Szolnok Megyei Néplap, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-15 / 88. szám
1978. április 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Harminc éves az MHSZ Jubileumi kiállítás nyílt Harminc évvel ezelőtt, az 1848-as forradalom és szabadságharc kezdetének 100. évfordulóján, a Magyar Partizán Barátok Szövetségének egyesülésével jött létre az MHSZ jogelőd szervezete, a Magyar Szabadságharcos Szövetség. Az eltelt harminc év alatt a szövetség neve, szervezeti felépítése többször változott, alapvető feladata; a honvédelmi nevelő és felkészítő tevékenység azonban megmaradt. A jubileumi évforduló alkalmából nyílt tegnap délután a szövetség életét bemutató kiállítás Szolnokon, a helyőrségi művelődési házban, amelyen részt Vett Szűcs János, a megyei párt- bizottság titkára és d;t\ Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke. A jubileumi kiállítást Vass Lajos, az MHSZ megyei titkára nyitotta meg. A teremben levő rövid- és ultrarövid hullám rádióadóvevő készülékeken a rádióamatőröknek az ünnepség ideje alatt sikerült kapcsolatot teremteniük Angliával. A mesterséges tavon a rádióirányítású kishajó és a körben felfüggesztett repülőgép- és rakétamodellek reprezentálják a modellezők munkáját. A látogatók megismerkedhetnek az MHSZ keretében működő KRESZ- oktatás eszközeivel, és a búvárfelszerelések alapján képet alkothatnak a könnyűbúvárok tevékenységéről. A szövetség tíz szakágának mindennapos életét a tablókról ismerhetik meg az érdeklődők. A jubileumi kiállítást április 23-ig tekinthetik meg a látogatók, naponta 10-től 20 óráig. Anyagbeszerzők Sorban állva az AGROKER-nél A bejárók, a bedolgozók, a nyugdíjasok képviselői A szakmaközi szervezetek Szolnok megyében Szolnok megyében hat városban és tizennégy községben működik szakmaközi szervezet: 4 ezer 270 ember érdekvédelme és érdekegyeztetése a feladatuk. Kik tartoznak a szakmaközi szervezethez? Elsősorban azoknak a kisüzemeknek a szervezett dolgozói, ahol nincs szakszervezeti bizottság, akik egy-egy tröszt, nagyvállalat kihelyezett részlegeiben dolgoznak. Sok bejáró és bedolgozó munkásnak sincs lehetősége és módja a központi üzem szervezeti életében részt venni, érdekei is a lakóhelyéhez kötik, társadalmi munkát is otthon vállal szívesebben. Egyre több a munkahelyétől távol lakó, gyermekgondozási szabadságát töltő édesanya, aki az otthon töltött három év alatt is fenntartja szakszervezeti tagságát, élni kíván jogaival, vállalja a kötelezettségeket, de jelentős a nyugdíjasok és a magánkisiparosok alkalmazottainak száma is. Akik már beleszóltak a döntésbe Mit tettek a területi szervezetek a „szórványtagság” érdekében? Kisújszálláson például tizenhét olyan munkahely van, ahol nincs önálló szakszervezeti bizottság, az ott dolgozó szervezett munkások száma háromszázhetvenegy, a nyugdíjas-csoporthoz száz ember tartozik. A városi szakmaközi bizottság huszonkét bizalmival tart rendszeresen kapcsolatot. Eredményes munkáról számolhattak be az értékelő ülésen. Többek között: rendkívül sikeres előadássorozatot szerveztek a várospolitikai feladatokról, a bizalmiak megnövekedett feladatairól. Már mérhető az előadásokon hallottak haiszna. A Söripari Vállalat, a Baromfikeltető, a Jászberényben a városi szakmaközi szervezet évek óta példamutatóan dolgozik. Több mint hétszázihúsz, a városban élő és dolgozó embert képvisel. Munkavédelmi, kereskedelmi ellenTITÁSZ, a GELKA, a Terményforgalmi Vállalat szak- szervezeti aktivistái egy-egy közérdekű, az egész kollektívát érintő kérdésben javaslatot tettek, amelyeket figyelembe is vettek a vállalatok vezetői. Ugyancsak javult a városi tanáccsal, a Hazafias Népfront városi elnökségével, a KlSZ-bizott- sággal is a kapcsolatuk, rendszeresen intézik az öregek napközi otthonában és a szociális otthonban lakók ügyes-bajos dolgait, de szerveznek részükre szórakoztató programokat is. Az üzemekben dolgozó szocialista brigádok társadalmi munkában elért sikere is jórészt a szervezet patronáló, segítő munkájának köszönhető. őri, szociális albizottságai a tanács, a Hazafias Népfront segítői, de jó szolgálatot tesz azoknak a nyugdíjasoknak is, akik — bár megérdemelt nyugalmukat élvezik — nem tudnak „tétlenül” élni. A szervezet kezdeményezése nyomán indult a moz- gókönyvtár-akció, amely néhány nap alatt népszerűvé vált: egy „kiöregedett” kenyereskocsit rendeztek be könyvtárrá, amely rendszeres időközönként helybe szállítja a köteteket a kisüzemekbe és a peremkerületekbe. A munkavédelmi albizottság munkája is említést érdemel; jól felkészült, szemléltető eszközökkel ellátott előadók látogatnak el a város üzemeibe, termelőszövetkezeteibe egy-egy előadásra. Említésre méltó még a város tisztaságáért végzett társadalmi munkaakciók segítése, a tömegsport-mozgalomban való részvételük, a nyugdíjasoknak rendszeresen rendezett országjáró kirándulás is. Adott a lehetőség A szakmaközi, szervezetek idei programjait átlapozva szép tervekkel találkozhatunk. A kisújszállásiak például ebben az évben fokozott fi- pvelmet fordítanak a hozzájuk tartozó üzemekben dolgozók takarékossági vállalásaira. A törökszentmiklósi szakmaközi szervezet összehangolt munkaprogram alapján mozgósít egy-egy — városért végzett — társadalmi munkára. A kunhegyesiek a helyi KISZ-szervezettel és a Hazafias Népfront községi bizottságával kötöttek — 1980-ig szóló — együttműködési megállapodást, amelynek értelmében több, községi szintű feladatot „felosztottak” egymás között. T. Szűcs Etelka A nyugdíjasok bevonása a közéletbe Az elhivatottság diadala Kisújszálláson értek révbe Évente kétmilliárd százmillió forint értékű árut forgalmaz a Szolnok megyei AGROKER Vállalat. Ez körülbelül napi 7 millió forint, ha csak a munkanapokat Kis József Heves megyéből érkezett. Pontosan 19 éve dolgozik a szakmában, s éppen két esztendeje, hogy a tamaőrsi Dózsa Tsz anyag- beszerzője — Itt se kaptam a kombájnhoz szivattyút és variá- tort, pedig már „rágják” érte a fülemet otthon a szerelők. A Kertitoxhoz meg axiál- ventillátor kéne, azt meg még Pesten se láttam. — Valamit azért csak sikerült vennie! — Természetesen. Kaptam kuplungtárcsát, s az MTZ 50-es traktorhoz szűrőbetét Váradi Mátyás, a békési Viharsarok Termelőszövetkezet anyagbeszerzője, ö szivattyút hozott javítani a MEZÖGÉP-hez, s amíg az elkészült, beállt a várakozó vásárlók sorába. — Gumiköpeny kellene az IFA-hoz, egy hónapja sehol nincs. — Az IFA alkatrészeket az AUTÓKER árusítja. Itt milyen az ellátás? — Hohó! Uram, arról regényt írhatna. Pocsék, ha én mondom. Január 2-a óta nem kapok fogaskerék-szivattyút, hidraulika szivattyút, hengerfejet, főfékhengert, fékcsövet és ablaktörlőt az IFA- hoz. De nincs itt se ajtóütköző, se adagoló. A K 700-as- hoz is alig kap az ember valamit. Igaz, legutóbb Nyíregyházán ráakadtam az olajszűrőjére. Most legalább az van. — Mit gondol, miért van ennyi hiánycikk? — Könnyebbet kérdezzen! — Milyen a kiszolgálás? — Közepes! A raktárban elég sokat kell várni, Csabán számoljuk. Vajon hogyan érzékelik az ellátást az anyag- beszerzők, akik életük jórészét utazással, várakozással és vásárlással töltik. is van. Ugyancsak itt akadtam rá néhány magasnyomású csőre. Legnagyobb gond most, hogy nincs az említett géphez hengerfej. Most még csak egy áll otthon, de lehet, hogy holnapra már több is „beteget jelent”. Amúgy meg vagyok elégedve azzal, amennyit itt megkaptam. — S a kiszolgálással? — Azzal is. Ebédidőben érkeztem, de aztán pillanatok alatt kiadták, ami itt volt. Hengerfej kellett volna még, nagyon. Abból megvettem volna többet is. Na, majd valahol másutt... jobb, Nyíregyházán rosszabb. Nem itt van a baj, hanem Pesten, az Ipar utcában. Ott olyan unottan bámulnak a kereskedők, hogy szinte kinézik a vevőt a boltból. Mintha nem lenne érdekükben az üzlet! Böröcz György Tolnából jött, a tengelici Űj Élet Tsz anyagbeszerzője. — Az E 512-es kombájnhoz szerettem volna főtengelyt venni. Mindenütt azt válaszolták, hogy ebben az évben még nem kaptak. Nagyon kéne a 125-ös HGL lámpatest, már egy éve keresem. — Ennyire rossz nálunk az ellátás? — Nem. De azzal most nem érek semmit, ha csak arról beszélek, hogy „jaj, de jó ez is van, meg az is van.” Talán ötvenezer féle cikket is keresünk egész évben. Javarészt kaphatók, de vannak amikhez esztendőkön át nem jutunk hozzá. És az a baj, hogy évről évre mindig ugyanazok hiányoznak. A kiszolgálás? Itt udvarias. Az alföldiek sokkal kedvesebbek, mint a dunántúliak. De hát mit tehetnek ők, ha még az elosztó központban sincs, ami nekem kéne. Végre két Szolnok megyei emberbe is belebotlok. Gubu Mária, nagyon kedvesen, már félórával a zárás után szolgálta ki Gyulai Jánost és Kaszai Gergelyt, a kunhe- gyesi Vízgazdálkodási Társulás műszak- és művezetőjét. Ékszíjat kerestek, s kaptak is, mindjárt ötöt. Igaz, hogy most csak kettőre van szükségük, viszont „csak magyar gyártmányú szíj van...” Biztos, ami biztos! Styl fűrész is kéne, de csak júniusban küldenek a svédek. Addig várhatnak a kunhegyesiek, meg azok is, akiknek szintén ez kellene... Vajon ezen a napon hol álltak sorban egy-egy alkatrészre várva a megyei tsz-ek anyagbeszerzői? Avar László A főiskolai és egyetemi tanulmányok befejezése után a fiatalok termelőmunkába állása, elhelyezkedése rendszerint kiseb-nagyobb zökkenőkkel jár. Különösen akkor, ha olyan ifjú házaspárokról van szó, akiknél választott szakmájuk, élethivatásuk gyakorlása látszólag összeegyeztethetetlen egyetlen településen. Parragh László számára 1971 különösen emlékezetes év volt. — Akkor fejeztem be tanulmányaimat a fővárosi Állattenyésztési Főiskolán. A diplomaosztást néhány hónap múlva az esküvő követte. Feleségem szintén Pesten végzett, a Felsőfokú Könnyűipari Főiskolán, Még nem sejtettük, hogy ez a szakpár tűz és víz. — Ugyanis Lacit társadalmi szerződése Tiszaszentim- rére szólította a téeszbe — veszi át a szót a fiatalasz- szony. — A magyar hagyományok szerint nekem is illett volna őt követnem, csak az volt a bökkenő, hogy abban a községben, illetve azon a környéken mit kezdek ruhaipari szakmérnöki végzettségemmel? ]Én Miskolcon helyezkedtem el, így eleinte távházasságban éltünk. Csak hétvégeken találkoztunk, így örökös rohanás, utazás volt az életem. Az viszont igaz, tiszavirág életű lett a „levelező házasság”. Családi örömök előtt álltak, így Szülés előtt néhány héttel a fiatalasszony felmondott első munkahelyén és Tiszaszentimrére jött. — Nem akartam kivenni a három évet, dehogy akartam! Laci szerette a téeszt, önálló feladatot kapott, jól érezte magát. Engem pedig egyre jobban nyomasztott a kilátástalansiág. No, mondtam, szegre akaszthatom a diplomám, mi értelme volt a tizenöt év hajtásnak? Helyben képtelen voltam elhelyezkedni, így otthon rostokoltam, és a gyermeknevelés mellett hízókkal, anyakocákkal bíbelődtem. Volt úgy, hogy huszonnégy röfögött az ólban. A szívós kitartás, a szakmaszeretet azonban meghozta első eredményeit. Három év után Parraghné Kunmadarasra került a MODELL női ruházati szövetkezetbe üzemvezető-helyettesnek, rövid idő után onnan Tisza- igarra, egy hasonló, új részleg vezetőjének. Szerencsétlenségére az utóbbi telepet néhány hónap után a KÖJÁL egészségi okok miatt bezáratta. — Nagyon elkeseredtem, öt év telt el, és csak úgy tengtem-lengtem. Laci jól haladt, keresett is, én pedig akár egy vándormadár, egyik munkahelyről a másikra csapódtam. Ekkor kezdtem böngészni az újsághirdetéseket. A Néplapban találtam is egyet, amelyben az állt: Kisújszálláson, a KUNSZÖV bakfis- és gyer- mekruha-készítő részlege szakképzett üzemvezetőt keres. Eljöttem, érdeklődtem, elvállaltam. Ezzel fordult a kocka, most már a férjnek kellett követni az elszánt asszonyt. Az első időszak pokoli volt Parraghné számára. Karcagról járt be naponta, a férje meg Tiszaszentimrén dolgozott, a gyereket a nagyszülők nevelték. A „gyengébb nem” elhatározása végül mégiscsak erősebbnek, a kitartás és a szakmaszeretet tartósnak bizonyult. A férje számára is akadt hely a Tisza II. Termelőszövetkezetben. — Nagyon boldogok voltunk, hiszen elértük aztj a célt, amiért tanultunk. Mindketten olyan munkakörben dolgoztunk, amelyet szerettünk, amelyhez értettünk. Néhány hónapig átjártunk, de a téesz és tanácsi vezetők segítségével lakást kaptunk. Igaz, úgy kértük össze a-{beugrót”, de ez a segítség megoldotta gondjainkat, örülünk, hogy felelősségteljes munkákat bíztak ránk. Laci a sertéságazat vezetője, évi 34 millió gazdája és „mellesleg” elvégezte a „szakmérnökit” is. En pedig közel száz asszony, lány ügyes-bajos dolgainak meghallgatója, rendezője, azaz papíron üzemvezető, a valóságban mindenes vagyok itt a szövetkezetnél. Jól keresünk, törlesztjük az adósságot, de a legjobban annak örülünk, hogy ezt a két tűz-víz szakmát végre össze tudtuk egyeztetni. D. Sz. M. Meg vagyok elégedve Keltét, oszt’ könnyebbet Budapesten kétszázhat szakmunkástanulót foglalkoztatnak a Fővárosi Centrum Áruházak A fiatalokat az ország huszonhét centrum áruháza várja. Képünkön Holkó Gizella szakoktató a cipők tulajdonságait magyarázza az elsőéveseknek.
