Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-26 / 73. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 26. HÉTFŐ: A francia választások második fordulójának eredmé­nye: A jobboldal megőrzi többségét, de a baloldal nö­veli mandátumainak számát - Közzéteszik a kínai orszá­gos népi gyűléshez intézett szovjet tárgyalási javaslato­kat, Peking elutasítja az ésszerű kezdeményezéseket. KEDD: Kádár János meghívására hazánkba érkezik Willy Brandt, nyugatnémet szociáldemokrata pártelnök - Szó­fiában Todor Zsivkov fogadja Púja Frigyest. SZERDA: A tűzszünet bejelentése után csendesednek a har­cok Dél-Libanonban, megérkeznek a helyszínre az ENSZ- erők első egységei. CSÜTÖRTÖK: A véleménykülönbségek jegyében ér véget Washingtonban a Carter-Begin találkozó - Szovjet-ame­rikai leszerelési konzultációk Genfben, világszerte bírál­ják az amerikai elnök kardcsörtető beszédét. PÉNTEK: A külügyminiszter beszámolója parlamentünk tava­szi ülésszakán - Az Afrikai Egységszervezet Nyugat-Sza- harárál tanácskozik - A francia baloldali pártok elfogad­ják az elnök meghívását egy általános eszmecsere meg­kezdésére. SZOMBAT: Újabb kambodzsai provokáció a vietnami határon — Callaghan Washingtonban - A visszafoglalt Ogaden- ben konszolidálódik a helyzet. Vannak véletlenek, ame­lyek törvényszerűek. Ter­mészetesen csupán a diplo­máciai naptár időegyezteté- mácia véletlenén múlt, hogy miközben az Országház pa­tinás épületében a külügy­miniszteri beszámolót vitat­ták a képviselők, a vendé­gek páholyában megjelent Willy Brandt és kísérete is. Törvényszerű viszont, hogy sokoldalúan és lendületesen fejlődnek az MSZMP és a Magyar Népköztársaság nem. zetközi kapcsolatai, vonatko­zik ez éppúgy a budapesti vendégkönyvre, mint ve­zetőink megszaporodott kül­földi utazásaira. Ugyanezen a héten magyar—bolgár kül­ügyminiszteri tárgyalásokat tartottak Szófiában, pártde­legációk jártak az NDK- ban, Szíriában és Sri Lan­kában s nehéz lenne akár csak tényszerűen felsorolni az összes jelentősebb láto­gatásokat és megbeszéléseket. Ennek a megnövekedett külpolitikai aktivitásnak je­gyében értékelte a nemzet­közi helyzetet és nemzetközi helyzetünket az elmúlt na­pokban a párt Központi Bi­zottsága, valamint az or­szággyűlés. Az időszerű1 problémák s nem utolsósor­ban a mielőbbi orvoslást sürgető válsággócok fényé­ben, ismét felhívták a fi­gyelmet napjaink talán leg­fontosabb sajátosságára. Ar­ra, hogy egyrészről tovább­ra is az enyhülés képezi vi­lágunk alapvetően meghatá­rozó folyamatát (s ez nem kívánság vagy óhaj kérdése, hanem az erőviszonyokból fakadó objektív tényező) ugyanakkor jelentős ellen­erőik sorakoztak fel, amelyek mindent elkövetnek az eny­hülés fékezésére, sőt vissza­vetésére. Különösen éles ösz- szeütközésekre került és ke­rül sor a katonai enyhülés, a fegyverzet csökkenés ügyei­ben; Afrika szárvának és a közel-keleti térségnek fegy­verzajjal is összekovácsolódó vitáiban; s heves polémiákra vezetett Belgrádban az im­perialista kísérlet, hogy az emberi jogok védelmének ürügyén megpróbáljanak be­avatkozni a szocialista or­szágok ügyeibe. Ilyen kö­rülmények között a szocia­lista közösség országainak fontos feladata, hogy elhá­rítsák az enyhülés útján tor­nyosuló akadályokat, vissza­verjék a támadásokat s foly­tassák azt a politikát, amely­ben az elvi határozottság párosul a rugalmas kezdemé­nyezőkészséggel. A Központi Bizottság köz­leménye és a külügyminisz­teri beszámoló jól tükrözte Kipróbált külpolitikánk fo­lyamatosságát, amelyet min­denekelőtt elkötelezettségünk jellemez a béke és a tár­sadalmi haladás iránt. Ezért külpolitikánk alapja a szi­lárd egység a Szovjetunióval és a szocialista közösség or­szágaival s épp>en ez segít bennünket; hogy cselekvő szolidaritást vállaljunk a fejlődő világ antiimperiaiis- ta erőivel, illetve a békés egymás mellett éléstől vezé­relve fejlesszük kapcsolata­inkat a más társadalmi be­rendezésű országokai is. Az elmúlt hét, de minden hét eseménykrónikája mutatja törekvéseink fokozódó ered­ményességét. Salem nevéhez mindeddig boszorkányokat kapcsolt a képzelettársítás, az emlé­kezetes Miller-drám.a címét idézve. Az amerikai városka egyetemén elhangzott elnöki megnyilatkozás viszont a fegyverkezési verseny és a feszültség mértéktelen növe­kedésének kísérletét keltet­te fel. Carter az Egyesült Államok ,Katonai stratégiá­jának átértékeléséről” be­szélt s, hogy ne hagyjon két­séget ennek iránya felől, új fegyverrendszerek kifejlesz­tését hirdette meg. (A szár­nyas rakétáktól, a mozgat­ható kilövőállásról indítható MX rakétáról, a Trident atomtengeralattjárók család­járól van szó s természete­sen a neutronfegyverről, — amelynek vitáját a múlt szer­dán ugyan elnapolta a NATO-tanács, de nem ke­rült le a napirendről.) Nem titok, hogy a két nagyhatalom, az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió kö­zött alapvető katonai egyen­súly áll fenn, elég magas fegyver értékkeL Ez utóbbi szinte kívánja szabályozni, majd csökkenteni a SALT- tárgyalások egymásutánja. Mindez csak is az egyenlő biztonság alapján képzelhető el: ha ez a stratégiai egyen­lőség realitás a gyakorlat­ban, hogyan lehetne a tár­gyaló asztal melletti ügyes­kedésekkel vagy más úton felülvizsgálni? Az Egyesült Államok azonban újra és újra ezt kívánja tenni, s még nem is voltak képesek aláírni a SALT—2 megállapo­dást amikor az új fegyver- rendszerek meghirdetésével tovább tonyolítják a vitá­kat. Lehet új fegyvereket fej­leszteni és tárgyalni, de illúzió lenne azt hinni Wash­ingtonban, hogy ezek mono­póliuma kizárólag az ameri­kaiaké lesz, s megváltozhat az alapvető egyensúly. Csu­pán azt érhetik el, hogy megnehezülnek a tárgyalá­sok, veszélyesebbé válik a helyzet s a fegyverkezési verseny új útjai nyílhatnak. Ezért fogadta a világ olyan érzékenyen s ezért bírálja ölyajn keményen az elnök salemi szavait. Légifelvételünkön a portsall-i tengeröbölben a kettétört bretagne-i tankhajóból származó olajat szivattyúkkal kísérlik meg eltávolítani. (Telefotó - KS) MOSZKVA Szemjon Kozirev, külügy­miniszter-helyettes vezetésé­vel tegnap Moszkvából Genf- be utazott az ENSZ 3. tenger­jogi konferenciájának soron- következő ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség. ÜJ DELHI Befejezésihez közeledik az Indiai Kommunista Párt XI. kongresszusának előkészíté­se. A kongresszust Bhatinda (Punjab szövetségi állam) városában március végén, áp­rilis elején tartják meg. Bhatinda városának kommu­nistái készülnek a szövetségi államokból és az ország szö­vetségi területeiről érkező mintegy 2000 küldött és a külföldi kommunista- és munkáspártok képviselőinek fogadására. HANOI Ho Si Minh-város népi bi­zottsága március 23-i hatály- lyal döntést hozott a tőkés kereskedelem felszámolásáról és a burzsoá kereskedői ré­teg termelő réteggé való át­alakításáról. Ezzel egy­idejűleg a kereskedő réteg tevékenységét Dél-Vietnam összes tartományában és vá­rosában felszámolják. LAHORE Zulfikar Ali Bhutto volt pakisztáni miniszterelnök tegnap országa legfelső bíró­ságánál megfellebbezte a la- horei bíróság március 18-i döntését, amely összeeskü­vésben és politikai gyilkossá­gi kísérletben való részvétel miatt halálra ítélte. A felleb­bezést a volt miniszterelnök ügyvédei juttatták el a leg­felsőbb bírósághoz. Mint is­meretes, a pakisztáni kato­nai kormányzat vádjai sze­rint Bhutto 1974-ben utasítot­ta volna a pakisztáni bizton­sági szerveket: gyilkolják meg Ahmed Raza Kasurit, Bhutto egyik politikai ellen­felét. Kasuri ellen sikertelen merényletet követtek el. Asszad fogadta Fock Jenőt Közlemény a sziriai látogatásról Hafez Asszad, a Szíriái Arab Köztársaság elnöke fo­gadta a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségét, amelyet Fock Jenő, a Politi­kai Bizottság tagja vezet. Fock Jenő, a sziriai állam­főnek átadta Kádár János­nak, az MSZMP KB első tit­kárának üdvözletét. * * * Az Arab Újjászületés Szo­cialista Pártja országos veze­tőségének meghívására 1978. március 20—25. között láto­gatást tett a Szíriái Arab Köztársaságban a Magyar Szocialista Munkáspárt kül­döttsége, Fock Jenőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának vezetésével. A láto­gatásról közleményt adtak ki. Az MSZMP küldöttsége tegnap hazaérkezett. A Feri­hegyi repülőtéren Borbély Sándor, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára üd­vözölte a küldöttséget. Jelen volt Saddik Saddikni, a Szí­riái Arab Köztársaság buda­pesti nagykövete. Vietnam területén Kambodzsai akciók A VNA hírügynökség leg­utóbbi beszámolóiból kide­rül, hogy a kambodzsai fegyveres erők portyázó ala­kulatai Vietnam területére mélyen behatolva hajtják végre akcióikat. A vietnami harcosok és a helyi lakosok visszaverik ezeket a támadá­sokat. Március 20-án Tya Ninh tartomány közelében 180 el­lenséges katonát tettek harc- képtelenné, sokan fogságba estek. A támadók nagy ré­sze megfutamodott. A már­cius 13—'20. közötti héten több hasonló akció zajlott le Tay Ninh, Dohn Thap, An Giang és Long An tar­tomány térségében, amelyek határosak a Vietnamba mé­lyen benyúló „Papagájcsőr- síksággal” Baráti kapcsolatok Befejeződtek az etióp—kubai tárgyalások „Az etióp és a kubai kül­ügyminiszter nagy megelége­désére szolgál a két nép és a két kormány közötti baráti kapcsolatok kialakulása és elmélyítése abban a közös harcban, amelyet a két nem­zet az imperializmus, a gyar­matosítás, az újgyarmatosí­tás, a faji megkülönbözte­tés bármilyen formájával szemben vív, a világ népei­nek társadalmi haladása és a béke megszilárdítása ér­dekében folytat” — hangoz­tatja az a pénteken Havan­nában is nyilvánosságra ho­zott közös közlemény, ame­lyet Isidoro Malmierca Peo- li kubai külügyminiszter Etiópiában tett hivatalos lá­togatása után írtak alá. A felek elítélték az im­perializmust és a reakciós arab rezsimeket, amelyek a mogadishui kormányzattal összefogva vettek részt az Etiópia elleni agressziós há­borúban. Mindkét fél teljes mértékben egyetértett abban, hogy Afrika szarva térségé­ben a tartós béke csak az­után jöhet létre, ha Szomá­lia a nyilvánosság előtt is lemond az Etiópiával. Ke­nyával és a Dzsibuti Köztár­sasággal szemben támasztott területi követeléseiről és a beavatkozás politikájáról. A két ország kapcsolatá­ról, helyzetéről folytatott megbeszélésekről szólva a közös közlemény kiemeli: Kuba teljes támogatásáról biztosította az etióp forradal­mat, az ország területi sért­hetetlenségét, az etiópiai nép azon jogát, hogy bármiféle külső agresszióval szemben megvédje magát. Etiópia külügyminisztere, Feleke Gedle Giorgisz nagy elismeréssel beszélt a tár­gyalásokon Kuba internacio­nalista politikájáról, PRAVDA-ÉRTÉKELÉS A belgrádi találkozó hasznos volt Terjedelmes cikkben ér­tékeli a Pravda szombati számában a helsinki záró­okmányt aláíró 35 ország képviselőinek belgrádi ta­nácskozását. A lap fő kö­vetkeztetése: A belgrádi találkozó hasznos volt a béke, a biztonság és az enyhülés számára. A cikk négy pontban foglalja ösz- sze a belgrádi találkozó fő eredményeit. — A tanácskozás megerő­sítette az enyhülési tenden­ciát; — Megmutatta, hogy az időszeivi nemzetközi kérdé­sek megoldására irányuló tö­rekvés összeegyeztethetetlen a más országok belügyeibe történő beavatkozási kísérlet­tel; — Az ilyen kísérletek ha­tározott visszaverése nem gyengítette hanem erősítette a helsinki záróokmány szel­lemét és tartalmát; — Megjelölte a továbbha­ladás útját a biztonság meg­szilárdításában és az együtt­működés fejlesztésében. A „Helsinki ügyének foly­tatása” című írás többek kö­zött megállapítja, hogy a belgrádi találkozó egészében pozitív eredményekkel zá­rult. — A Szovjetunió és a test­véri szocialista országok a belgrádi találkozón előtérbe állították azt a reális prog­ramot, amely konkrét, haté­kony intézkedéseket foglal magába, hogy megakadályoz­za a háborút a kontinensen. Mint ismeretes, ez a program előirányozza, hogy az össz­európai értekezlet részvevői kössenek szerződést egymás­sal : nem alkalmaznak egy­más ellen elsőként nukleáris fegyvert. A szovjet fél javasolta, hogy a legközelebbi jövőben vitassák meg a katonai eny­hülés egész kérdéscsoportját és az esetleges más konstruk­tív javaslatokat is, tartsanak ebből a célból külön konzul­tációt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet valamennyi részvevő orszá­gának bevonásával. A talál­kozón aláhúzták, milyen nagy politikai jelentősége van a Szovjetunió javaslatának ar­ra vonatkozóan, hogy jöjjön létre megállapodás a neut­ronfegyver gyártásáról törté­nő kölcsönös lemondásról. Nem mindenki érkezett azonban Belgrádba azzal a céllal, hogy gyakorlati javas­latokat dolgozzanak ki az európai biztonság megszilár­dítására, az együttműködés fejlesztésére. A Egyesült Államok te­vékenysége például arra irá­nyult, hogy a belgrádi talál­kozón ne fogadjanak el ja­vaslatokat az európai bizton­ság és együttműködés fontos vonatkozásairól, abstrukciós taktikához folyamodott és de­magóg módon kezelte az em­beri jogok kérdését. A belgrádi találkozón Bul­gária és az NDK képviselői azt javasolták, hogy írjanak alá ajánlást az emberi jogok­ról szóló nemzetközi egyez­ményekről és azt valameny- nyi részvevő állam ratifikál­ja. Magyarország képviselői azt indítványozták, hogy a részvevő államok teljes egé­szében biztosítsák a munká­hoz való jogot, Bulgária és az NDK képviselői pedig kez­deményezték, hogy a férfiak­kal teljesen azonos jogokat adjanak a nőknek. Az Egyesült Államok kül­döttsége azonban nem muta­tott érdeklődést a munkanél­küliségtől, a társadalmi igaz­ságtalanságtól, a faji megkü­lönböztetéstől, a gengszteriz­mustól és az emberi jogok más tömeges megsértésétől szenvedő állampolgárai mil­lióinak sorsa iránt. Ahelyett, hogy komolyan óhajtotta vol­na megközelíteni az emberi jogok tiszteletben tartásának elvét, az Egyesült Államok küldöttsége egyes áruló rene- gatok megvédésére töreke­dett, visszataszító tevékeny­ségüket próbálta felhasználni arra, hogy jogot formáljon a szocialista országok belügyei­be történő beavatkozásra. A belgrádi dokumentum rögzíti, hogy a következő ta­lálkozót 1980 novemberében Madridban tartják meg. Meg­állapodtak abban is, hogy e találkozó előtt három szak­értői tanácskozást tartanak: a viták békés úton történő rendezése elvének általános elfogadásáról, tudományos fórum előkészítéséről, a föld­közi tengeri államok gazda­sági, tudományos és kulturá­lis együttműködéséről. Az amerikai bányászok győzelme Az amerikai bányászok csaknem teljes győzelmet arattak december eleje óta folytatott sztrájkjukon és hétfőtől felveszik a munkát. Az új kollektív szerződés a következő három évben ösz­szesen 37 százalékos béreme­lést biztosít a bányászoknak, emelik a nyugdíjakat és — bár ezentúl valamelyes térí­tés ellenében — fennmarad az előnyös, korábban ingye­nes betegbiztosítási rendszer. Arafat interjúja a Magyar Televíziónak „Izrael évek óta készülő­dött Dél-Libanon katonai megszállására” — jelentette ki Jasszer Arafat, a Palesz­tinái Felszabadítjási Szerve­zet elnöke, egy interjújában, amelyet Bej rútban adott a Magyar Televízió tudósítójá­nak. — Tel Aviv célja a palesz­tin mozgalom és a libanoni haladó erők megsemmisítése volt — folytatta Arafat. — Azt remélte, hogy néhány óra alatt felmorzsolja majd kö­zös katonai egységeinket. A háború azonban 8 napig tar­tott, s még nem ért véget — hangoztatta. A palesztin ve­zető szerint ez volt az „ötödik arab—izraeli háború” és hangsúlyozta: a palesztin for­radalmat az izraeli katonai túlerő és a legmodernebb fegyverek bevetése sem tud­ta felszámolni. A PFSZ vezetője hangsú­lyozta, hogy Izrael Dél-Liba­nonban vetett be először bi­zonyos amerikai fegyvereket, így az F—15-ös vadászbom­bázókat. Arafat szerint a har­cokban hat—hétszáz izraeli katona esett el, illetve sebe­sült meg, öt izraeli repülőgé­pet lelőttek, s több mint száz katonai járművet megsemmi­sítettek. Arafat a továbbiakban ki­jelentette: Szadat egyiptomi elnök kapituláns tervét ez a megszállás, valamint a hala­dó erők helytállása végérvé­nyesen elsöpörte. A washing­toni Carter—Begin tárgyalá­sokon felmerült, állítólagos amerikai—izraeli ellentéteket pedig Arafat egyszerűen „po­litikai színjátéknak” nevezte. Rámutatott: Izrael az Egye­sült Államok politikai, gaz­dasági és katonai támogatása nélkül nem folytathatna ag­resszív politikát a térségben. A Dél-Libanonban ideigle­nesen állomásozó ENSZ- erőkről, az Unifilről-ről szól­va, Arafat kijelentette, hogy noha szerepüket az érintett felek többféleképpen értel­mezik, alapvető feladatuk az, hogy elősegítsék és ellenőriz­zék a megszálló izraeli csapa­tok azonnali és teljes kivo­nulását Dél-Libanonból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom