Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
1978. április 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lépésenként fölfelé Erre vállalkozik a GITR Elvi egyetértésben hatékonyabb munkáért A gabona és ipari növények termelési rendszere az országban több mint 190 ezer hektáron segíti a gazdálkodást, Szolnok megyében 74 ezer hektárral rendelkezik. A rendszer egyik legfontosabb ieladata, változatlanul a Martfű határában épülő növényolajgyár alapanyagellátásának megteremtése, s ezért a hozzájuk tartozó üzemek az idén már 31 ezer hektáron termelik a szükséges növényeket. Az említett terület fele nálunk található. Az 1979-es cél: a 40 ezer hektár pedig további növekedést jelez, s ez egyúttal azt is jelenti majd, hogy a GITR hazánk második legnagyobb „olajtermelőjévé” lép elő. Hetven búzafajta vizsgája A dinamikus fejlődés természetesen nemcsak a feldolgozóknak, hanem a termelőknek is előnyös. Elég csupán arra utalni, hogy a gazdaságokban az idén, az iparral közös tőkéből. 16 ezer tonna áru befogadására alkalmas raktár épül. amely később az üzemek tulajdonába megy át. Hasonló haszon származik abból is, hogy a rendszer igyekszik minél tökéletesebb biológiai hátteret biztosítani. Szolnok megyében például a 6 ezer hektár napraforgóból mindössze 1200 hektáron kell hagyományos fajták magját a földbe juttatni, a többi területen szegedi, francia, jugoszláv és román vetőmag segíti a jobb termést. A szója, a káposztarence és az olajlen esetében hasonló a helyzet, újdonság viszont a len megváltozott ára. Ettől az évtől kezdve az olajlent mázsánként 870 helyett 950 forintért veszik át a feldolgozók, s erre jön még a rendszertagok mázsánkén- ti 4Ö forintos felára. A gabonaféléknél ugyancsak a jobb, magasabb termőképességű fajták elterjesztése dicséri a rendszert. Búzából például a jugoszláv- importtal is kibővített választék 50 mázsa fölötti termésátlagot tesz lehetővé, s ebben nagy szerep jut a szegedi és a martonvásári fajtáknak is. A potenciális hozamnövekedés azt jelzi, hogy az idén a megyei átlag is mintegy két mázsával megemelkedhet. S mert egy-egy fajta általában 4—5 évig jelent konkurenciát a többieknél, a rendszer már most felkészült a váltásra. Rákóczifal- ván 70 féle búza virágzik kisparcellás és nagyüzemi kísérletekben, hegy a bizonyítás után részt vehessen a köztermesztésben. Ugyancsak itt honosítják azokat a jugoszláv búzákat is. amelyek 1980-ban várhatóan felváltják a jelenlegi fajtákat. Évente 11 millió többlet Az előbbiek mellett a rendszer koordinálja a taggazdaságok műtrágya-, növényvédőszer, erő- és munkagépellátását is. Az évi mintegy 1,5 milliárd értékű eszköz beszerzése, forgalmazása azonban sok buktatót rejt magában. Nehéz volt például az alap- és a fejtrágyák beszerzése, mert nem mindig állt a megfelelő időben a kellő összetételű tápanyag a gazdaságok rendelkezésére. Hasonló gondok nehezítik a vegyszerezést is, mert — csak egy-két kirívó esetet említve — a napraforgó és a kukorica kemikáliáiból egyáltalán nem kielégítő a választék. A kukoricavetőgépek beszerzése kritikus, mert egyelőre se hagyományos, se korszerűbb berendezést nem lehet kapni, a korábban ..beharangozott’ Cyclo vetőgépet is csak a Tv-híradóból ismerhetik a szakemberek. Ennek ellenére a rendszer tag- gazdaságai mintegy 3 ezer hektárral több kukoricaföldbe juttatására vállalkoztak, s várhatóan az előbbiek se szegik kedvüket. Az olajos növényeknél más a helyzet. Itt a rendszer a korábban említett és az egyéb anyagi előnyöket is biztosítja. Ezek végeredményben a megye gazdaságainak évente csaknem 11 millió forint megtakarítást hoznak, de talán még ennél is többet jelent az, hogy a megtermelt árut nem kell hosszú időn át raktározni, • kezelni. öt százalékonként előre Mik a jövő céljai? A rendszerszer nemcsak arra törekszik, hogy a hozzá tartozó üzemek például maradéktalanul ellássák a növényolajgyárat, hanem arra is, hogy az ott keletkező olcsó melléktermékek visszajussanak a most már fogyasztóvá előlépett gazdaságokba. Emellett további raktárak építését is tervezik, hogy a partnerek válláról végképp levegyék a szükségmegoldások gondját-baját. A szolgáltatások sorát a nagy traktorok és a szállítóeszközök fődarab-cserés szervizelésével kívánják bővíteni, és ugyancsak a célok között szerepel a gépek, berendezések rendszeres, diagnosztikai vizsgálatokon alapuló javításának bevezetése is. S mi kerül a „zsebbe”?'A rendszer elképzelései szerint olyan technológiákat kapnak az üzemek, • amelyek azonos költségekkel évi 5 százalékkal emelik a hozamot, azaz változatlan árakkal számolva, a jövedelmet. B. A. Nyolc állomás a Tiszaligetben Ifjú munkásifrök megyei versenye Az Ifjú Gárda megyei munkásőr szakalegységeinek legjobb rajai sorakoztak fel tegnap reggel Szolnokon, a tiszaligeti KISZ vezetőképző táborban, az országban elsőként megrendezett megyei verseny megnyitóján. Kettős céllal hirdette meg e találkozót a KISZ megyei bizottsága, a Munkásőrség Szolnok megyei Parancsnoksága és az MHSZ megyei vezetősége: hadd ismerjedjenek egymással a megye ifjú munkásőrei, cseréljék ki tapasztalataikat, és ugyanakkor adjanak számot tudásukról: hogyan sajátították el az elmúlt kiképzési évben mindazt, amit a szakalegységek tagjainak ismerniük kell. Nos, ez kiválóan sikerült! A lövészrajok — Szilágyi Gyula, a KISZ megyei bizottság titkárának megnyitó köszöntője után — különváltak, ők az ifjúgárdisták országos lövészversenyének megyei döntőjén — a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán — rajtoltak. A többiek rajkötelékben járták sorra a nyolc állomást, ahol a feladatok várták őket. Általános politikai és karhatalmi ismeretek elméleti kérdéseire válaszoltak, gránátot dobtak, őrszolgálati feladatokat hajtottak végre, térképet olvastak ... gyűjtötték a pontokat az értékelő lapokon. Az ifjúgárdisták mellett lelkesen kitartottak a küzdelemben a megye úttörő munkásőr szakalegységeinek megfigyelőként meghívott képviselői is. Ha eredményeiket figyelembe vehették volna, bizony nem hoznak szégyent a nagyokra.! Délutánba nyúlt az idő, mikorra ismét együtt volt a Eligazítás a kézigránát dobógyakorlat előtt. háromszáz fiatal és kihirdették az eredményt. A munkásőrök versenyét és a megyei munkásőr Parancsnokság különdíját a jászberényi járás 1. sz. raja nyerte meg. A megyei lövészversenyen kispuskával Szolnok város raja, légpisztollyal a jászberényi járás csapata lett az első. RE—TKL Váltás - az utolsó feladat végrehajtása közben. Pártunk egész tevékenységében meghatározó szerepet játszanak az alapszervezetek. Munkájuk színvonalától nem kis mértékben függ, hogy miként érvényesül társadalmunkban a párt vezető szerepe. Tevékenységüket, jelentőségüket aláhúzta a XI. kongresszus is, amely kiemelte: „A pártmunka színvonalát és eredményességét nagymértékben az határozza meg, hogy a munka miként halad a végrehajtás első vonalában, az alapszervezetekben.” A vezető szerep eredményes érvényesítése, a politikai irányvonal következetes megvalósítása csak úgy lehetséges, ha a párt folyamatosan tökéletesíti saját munkastílusát. E törekvésnek elválaszthatatlan része az alapszerve- zeti munka stílusának, módszereinek továbbfejlesztése. A fejlett szocialista társadalom építésének, a reánk háruló politikai feladatok megoldásának ez napjainkban lényeges követelménye. A politikai élet irányítója Az alapszervezeteknek sokrétű tennivalóik vannak a párthatározatok válóra váltásában, a végrehajtás megszervezésében és ellenőrzésében. Mégsem lenne helyes szerepüket erre szűkíteni. Leegyszerűsítő, pontatlan az a — gyakorta emlegetett — megállapítás, amely szerint az alapszervezetek arra hivatottak, hogy végrehajtsák a párt határozatait. Rendeltetésük, hivatásuk több ennél: működési területükön ők a politikai munka, a politikai élet fő irányítói és szervezői. Ez azt jelenti, hogy a párt általános érvényű határozatainak szellemében elemzik, vizsgálják területük politikai viszonyait, a felsőbb pártszervek határozataival összhangban döntéseket hoznak a megérett kérdésekben, és szervező munkával, politikai befolyásukkal biztosítják ezek végrehajtását. Nem mondhatjuk, hogy ez vagy az — mert a kettő együtt kell hogy jellemzője legyen az alapszervezeti munkának. Hiszen ezen a szinten az elvi kérdések is mindig konkrét formában merülnek fel, s konkrét megoldást igényelnek. A konkrétság követelménye azonban nem jogosítvány arra, hogy a pártszervezetek a gazdasági vezetők helyett, illetve a gazdasági vezetés módszereivel és eszközeivel dolgozzanak. Átmenetileg például megoldhatnak gondokat, ha maguk sürgetik és politikai kapcsolataikkal élve megszerzik a feldolgozás számára a hiányzó nyersanyagot. De tartósan mégis csak a hatáskörileg illetékes gazdasági vezetőktől kell igényelniük a megoldást, szükség esetén felvetve akár a személyes felelősséget is az esetleges mulasztásokért. A pártszervezet alapvető feladata minden ilyen probléma jelentkezésekor, hogy a tartós megoldás útjait keresse, egyengesse. Ez csak akkor lehet eredményes, ha a problémákat marxista módon vizsgálják, vagyis nem feledkeznek meg a valóságosan érvényesülő és a cselekvést meghatározó érdekekről. A párthatározatok elfogadtatása és megvalósítása csak úgy lehetséges, ha eközben állandóan munkálkodnak azon, hogy az egyéni és csoportérdek összhangba kerüljön az általános érdekkel, kifejezze azt. Ha ezek között figyelemre méltó, lényeges az eltérés, akkor a megoldás céljából jelezniük, kezdeményezniük kell. Kialakulhat ilyen helyzet például a termelési szerkezet átalakítása kapcsán, amely egy sor helyen új követelményeket támaszt, a munkahely, a munkakör megváltoztatását, esetleg új szakma elsajátítását is igényli. Az ilyen esetekben a népgazdasági érdek érvényesítése körültekintő munkát igényel, amelynek lényeges eleme á különféle érdekek feltárása, összehangolása, rangsorolása. E tevékenységük szervesen beleilleszkedik politikai rendszerünk működésének mechanizmusába. Más szóval: a pártszervezet az egyenrangúság elve alapján termékeny kapcsolatot tart fenn az adott terület állami vezetésével, s szoros szálakkal kapcsolódik az egész munkahelyi kollektívához, az ott tevékenykedő társadalmi szervezetekhez, mozgalmakhoz. A munkában kialakult egymásra utaltság — úgy is fogalmazhatnám: kölcsönös függőség — alapján együtt, egyetértésben dönt az adott gazdasági egység vagy intézmény állami vezetőivel a kollektívát érintő legfontosabb politikai természetű, kihatású kérdésekben. Mintáz adott terület kommunistáinak közössége, a szakszervezettel, az ifjúsági szervezettel, a szocialista brigádokkal és más társadalmi mozgalmakkal való együttműködésen keresztül befolyásolja az egész dolgozó kollektívát. Törekszik minél alaposabban megismerni e kollektíva érdekeit, véleményét, hangulatát, hogy az egész közösség valós érdekeinek képviselője és szószólója lehessen. A pártszervezet ezáltal közvetlen eleme, tényezője a munkahelyi demokráciának; tevékenysége alapvető szerepet játszik abban, hogy az általa képviselt munkahelyi kollektíva részt vehessen az irányításban, a döntésekben. Kapcsolat a szakmai vezetéssel A gyakorlatban tehát a politikai és a szakmai feladatok nem határolódnak el élesen egymástól. A kettő összekapcsolódása, kölcsönös feltételezettsége határozza meg a pártszervezet és a munkahelyi vezetés kapcsolatának tartalmát is. Nemegyszer úgy teszik fel a kérdést, hogy ki vezet az adott területen, ki kinek van alárendelve. Ügy vélem, már magának a kérdésnek ilymódon való feltevése is helytelen. Igaz, akadnak objektív és szubjektív okok, amelyek ilyen „optikát” adhatnak a kérdésnek. Az egyszemélyi vezetés konkrét és határozott intézkedésekben fejeződik ki, a pártszervezet elvipolitikai irányító tevékenysége viszont általában kevésbé „kézzelfogható”. Ez olyan látszatot kelthet, hogy a munkaterület igazi „gazdája” a gazdasági, intézményi vezető, s a pártvezetés mögéje szorul. E látszatot csak erősíti, ha például a felsőbb pártszerv képviselője is mindig az igazgatót vagy az elnököt keresi meg a munkával összefüggő kérdésekben, s nem a párttitkárt, a pártvezetőséget. Ha így fogalmazzuk meg az alapszervezetek szerepét, pontosabban tudjuk megjelölni helyüket a politika kialakításának és megvalósításának rendszerében. Ez a felfogás egyaránt ösztönöz a határozatok pontos és gyakorlatias megvalósítására és a kezdeményezésre, az öntevékenységre. Az elviség és konkrétság egysége A pár.talapszervezetek többsége a gazdasági élet területén tevékenykedik. Ezért az előbb említett feladatkör számukra tartalmilag mindenekelőtt a gazdaságpolitika megvalósítását, a gazdasági kérdések megoldására irányuló fáradozást jelenti, abban ölt testet. Tanulságos megvizsgálni, kiket tesznek általában felelőssé a pártszervezetekben a különféle gazdasági természetű határozati, munkatervi pontok megvalósulásáért. Leginkább mérnököket, technikusokat, agronómusokaí, közgazdászokat, versenyfelelősöket és így tovább. A magyarázat, az indok általában az, hogy nékik ez munkaköri kötelességük is, így a pártmunkában is ők tudnak vele a legjobban foglalkozni. Ügy vélekednek tehát, hogy az ilyen feladatokat legcélszerűbb szakemberekre bízni. A hatékonyság előtérbe kerülése a gazdaság- szervező pártmunkában is fokozódó hozzáértést, szakértelmet igényel. Az említett felfogással mégis vitába kell szállnunk. A pártszervezetnek a gazdasággal kapcsolatos tevékenysége nem lehet csupán a kommunista gazdasági vezetők, szakemberek feladata. A pártmunkában ugyanis a gazdasági feladatok közül elsősorban azokat célszerű és helyes kiválasztani, előtérbe állítani, amelyek politikai természetűek. Ezek olyan kérdések, amelyek megoldása egyaránt igényli a konkrét szervezést és az emberek gondolkodásának alakítását, vagyis a politikai munkát. Ebben pedig az alapszervezet minden tagjának megvan a maga helye, szerepe, teendője. Így mutatkozik meg a mindennapi gyakorlatban az, hogy a pártszervezet a gazdasági, gazdaságpolitikai feladatok megoldását elvipolitikai eszközökkel irányítja. Az elvi irányítást azonban nem lehet, nem szabad szembeállítani a konkrétsággal, az operativitással. Valójában azonban itt nincs, nem lehet szó valamiféle egyirányú alárendelésről. A párt- szervezet mint kollektíva és annak választott vezetősége, tisztségviselői nincsenek a munkahelyi vezetőnek alárendelve, az nem utasíthatja őket semmiféle döntés, állásfoglalás meghozatalára. Ha a munkahelyi vezető tagja pártunknak, a párt életében semmivel sincs több joga, mint bármely más párttagnak, s kötelességei is azonosak. De akár párttag, akár pártonkívüli, mint a munkásmozgalom megbízottja politikai felelősséget viseli a gondjaira bízott területen folyó munka egészéért. S ezt a felelősséget nemcsak a felsőbb szervek előtt viseli, hanem az adott egység kollektívája előtt is. E felelősség elsősorban nem formális jogi keretek között érvényesül, hanem mindenekelőtt abban testesül meg, hogy a vezetőnek élveznie kell az ott 'működő pártszervezet politikai bizalmát. Az alapszervezet tehát nem úgy érvényesíti helyileg a párt vezető szerepét, hogy csorbítja a munkahelyi vezető jogkörét, önállóságát, s őt megkerülve vagy ő ellenére intézkedik olyan kérdéeskben, amelyek megoldása reá tartozik, az ő feladatköre, hatásköre. A párt állásfoglalásainak érvényesítésében számára a legfőbb eszköz a politikai bizalom kifejezésre juttatása. Megadja ezt a bizalmat minden vezetőnek, amíg azok a párt politikája alapján, annak szellemében dolgoznak, és megvonja mindazoktól,-^akik nem így végzik munkájukat. Márpedig e politikai bizalom nélkül senki sem tölthet be vezető tisztséget, beosztást. Népköztársaságunkban ezt minden állami szerv, intézmény tekintetbe veszi és szem előtt tartja. Ha így értelmezzük ezt a kérdést, azt kell mondanunk: megvannak a szükséges feltété-' lek ahhoz, hogy a pártalapszervezetek betöltsék hivatásukat, megfeleljenek rendeltetésüknek. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy tevékenységük e feltételek között mind eredményesebb. Egyre több részükről a jó kezdeményezés, ötlet, elgondolás, s ezek támogatásra is találnak. Erősödő öntevékenységük fontos szerepet játszik abban, hogy továbbra is eredményesen oldjuk meg a fejlett szocialista társadalom építésében előttünk álló politikai feladatokat. JAKAB SÁNDOR az MSZMP KB osztályvezetője