Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

1978. április 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Munkásasszonyok a házi tűzhely mellett Akit a körülményei otthon tartanak — az idős szülő ápolásra szorul, a kicsi gye­reket nincs hol elhelyezni,— az tudja csak igazán értékel­ni, mit jelent az olyan mun­kahely, ahonnan haza lehet vinni a'munkát. Sok ezer nőnek nyújtanak kereseti le­hetőséget azok a szövetke­zetek, üzemek, amelyek ter­melése a bedolgozókra épül. A több mint 800 munkást foglalkoztató jászárokszállá­si Háziipari Szövetkezet kö­zös műhelyében mindössze százharminc-egynéhányan dolgoznak, a többiek otthon­ra vállaltak hímzést, sző­nyegszövést, varrást. A kör­nyező községekben — Jász- szentandráson, Jászapátiban, Tarnaörsön, Jászladányban, és Jászjákóhalmán — össze­sen kétszáznál több nőt jut­tat otthoni munkához a szö­vetkezet, helyben meg csak­nem ötszázat. A hét minden napján jö­hetnek a bedolgozók a köz­ponti üzemház részlegeibe, ahol délig veszik át a kész­terméket, és kiadják az új munkát. Reggel érkeznek so­kan, különösen hétfőn. A ke­rékpárokra kötözött átlátszó nylonzsákok árulkodnak ar­ról, ki hova tart, hiszen messze virítanak a konfek­ciósok tarka bébiruhái, finom pasztelszíneikkel szerényen húzódnak meg a műanyag fóliába csomagolt térítők, fe­hérneműk. Méri Imréné terítőgar­nitúrákat hozott. Péntek óta harmincat készített, géppel cakkozta a széleket. — Most ez a feladatom, máskor pólyákat, kisingeket, kocsipaplanokat, hálóingeket kapok. Azóta csinálom, ami­óta a férjem beteg lett. Mű­köves volt, az orvos köny- nyebb munkára javasolta, és bizony nagyon megcsappant a család jövedelme. Azelőtt nem dolgoztam, a háztartást vezettem, neveltem a gyere­keket, varrogattam is nekik, ez adta az ötletet, hogy mun­kára jelentkezzem a szövet­kezetben. .. Akkor, 1972-ben, tízéves volt a kisebb gyerek, tizenhat a nagyobb, nagyon kellett a pénz. — Megtalálta a számítását? — Bizony, ha keresni akar az ember, napi tizenkét órát is hajtja a gépet, ha sürgős a munka — szállítás előtt — előfordul, hogy még éjszaka is. Kétezer-kétezerötszáz fo­rint összejön havonta. Reggel — amikor a férjem munkába megy, a kisebb fiam berény- be mert az erősáramú szak- középiskolába jár — nyugod­tan a géphez ülhetek. Dél­után háromkor már jön a férjem, ő sokat segít a házi­munkában. A harminc garnitúráért háromszáz forint munkabért írnak jóvá, kétszáznál többet kell ebből kicakkoznia. hogy meglegyen az átlagkereset. A nagyfiú egyetemen tanul be­lőle. — Már az általános iskolá­ból a szövetkezetbe kerül­tem, a közös műhelyben ta­nultam a szőnyegszövést 1958-ban. Aztán, hogy az édesanyám nagyon beteg lett, egy időre búcsút vettem a torontálitól. Hazajöttem, hogy legyen, aki megigazítsa a vánkost a feje alatt, beadja a gyógyszert. Édesanyám be­dolgozó volt. hímzett, he­lyette kézimunkáztam otthon, az ő munkalapjára. Ezért nem kaphattam szülési se­gélyt sem, amikor a kisfiam „megérkezett”. Később már a gyerek miatt kényelmesebb volt otthon dolgozni, de visz- szatértem a szőnyeghez, job­ban szeretem. A Kölcsey úti kis családi ház udvari szobájában a szö­vőszék a fő bútordarab, Füle- ki Lászlóné munkaeszköze. A délelőttből a szövőnőnek ke­vés jut, a háziasszony rend- beteszi a lakást, megfőzi az ebédet, mire kisfia hazaér az iskolából. Olykor a délután egy részében segít a gyerek­nek a tanulásban, aztán is­mét csattog a borda késő estig. Most éppen export­munkán dolgozik. — Hatvanas, ötvennégyes, hetvenhármas, mi már csak így emlegetjük, hiszen ár­nyalatonként más-más szám­mal jelölik a színeket... Egy négyzetméterért százöt forint a munkabér, körülbelül ezer- 'kétszáz forint egy hónapban. És mégis csak itthon vagyok, jobb így a gyereknek is, a férjemnek is. Nyugodtabban élünk... — Marika gimnazista, tud vigyázni óvodás öccsére, be­vásárol, segít a takarításban, most már könnyebb. Tizen­négy évig bent dolgoztam, akkor jöttem haza, mikor is­kolás lett, hogy több időm legyen vele foglalkozni, ősz­szel meg a kicsi kezdi az is­kolát. A gyerekeknek jobb így, hogy velük vagyok, és így is keresek havi ezerhat- száz-kétezer forintot. Szov­jet exportra készülnek ezek a kis napozóruhák, szeretem őket, olyan vidám a mintá­juk — mutatja Csikós Jó- zsefné. — Csütörtökön vettem át harmincnégyet, az már kész, most újalbb harmincat kaptam, s még egyszer jövök a héten. Még arra is jut idő, hogy a gyerekeknek, vagy anyukámnak megvarrjak va­lamit. Magam osztom be a munkaidőt, ahogy a legideáli­sabb az anyának, a háziasz- szonynak és a feleségnek. Nincs lemaradás a termelés­ben és időben asztalra kerül a meleg étel is... Három bedolgozó asszony a sok közül, akik a családi tűzhely mellett is teljes ér­tékű munkát nyújtanak. — rónai — A tiszafüredi vasfa Szakmunkásképzés az MHD tiszafüredi gyáregységében Az üzent udvarán egy ha­talmas, lakkozott fatörzs fo­gadja a belépőket. A hajda­ni faóriás betonalapzaton áll, törzsén apró, szögeit fémkörök százai. Felette ha­jókénak, lent négy évszám: 1844, a gyárelőd, a Ganz alapításának éve, 1945, a felszabadulás dátuma, 1970, a tiszafüredi részleg „szüle­tésének” kezdete és 1976, a vasfa felállításának időpont­ja. — Ezt az egykori vasas­hagyományt mi két éve vet­tük át a fővárosi anyaválla­lattól — tájékoztat Nemes István tanműhelyvezető. — Hajdanában ott is hasonló faóriás csonkjára szögelték fel a kis téglalap alakú fémlapokat., rajtuk a vég­zett tanulók neve, szakmá­ja, a vizsga időpontja. Ügy tűnik, a vasfa a tö­rődés, a haladó munkásmoz­galmi hagyományok ápolá­sa mellett az érzelmi kötő­dést is szolgálja, afféle tab­ló az utódok számára. Nem utolsósorban azt tükrözi, hogy a tiszafüredi üzem szakember-utánpótlását el­sősorban házon belül igyek­szik biztosítani. — Hosszú utat tettünk meg a kezdettől a vasfáig — folytatja a tanműhelyvezető. — Gyárunkban 1970 a szak­munkásképzés dátumának kezdete, és már az első év­ben 68 elsőst iskoláztunk be a leendő új tiszafüredi gyár részére. Az első időszak -na­gyon nehéz volt, mivel a Petőfi úti telepen termelés és tanulás is együtt folyt, nem mindennapi zsúfoltság közepette. Megoldást csak 1974 hozott, mivel felépült az új üzem, és a munkások kiköltöztek a város szélére, így a Petőfi úton csak a tanműhely maradt. Persze át kellett építeni az egész épületkomplexumot, külön helyiséget alakítottunk ki az elsős szerkezeti lakatosok­nak, a másodikosoknak és külön a forgácsolóknak. Még ugyanebben az évben közel egymillió forintért felújítot­tuk a gépparkot, és fokoza­tosan bővítettük az épüle­tet: öltözőt, fürdőt létesí­tettünk. Jelenleg több millió értékű kéziszerszám, vala­mint gépi felszerelés segíti a fiatalok képzését. Az idén is közel egymillió forintot ál­dozunk a tanműhelyek to­vábbi műszaki fejlesztésére. — Milyen helyi ösztönzés­sel segítik a tanulókat? — A gyerekeknek — akik rendesek, megbízhatóak és megfelelő tanulmányi ered­ményt értek el — társadal­mi ösztöndíjat ad az üzem. Ez a tanulmányi pótlék mel­lett újabb havi 400—500 fo­rint. A viszonzás csak any- nyi, hogy a fizetett hóna­pok számának megfelelő időt kell nálunk töltenie az ok­levél kézhez vétele után. A másik kedvezmény az, hogy a végzősök az utolsó félév­ben már a kezdő szakmun­kások órabértarifájában dol­gozhatnak, így keresetük el­érheti a végzettek fizetésé­nek 90 százalékát. Az elmondottakból az is kitűnik, hogy nem keres­nek rosszul az itt elhelyez­kedő hegesztők, esztergályo­sok, illetvei vas- és fémszer­kezeti lakatosok, hiszen egy kezdő szakember átlagbére a szakmától és a vizsgaered­ménytől függően havi két­ezer forinttól kétezer-hé’t- százig is emelkedhet. — Bár a környéken a mi tanműhelyünk felszereltsége a legjobb, a helyi kezdemé­nyezések, a jó kezdőfizeté­sek ellenére még tudnánk felvenni néhány tanulót. Őszre 34 jelentkező van a darugyárba, zömmel köze­pes bizonyítvánnyal. Szeret­nénk az induló évfolyamot kiegészíteni ötvenre. Eddig ez minden tanévben sike­rült, reméljük szeptemberig ez a gondunk is megoldódik, önmagunk igazolására, no meg azért is, hogy megtud­juk, mi a fiatalok vélemé­nye rólunk, a gyárról, fél­évenként ifjúsági fórumot rendezünk, ahol a résztve­vők szóban és írásban fel­vethetik ügyes-bajos gond­jaikat, egyetértésüket, kü­lönvéleményüket a gyári, munkahelyi légkörről, ered­ményekről. A vasfán eddig 225 név díszeleg, azaz 1970 óta eny- nyien végeztek a gyár ta­nulói közül. Az újabb név­táblák elhelyezésére ez év júliusában kerül sor. Az ün­nepélyes összejövetelen részt vesznek a szocialista brigá­dok és a gyár vezetői, vala­mint tanulói. Minden ifjú szakmunkás saját kezűleg szögezi fel névtábláján. Je­lenleg 51 tizenéves végzős dolgozik az MHD tiszafüre­di gyáregységében, és első­sorban szorgalmuktól, mun­kájuktól függ, hogy hiány­talanul felkerül-e valameny- nyiőjük neve a vasfára. 4 halandóság nyomában Felmérés — az életért Az egészségügyi miniszter legutóbbi sajtótájékoztatóján a közvélemény felfigyelt egy adatra: bizonyos életkorban és főleg férfiaknál nem csök­kent a halandóság, sőt, 1965- höz képest valamelyest emel­kedett is. Ez a jelenség, ar­ra késztette a minisztériu­mot, hogy az idei évben nagyarányú vizsgálatba kezd­jen. Erről kérdeztük dr. Ba­log János miniszteri főtaná­csost. — A vizsgálatnak kettős célja van: egyrészt nagy pontossággal meg akarjuk is­merni a lakosság egészségi állapotát; másrészt a ponto­sabb adatok alapján a ko­rábbinál még jobban igyek­szünk tervezni. Természete­sen az egészségi állapotról eddig is folyamatos informá­cióval, részadatokkal rendel­keztünk a kötelező éves je­lentésekből. — Melyek ezek? — A betegforgalomról, a kórházi betegekről kor, nem, betegség szerinti megoszlás­ban készített adatlapok, a kötelezően bejelentendő be­tegségek adatai; táppénzesek, rokkantak száma, a száz éve vezetett halálozási statiszti­kák. Ezek részinformációk, azonban ha összesítjük őket, már elég jól következtethe­tünk belőlük. A vizsgálat azonban nem elég jól, ha­nem pontosan akar következ­tetni, többek közt a halálo­zási arány bizonyos romlá­sának okára is. Az utóbbi jelenség meglepő, de való­jában nem „mellbevágó”. Mikor egy ország gazdasági- szociális-kulturális helyzete elér egy bizonyos szintet, a születéskor várható életkor eléri mondjuk a hatvan évet, akkor a fejlődés óhatatlanul lelassul. Ügy mondjuk, hogy könnyebb az átlagos életkort negyvenről ötvenre emelni, mint hatvanról hatvanegyre. Ennek ellenére természete­sen az összes lehetőséget ki kell használnunk, hogy min­den módon növeljük az át­lagos életkort. Milyen okot gyaníta­nak a statisztika rom­lása mögött? — A balesetek növekedése mindenképp szerepet játszik, ide sorolhatjuk a kopási be­tegségeket, elsősorban a ke­ringési rendszer betegségeit. Az ilyesmi idős korban ter­mészetes, ebben az életkor­ban azonban idő előtti! Ügy hisszük, hogy a civilizációs Interjú dr. Balog Jánossal az Egészségügyi Minisztérium fiitanácsosával betegségek nagy számát, ko­rai jelentkezését az életfor­maváltás eredményezi. Itt üt vissza a hétvégi telek, a kocsi a külföldi út, túlmun­ka, maszekolás. A családon belüli munkamegosztás je­lenlegi helyzete miatt lehet az, hogy elsősorban férfiak sínylik meg. Természetesen a fentebb elsoroltak csak el­képzelések — egy biztos: ar­ról szó sincs, hogy az egész­ségügyi ellátás ma rosszabb lenne, mintt tíz éve. Tehát az egészségügyi szaktárcán kívül álló, de az egészségre ható okok után kell kutat­nunk. — A vizsgálatokat hány emberen végzik? — A kiválasztott csoport az egész ország lakosságának egészét reprezentálja. Egy éven át huszonötezer embert kísérünk figyelemmel, a la­kosság két ezrelékét. A mintakiválasztást a Köz­ponti Statisztikai Hivatal vé­gezte, az általuk kidolgozott ELAR — egységes lakossági adatfölvételi rendszer — alapján. Az alaptényeket már föl is vették; a mintában le­vők személyi adatait, a la­kóhely minőségére és az együttlakók számára vonat­kozó adatokat. — Miként történik a vizsgálat? — Április elsején kezdődik, az országnak csaknem mind a négyezer orvosi körzeté­ben. Először a körzeti ápoló­nők elmennek a személyek­hez, fölveszik róluk az adat­lapot. Volt-e orvosnál, vol­tak-e panaszai, el tudta-e látni munkáját? Ezt az adat- felvételt minden hónapban megismétlik. Közben, ha a megfigyelt személy orvoshoz fordul, vaf>y orvost hív. er­ről is adatlap készül. — Ez a tevékenység a körzet nővérektől többletmunkát követel... — Minden lapkitöltést megfizetünk. Továbbá, ha vállalják, még egy, szintén fizetett feladatuk is lesz: végig kell látogatniuk a te­lepülés egészségügyi intézmé­nyeit, hogy öt évre vissza­menőleg' kiírják a vizsgált páciensre vonatkozó egész­ségügyi adatokat. Amennyi­ben nem vállalják, erre a feladatra orvostanhallgató­kat, szigorló orvosokat ké­rünk fel. — Miként alakul az év végi összkév? — Négy adatforrás áll rendelkezésünkre: az orvos­beteg találkozásról készült adatlapok, a tizenkét meg­kérdezés lapjai, az öt évre visszatekintő adatok és az év végi szűrővizsgálat. Itt a mintát először a körzeti or­vos vizsgálja meg. Ha gya­nú támadt valamilyen beteg­ségre, akkor második lép­csőben járóbeteg szakrende­lésen, vagy kórházban foly­tatják a vizsgálatot... Egyéb­ként az országos vizsgálaton kívül másik ágon is kuta­tónk : az ország három me­gyéjében, zárt településeken. Itt az általános célokon túl még egy, gazdaságilag fon­tos dolgot is kutatunk: ho­gyan alakul a beteg-beteg- ség-ráfordítási költség kap­csolat más-más helyen. A Hajdú-Bihar megye néhány községében végzett vizsgá­lat már befejeződött. Balassa­gyarmaton és Baranyában pedig április 1-én kezdődött. — Milyen formában hasznosul mindez a terve­zésben? — Ha rájövünk a jelentős halálozási és betegségi okok­ra. akkor felvázolhatjuk ezek várható alakulását is. Ha pedig ismerjük a várható helyzetet, akkor már egy érettségizett gyerek is ki­számíthatja: mi kell. Hol építsünk kórházat, milyen betegségre készüljünk, me­lyeket feledjük el.... Egy év múlva „fűtik be” a nagy teljesítményű kom­putert, amely összeadja, bontja és elemzi az adato­kat. Olyan okos gondolkodó gép ez, hogy a hatalmas elemző munka mellett még hat más minisztériumot is szolgál ki. Persze működteté- se sem olcsó, ahogy az egész vizsgálat sem az: harminc- millió forintba kerül. Gondoljunk azonban arra, hogy egy kórházi ágy létesí­tése egymillió forint. A vizs­gálat pedig harmincnál jó­val többet tesz majd nélkü- lözhetővé... Szántó Péter A törökszentmiklósi Gépgyártó és- Javító Szövetkezetben - holland megrendelésre — új típusú mezőgazdasági gépek és berendezések gyártását kezdték meg az idén. A műtrágya - szóró kocsik mellett traktorra szerelhető takarmányadagoló adaptereket is készítenek. £z export munka mintegy 3 millió forinttal növeli a szövetkezet idei bevételét. Képünkön az adagoló adapter szerelését végzik. (Fotó: T. F.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom