Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 26. ÜLPOLITIKAI fÖRKÉP II békéden Jeruzsálem Húsvét ünnepére keresztény zarándokok ezrei sereglenek Jeruzsálembe, hogy a bibliai legenda színhelyén, a Szent Sír bazilikában köszöntsék Jézus feltámadását. A bazilika az óváros legmagasabb pontján, a Golgotha hegyén áll. „És emelvén az ő keresztfáját, méné az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Gol- gothának hívnak. A hol megfeszítek őt, és ő vele más kettőt, egyfelől és másfelől, középen pedig Jézust”. (János evangéliuma.) Egy még ősibb legenda szerint ezen a helyen temették el Ádám koponyáját, innen a hegy neve. Hogy itt feszítették keresztre Jézust és itt helyezték sírba a holttestét, azt azzal is valószínűsítik, hogy a hegy annak idején kívül esett a zsidók szent városán, amelynek falain belül törvény tiltotta a temetkezést. Már a korai keresztények templomot emeltek a Golgotha hegyén, de a jelenlegi több ízben bővített bazilika a keresztes hódoltság idejéből származik. Zarándokok városa A bejárattól nem messze látható a kő, amelyen ari- mathiai József és Nikodémus — a zsidó szokásokat követve — mirhából és álóéból való illatos kenettel bekente, majd lepedőkbe göngyölte Jézus holttestét. „Azon a helyen pedig, ahol megfeszítették, vala egy kert, és a kertben egy új sír, a melybe még senki sem helyheztetett vala. Mivelhogy ez a sír közel vala, abba helyhezte- ték Jézust”. A hívő zarándokokat az a meggyőződés hatja át, hogy ugyanazt a sírt, a Szent Sírt látják a templom belsejében, s mellette azt a márványtömböt, amelyet az „Úrnak angyala gördített el a sírnak szájáról”. A Golgotha hegyére vezető út (Via Dolorosa) ismert stációit kápolnák, vallási múzeumok, kolostorok jelzik. A magas kupolájával kiemelkedő bazilikát az óváros keresztény negyede veszi körül. A zarándokok természetesen nem mulasztják él, hogy felkeressék az Olajfák hegyét, Jézus kedvenc tartózkodási helyét, valamint Dávid király síremlékét, amely fölött a nevezetes boltíves csarnok, az utolsó vacsora színhelye látható. Az óvárosi séta csakhamar arról győzi meg a felfedező útra induló látogatót —, aki természetesen éppúgy lehet zarándok, mint turista —, hogy Jeruzsálem csakugyan három világvallás bölcsője és otthona, zsidók, keresztények, mohamedánok szent városa. Dávid király sírja és az utolsó vacsora csarnoka egy fedél alatt kapott helyet, ugyanígy a legszentebb zsidó szentély, a Siratófal tőszomszédságában áll a mohamedán viliág harmadik legszentebb zarándokhelye (Mekka és Medina után), az A1 Ak- sza mecset. Jeruzsálem története szükségszerűen egybefonódik a három vallás, illetve a három vallás híveit vonzó szent helyek történetével. Győzelmek, vereségek, pusztulás, újjászületés. Tizenkilencszer megostromolták, kétszer a földdel tették egyenlővé. Bajos volna megcáfolni az állítást, hogy a világ legrégibb városa, hiszen már Mózes első könyvében is szerepel, ahol az áll, hogy „Melkhisé- dek. Salem királya kenyeret és bort hoza a győztes csatából megtérő Ábrahámnak”. Dávid király, a jebuzeusok- tól foglalta ed Sión várát és „megépíté azt köröskörül”. A nagy mű befejezése fiára, Salamon királyra várt, aki a zsidó törzsek valóságos fővárosává emelte Jeruzsálemet, ö építtette a páratlan szépségű jeruzsálemi templomot, amelyhez Libanonból szállították a cédrusokat. A csodás építmény akkor pusztult el, amikor i. e. 587-ben Ne- bukodnécár babiloni király katonái leigázták egész Ju- deát. A babiloni fogságból visszatért zsidók újjáépítették a várost, és felépítették a második templomot, amely a római megszállás idején pusztult el ismét. A mai Siratófal a második templom maradványa. Jeruzsálem egyik nevezetessége a Mea Saarim (száz kapu) nevű városrész, az ortodox zsidóság fellegvára. Egymást érik itt a zsinagógáig a tórát oktató iskolák. Az utcákon járó férfiak, sőt a kisfiúk is a jellegzetes fekete 'kaftánt, széles karimájú fekete kalapot viselik. Angol, héber és jiddis nyelvű felirat figyelmeztet: „Zsidó leány! A tóra erényes öltözködésre kötelez. Nem tűrjük el, hogy erkölcstelenül öltözött emberék haladj anale át az utcáinkon”. A Mea Saarin főutcájához kapcsolódik a Batei-Ungarn (magyar házak) nevű városrész, amelyet a Magyarországról kivándorolt ortodox zsidók alapítottak. Az óvárosi bazár és környéke — arab világ. A boltosok, a kávéházakban szórakozó vendégek az ismert palesztin fejkendőt, a kefi- ját viselik. Az újváros egészen más. Az építészet és az életvitel egyaránt modern. Itt található a parlament (Knesszet), a kormányfő hivatala és a minisztériumok, a héber egyetem, a tudományos akadémia, a nemzeti múzeum, a Zsidó Ügynökség, a bankok, a városképből ízléstelenül kirívó Hilton szálló. A kőfallal és vasráccsal körülvett Knesszet inkább erődítményre emlékeztet, mintsem vitázó honatyák gyülekezési helyére. A parlament kapujával szemben áll Izrael állam jelképe, a bronzból öntött hétkarú gyertyatartó, a .domborművekkel és feliratokkal díszített Menora. öt méter magas, négy méter széles. Önkényes döntés Mindebből az következnék, hogy Jeruzsálem Izrael fővárosa. Ez azonban nem így van. Izrael önkényesen, a város nemzetközi státusának megváltoztatásával tette fővárosává (1949), s az arablakta óváros erőszakos bekebelezésével (1967) egyesítette Jeruzsálemet. A világ Tel Avivot tekinti Izrael fővárosának, s a vele diplomáciai kapcsolatban levő államok máig is ott tartják fenn képviseleteiket. Ezzel ismét visszakanyarodtunk a vérzivataros eseményekben bővelkedő történelemhez. A templomromboló rómaiakat a bizánci, majd az arab hódítók követték. A mohamedán arabok az El-Kudsz (szentség) nevet adták Jeruzsálemnek, s kezdetben nem Mekka, hanem Jeruzsálem felé fordulva imádkoztak. Felsorolni is sok, ki mindenki háborúzott Jeruzsálem birtoklásáért. Az arab kalifákat a keresztes lovagok követték, utánuk a tatárok jöttek, majd ismét vissizatértek az arabok. 1516- ban kezdődött a négyszázéves török behódoltság. Az első világháború idején Palesztina brit katonai köz- igazgatás alá került. Időközben olyan tempóban gyarapodott a zsidó bevándorlók száma, hogy az ENSZ-közgyűlés 1947 novemberében határozatot hozott a zsidó és arab állam területéről, népességéről. Ugyanez a határozat semleges övezetté (corpus separatum) nyilvánította Jeruzsálemet és környékét, kimondva, hogy a szent hely ék megközelíthetőségéről1 ENSZ-köz- igazgatás gondoskodik. Három világvallás Az 1948-as arab—izraeli háború áthúzta ezt a tervet: Üj-Jeruzsálemet a létrejött izraeli államhoz, az óvárost pedig Jordániához csatolták, s a palesztin arab állam alól kihúzták a talajt. Az 1967-es agresszió során Izrael az óvárosra is rátétté a kezét. Azóta minden lehetséges módon — az arab lakosság elűzésével, az arab ingatlanok kisajátításával, a zsidó letelepítést segítő városfejlesztéssel — arra törekszik, hogy végérvényessé tegye a város nemzetközi státusának megváltoztatását. Ezt a törekvést több ízben érvénytelenítette és elítélte az ENSZ-közgyűlés. A keresztény és a mohamedán világ egyaránt többször tiltakozott amiatt, hogy az izraeli hatóságok nem tartják kellő tiszteletben e két nagy vallás jeruzsálemi szentélyeit, emlékeit. Az egymást követő izraeli kormányok hallani sem akarnak a város státusát sértő intézkedések visszavonásáról, a három világvallás érdekeinek megfelelő ' nemzetközi státus helyreállításáról. Márpedig amíg Izrael törvénytelenül arab területeket tart megszállva és megtagadja a Palesztinái araboktól az őket megillető önrendelkezési jogot, addig Jeruzsálem jövője továbbra is aggodalomra ad okot. Addig nem lehet igazi béke. Pedig a hadak útján fekvő Jeruzsálemet oly sokszor nevezték már a béke városának. Visszatér-e Indira Gandhi? Pontosan tíz percet tartózkodott a beidézett Indira Gandhi a bíróság épületében. Ennyi ideig tartott a vizsgálat a súlyos vádak ügyében, vagy ilyen „sok” időt vett igénybe a nem jelentős ösz- szegű óvadék adminisztrálása? — erről nem' szól a fáma. A szükségállapottal való visszaélés vádjához képest mindenesetre jelentéktelen időnek tűnik tíz perc. Alighanem az történhetett, hogy a bölcs bíró is újságolvasó ember lévén, arról értesült az aznapi lapokból, hogy Indira Gandhi nem várt, viszont annál nagyobb arányú győzelmet könyvelhet el magának öt igen fontos délindiai államban a helyi választásokon. S a demokratikus játékszabályokra oly kínosan ügyelő indiaiak e hivatásos letéteményese — mármint a bíró — ezúttal a nép szavára hallgatott. Aznap már ő is tudta azt, amit ma már az egész világ: igen kétséges, hogy Indira Gandhit a fenti vádakban elítélik valaha is. De vajon azt jelenti-e ez, hogy Nehru lánya visszatér a hatalomba? Természetesen a kérdésre pillanatnyilag válaszolni felelősen nem lehet. Ennek esélyei viszont határozottabban körvonalazódnak, ha a hatalomból való kibukásának szemszögéből vizsgáljuk meg. Egy évvel és egy hónappal ezelőtt Indiában Indira Gandhi korlátlan úr volt. Korlátlan a szó alkotmány- jogi értelmében, mivel 19 hónapja rendkívüli állapotot vezetett be Indiában, hogy a hatalom kereteit kitágítsa. Melyek ezek a keretek? Elsősorban a hagyományos. Maihatna Gandhi szellemére, de angol mintára kiépült demokrácia, pontosabban: e demokráciára ránehezedő intézményrendszer és hivatalnoksereg. Mindez nagy mértékben korlátozta a központi hatalom cselekvési lehetőségét. Indira Gandhi úgy ítélte meg, hogy — kétségtelenül progresszív — társadalmi erőfeszítéseinek útjában elsősorban a demokratikus játékszabályokból adódó ra- vaszkodási lehetőségek állnak. Nem sikerült következetesen végigvinni a hosszú éveken keresztül szorgalmazott földreformot, ami végeredményben a helyi hatalom berkeiben sikkadt el. Nem sikerült megfelelő ellenőrzés alatt tartani az állami terwégrehajtást. egyebek között az elburjánzott vad sztrájkok miatt. (Amikor e sorok írója még a szükség- állapot bevezetése előtt Indiában járt, az egvik este Delhi sötétbe borult, mert az energiaközpont dolgozód sztrájkba léptek. A kormányzat — törvényadta jogával élve —■ katonaságot rendelt ki. Ekkor két mérnök szabotázst követett el és ismét sötétség borította el a fővárost.) S ami Indira Gandhi kormányzatának a leginkább fájt: nem sikerült a hathatós árellenőrzést megvalósítani, azaz a szegények millióinak minimális életszínvonalát biztosítani. Vázlatosan ezek voltak Indira Gandhi fő érvei a szükségállapot bevezetésére 1975 nyarán. A rákövetkező rendkívüli állapot tizenkilenc hónapja pedig azt a szomorú tanulságot hozta, hogy a hatalom megnövekedett lehetőségeit az apparátusba beépült visszahúzó elemek éppúgy ki tudják használni, mint mások. Előtérbe lépett Indira Gandhi fia, Szandzsaj, akinek szerepét, playboy-voltát ugyan eltúlozta a nyugati sajtó, kétségtelenül többet ártott a miniszterelnök-asz- szonynak, mintha túlkapásait mondjuk csak egy egyszerű kormánybiztos követte volna el. Vitathatatlan, hogy India egyik legfogasabb problémája a túlzott, 3 százalékos népszaporulat, amivel az élelmiszertermelés növekedése nem képes lépést tartani. Indira Gandhi ellenzéke hatalmas nemzetközi segítséget kapott a „demokráciát féltő”, s immár nyíltan „ellendrukkerként” fellépő nyugati országok részéről is. A figyelmeztető jeleket Indira Gandhi nem vette tudomásul. Meglepetésként érte az általa kiírt tavaly márciusi választásokon elszenvedett vereség. A hatalomra kerülő Dzsa- nata Pártot lényegében az Indira Gandhival való szem- benáiHáls kovácsolta egybe. A Dzsanata tulajdonképpen nem is párt, hanem valamiféle egységfront, amelyet nem is annyira az akkor még hatalmon levő Nemzeti Kongresszus Párt uralmának tagadása miatt, inkább a miniszterelnök személyének az elvetése hívott egybe. A hatalom gyakorlására viszont semmiféle receptje, közös plaüfbrmijá az öt pártnak nem volt, s a tapasztalat szerint ilyet nem is sikerült létrehozni mind a mai napig sem. Sőt, a Dzsanata egységét is egyre inkább kikezdte a hatalmi koncért folyó marakodás, a belső torzsalkodás. Mindez — úgy tűnt — nem veszélyeztette hatalmi létét, mivel a másik oldalon, a Kongresszusban is válság jegyei mutatkoztak. 1978 elején a Nemzeti Kongresszus Párt ketté szakadt. Azok között, akik a Kongresszus jövőjét a volt miniszterelnökasszony nélkül tudták csak elképzelni, olyan ismert személyiségek is voltak, mint például a pártelnök, Reddi, vagy Csáván, Szvarán Szing. Szubramaniám és mások. A valóságos alternatívát nem nyújtó Dzsanata gyengesége elsősorban ott mutatkozott meg — Dél-Indiában —. ahol a rendkívüli állapot nem okozott jelentősebb megrázkódtatást: Andra Pra. deshban, Assamban, Karna- takában, Maharasthtrában és Arunachel Pradeshban — ez volt az az öt állam, ahol idén február végén helyi választásokat tartottak, s ahol mindkét kongresszusszárny jelentős sikereket könyvelhetett el magának, együttesen pedig hatalomképes többséget szerzett. (Megjegyzendő, hogy a felsorolt öt államban él India összlakosságának egyharmada-egynegyede.) Mindebből persze egyértelmű következtetéseket aligha lehetne levonni, hiszen azon túl, hogy e területek nem számítottak a Dzsanata hátországának és a kettészakadt Kongresszus sikerének is elsősorban a Dzsanata hatalmi gyengesége az elsőszámú magyarázata. És még valami: meglepetésre a következetlenséggel oly sokszor és joggal vádolt Indira Gandhi úgy-ahogy megvalósult népjóléti és a társadalmi reformokat célzó intézkedései a vártnál mélyebb, s egyhamar el nem törölhető nyomokat hagytak a dél-indiai nép soraiban. H. P. összeállította: Hájos László fi Puskin tér M inden fővárosban vannak olyan helyek, amelyeket a külföldi turista okvetlenül felkeres Moszkvában ilyen a város központjában levő Puskin tér. Alekszandr Puskin (1799-1837) a nagy orosz költő élete szorosan összefügg Moszkvával. Itt született, itt töltötte gyermekkorát, itt irta Jevgenyij Anyegin c. verses regényét. Számos költői sorát Moszkváról irta. A tér körül vannak azok az utcák, házak, ahol megfordult, barátaival találkozott. Minden nyáron, Puskin születésnapján ezen a téren tartják a költészet ünnepét. Böcz Sándor
