Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
1978. március 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Májusban rendezi a KISZ Központi Bizottsága a „Népművészet ifjú mestere" kiállítást Budapesten, de a karcagi Agyagipari Szövetkezet fiatal művészei már a pályázat anyagán dolgoznak. Képűnkön: Belső András formázás közben. Születésnap tíz hónapig Húszéves a kertvárosi iskola ÜZENET A színházt világnap — március 27. — alkalmából az ország színházaiban tlrkény István üzenetét olvassák lel. Kerek e világon, ahol csak kigyulladnak a rivaldalámpák, a színházi világnapot üdvözlik. A mi köszöntőnk a határon inneni nézőkön és művészeken kívül hadd szóljon a határon túli színházakhoz is, köztük a magyarul és szlovákul, magyarul! és románul, magyarul és szerbül játszó társulatoknak; szívünkben együtt ünnepiünk velük, és kívánunk nekik sok örömet a munkában és munkájuk sikerében. Sok évezredes intézmény a színház, de úgy látszott, és épp a mi évszázadunkban, hogy három halálos sebet kapott. Megkondult fölötte a lélekharang, amikor a filmet, aztán a rádiót és végül a televíziót föltalálták. Most aztán nincs tovább, hirdették a bajt látók, de jóslataikra rácáfolt az idő. A színház ma éppoly életeleven és fontos, mint amilyen eleink koréban volt. Sőt, talán még élőbb és fontosabb, mert az egyetlen ma is élő közös ünnepe az emberiségnek. A régi világ kalendáriuma tele volt jeles napokkal, amikor az emberek elindultak, hogy másokkal találkozzanak, az együttlétben föloldódjanak, közösen vigadjanak vagy búsuljanak, és aztán — mások jóvoltából maguk is mássá válva — hazatérjenek. A mi korunk ezt az egymással találkozást alaposan megnehezítette; ritka lett a közös élmény, az együttes megrendülés. Távolabb élünk a tébben, gyorsabban élünk a gyorsuló időben, igénybevesz a munka, a közlekedés, túl vagyunk táplálva adatokkal, és emiatt megcsappant bennünk a fogékonyság. A sok kultikus ünnepből ez az egy este maradt, amikor otthon átöltözünk és elindulunk tele várakozással, hogy erre a néhány órára kilépjünk mindennapi létezésünkből, föladjuk nevünket, elfeledjük lakcímünket, és így megsemmisülve, sok századmagunkkal együtt, nevetve vagy könnyezve, új nevekkel azonosuljunk, ismeretlen sorsokat éljünk át, s ebben a közös megrendülésben tisztulást találjunk;, és másokká váljunk, mint amilyenek volt- tunk, két vagy három órával ezelőtt. Nincs, ami ezzel versenyezni tudna, nem is lesz, nem is lehet soha, amíg szükségét érezzük a jelenlétnek, a találkozásnak, a föloldódásnak és annak, hogy az életről élő emberek szóljanak élő emberekhez. Hogy élni tudjunk tovább, testközelben, hogy egy új jégkorszak ránk ne törjön, és hogy el ne nemül jón az emberi szó: köszöntsük ezt a napot, és ünnepeljük — együtt! — ezt az ünnepet. MtY-Mrhfaban Tudományos tanácskozás Tudományos ülést tartanak április elsején a szolnoki MÁV kórház rendelőintézetében. A tanácskozáson előadások hangzanak el többek között a cukorbetegségről, az orrgarati daganatokról s a szívbetegségekről. Tofnay Klári előadóestje Szeretőnk, anyánk címmel Tolnay Klári kétszeres Kossuth-díj as, kiváló művész tart előadóestet pénteken este a jászberényi pódiumszínpadon. A műsorban Dumas, Csehov, Gorkij, Ibsen, Albee, Móricz Zsigmond, Tenessee Williams és Beckett műveiből hangzanak el részletek. A műsor szerkesztője, Mikes Lilla nyilvános interjút készít a művésznővel. „Rabkert”, „Rendőrkert” — így nevezték a felszabadulás előtt Szolnokon a Kertvárost. A Tisza és a Holt- Tisza közötti terület az utóbbi évtizedekben alaposan megváltozott, nyoma sincs a rabokkal műveltetett kertészetnek. Százával épültek az új, kertes családi otthonok, a lakosság húsz éy alatt csaknem megháromszorozódott. A Rabkert lakóinak gyerekei még Szolnokra jártak iskolába, kilométereket gyalogoltak a tudomány forrásához. A mai kertvárosiaknak már nem kell messzire menniük, 1958-ban négytantermes iskola épült. A diákok, pedagógusok ebben a tanévben ünnepük az oktatási intézmény huszadik születésnapját. Az Oktatás-nevelés a Kertvárosban azonban két évtizednél régebbi múltra tekinthet vissza. Alighogy elhallgattak a második világháború fegyverei, egy lakásban kialakított szükségtanteremben huszonnyolc általános iskolás ült be a padokba. Néhány évvel később egy másik ház adott otthont a tanulóknak s a négy pedagógusból álló tantestületnek, míg végül 1958-ban a százötvenkét diák birtokba vehette az új iskolát. Az igazgatósághoz nyolc iskola, a Piroskai, az alcsisziget-sző- lői, az eresztőhalmi, a pusz- tapalotási, az alcsipusztai, a Lenin Termelőszövetkezet két iskolája és a hegyeshalmi tartozott. Az utóbbiról meséli Paróczai Ernő igazgató: — Amikor levelet küldtünk a hegyeshalmi iskolánkba, rendszerint visszakaptuk Győr-Sopron megyéből. Már ez is csak egy derűs emlék az intézmény történetében. A nyolc „tagiskola” elnéptelenedett, illetve kör- zetesítették, az utolsó is már három éve megszűnt. — Mint ahogy már az is csak emlék — folytatja az igazgató —, hogy az első években a szandaszőlősi gu- lyakútról hordtuk a vizet az iskolába. Nem volt villany, petróleumlámpa, viharlámpa fényénél tanítottunk, s cserépkályha ontotta a meleget. Végigjárva a tantermeket — valamennyiben ott a televízió, rádió, írásvetítő, különböző szemléltetési eszköz —, nehéz elképzelni a petróleumlámpát, az olajos padlót. Igaz, emlékeztetőül néhány lámpa még megtalálható a helytörténeti gyűjteményben. — S van még tanú rajtam kívül is — jegyzi meg Paróczai Ernő, miközben bemutatja Varsányi Lajost, az úttörőcsapat vezetőjét. — Több mint húsz éve tanítok a Kertvárosban, már szinte idevalósinak érzem magam — mondja. — Sohasem jutott eszembe, hogy elmenjek innen. Jól össze- kovácsolódott a tantestület, sokan tíz-tizenöt éve dolgoznák itt. Kis iskola a mienk, kevesen vagyunk, családias hangulat uralkodik a tanári szobában, az osztálytermekben. Valóban kis iskola: száznyolcvanöt diákkal, tizenhat pedagógus foglalkozik, nincsenek nagy létszámú osz- túlydk. A húsz év alatt sohasem alkalmaztak képesítés nélküli nevelőt. Talán ennek is köszönhető a jó eredmény, amely ismertté tette az iskola nevét. A két évtized alatt hatszázan szerezték meg az általános iskolai végbizonyítványt. Az egykori tanítványokból mérnökök, orvosok, tanárok lettek, s akad köztük néhány élsportoló is, mint például a kajakos világ- és olimpiai bajnok Csapó Géza. A pedagógusok volt diákjaik többségére büszkék lehetnek, hiszen néhány kivétellel valamennyien megállják helyüket az iskolákban, a munkahelyükön. S a kevésbé látványos, de jelentős eredmények: az utóbbi években száz százalékosan teljesítik a tankötelezettségi törvényt, a tanulók 90—95 százaléka nyolc év alatt végzi el az általános iskolát. A nyolcadikosok közül mindenki tovább tanul, a diákok fele középiskolában, másik fele pedig szakmunkásképző intézetben. A kertvárosi diákok szép sikereket érnek el az úttörő kulturális seregszemléken is, az irodalmi színpad, a furulyazenekar, a kórus, a tánc- és a bábcsoport rendszerint a legjobbak között szerepel. Az úttörőcsapat, amely harminc évvel ezelőtt alakult meg, jó munkája jutalmaként néhány éve elnyerte a KISZ Központi Bizottsága vörös selyemzászlaját. A magas kitüntetés az iskola folyosóját díszíti, a sok dicsérő oklevél mellett. Születésnapját ünnepli a Kertvárosi Általános Iskola. Hogyan ünnepelhetné méltóbban, mint úgy, hogy számba veszik a két évtized eredményeit. Tablók árulkodnak a folyosón az iskola fejlődéséről, a könyvtáráról — 1948- ban negyvennyolc kötettel hozták létre, jelenleg négyezer-háromszáz könyv várja a diákokat, pedagógusokat — a most készülő sportudvarról, amelyet társadalmi összefogással, a szülői munkaközösség és a szocialista brigádok segítségével alakítanak ki. A jubileumot az első tanítványokkal való találkozásuk teszi nevezetesebbé, s nem maradnak ki az ünnepségsorozatból a mostani diákok sem. Nyílt tanítási napokon adnak számot felkészültségükről. T. G. Lépéshátrányban II jászberényi bútorgyár közművelődéséről Jászberényben jelentős hagyományai vannak a munkásművelődésnek, az ipari üzemek némelyikében példamutatóan szervezett a közművelődési élet. A Budapesti Bútoripari Vállalat itteni gyáregységében viszont nincs gazdája az üzemi művelődésnek. Nem alakult meg az üzemi köz- művelődési bizottság sem, noha az Országos Közművelődési Tanács és a SIZOT elnökségének 25 002/1976. sz. határozata ezt kötelezővé teszi. Az üzemben dolgozó háromszázötven ember művelődésére 24 ezer forintot fordíthatnak ... A Budapesti Bútoripari Vállalat — ismertebb nevén BUBIV — tíz gyáregységében összesen háromezerkétszáz dolgozót foglalkoztat. Termelésének nagyságát tekintve nagyüzem: az idei gazdasági terv 1,2 milliárd forint értékű bútor gyártását írja elő. A tíz gyáregység között a dolgozók létszámát tekintve a második legnagyobb a jászberényi, a IX-es számú gyáregység. SZELLEMI BERUHÁZÁS A BUBIV termékeinek skálája — következik ez a bútorok iránti igények, követelmények szinte nap nap utáni változásából — rendkívül széles, gyakori a termékváltás, évente a gyártmányok mintegy 25 százaléka cserélődik. Mindez a bútoriparban dolgozóktól nagy rugalmasságot, az új befogadására való nyitottságot és szakmai felkészültséget követel. Ezeket a tulajdonságokat szépen fejlesztheti, kiteljesítheti a gyárak szervezett, tervszerű közművelődése. A BUBIV esetében tehát kézzelfogható a „szellemi beruházások” haszna az üzemekben. Nemszilaj Géza, a jászberényi gyáregység igazgatója önkritikusan fogalmaz. — Valóban gyerekcipőben jár nálunk a közművelődés, Pedagógus bábosok találkozója Április 5-én és 6-án Szolnokon rendezik a pedagógus-bábcsopor- tok első országos találkozóját. A kétnapos szakmai találkozón a soproni, szombathelyi, tatabányai, budapesti, győri, zalaegerszegi, nagykanizsai pedagógus-bábcso- portokon kívül bemutatja műsorát a MÁV Járműjavító Kökény együttese is. A bábjáték-bemutatóhoz kiállítás is társul. A bábjáték szerepe a pedagógiában című előadást konzultáció és vita követi. Mezőtúron Zeneiskolások versenye Mezőtúron rendezik meg március 30-án és 31-én a Szolnok megyei zeneiskolák második fúvósversenyét. A résztvevő iskolák — a jászberényi, a karcagi, a kisújszállási, a szolnoki, a törökszentmiklósi, a mezőtúri, valamint a meghívott veszprémi Csermák Antal Zeneiskola — növendékei három kategóriában mérik össze tudásukat a szakemberekből álló zsűri előtt. A legsikeresebben szereplők március 31-én díszhangversenyt adnak a város művelődési központjának színháztermében. bár a lehetőségeinket megpróbáljuk kihasználni. Egyetlen tanácstermünk van — ebben rendezünk időnként vetélkedőket, a városi szocialista brigádok versenyében a mieink is résztvesz- nek. Működik szépirodalmi és műszaki könyvtár agyár- egységben. Ami a közművelődési bizottság hiányát illeti : nem tudnám megmondani miért nincs. Tudomásom szerint nem alakult meg a vállalatnál sem. TERV, AMI NEM TERV Budapesten, a BUBIV központjában Varga Imre, vállalati szb-titkár és a köz- művelődési ügyeket is bonyolító személyzeti és oktatási osztály vezetője, Márai Sándor szávaiból az alábbi kép kerekedik ki. Az egész vállalatot átfogó közművelődési tervet a személyezeti és oktatási osztály állította össze. Ilyen terv ebben az évben készült első ízben. Ennek alapján kell (kellene) elkészíteniük a gyáregységeknek a saját terveiket. A terveket áttekintve kiderül : a közművelődésnek mindössze huszonkét sort szántak — nagyobbrészt megfoghatatlan általánosságokban. Tudományos ismeretterjesztésről, szakköri és klubmozgalomról, vitakörökről, fórumjellegű rendezvényekről szó sem esik benne. A háttér: közművelődési szakemberek nélkül készült a háromezerkétszáz dolgozót foglalkoztató nagyüzem „alap”-terve, melynek nyomán bizony nehéz volna a gyáregységek közművelődési tevékenységét tervezni. A KÖRBŐL KI LEHET LÉPNI Érdekes és nem tanulság nélküli képet kapunk, a közművelődés anyagi feltéCSÉPA TÖRTÉNETE A Levéltárifüzetek sorozatban jelent meg Botlka János Egy tiszazugi falu, Csépa története termelőszövetkezeti községgé alakulásáig című munkája. A monográfia Csépa gazdag történetének bemutatásán kívül leíró földrajzi és őstörténeti megismertetésre is vállalkozik. Az első írásos forrás Csé- páról a garamszentbenedeki apátság birtokával kapcsolatos per anyagában maradt fenn 1406-ból. A periratban Chepa családnévként fordul elő. Valószínű, hogy a falu az említett időpontnál régebbi — elképzelhető, hogy mint név nélküli kisebb település 1406 előtt is létezett. A falu okmánytára, levéltári anyaga a későbbi időkre szólóan is meglehetősen szegényes. Csépa XVIII— XIX. századi életére vonatkozó legfontosabb dokumentumok elvesztek, a század- fordulótól a felszabadulásig terjedő forrásanyagok pedig a szolndki Állami Levéltárban elpusztultak a háború alatt. Botka Jánosnak csak több évig tartó szívós kutatómunkával sikerült összegyűjtenie a falura vonatkazó forrásanyagot. A kutató a legcélravezetőbb megoldásokat alkalmazza: mindig a kor országos eseményei, vagy társadalmi mozgásai közepette vizsgálja és tárja fel kutatási területe korabeli teleiről, ha megvizsgáljuk a BUBIV tavalyi jóléti alapjának felhasználását. Vállalati szinten összesen 2,2 millió forint állt rendelkezésre. Ebből a másfél millió forint étkezési hozzájárulás levonása után szociális, kulturáüs, sport és segélyezés céljára 800 ezer forintot fordíthattak, Tovább szűkítve a kört — a segélyezés és üdülési kiadások levonása után — mintegy 270 ezer forint marad sport- és kulturális célokra, ebből kap 24 ezret a jászberényi gyáregység. Az alap összege erre az évre nőtt, de nőtt az étkezési hozzájárulás nagysága is. Hogyan lehetne ebből a körből kilépni? A részesedésből lehetséges volna a pótlás — erre a gyáregységeknek önállóan is meg van a lehetőségük, a jászberényieknek is. Persze erről előbb a szervezett közművelődést elősegítő igyekezettel kell meggyőzni a dolgozókat. Jászberényben miképp sikerülhetne? JIVISLIT B MEGOLDÁSRA Nemszilaj Géza, a gyáregység igazgatója: — Függetlenül attól, hogy a vállalatnál megalakult-e a közművelődési bizottság, mi létrehozzuk a közeljövőben. Felújítással hamarosan ebédlőtermünk lesz, ahol majd a kulturális rendezvények is otthonra találhatnak. A közművelődési célokat szolgáló 24 ezer forint nem nagy összeg, de növelhető. Ami a munkásművelődés intenzívebbé tételét illeti — kapcsolatot kell keresni és kölcsönösen szorossá tenni a város közművelődési intézményeivel. Hogyan? Ennek eldöntése, a részletek kidolgozása a közművelődési bizottság feladata lesz. Elsősorban a városi intézmények anyagi, társadalmi munkával való — természetesen megállapodásban rögzített — támogatása és a velük való együttműködés képezhetné az alapot, mert a gyáregység nem tud önerőből megbirkózni az egyre növekvő közművelődési feladatokkal. Sz. J. életét Különösen értékes — számos új forrás alapján — az 1853. évi úrbéri rendelet következményeit, majd áz 1870-es éveket elemző rész, amely a földtulajdon kérdéseit és az ebből következő helyzetet tárgyalja. NÉPLAP REPERTÓRIUM Dr. Nyitrai Lajos készítette el lapunk, a Szolnok megyei Néplap 1949. november—1950. december közötti számainak repertóriumát. A Verseghy Ferenc könyvtár ezzel a kiadvánnyal gazdagította lapunk negyedszázados jubileuma ünnepélyesésgét. A vállalkozás nagyságát akkor érthetjük meg teljességében, ha meggondoljuk, a címlista több mint ezer különböző cikket, tudósítást, riportot vesz számba, s rendez tématerületenként, helységenként. Mindehhez számottevő névmutató, jegyzetanyag is társul. Ä repertórium jól szolgálja majd a helytörténeti kutatásokat is, hiszen regisztrált anyaga dokumentálja a kor politikai, gazdasági, ideológiai és kulturális életét. Nagy érdeklődéssel várjuk a repertórium további köteteit, hiszen azok forrásadatai mind nagyobb segítséget nyújtanak majd szűkebb hazánk története megismeréséhez. T. L. Két új kiadvány
