Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-26 / 73. szám

1978. március 26.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Kinek az asztala?

Negyven fiatal értelmiségi klubot keres

Az 1975-ös ifjúsági parlamenteken hangzott el a kérdés: Szolnokon mjiért nincs több olyan fórum, ahol a városban élő fiatal diplomások találkozhatnak, társaságra, közösségre, igényükhöz mért programokra találhatnak? Nem maradt pusztába kiáltott szó, a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár KISZ- szervezete „meghallotta" ...

Ez önmagában tiszteletre méltó, ám aki kicsit is járatos a közművelődés berkeiben tudja, hogy egy kislét- számú KISZ-szervezet képtelen fenntartani egy klubot.

— Hagyományos értelemben ez a klub, nem is klub — mondja Kalmárné Mur- csányi Rozália könyvtáros, a közösség vezetője. Ebhez az alapvető feltételek hiányoznak. Nincs „gazda”, így nincs költségvetés, állandó klub- helyiség és sorolhatnám. Viszont adott egy közösség, amelynek tagjai másfél év óta rendszeresen találkoznak, és szívesen töltik együtt szabad idejük egy részét.

— Ellenkező esetben már régesrég feloszlott volna a társaság — jegyzi meg Molnár Attila üzemmérnök. Az, hogy nem így történt, ékesen bizonyítja, hogy érdemes lenne kicsit jobban odafigyelni ránk a közművelődési intézményeknek.

— Annak idején a jelentkező százötven fiatal kilencven százaléka vidéki volt, — mondja Kalmárné. Mindannyian egyetemekről, főiskolákról érkeztek a városba. Ott megszokták az eleven közösségi életet, a táraságot, azt, hogy mindig történik valami körülöttük. Nehéz a pályakezdés, de sokaknál szinte elvisedihetetílenné teszi a problémákat a „csend”, amely körülveszi őket, a társaság, a barátok hiánya.

— Jmagam szolnoki vagyok jegyzi meg Jeles Anna óvónő. — Hogy mégis eljöttem ide, annak végtelenül egyszerű oka van. A város kulturális programjaiban, néhány színházi előadáson és hangversenyen kívül nem találtam kedvemre valót. Itt olyan rendezvényeket tartunk, amelyek mindannyiunk érdeklődését és igényeit kielégíti.

— Hogy ne keveredjünk ellentmondásba — szól közbe Kalmárné, — az „itt” azt jelenti, hogy ott, ahol éppen helyünk van — többnyire a Hazafias Népfront Barátság klubjában. A rendezvényeket pedig rendszerint a TIT finanszírozza, de nem kimondottan a fiatal értelmiségiek klubjának szervezi. Hogy milyen programok ezek? Többnyire aktuális problémákról esik szó A közelmúltban Fe- nákel Judit volt közös gondjaink szószólója, de tartottak előadást a fiatal értelmiségiek „közérzetéről” is, nagy vitával fűszerezve. Irodalmi, zenei és más művészeti programokat is szervezünk. Persze lehetőségeink nagyon szerények. (

A szolnoki fiatal értelmiségiek „klubjának” esete elgondolkodtató. Akkor amikor sorra hallunk jól felszerelt, minden feltételt biztosítani tudó, csak jó közösség híján üresen pangó ifjúsági klubokról, ezt az életképes, a közművelődés „ügyéért” is tenni tudó közösséget miért nem vállalja sajátjának valamelyik művelődési intézményünk.

Török Erzsébet

Elégedett Imrei Károly öcsödi méhész.' hatvan méhcsaládja szépen telelt a boconádi kaptárokban. A harminctagú öcsödi mér hész szakcsoport az idén 100 mázsa export minőségű méz értékesítésére kötött szerződést a Kunszentmár- ton és Vidéke Áfész-szel.

CT. F.)

Beszélő gépek

Fölháborodtak a tudósok. Forgott a henger, a tölcsérből hang recsegett. Első hallásra nyilván meghökkentek. Őseik a sakkozógép gyomrában embert gyanítottak, ők most talán az asztal alá néztek, ott rejtőzik-e a hang forrása, míg az egyik tudós arca földerült: nem a gép gyomrában bújik meg az ember, hanem bizonyára az ember gyomrából jön a gép hangja. Hasbeszélőnek vélték a feltalálót, és elutasították.

Edison volt a feltaláló, a hasbeszélő gép pedig a fonográf. A szabadalom kelte 1878. február, de meg sem száradt rajta a pecsét, máris felháborodtak a tudósok.

Értetlenségük nem volt egészen alaptalan, ma már kellő iróniával hozzátehetjük ezt is. Száz esztendő alatt a beszélő gépek tökéletesedtek, sokféle lett belőlük, némelyik mint a telefon, több-kevesebb kapcsolatban áll Edisonnal is, vagy a rádió, hiszen ő a régi fajta rádiókat éltető elektroncsővel is kísérletezett, beszél ma már a film is, a tévéről nem is szólva, s a fonográfból gramofon, lemezjátszó, mára már magnetofon lett, be nem áll a szájuk a beszélő gépeknek — előfordul azonban, hogy csakugyan hasbeszélő gépek ezek.

Attól függ, miféle szó, miféle hang jön belőlük, Másként: értékük vagy értéktelenségük mércéje, hogy az embernek fejében, szívében vagy hasában gerjedt-e a hangjuk, s az is, hogy az ember fejéhez, szívéhez, gyomrához vagy semmijéhez szólnak-e.

Forgott a dob száz esztendeje a fonográf tölcsére mögött, manapság a beszélő gépekből leggyakrabban dobok lüktető dobbanása dörren elő. Fülsértő, mondjuk a túlságosan hangos szóra vagy zenére, s az is épp elég baj, hogy fület sért, be- tegít meg életünk egyre magasabb „zajszintje”. Még ennél is nagyobb baj, ha a fülsértő

hang értelmet, érzelmet, lelket sért. Sért? Olykor inkább az a baj, hogy érzéktelenít.

A gyomor persze, ha képletesen értjük, nemcsak a hasbeszéd képzettársítását adhatja, hanem a humorét is. Valaha úgy vélte az ember, hogy a derű, a vidámság, a tréfa és a bizakodás középpontja vagy eredete lényünkben épp a gyomor; amint az értelemé az agy, az érzelemé a szív. Baj akkor támad, ha ez a képletesen értett gyomor önállósul, ha szembehelyezkedik, de legalábbis függetlenedik a másik kettőtől, az egytől és a szívtől. A nevetés elismerő jelzője, illően a „jóízű”; de lehet-e jóízű a nevetés, ha sérti az agyat, sérti a szívet?

Hasbeszélésnek vélt fonográf maradandóvá tette az addig illékony, halandó hangot, az elszánó szót. Persze, maradandó lehet a hang gép nélkül is: szívünkbe zártan él a kedves szó, a gyermek, a szülő, a nevelő szava, s nem tudjuk feledni, ha fölsértette szívünket egy-egy szó, megtartja azt is a képződő heg.

Hanghullámok hálózzák be életünket, rádió hozza a híreket, szólaltatja meg a zenét, otthonunkban muzsikálnak nagy művészek a hanglemezen, még a magányba is magunkkal vihetjük a világ hangját, Olykor fölrémlik a veszedelem, hogy ebben a nagy hangorkánban torkára forr az embernek lassan a szó, szűkszavúvá leszünk, s nem mindig azért, mert megválogatjuk a szót, hanem azért, mert elfeledünk emberi hangon szólni, mert nincs egymásnak mit mondanunk.

Edison találmánya lehetővé tette, hogy megörökítsük a szót, maradandóvá tegyük a hangot. A mi dolgunk, s azóta még felelősebben, hogy mérlegeljük, szavunkat érdemes-e megörökíteni. Márványba, vagy akár csak magnószalagra vésni.

(zay)

Nem nőtt a fogyasztás

Ellenőrizték a gyógyszerreform hatását

Tavaly az egy évvel korábbinál 7,5 százalékkal többet költöttünk gyógyszerre. Pontosabban: eny- nyivel nagyobb értékű volt a lakosság gyógyszerfogyasztása. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a 7,5 százalékos többlet nemcsak, nem is elsősorban mennyiségi növekedést jelez.

Legalább ennyire kifejezi a hosszú idő óta jellemző irányzatot: a hatékonyabb, drágább gyógyszerek iránti igények fokozódását. Ami a laikus beteg és a gyógyító orvos igénye egyaránt.

Az 1977. évi gyógyszerfogyasztási adat érdekessége azonban korántsem ebben rejlik. Hiszen a tavalyi esztendő volt az emlékezetes változás óta az első, mérhető kerek időszak. A gyógyszer- rendelés új módjának — mondhatni — próbája. Érdemes emlékeztetni, mennyiszer hangzott el javaslat, sürgetés a vényírás reformjára. Az orvosok — főként a körzetben dolgozók — tehermentesítésére, a vény-nyilvántartás ellenőrzésével járó adminisztrációs terhek csökkentésére.

Így került sor 1977. január 1-én az „újításra” amelynek lényege a korábbi 15 százalékos térítés helyett az egységes árrendszer bevezetése, a naponta szükséges fájdalom-, lázcsillapítók, az egyes vitaminok recept nélküli hozzáférhetőségére.

Ma már felesleges lenne felsorolni, milyen orvosságra milyen előírás tartozik. A patikusok — dicséret érte — hihetetlenül gyorsan megtanulták az új rendet, és las- san-lassan a betegek is megszokták. Megszokták azt is, hogy nem kell nyakló nélkül gyűjteni a gyógyszert. A fogyasztás ugyanis — bizonyság rá a 7,5 százalék — nem haladta meg a korábbi évek átlagát. Sőt, valamivel az alatt maradt.

És — ami szinxén nem mellékes — a körzeti, az üzemi orvosnak több ideje jut a gyógyítás tényleges feladatára.

Érdemes volt tehát bevezetni a reformot.

L. M.

JUTALMA A BEKE

azánk — a szocialista országok közösségében —

H szilárd, elvi alapokon nyugvó békepolitikát folytat, amelyben jelentős részt vállal magára a Hazafias Népfront. E mozgalomnak feladata többek között a tudatformáló ismeretterjesztés, a népek közötti barátság, a szolidaritás érzésének elmélyítése, a békeharc erősítése. Hogyan tesznek eleget e követelményeknek a Hazafias Népfront megyénkben dolgozó bizottságai, munkabizottságai, aktivistái? Amikor a közeli napokban ülésezett a népfront megyei bizottsága, erről eléggé sok szó esett, hogy például mit jelentenek az előbbiek aprópénzre váltva, a mindennapi élet gyakorlatában? •

Jelenti például azt az 500 tiltakozó táviratot, amelyet megyénkből küldtek kollektívák, egyes emberek a Hazafias Népfront Országos Tanácsához, a mozgalom megyei, városi, községi bizottságainak kezdeményezésére, tiltakozásul a neutronbomba gyártása ellen, egyben csatlakozva a szörnyű emberi rtó fegyver alkalmazása elleni világméretű akcióhoz.

A békéért vívott küzdelem elválaszthatatlan az imperialistaellenes szolidaritás eszméitől, céljaitól. Megyénk lakói az elmúlt évben is sokoldalúan fejezték ki együttérzésüket a társadalmi haladásért, a gazdasági fejlődésért, a neokolo- niaiizmus ellen küzdő erőkkel. E sokoldalúságot bizonyítják a májusban megrendezésre került béke és barátsági hónap rendezvényei. Megyénk lakóinak cselekvő együttérzéséről tanúskodik az a több ezer forint is, amit szocialista brigádok, kisiparosok, a lakosság széles rétegei fizettek be a szolidaritási csekkszámlára. Csupán példának álljon itt néhány adat: a jánoshidaiak a népfront községi bizottságának kezdeményezésére több mint 6 ezer, a KISOSZ 15 ezer, a kunszentmártoni járás kisiparosai 20 ezer forintot meghaladó összeget adtak az arra rászoruló népek megsegítésére.

A békés egymás mellett élésért folytatott harc nélkülözhetetlen része a népek közötti barátság, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő barátság elmélyítése, erősítése. A rendezvények sokasága tanúsítja, hogy a népfront megyében dolgozó szervei mily sokat tettek 1977-ben is e cél érdekében. Különösen jó alkalmat adott rá, hogy tavaly ünnepeltük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. Üj színfoltjai voltak a megyében a népfront barátsági munkájának a szocialista országok Budapesten lévő kulturális és tájékoztatási központjaival, külképviseleteivel való rendszeres találkozások. így rendezték meg — vonzó és tartalmas programmal —, a lengyel, a bolgár, a finn barátsági heteket.

Különösen színvonalasak voltak a magyar—szovjet barátsági hónap rendezvényei, amelyekre az évforduló alkalmából került sor. A megye csaknem minden településén előadások hangzottak el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténeti jelentőségéről, a Szovjetunió harcáról, a békés egymás mellett élésért, a leszerelésért. Ez idő alatt rendezte meg a Hazafias Népfront megyei bizottsága — együtt más szervekkel, vállalatokkal, a TESZÖV-vei —, a szovjet filmek fesztiválját, a téeszbeli szocialista brigádvezetők vetélkedőjét, a munkásdalfesztivált. Számos helyen volt magyar—szovjet barátsági találkozó. És akkor még nem említettük az év közben rendezett egynapos barátsági programokat. Ugyanakkor nem lenne teljes a kép, ha csak egyetlen mondattal is, de ne emlékeznénk meg arról a tevékenységről, amelyet a népfront munkacsoportja a testvérkapcsolatok — észt, bolgár — erősítése érdekében végez.

Talán egyetlen szám is sokat mond: a népfront különböző rendezvényein tavaly a megyében hozzávetőleges számítások szerint százezernél többen vettek részt. Nos, azok a bizonyos „aprópénzek” pénzben ki sem fejezhető értéket képviselnek! Általuk formálódott, változott az emberek szemlélete, véleménye, erősödött az a meggyőződés, hogy minden ember tehet valamit — pártállásra való tekintet nélkül — a népek közötti barátság erősítéséért, a békés egymás mellett élésért.

A magyar békemozgalom feladatai — a megyeben is — az idén tovább növekedtek. A tennivalók címszavakban: harc a katonai enyhülésért, a leszerelésért; az európai biztonság és együttműködés fokozása; szolidaritás a békéért, a szabadságukért és a nemzeti függetlenségükért küzdő népekkel; harc a válsággócok felszámolásáért; küzdelem a fejlődés, a gazdasági, a társadalmi haladás fokozásáért.

megyében májusban ismét megrendezik a békeA hónapot, újra lesznek egész esztendőn át találkozók baráti népek fiaival, viták, fórumszerű beszélgetések a nemzetközi élet különböző kérdéseiről, ősszel újra napirendre kerül a megyében is a szolidaritási akció, évközben pedig tervszerűen és folyamatosan rendez a népfront programokat a szocialista országok Budapesten lévő kulturális irodái, külképviseleti szerveinek képviselőivel, és sorolhatnám tovább a várható eseményeket, amelyeken részt vennünk érdemes.

V. V.

látékok és formatervezők

Nádas László és Antoni Rozália ipari formatervező házaspár gyermekjátékok tervezésével is foglalkozik. Céljuk, hogy a formatervezett egyedi játékokat és játszótéri eszközöket sorozatban is lehessen gyártani.

Nádas László a tervező asztalánál

Játékok a házaspár műhelyében