Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

1978. április 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lépésenként fölfelé Erre vállalkozik a GITR Elvi egyetértésben hatékonyabb munkáért A gabona és ipari növé­nyek termelési rendszere az országban több mint 190 ezer hektáron segíti a gazdálko­dást, Szolnok megyében 74 ezer hektárral rendelkezik. A rendszer egyik legfontosabb ieladata, változatlanul a Martfű határában épülő nö­vényolajgyár alapanyagellá­tásának megteremtése, s ezért a hozzájuk tartozó üze­mek az idén már 31 ezer hektáron termelik a szüksé­ges növényeket. Az említett terület fele nálunk található. Az 1979-es cél: a 40 ezer hektár pedig további növe­kedést jelez, s ez egyúttal azt is jelenti majd, hogy a GITR hazánk második leg­nagyobb „olajtermelőjévé” lép elő. Hetven búzafajta vizsgája A dinamikus fejlődés ter­mészetesen nemcsak a fel­dolgozóknak, hanem a ter­melőknek is előnyös. Elég csupán arra utalni, hogy a gazdaságokban az idén, az iparral közös tőkéből. 16 ezer tonna áru befogadására alkalmas raktár épül. amely később az üzemek tulajdo­nába megy át. Hasonló ha­szon származik abból is, hogy a rendszer igyekszik minél tökéletesebb biológiai hátteret biztosítani. Szolnok megyében például a 6 ezer hektár napraforgóból mind­össze 1200 hektáron kell ha­gyományos fajták magját a földbe juttatni, a többi terü­leten szegedi, francia, jugo­szláv és román vetőmag se­gíti a jobb termést. A szója, a káposztarence és az olajlen esetében ha­sonló a helyzet, újdonság vi­szont a len megváltozott ára. Ettől az évtől kezdve az olajlent mázsánként 870 he­lyett 950 forintért veszik át a feldolgozók, s erre jön még a rendszertagok mázsánkén- ti 4Ö forintos felára. A ga­bonaféléknél ugyancsak a jobb, magasabb termőképes­ségű fajták elterjesztése di­cséri a rendszert. Búzából például a jugoszláv- import­tal is kibővített választék 50 mázsa fölötti termésátlagot tesz lehetővé, s ebben nagy szerep jut a szegedi és a martonvásári fajtáknak is. A potenciális hozamnöveke­dés azt jelzi, hogy az idén a megyei átlag is mintegy két mázsával megemelkedhet. S mert egy-egy fajta általá­ban 4—5 évig jelent kon­kurenciát a többieknél, a rendszer már most felké­szült a váltásra. Rákóczifal- ván 70 féle búza virágzik kisparcellás és nagyüzemi kísérletekben, hegy a bizo­nyítás után részt vehessen a köztermesztésben. Ugyan­csak itt honosítják azokat a jugoszláv búzákat is. ame­lyek 1980-ban várhatóan fel­váltják a jelenlegi fajtákat. Évente 11 millió többlet Az előbbiek mellett a rendszer koordinálja a tag­gazdaságok műtrágya-, nö­vényvédőszer, erő- és mun­kagépellátását is. Az évi mintegy 1,5 milliárd értékű eszköz beszerzése, forgalma­zása azonban sok buktatót rejt magában. Nehéz volt például az alap- és a fejtrá­gyák beszerzése, mert nem mindig állt a megfelelő idő­ben a kellő összetételű táp­anyag a gazdaságok rendel­kezésére. Hasonló gondok nehezítik a vegyszerezést is, mert — csak egy-két kirívó esetet említve — a napra­forgó és a kukorica kemi­káliáiból egyáltalán nem ki­elégítő a választék. A kukoricavetőgépek be­szerzése kritikus, mert egye­lőre se hagyományos, se kor­szerűbb berendezést nem le­het kapni, a korábban ..be­harangozott’ Cyclo vetőgépet is csak a Tv-híradóból is­merhetik a szakemberek. En­nek ellenére a rendszer tag- gazdaságai mintegy 3 ezer hektárral több kukoricaföld­be juttatására vállalkoztak, s várhatóan az előbbiek se szegik kedvüket. Az olajos növényeknél más a helyzet. Itt a rendszer a korábban említett és az egyéb anyagi előnyöket is biztosítja. Ezek végeredményben a megye gazdaságainak évente csak­nem 11 millió forint meg­takarítást hoznak, de talán még ennél is többet jelent az, hogy a megtermelt árut nem kell hosszú időn át rak­tározni, • kezelni. öt százalékonként előre Mik a jövő céljai? A rend­szerszer nemcsak arra tö­rekszik, hogy a hozzá tar­tozó üzemek például mara­déktalanul ellássák a nö­vényolajgyárat, hanem arra is, hogy az ott keletkező ol­csó melléktermékek vissza­jussanak a most már fo­gyasztóvá előlépett gazdasá­gokba. Emellett további rak­tárak építését is tervezik, hogy a partnerek válláról végképp levegyék a szük­ségmegoldások gondját-baját. A szolgáltatások sorát a nagy traktorok és a szállítóeszkö­zök fődarab-cserés szervize­lésével kívánják bővíteni, és ugyancsak a célok között sze­repel a gépek, berendezések rendszeres, diagnosztikai vizsgálatokon alapuló javítá­sának bevezetése is. S mi kerül a „zsebbe”?'A rendszer elképzelései szerint olyan technológiákat kapnak az üzemek, • amelyek azonos költségekkel évi 5 százalék­kal emelik a hozamot, azaz változatlan árakkal számol­va, a jövedelmet. B. A. Nyolc állomás a Tiszaligetben Ifjú munkásifrök megyei versenye Az Ifjú Gárda megyei munkásőr szakalegységeinek legjobb rajai sorakoztak fel tegnap reggel Szolnokon, a tiszaligeti KISZ vezetőkép­ző táborban, az országban el­sőként megrendezett megyei verseny megnyitóján. Kettős céllal hirdette meg e talál­kozót a KISZ megyei bizott­sága, a Munkásőrség Szolnok megyei Parancsnoksága és az MHSZ megyei vezetősé­ge: hadd ismerjedjenek egy­mással a megye ifjú mun­kásőrei, cseréljék ki tapasz­talataikat, és ugyanakkor ad­janak számot tudásukról: ho­gyan sajátították el az el­múlt kiképzési évben mind­azt, amit a szakalegységek tagjainak ismerniük kell. Nos, ez kiválóan sikerült! A lövészrajok — Szilágyi Gyula, a KISZ megyei bi­zottság titkárának megnyitó köszöntője után — külön­váltak, ők az ifjúgárdisták országos lövészversenyének megyei döntőjén — a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskolán — rajtoltak. A töb­biek rajkötelékben járták sorra a nyolc állomást, ahol a feladatok várták őket. Ál­talános politikai és karha­talmi ismeretek elméleti kér­déseire válaszoltak, gráná­tot dobtak, őrszolgálati fel­adatokat hajtottak végre, térképet olvastak ... gyűj­tötték a pontokat az értéke­lő lapokon. Az ifjúgárdisták mellett lelkesen kitartottak a küzdelemben a megye úttö­rő munkásőr szakalegységei­nek megfigyelőként meghí­vott képviselői is. Ha ered­ményeiket figyelembe vehet­ték volna, bizony nem hoz­nak szégyent a nagyokra.! Délutánba nyúlt az idő, mikorra ismét együtt volt a Eligazítás a kézigránát dobógyakorlat előtt. háromszáz fiatal és kihirdet­ték az eredményt. A munkásőrök versenyét és a megyei munkásőr Pa­rancsnokság különdíját a jászberényi járás 1. sz. raja nyerte meg. A megyei lö­vészversenyen kispuskával Szolnok város raja, légpisz­tollyal a jászberényi járás csapata lett az első. RE—TKL Váltás - az utolsó feladat végrehajtása közben. Pártunk egész tevékenységében meghatáro­zó szerepet játszanak az alapszervezetek. Munkájuk színvonalától nem kis mértékben függ, hogy miként érvényesül társadalmunk­ban a párt vezető szerepe. Tevékenységüket, jelentőségüket aláhúzta a XI. kongresszus is, amely kiemelte: „A pártmunka színvonalát és eredményességét nagymértékben az határozza meg, hogy a munka miként halad a végrehaj­tás első vonalában, az alapszervezetekben.” A vezető szerep eredményes érvényesítése, a politikai irányvonal következetes megvalósí­tása csak úgy lehetséges, ha a párt folyamato­san tökéletesíti saját munkastílusát. E törek­vésnek elválaszthatatlan része az alapszerve- zeti munka stílusának, módszereinek tovább­fejlesztése. A fejlett szocialista társadalom építésének, a reánk háruló politikai feladatok megoldásának ez napjainkban lényeges köve­telménye. A politikai élet irányítója Az alapszervezeteknek sokrétű tennivalóik vannak a párthatározatok válóra váltásában, a végrehajtás megszervezésében és ellenőrzé­sében. Mégsem lenne helyes szerepüket erre szűkíteni. Leegyszerűsítő, pontatlan az a — gyakorta emlegetett — megállapítás, amely szerint az alapszervezetek arra hivatottak, hogy végrehajtsák a párt határozatait. Rendel­tetésük, hivatásuk több ennél: működési terü­letükön ők a politikai munka, a politikai élet fő irányítói és szervezői. Ez azt jelenti, hogy a párt általános érvényű határozatainak szel­lemében elemzik, vizsgálják területük politi­kai viszonyait, a felsőbb pártszervek határo­zataival összhangban döntéseket hoznak a megérett kérdésekben, és szervező munkával, politikai befolyásukkal biztosítják ezek végre­hajtását. Nem mondhatjuk, hogy ez vagy az — mert a kettő együtt kell hogy jellemzője legyen az alapszervezeti munkának. Hiszen ezen a szin­ten az elvi kérdések is mindig konkrét for­mában merülnek fel, s konkrét megoldást igényelnek. A konkrétság követelménye azonban nem jogosítvány arra, hogy a pártszervezetek a gaz­dasági vezetők helyett, illetve a gazdasági ve­zetés módszereivel és eszközeivel dolgozza­nak. Átmenetileg például megoldhatnak gon­dokat, ha maguk sürgetik és politikai kapcso­lataikkal élve megszerzik a feldolgozás szá­mára a hiányzó nyersanyagot. De tartósan mégis csak a hatáskörileg illetékes gazdasági vezetőktől kell igényelniük a megoldást, szük­ség esetén felvetve akár a személyes felelőssé­get is az esetleges mulasztásokért. A pártszervezet alapvető feladata minden ilyen probléma jelentkezésekor, hogy a tartós megoldás útjait keresse, egyengesse. Ez csak akkor lehet eredményes, ha a problémákat marxista módon vizsgálják, vagyis nem feled­keznek meg a valóságosan érvényesülő és a cselekvést meghatározó érdekekről. A pártha­tározatok elfogadtatása és megvalósítása csak úgy lehetséges, ha eközben állandóan munkál­kodnak azon, hogy az egyéni és csoportérdek összhangba kerüljön az általános érdekkel, ki­fejezze azt. Ha ezek között figyelemre méltó, lényeges az eltérés, akkor a megoldás céljából jelezniük, kezdeményezniük kell. Kialakul­hat ilyen helyzet például a termelési szerkezet átalakítása kapcsán, amely egy sor helyen új követelményeket támaszt, a munkahely, a munkakör megváltoztatását, esetleg új szakma elsajátítását is igényli. Az ilyen esetekben a népgazdasági érdek érvényesítése körültekintő munkát igényel, amelynek lényeges eleme á különféle érdekek feltárása, összehangolása, rangsorolása. E tevékenységük szervesen beleilleszkedik politikai rendszerünk működésének mechaniz­musába. Más szóval: a pártszervezet az egyen­rangúság elve alapján termékeny kapcsola­tot tart fenn az adott terület állami vezetésé­vel, s szoros szálakkal kapcsolódik az egész munkahelyi kollektívához, az ott tevékenyke­dő társadalmi szervezetekhez, mozgalmak­hoz. A munkában kialakult egymásra utaltság — úgy is fogalmazhatnám: kölcsönös függőség — alapján együtt, egyetértésben dönt az adott gazdasági egység vagy intézmény állami veze­tőivel a kollektívát érintő legfontosabb politi­kai természetű, kihatású kérdésekben. Mintáz adott terület kommunistáinak közössége, a szakszervezettel, az ifjúsági szervezettel, a szo­cialista brigádokkal és más társadalmi moz­galmakkal való együttműködésen keresztül be­folyásolja az egész dolgozó kollektívát. Törek­szik minél alaposabban megismerni e kollek­tíva érdekeit, véleményét, hangulatát, hogy az egész közösség valós érdekeinek képviselője és szószólója lehessen. A pártszervezet ezáltal közvetlen eleme, tényezője a munkahelyi de­mokráciának; tevékenysége alapvető szerepet játszik abban, hogy az általa képviselt mun­kahelyi kollektíva részt vehessen az irányí­tásban, a döntésekben. Kapcsolat a szakmai vezetéssel A gyakorlatban tehát a politikai és a szak­mai feladatok nem határolódnak el élesen egy­mástól. A kettő összekapcsolódása, kölcsönös feltételezettsége határozza meg a pártszervezet és a munkahelyi vezetés kapcsolatának tartal­mát is. Nemegyszer úgy teszik fel a kérdést, hogy ki vezet az adott területen, ki kinek van aláren­delve. Ügy vélem, már magának a kérdésnek ilymódon való feltevése is helytelen. Igaz, akadnak objektív és szubjektív okok, amelyek ilyen „optikát” adhatnak a kérdésnek. Az egy­személyi vezetés konkrét és határozott intéz­kedésekben fejeződik ki, a pártszervezet elvi­politikai irányító tevékenysége viszont általá­ban kevésbé „kézzelfogható”. Ez olyan látsza­tot kelthet, hogy a munkaterület igazi „gazdá­ja” a gazdasági, intézményi vezető, s a párt­vezetés mögéje szorul. E látszatot csak erősíti, ha például a felsőbb pártszerv képviselője is mindig az igazgatót vagy az elnököt keresi meg a munkával összefüggő kérdésekben, s nem a párttitkárt, a pártvezetőséget. Ha így fogalmazzuk meg az alapszervezetek szerepét, pontosabban tudjuk megjelölni he­lyüket a politika kialakításának és megvalósí­tásának rendszerében. Ez a felfogás egyaránt ösztönöz a határozatok pontos és gyakorlatias megvalósítására és a kezdeményezésre, az ön­tevékenységre. Az elviség és konkrétság egysége A pár.talapszervezetek többsége a gazdasági élet területén tevékenykedik. Ezért az előbb említett feladatkör számukra tartalmilag mindenekelőtt a gazdaságpolitika megvalósí­tását, a gazdasági kérdések megoldására irá­nyuló fáradozást jelenti, abban ölt testet. Tanulságos megvizsgálni, kiket tesznek álta­lában felelőssé a pártszervezetekben a külön­féle gazdasági természetű határozati, munka­tervi pontok megvalósulásáért. Leginkább mérnököket, technikusokat, agronómusokaí, közgazdászokat, versenyfelelősöket és így to­vább. A magyarázat, az indok általában az, hogy nékik ez munkaköri kötelességük is, így a pártmunkában is ők tudnak vele a legjobban foglalkozni. Ügy vélekednek tehát, hogy az ilyen feladatokat legcélszerűbb szakemberek­re bízni. A hatékonyság előtérbe kerülése a gazdaság- szervező pártmunkában is fokozódó hozzáér­tést, szakértelmet igényel. Az említett felfogás­sal mégis vitába kell szállnunk. A pártszer­vezetnek a gazdasággal kapcsolatos tevékeny­sége nem lehet csupán a kommunista gazdasá­gi vezetők, szakemberek feladata. A pártmun­kában ugyanis a gazdasági feladatok közül el­sősorban azokat célszerű és helyes kiválaszta­ni, előtérbe állítani, amelyek politikai termé­szetűek. Ezek olyan kérdések, amelyek meg­oldása egyaránt igényli a konkrét szervezést és az emberek gondolkodásának alakítását, vagyis a politikai munkát. Ebben pedig az alapszervezet minden tagjának megvan a ma­ga helye, szerepe, teendője. Így mutatkozik meg a mindennapi gyakor­latban az, hogy a pártszervezet a gazdasági, gazdaságpolitikai feladatok megoldását elvi­politikai eszközökkel irányítja. Az elvi irányí­tást azonban nem lehet, nem szabad szembe­állítani a konkrétsággal, az operativitással. Valójában azonban itt nincs, nem lehet szó valamiféle egyirányú alárendelésről. A párt- szervezet mint kollektíva és annak választott vezetősége, tisztségviselői nincsenek a munka­helyi vezetőnek alárendelve, az nem utasít­hatja őket semmiféle döntés, állásfoglalás meghozatalára. Ha a munkahelyi vezető tag­ja pártunknak, a párt életében semmivel sincs több joga, mint bármely más párttagnak, s kötelességei is azonosak. De akár párttag, akár pártonkívüli, mint a munkásmozgalom megbízottja politikai felelősséget viseli a gond­jaira bízott területen folyó munka egészéért. S ezt a felelősséget nemcsak a felsőbb szervek előtt viseli, hanem az adott egység kollektívá­ja előtt is. E felelősség elsősorban nem formá­lis jogi keretek között érvényesül, hanem mindenekelőtt abban testesül meg, hogy a ve­zetőnek élveznie kell az ott 'működő pártszer­vezet politikai bizalmát. Az alapszervezet tehát nem úgy érvényesíti helyileg a párt vezető szerepét, hogy csorbít­ja a munkahelyi vezető jogkörét, önállóságát, s őt megkerülve vagy ő ellenére intézkedik olyan kérdéeskben, amelyek megoldása reá tartozik, az ő feladatköre, hatásköre. A párt állásfoglalásainak érvényesítésében számára a legfőbb eszköz a politikai bizalom kifejezésre juttatása. Megadja ezt a bizalmat minden ve­zetőnek, amíg azok a párt politikája alapján, annak szellemében dolgoznak, és megvonja mindazoktól,-^akik nem így végzik munkáju­kat. Márpedig e politikai bizalom nélkül senki sem tölthet be vezető tisztséget, beosztást. Népköztársaságunkban ezt minden állami szerv, intézmény tekintetbe veszi és szem előtt tartja. Ha így értelmezzük ezt a kérdést, azt kell mondanunk: megvannak a szükséges feltété-' lek ahhoz, hogy a pártalapszervezetek betölt­sék hivatásukat, megfeleljenek rendeltetésük­nek. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy tevékenységük e feltételek között mind ered­ményesebb. Egyre több részükről a jó kezde­ményezés, ötlet, elgondolás, s ezek támogatás­ra is találnak. Erősödő öntevékenységük fon­tos szerepet játszik abban, hogy továbbra is eredményesen oldjuk meg a fejlett szocialista társadalom építésében előttünk álló politikai feladatokat. JAKAB SÁNDOR az MSZMP KB osztályvezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom