Békés, Csongrád, Hajdú és Bács- Kiskun a körzetünk. A minőségi prémium úji — 1976-ban még csak a termelőüzemek fele kaphatott, s hat és félmilliót. Akkor kezdődött a felikészülés az újra. 1979-től a cukorgyárak minőség szerint fizetik a répát. — Európában egy államban se „álltak át” termelők és gyártók ilyen rövid idő alatt, mint nálunk —mondja Farkas Albert, s ebben alighanem igaza van. A cukorrépatermesztés legdöntőbb ténye a hozam volt, az átlagtermés. Sokáig 11—12 százalékos cukortartalommal számolhattak csak a hazai cukorgyárak. Tavaly már 14,89 volt az átlag. Ezért is kaphattak, megérdemelten, prémiumot a termelők Az a jó — mondják a cukorgyáriak —, hogy ezt megértette a termelőüzem, együtt a gyárral. Szemléletváltozás ez, a javából. Meg technológiai változás is. Azt mondják, egy hektáron 22 kilométert kell térdául a Moszkvában felépülő pénzintézeti épület — amelyben helyet kap a KGST Együttműködési Bank, a Nemzetközi Beruházási Bank és a Szovjetunió Külkereskedelmi Bankja — vázszerkezetét Szolnokon készítik. Korábban Span-Deck elem fel- használásával épült az újpesti fonoda új üzemcsarnoka is. A tegnapi gyárlátogatást az Építőipari Tudományos Egyesület szervezte. den csúszni a répaegyelőnek. Ki vállal már egyelést, hektárokon — és ki nem akar takarékoskodni a nagyon drága élőmunkával? Nyilván nagyüzemi technológiát kellett kialakítani. Az idei termés fogadására készülő gyárban már tudják, húszezer hektár földön vetettek nekik. S míg a termelők a vetést féltik, a gyárban kilencven millió értékű javítást, karbantartást végeznek. Foglalkoztatnak néhány „külső” céget is, az Április 4. Gépipari Műveket, a Csőszerelő Vállalatot, a VÍV- " et és másokat. S közben még egy feladat: az épülő kábái gyár segítése. Ügy is, hogy máris adtak szakembert, s úgy is, hogy jelenleg harminchét tanul ómunkásuk van — a kábái gyár leendő cukorkészítői. r— Most a bérfejlesztésnek örülnek a gyáriak —mondja Malatinszky György. — Az alapbérekre nyolc százalékot teszünk. Eztán, már tudjuk a főpróba idejét is, augusztus 25—26 körüt~indí- tunk. És szeptember 8-ra tervezzük újra a kampány első napját. Ismét száznegyvennapos lesz. A következő már nem, mert rövidíti majd a kábái. De addig még sokat kell dolgozni. Akkor is, ha minden szombat szabad. Szeptember 8-tól úgyse lesz megállás... " S. J. ármimt bárkit arra, hogy a keze alól kikerülő termék minősége megegyezzen az előírásókkal. A pontosság kedvéért másként fogalmazva: csak rábeszélni, csak szavakkal szorgalmazni a termékminőség javítását, nem elég. Azt, hogy napjainkban mind a bel-, mind a külföldi eladásoknál gyorsan növekszik az áru milyenségének szerepe, s döntővé lép elő, különösebben nem szükséges bizonygatni, mert gazdag tapasztalataink vannak erről. Vásárlóként is, eladóként úgyszintén, s hogy mekkora tartalékok rejlenek itt, arra egyetlen példát. A könnyűipar exportjának árbevételét 15—20 százalékkal lehetne növelni — állapította meg a minisztérium részletekbe menő vizsgálata — csupán a tervezettel egyező minőségű, s határidőre leszállított árukkal! Azzal tehát, amihez nincs szükség különösebb befektetésre, többlet ráfordításokra, elegendő lenne — de sajnos, csak lenne — a pontos munka, a következetes ragaszkodás a szerződésekben foglaltakhoz és a szabványok betartásához. Föltételezhetjük, sem a könnyű — sem más iparban nem akadnak seregestől olyanok, — mert néhány nemtörődöm ember mindenütt meglelhető —, akik szánt-szándékkal a kívántnál rosszabbat készítenek, legyen az szövet, cipő, bútor, szerszámgép vagy cement, motorbenzin, hengerelt acél. Mégis, a gyengébb minőségű termékek seregestől áramlanak a termelői és a lakossági felhasználásba, így például a bútorok 25—30, a burkolólapok 22— 26, az acéllemezek 18—20 százaléka hibás, nem egyezik a szabvány megjelölte áruosztály követelményeivel, azaz az elsőből másod-, a másodból harmadosztályú lesz, vagy éppen szabványon kívüli. Pedig dolgoztak azzal is, fölhasználták hozzá az anyagot, az energiát s mégis ... Egyszerűen elutasították, mondván még kezdő. A munkaügyi osztály vezetője jogszabályokkal igazolta, hiába a diploma, még nem telt el annyi idő — összeszámolták, csupán nyolc hónap —, hogy másodállást vállalhasson. Miért is tenné. kérdezte kényelmesen hátradőlve íróasztal mögötti bőrfoteljében az osztályvezető. Barátunk elmondta, családot alapft — feleség már van, s lassan a gyerek is beköszönt, az albérletben pedig nem szívesen veszik a baba sírását. Pénz kellene. Igen, csak rábeszélni a jobb minőségre nem elég. Az előírt termékminőség megtartásának, s még inkább a termékminőség javításának bonyolult Mtéterelndszere van, ami a technikai, technológiai tényezőket éppúgy magába foglalja, mint a szervezési, ellenőrzési intézkedéseket, az erkölcsi és anyagi ösztönzést — s ezek ellentétét, a kényszerítést —, s nem utolsó sorban a tudati, szemléleti hatásokat. Ezek együtt alkohat- nak csak olyan környezetet, amelyben természetes igény a jó s a még jobb, olyan légkört, ahol szégyen a rossz, a piac által leértékelt, s ahöl ezért közösnek érzik a sikert éppúgy, mint a kudarcot. Érdeked elemzésre vállalkozott a nehézipari tárca, több tudományos intézettel összefogva. Azt kutatták a kiválasztott cégeknél, vajon milyen tényezők mekkora súly- lyal hatnak a végső termék- kibocsátás minőségére, hol lelhetők a leggyengébb pontok? Sommás megállapítássá tömörítve a sok ágra bomló vizsgálati eredményeket, azt mondhatjuk, a legtöbb buktató a gyártáselőkészítésben található. Abban a szakaszban tehát, amikor a termék még nem megfogható valami, hanem terv, szavak szövevénye a műveleti utasításban, tőmondat az anyag- vagy szerszámigénylési lapokon, napi feladatkiadás a gépbeál- lítóknál, karbantartóknál. Az már nem is meglepő ezek tudatában, hogy a vizsgált vállalatok egy részénél rendkívül gyenge a műszaki dokumentáció — termékek sora készül például szóbeli technológiai utasítások alapján —, szervezetlen a fölszerszá- mozás menete, kidolgozatlanok a minőségellenőrzés objektív mércéi. Le a kalappal a tárca igazságföltáró erőfeszítései előtt, mivel hasonló vizsgálódást folytattak a termelékenységi mutatók nemzetközi összehasonlításával —, mert legalább a diagnózist megállapíthatták, amit másutt még nem gyorsian, a „beugróra” a lakáshoz. centrifugára a mosáshoz, no és majdan a bútorokra is. Most a jelenlegi 2500 forintos kezdő fizetés mindehhez kevés. A másodállásból nem lett semmi. Érthető. Alanyunk zsörtölődik, s eközben elmond olyat is, amit a munkaügyi osztályvezető előtt elhallgatott. Például azt, ho°v kezdetben mondták neki, ismerkedjen az üzemmel, azóta is ezt teszi. Nincs „komoly” munkája, a célfeladatok kidolgozásába nem veszik be, mert mint mondják, kezdő — és a határidő szorít. Egy frissen végzett szakmunkás már a második héten termel, ő pedig nyolc hónap múltán is csak a gépírónővel szópókerezik, s a szabványokat nézegeti. Végül hozzáteszi, ott maradna, ha kellene, még este 8-ig is túlórázni. De nem kell. S ettől ügye már több, mint személyi probléma. Nem mindegy ugyanis, hogy egy beruházás mennyi idő alatt térül me“. Bár durván hangzik, de mérnök „hősünk” taníttatása ennek mondható, hiszen áldozott rá az állam, ösztöndíjat küldött minden hónapban a vállalat, költöttek rá a szülők, s nem kevés energiát fektetett be ebbe a vállalkozásba önmaga sem. míg elsajátítot-- ta a tananyagot. Hány hét, hónap, vagy év kellett ahhoz, hogy egy diplomás a termelő munkában hasznosítsa tudását rajta múlik, de mint az eset bizonyítja, igenigen függ környezetétől is. A beilleszkedést nemcsak azon lehet lemérni, hogy jó mondhatnak el. A diagnózis: első lépés a baj gyógyításához, esetünkben a jobb termékminőséghez. S ezek a lépések természetszerűen állítanak előtérbe olyan, külön- külön esetleg nem nagy súlyúnak tetsző tényezőket, mint az alapanyag állandó minősége, a műveletközi ellenőrzés, a célszerszámok alkalmazása, a következetes etalon-vizsgálat, a technológiai utasításokért viselt személyes felelősség. Ami bármennyire is esetleges fölsorolás, érzékelteti: a jobb termékminőség bonyolult feltételrendszerhez kötődik, s nem elég annak egy-egy részletét megteremteni, hanem éppen az összefüggésekre, az úgynevezett lánohatásokra jut a hangsúly. Tisztességes szándékot, becsületes igyekezeteket tehet nevetségessé az, ha a szavak mögül hiányoznak az elengedhetetlen feltételók, ha a címzettek úgy érzik, azt várják tőlük, ami megoldhatatlan. Szellemes és igaz mondás, ami az üzemekben járja: jobb árut nem szájjal kell csinálni. Azaz, nem úgy válik értékesebbé valami, hogy amikor elkészült, ugyan gyatra, de addig dicsérik, míg jobbnak látja a vevő... Van példa erre, mint ahogy a minőség következetes számonkérésére szintén, azaz az iparban egyszerre van jelen az, ami e területen visszahúz, s ami előre lendít. eszélni mindenki beszél a minőség javításának szükségességéről, de a cselekvők tábora szerényebb. Ez alighanem a leglényegesebb magyarázata annak, hogy a ráfordításokhoz mérten miért aránytalanul nagy a közepes vagy annál gyengébb minősítésű áruk aránya az össztermelésen belül, miért marad el a lehetségestől a jövedelmezőség. M. O. munkatárs, barát vagy haver a fiatalember. Ez is fontos kétségtelenül. Még fontosabb azonban az, hogy megtalálja helyét a pályakezdő a nagy vállalati mechanizmusban. Sokan azt mondják, alkotni csak úgy tud az ember, ha kitalálja önmagát. Van, akinek az első nekifutásra sikerül, megtalálja azt a területet, azt a témát munkahelyén. amivel szívesen, kedvvel foglalkozik. Van azonban olyan is, aki hiába ismerkedik évekig a gyárral, nem látja meg a problémákat, nem lát tennivalókat — éppen ezért adni kell neki feladatokat. Feladatokat, s nem álfeladatokat. Nerrtrég kezembe került az egyik egyetemünk lapjának néhány száma. Hasábjain óriási hévvel lángolt fel a vita a beilleszkedés gondjairól — ki, miért hibáztatható jelleggel. Az esetek, s a hozzászólók többsége azt bizonyította, ritkaság, amikor a témát illetően mindkét fél — vállalat és ifjú titán — makulátlan. Hősünk másodállást követelt, hogy végre valahol bizonyíthasson. Cselekvése pótcselekvés, ami bizonyítja, hasznosabb volna, ha a hozzá hasonló pályakezdők főállásban bizonyítanák s bizonyíthatnák alkalmasságukat. Igaz; feladatokkal igazi a felelősség is, s ezt az érzést nem szabad semmibe venni. A feladatok száma, a felelősség nagysága. a gyakorlat bizonyítja, évről évre nő — kevés erre az ellenpélda — s ezzel együtt a fizetés is. Méghozzá főállásban. H. J. Ötszáz tonna »izet hordoz majd a kehely, amely ennek a víztoronynak a tetejére kerül. A Vízgépészeti Vállalat kunhegyesi gyáregységében készült víztárolót Albertirsán állítják föl Pályakezdés főállásban Szakemberek a BVM szolnoki gyárában
