Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. április 16. Tiszta vizet a pohárba lasabban ugyan, mint a jelenlegi rossz vizet ivó lakosság szeretné, de épül az új szolnoki vízmű. A KEVIÉP, a Csőszerelő Vállalat és a vízgépek szerelői a munka nagyobb részével már elkészültek. Megtartották a berendezések víznyomáspróbáit, még áprilisban megkezdődtek az üzemi próbák, és ha minden a tervek szerint halad, augusztustól már jó víz kerül a szolnokiak poharába. Mint egy tudományos fantasztikus film díszlete! A két, egyenként 5500 köbméteres betoncsészében pihentetéssel távolítják el a maradék vegyszereket A felszíni vízkivételi mű, amely két 800 és egy 400 milliméteres átmérőjű csővezetéken át „csapolja meg" a Tiszát Csupa csempe, csupa fény a vegyszerkeverö épülete. A patikatisztaságú épületben a vízből levegőztetéssel távolitják el a szaganyagokat, majd itt adagolják a vízhez a víztisztító vegyszereket is, a mésztejtől a klórig A szürőháznak nevezett épületben nemcsak az utolsó, finoipszűrés folyik majd: itt adagolják a kész vízhez a fogszuvasodás elleni fluort A derítők tetején. A tetőfedők vörösréz lemezzel burkolják az épületek tetejét. így biztos, hogy néhány év múlva „patinás” lesz a vízmű... A második beruházási ütem végén: az új szolnoki vízmű. Kőhidi Imre képriportja Falusovinizmus Gyermekkoromból emlékszem egy sűrűn kántált mondatra. Így szólt: „Fegyvernek, ne menj oda, megvernek!” Fújtuk, daloltuk, élveztük a ritmusát, de fogalmunk sem volt, mit is jelent ez a mondat, mi van mögötte. Arra is emlékszem, hogy" egy-egy szomszéd faluval vívott futballmeccs jó alkalom volt kakaskodásra, verekedésre — a játéktéren kívül is. és régi lelkes szurkolók a megmondhatói, hányszor futott egy csapat és szurkolótábora árkon-bokron keresztül hazáig, a szomszéd faluig. Századokkal ezelőtti írott emlékek tanúskodnak a falvak egymás közötti rivalizálásáról. a falusovinizmusról, s az ilyen okból vásárokon, búcsúban, udvarláskor, kocsmában, bálban bevert koponyákról, kioltot életekről és büntetésekről. A bicskások Tiszagyendai emberekkel beszélgetek. Ez a falu hírhedt volt a bicskás legényeiről. Ahogyan egy idős ember mondja, méltán. — Itt nem múlt el úgy egy búcsú sem. hogy valakit meg ne öltek volna. Egy 63 esztendős tiszagyendai asszony férje Tisza- roffról, a rivális faluból származott. — 1940-ben ismerkedtem meg a férjemmel. Egyszer, amikor hozzám jött. elébe állt tizenkét gyendai legény, mégpedig botokkal, ilyesmikké. — Esetleg valamelyik udvarolni akart magának? — Nem udvarolt nekem Gyendáról senki, csakhát nem szerették, ha átjártak a szomszéd faluból. Sokat hallottam a szüleimtől, hogy az ő idejükben is történtek ilyen dolgok, pedig ők elég idős emberek voltak. — És a tizenkét legény használta a botokat? — Nem, mert volt közöttük egy. aki melléállt a későbbi uramnak, együtt voltak katonák, így aztán elmaradt a verés. — A gyendai és a roffi frigyből született-e gyermek? — Nyolc. De ezek már nem szenvedték az ellenségeskedést: Ez csak az én uram idejében ment. Van egy húszéves fiam. az is megy össze-vissza, de még nem verték el rajta a port. ök már okosabbak. Egy másik asszonyt faggatok, mennyi idős? — Nyugdíj előtt állok. — Emlékszik-e ilyen viszálykodásokra ? — Persze. Az biztos, ha kiszúrtak egy idegent a bálban, hogy ez mit keres itt, azt kiűzték a faluból is. Embert is öltek. Mikor is? Ügy 1953 körül ölték meg V. J.-t, ilyesmik miatt van a gyen- daiaknak bicskás híre. Aki megölte, talán udvarolt a V. J. feleségének lánykorában. összevesztek a búcsúi bálban, az akkori iskola előtti árokban volt leterítve a halott, borzasztó ... — Miért volt mindez? — Szerintem a virtus! És a lányok miatt is sűrűn meg- kenegették egymást a rof- fiakkal. — Hitetlenkedem: csak a lányok, csak a virtus miatt? Az asszony is keresi á magyarázatot. Zsellérek és gazdák — Ezelőtt tudja nagy ellentétek voltak az emberek között: egyik nincstelen volt, a másiknak földje volt lenézte emezt. A gyendaiak inkább zsellérek voltak, bár a libasoron és a rétisoron kisgazdák éltek, azok is nagy mellényt hordtak. A tiszaroffiaknak inkább volt földjük, módosabban éltek. Az ilyen gazdák aztán mondták, hogy egy ilyen senkiféle zsellérgyerek ne járjon a gazdalányokhoz, adjunk neki! És megverték. De fordítva is megvolt ez. — Tehát a vagyoni különbségek is okai voltak a viszálykodásnak? — Hát persze! Falun belül is. de két falu között is. Mondok egy példát a családomból. Az édesapám apjának volt 26 hold földje. Az apámat egy ingben-gatyá- ban engedték el otthonról, amikor megnősült. Mit gondol. miért? — Szegény lányt vett el? — Bizony. Nem gazdalányt vett el. Azt mondta nagyapám az apámnak, hogy mindent ad neki egészen az ostorkivágásig (értsd: gazdasági felszerelésig), ha azt a tiszabői lányt veszi el, akinek földje van. Édesapám elment cselédnek, de azzal élt, akivel akart, akit szeretett. Az édesanyámat pedig semmirevalónak nevezték, mert szegény volt. Több ilyen esetet ismerek. Még az urak is családon belül házasodtak. Az egyik földbirtokos lánya hozzáment az édes nagybátyjához, hogy együtt maradjon a vagyon. Hát akkor a kicsik hogyne törekedtek volna azt a kevéske földet megtartani! A felszabadulás előtti Ti- szagyenda társadalmi képét érzékletesen festi egy 1975- ben készült dolgozat (Szabó Lajosné. tanár munkája): „A gyendai határrész birtok szerinti megoszlása a következő volt. A Baldachi református alapítványnak mintegy 2000 katasztrális hold; gróf Pál- ffynak 1000 hold; a Vég ess és Hellebront családnak 5— 600 hold földje volt. Ezen kívül még több 100—200 holdas kulákbirtok létezett és körülbelül 30—40 azoknak a száma, akik 25—ÍO'Ö hold földdel rendelkeztek. A lakosság nagyrésze uradalmi cseléd, feles dohánykertész vagy zsellérsorban élő napszámos volt.” A szomszéd vár Tiszaroffon először egy nyugdíjas pedagógussal beszélek. — Negyvenöt éve élek Tiszaroffon, azóta én nem emlékszem, hogy ilyen gyűlölködés lett volna. Legalábbis a híre nem jutott el hozzám. Ha csetepaté van a kocsmában vagy a bálban, kirobban az helyiek között is. nem kell ahhoz idegennek lenni. Szerintem ma már nincs nézeteltérés két falu között, főleg amióta közös tanácsunk van. Gyendáról sokan járnak dolgozni ide a Compackba. sokszor látom őket a busznál. Egy fiatalembertől érdeklődöm. — Kell-e még vinni a pumpát, a kést, ha a szomszédban focizik a csapat? Értetlenül néz, legyint. — A jobbik csapat győz, nincs ezen mit verekedni. De hallottam, hogy régebben előfordult ilyesmi. Egy idősebb férfi mesél (egyébként önkéntes rendőr). — A múltkor itt a bálban hőbörgött néhány kunhegyest legény a roffiakkal. Régen? Hajaj, húznia kellett az embernek a nyakát, ha idegen faluban akart táncolni. — Megverték az idegent? — Szigorúan. Tiszagyen- dán például akárkibe belekötöttek. Ha máshogy nem, hát valami gyerekkel tapos- tatták a lábát az idegennek, hogy ha az a türelmét veszti. legyen indok. Töpreng. —Egy időben mindig két kakastollas csendőrkalap volt felakasztva Tiszagyendán a bálterem falára. Mindenki azt gondolta, itt vannak a csendőrök, nem mertek verekedni. De csendőr nem volt, csak a kalapjuk, s aki ezt tudta, éppen az kezdte a verekedést, mert tudta, hogy a másik fél a csendőröktől. Új nemzedék — Maga szerint miért volt ez a falvak közötti ellentét? — Elmaradottak voltak az emberek. — Szegények voltak? — Azok is, meg tudatlanok. Egymást hitték ellenségnek, nem a grófokat és a bárókat. Ez volt a baj. kérem. Legalábbis itt. — Él még ez a viszálykodás? — Tessék megkérdezni a fiatalokat! Bennük már nem él. Az én fiatal koromban még ment ez, valameddig még a felszabadulás után is, de ma már nincs. Jönnek- mennek, mozognak az emberek, már az iskolások járnak kirándulni, egyik faluból a másikba versenyezni, elmennek tanulni, közös a munkahelyük, szóval nekik már érthetetlen ez a gyűlölködés. És még a tanácsunk is közös! Egy tizenkét éves iskolást kérdezek, hallott-e a dolgokról? Nem érti a kérdést. A szavakat igen. de a jelentést nem. Fogalma sincs a falvak közötti ellentétekről, a falusovinizmusról. Ismerősömnek mesélem annak a tiszagyendai asz- szonynak a történetét, aki roffi emberhez ment feleségül és házasságukból nyolc gyerek született. Ismerősöm szimbolikusnak érzi a történtet: reméli, hogy a két község mostani együttélése is ilyen termékenynek fog bizonyulni. Legyen igaza! Körmendi Lajos Több vendéget vár a Balaton flz ivóvízellátás javításáért Régi gondja ALattyánnak, hogy megfelelő vízitároló hiányában az egyébként gazdag hozamú ártézi kút vize az éjszakai órákban elfolyik. Nappal viszont az alig húsz köbméter űrtartalmú régi tározó nem képes annyi vizet összegyűjteni, hogy zavartalan legyen a lakosság ellátása. Ezeket a gondokat szünteti meg a közös tanács egy ötven köbméteres tározó építésével. A földalatti víztartály 630 ezer forintba kerül. A közös tanács fejlesztési alapjából 200 ezer forinttal járul hozzá létrehozásához, a költségek többi részét a Víz- és Csatornamű Vállalat fedezi. A tározó átadását szeptember 30-ra tervezik. A tavalyihoz képest 5—10 százalékkal több vendéget várnak az idei nyáron a Balaton partjára Ez évben 29. szezonját kezdi meg a szak- szervezeti üdültetés. A két parton az idén turnusonként 13 000 vendéget fogadnak a szakszervezeti nyaralóházakban. A vállalati üdülőkkel együtt egyidejűleg mintegy 50 ezer embert fogadhatnak a magyar tenger partján. Tíz turnusban tehát megközelítőleg félmillió beutalt élhet a nyaralóvidék nyújtotta pihenési, szórakozási lehetőségekkel. Ezenkívül a balatoni fizetővendéglátó szolgálat nyaralóiban, a kempingekben és a szállodákban az idén további százezrek, hazai és külföldi vendégek élvezhetik a nyaralás örömeit. A víkendezőkkel együtt — becslések szerint — az idén 4—5 millió között lesz azoknak a száma, akik hosszabb- rövidebb időt töltenek el a Balatonnál. A Siotournál a szálláshelyekre máris több az élőre jelentkező bérlő, mint az elmúlt szezon hasonló időszakában. Az egyéni helyfoglalás is meghaladja a tavalyit. Hasonló arányban növekszik a forgalom a Balatontourist Nord északi parti idegenforgalmi egységeibe is.
