Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-26 / 73. szám
1978. március 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÉSSZERŰ MEGALKUVÁSOK hangzik, de sajnos, Anekdotaként nem az. A sebbellobbal elkészített, s az iparági kiállításra az utolsó percben eljuttatott analitikus mérőkészülék nagy sikert aratott. Műszaki jellemzői valóban vetekednek a nemzetközi élvonalat megtestesítő hasonló termékekével, sőt, némely tekintetben — így a műveleti gyorsaságban — fölötte állt azoknak. A szakma hódolt a konstruktőröknek, s hiszen joggal, mert saját szemükkel látták, amit láttak. Egy aprócska baj azért akadt. Történetesen, hogy a készülékről az előkalkuláció kimutatta — persze, a kiállításon bezsebelt elismerések után —, gyárthatatlan. Illetve előállítható, tetemes ráfizetéssel. A mérőeszköz legfőbb alkotóegységét ugyanis importálni kell, dollárért, s bár az export lehetséges, a két dollárösszeg, az import értéke és az exportbevétel különbözősége oly csekély, hogy távolról sem fedezi a hazai anyag-, energia- és élőmunka ráfordításokat. Méltatlankodó műszakiak, s magyarázkodó közgazdák; ismerős helyzet. Mert bármennyire is fájdalmas, az eset korántsem egyedi, véletlen szülte. Olyannyira nem, hogy egyes termelőterületeken szinte tipikusnak tarthatjuk a fejlesztés műszaki és közgazdasági ,.ágának” meglétét, azt a szétválasztását tehát, amit fölös erőfeszítések, modellszintű gyártmányok, félbehagyott kísérletek bizonyítanak. Az előbb idézőjel közé tettük az „ágának” kifejezést, sejtetve, ilyen nem létezhet. S valóban, a kettő égy, csakis összefonódásuk ígérhet sikert. Engedniük kell a műszakiaknak s a közgazdászoknak egyaránt, s azután valahol középen találkoznak, ott, ahol az előnyök vitathatatlanul a hátrányok fölé kerekednek, ahol tehát a gyártás megfelelő haszonnal jár. Érdekes önvizsgálatra késztette a Köny- nyűipari Minisztérium nagyvállalatainak meghatározott körét. A tárca útmutatása alapján a cégek gyártmányrangsort készítettek, a termékek gazdaságossága szerint jelölve meg az él- és a középmezőnyt, s azt is, miféle áruk kerülnek a veszteséggel előállíthatok közé. Kiderült, ez utóbbiak között jónéhány olyan cikk van, amit — termelési pénzügyi környezetéből kiszakítva, pusztán műszaki jellemzői alapján — korszerűnek ítélhetnek, nem egyet nemzetközi összehasonlításban is. Még a szakma legjobban tájékozott csoportját is meghökkentette ez a végkövetkeztetés, s még inkább az, hogy tüzetesebb vizsgálódás után rájöttek, a műszakilag korszerű, de veszteséggel előállított termékeknél a ráfizetést a gyártás korszerűtlensége, szervezetlensége okozza. Olyan környezeti tényezők tehát, amiken változtatni lehet, gyakran mindenféle jelentősebb ráfordítás nélkül. Csak éppen a gyárak nem sok figyelmet vesztegettek a nyereségforintokat fölszaporító körülményekre, a mérnökök és a közgazdászok kutya-macska barátsága miatt mindenki csak a maga igazát fújta, az okok keresése pedig késett. iHa csupán egyetlen tárca területén szerzett tapasztalatokra hivatkozhatnánk, akkor is meggyőzően hatnak a tények, ám itt általánosabb jellemzőről van szó, mivel hasonló fölmérő elemzést a Nehézipari, meg a Kohó és Gépipari Minisztérium legjelentősebb vállalatainál ugyancsak végrehajtottak. S az előbbiekben vázolt következtetésekre jutottak e két másik ipartelületen is, tehát szó sincs arról, hogy egy cég, egy iparág, egy tárca küszködne csupán az érdekegyeztetés gondjaival. Hogyan kerül a csizma az asztalra, a fejlesztés kapcsolat- rendszerének középpontjába az érdek? Ügy, hogy valójában a műszakiak, meg a közgazdászok szándéka is tiszteletet érdemel, mert a maguk szemszögéből a legjobbat kívánják előállítani. A szándékok azonban nem mondhatnak ellent az érdekeknek mert hiszen a műszakilag kiváló akkor lesz valóban elismert termék, ha hasznot hajtva értékesíthetik. S megfordítva: a legkisebb fajlagos ráfordítások önmagukban még nem nyújtanak garanciát az áru kelendőségére; ráfordítás és hozam viszonya dönt. S e viszonyt alakítják az ésszerű megalkuvások. Jó az, ha a tervezőmérnök úgy küzd az új termékért, mintha az édes gyermeke lenne, hiszen valóban ő segítette napvilágra. Az is jó, ha a közgazdász nem enged az érzelmeknek, szigorúan ragaszkodik az elemzések nyújtotta adatokhoz. A rossz az, ha külön-külön, egymástól mit sem tudva, vagy tudomást nem véve teszik ezt, ha úgy vélik, ítélkezni egyedüli joguk, s tűrhetetlen, ha bárki más beleszól abba, amiről ők kimondták az igent vagy a nemet. A következetességnek nem a megalkuvás az ellentéte. Az ellentmondásokat, ellentéteket feloldhatja ugyanis az ésszerű jelző, mert ami ésszerű, az mindkét fél számára előnyös. Erről azonban nem elég beszélni. Olyan üzemi, vállalati feltételrendszert kell kialakítani, amiben nyilvánvalóvá válik, kit hogyan szolgálnak az ésszerű megalkuvások, mi módon visznek közelebb a közös célhoz, az azonos érdekeltséghez. szervezet inkább az Ma a vállalati ellentéteket mutatja fel, s merevségével őrzi is azokat, hierarchiájával pedig a mindenki a maga lovát hajtja szemléletet táplálja. A változáshoz ebből az irányból kell keresni a lehetőségeket, de nem úgy, hogy ki-ki azt várja, a másik lépjen, s majd az hiszi magát győztesnek, aki — eggyel kevesebb hibát követett el. Mészáros Ottó Elem vagy türelem Hirtelen egyik hétről a másikra tűnt el az üzletekből a rúdelem. Nemcsak az idén, hanem tavaly, tavalyelőtt is. Már- már általánossá vált az a hiedelem, hogy a kereskedelem a vétkes elemügyben, amelynek képviselői a gyártó vállalatokra mutogattak, azok pedig más gyártó vállalatokra. Az elemek előállítói, s eladói közötti küzdelem azzal záródott, hogy újra elementáris erővel szakadt a bőség ebből a termékből a fogyasztókra. Hogy miért az időnkénti hiány, választ kaptunk erre az Alföldi Szilikátipari Vállalattól, amely az Akkumulátorgyárral együtt elégíti ki elemi igényeinket. A vállalat néhány esztendővel ezelőtt az utóbb említett mammutüzemtől vásárolta meg azt a gépsort, amelyen dolgozói az R—6-os, R—10- es és R—20-as típusú ceruzailletve rúdelemeket készítik, ök mintegy százharmincán majd 30 milliót gyártanak ezekből a termékekből, vagyis jelentős hányadát az országos igényeknek. (Az említett olcsó, bár az Akkumulátorgyár elemeihez képest valamelyest gyengébb minőségű gyártmányokat csak ez a vállalat készíti.) A probléma oka az idén — a vállalatiak beismerik — egy jó szokás. Vagyis az, hogy a gépeket minden évben fel kell újítani. Ezt a feladatot, noha rendelkezik az Alföldi Szilikátipari Vállalat tmk- részleggel — speciális eszközök és kellő szakértelem híján nem tudja elvégezni. Így utaztak a gépek valamikori otthonukba, az Akkumulátorgyárba év elején. Nagyjavítást nem lehet akárhogyan, egyik napról a másikra csinálni, hiszen már a nevében is benne található, tervszerű, megelőző karbantartásról van szó — tehát meghatározott program szerint újítják fel a berendezéseket. Ez idő alatt a kereskedőknek is meg kellett barátkozniuk a gondolattal, hogy a gépek addig nem termelnek, míg javítják őket^ s ez így is történt, bár ezzel nem lett több elem a polcokon. Az Alföldi Szilikátipari Vállalat a budapesti Akkumulátorgyárnak adja el elemeit, ez pedig továbbítja a sajátjaival együtt azokat a forgalmazó vállalatoknak, így lesz például az R—20-as típusú ára végül is 5 forint 30 fillér. A sor elején, de a végén levők is egyaránt jól tudják hogy Törökszent- miklóson a Szilikátipari Vállalat üzemében egy hónapig nem termelnek. Ez időszakra — és a későbbiekre — máshonnan kellett volna beszerezni az elemeket, például külföldről. Igaz, ez kellő előrelátás nélkül vagy sikerül vagy nem. Az eladók mozdulataiból kiderül, időzíteni a megnövekedett fogyasztói igényekkel — különösen a karácsonyi ajándékozási időszak miatt, amikor nagy a keletje az elemeknek — a nagyjavítást, s az imp- port elemek beszerzését, nem könnyű dolog. Persze ebből könnyen azt a következtetést vonhatjuk le, hagy mindenért a karácsony a hibás, vagy netán az elhasználódó gépek. Az elemellátásra jellemző a rapszodikusság. Az importbeszerzések rossz időzítése, s az időnkénti egymásra mutogatáson kívül ennek oka az is, hogy egy-egy kis áramszolgáltató telep elkészítéséhez mintegy harmincféle anyag szükséges. Ezek nagy részét importáljuk. Az időzítés itt sem mindig a legpontosabb, de megéri külföldön megvásárolni, s itthon összeállítani — így gazdaságosabb. Az Alföldi Szilikátipari Vállalatnál évről évre többet gyártanak az elemekből. A tavalyihoz képest például 10 százalékkal nagyobb mennyiség kerül az idén az üzletekbe. Célgépek segítik munkájukat, ezeken három műszakban dolgoznak. Szervezéssel, újításokkal gyorsítják a gyártást, növelik az üzem teljesítőképességét. A jelekből ítélve úgy tűnik azonban, mindez kevés. * * * A vállalat csak egyet tehet: töbet termel. A kereskedelem pedig előrelátóbb rendeléssel — ha szükséges importtal is segíthetne az akadozó ellátáson. Eddig az oknyomozó elemzés, elemügyben. Mit lehet hozzátenni? Elem helyett (egyelőre) türelem H. J. A Hosszúhegyi Állami Gazdaság ezerkétszáz hektáros szőlőültetvényében és ezerszáz hektáros gyümölcsöskertjében megkezdték a tavaszi munkákat. Képünkön MINI-TOP sikfal- metsző géppel a középtörzsű almásban tetejező metszést végeznek. RUHÁK, FELVEVŐK, SZALONOK MEO a Patyolatnál Természetes, hogy a boltokban lévő árukon ott van a gyár minőségellenőreinek jelzése. Már meg se keressük. Nem kutatjuk megjavított mosógépünkön, gépkocsinkon, a tisztitóból hazakerült ruháinkon sem a jó munkát bizonyító tanúsitványt. A szemünkre, a kipróbálásra hagyatkozunk. Csak akkor jövünk rá, hogy sokszor hiába is keresnénk a minőségellenőrök jóváhagyását, amikor két hét múlva újra nem forog centrifugánk. Hasonló gondok alapján jutott eszünkbe, hogy megnézzük, miként ellenőrzik a szolgáltató- iparban a munka minőségét? A ruháinkat, szőnyegeinket tisztító Patyolat az utóbbi három évben egyre kevesebb kártérítést fizetett ügyfeleinek: 1975-ben 142 ezer, 1976-ban 105 ezer, 1977- ben 64 ezer forintot. A vállalat vezetői még a legújabb összeget sem tartják kevésnek, mégis inkább a fejlődésre hívták fel a figyelmet. A kártérítés kevesebbre, mint felére csökkent az alatt a három év alatt, amíg árbevételük 21,5 millió forintról 29 millióra nőtt. Gondosabb munka, korszerűsödő technológia, a textiltisztítási szolgáltatás átszervezése áll a számok mögött. (A minőség javulása akkor is igaz, ha a kártérítések nem tükröznek minden reklamációt.) A rossz munka állomásai A kijavíthatatlanul elrontott ruhadarabokról, ágyneműkről beszéltünk az előbb, hiszen ezekért jár az ügyfélnek kártérítés. Az okokat kutatva érdemes megismerkedni a rosszul végzett munka állomásaival. Gyakran már akkor eldől, hogy egy- egy zakó kártérítéssel apasztja a vállalat kasszáját, amikor még be sem került a tisztítógépbe. A Patyolatnál ugyanis hiába tartják be a technológia minden előírását, a ruha mosási utasítását, ha a gombok oldódnak a mosószerben és tönkreteszik a felöltő anyagát, Néha nem a vállalat dolgozói vétkesek, mégis a Patyolat fizet kártérítést. A reklamációk között azonban szép szómmal találhatunk olyat is, amelyet a felvevők gondosabb munkával megelőzhetnének. Nagyon elhasználódott pulóvert vesznek át és szét- foszlik a gépekben, a földszínű lepedő sem varázsolható villogó fehérré. — A megrendelő viszont ép és tiszta holmit vár vissza. Jogosan, ha már a Patyolat vállalkozott a tisztítására. Egy-egy rendelésfelvevő felületességét az egész vállalat fizeti meg. No, itt lenne az ellenőrök helye! — mondhatnánk. A dolog azonban nem ennyire egyszerű. A felvevőhelyekre ugyanis alig találni igazán megfelelő embert. Nemcsak a felületesség okoz így gondokat. A textíliák között járatlan dolgozók nem ismerik fel az anyagokat. — Olyan szennyest is átvesznek, amelyet a vegyszerek nem tisztítanak meg, vagy tönkretesznek. Az anyagokkal, a technológiával az egynapos „továbbképzések” nem ismertetik meg a rendelések átvevőit. A szalonost szidják Sokkal kevesebb gond van a konszerű mosó-és vegytisztító szalonokkal. A megrendelő közvetlen kapcsolatban van a dolgozóval. A reklamálók nem a központi üzemet, hanem a „szalonost” szidják. Személyes ügyévé válik hát a minőség. Érdeke, hogy csak olyan munkát vállaljon el, amit meg tud csinálni. És ami még fontosabb. A szalonokban dolgozók fizetésének csak ötven százalékát garantálja a vállalat. Plusz 60 százalékot afckoj- kaphatnak még, ha teljesítik tervüket és egy fillért sem vonnak le tőlük kártérítés miatt. Ez a bérezési forma jobb munkára, az ügyfelek megnyerésére késztet, hiszen csak akkor van forgalom, ha a szalonban jól dolgoznak. (Persze igazán csak a megyeszékhelyen ösztönző ez a bérezési rendszer, ahol négy vegytisztító és egy mosószalon közül választhatnak a lakosok.) A szolnoki Patyolatnál nemcsak a — ma még gondokat is okozó — szalonok elterjedésétől várják a minőség javulását. Központi üzemükben két éve alkalmaznak minőségi prémium- rendszert. A dolgozók havi bérük tíz százalékát kaphatták meg a jó munkáért. Az új ösztönzési formától sokat vártak a vállalat vezetői, a dolgozók is örültek neki. A brigádokat a legfontosabb minőségi szempontok szerint értékelték: betartották-e a vállalási határidőket, érkezett-e kifogás munkájuk ellen? Aztán az alapjaiban jó rendszer a gyakorlatban csődöt mondott. A csoportnak járó pénzt a közvetlen termelésirányítók osztották szét az emberek között. Mint; a múlt év végi ellenőrzéskor kiderült, nem a munka, hakiem a komaság szerint. A vállalatnál most kutatják egy eredményesebb ösztönzési forma lehetőségeit. Ami bevált és ami nem Már több mint egy éve dolgozik egy öttagú minőség- ellenőrzési csoport is. A felvevőhelyeket, a szalonokat, a központi üzemet járva vizsgálják, betartják-e az előírásokat, szúrópróbaszerűen ellenőrzik a kimosott ruhaneműk tisztaságát. Nagyrészt munkájuknak köszönhető, hogy tavaly ismét jóval kevesebb kártérítést fizetett a Vállalat. A minőségellenőrző csoport életre hívásával szigorításokra is lehetőség nyílott a Patyolatnál. Üj szolgáltatóegységükben, a bőr. és szőrmeszalonban, a kitisztított drága bundákat és bőrruhákat csak akkor adhatják ki, ha az ellenőr már megvizsgálta. A csoport munkáját biz- tonságossabbá tette, hogy 1977, májusától a Központi Szolgáltatásfejlesztési Kutató Intézetnél kidolgozott elvek szerint végzik vizsgálataikat. A statisztikai módszereken alapuló ellenőrzéssel több hibát tárhatnak fel. Vizsgálataik havi összefoglalásából a vállalat vezetői megtudhatják hol, milyen intézkedésre van szükség. * Mint kiderülhetett, a szolnoki Patyolat Vállalatnál nem régiek a módszeres minőségellenőrzés hagyományai. Az új módszerek sem mindig váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Szolgáltatásaik átszervezése, az ellenőrzés feltételeinek megteremtése azonban már eddig is sokat segített gondjaikon. V. Sz. J.
