Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-23 / 70. szám
1978. március 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mezőgazdasági termékértókesítés Kevesebb vita, javuló szerződési fegyelem Kutatóintézet Az Agrárgazdasági igazgatója, dr. Márton János. Az élelmiszergazdaság új szerkezete című könyvében ráérzett arra a nyelvi különbségre, amit a „felvásárolni” ige, pontosabban az igekötő magába rejt. Figyeljünk csak: nem megvásárolja, megveszi az erre kijelölt tröszt, nagyvállalat, élelmiszeripari gyár a gazdaságoktól a terményt, hanem felveszi, felfogadja, felvásárolja, ami akár kegyként is fölfogható ... Vagyis nem kell belemagyarázás, hogy bizonyos kiszolgáltatottsági tükröt fedezzünk föl a szóbán. Mindez akkor jutott eszembe, amikor áttanulmányoztam a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésről, a különféle agrártermékek forgalmazásáról a minap megalkotott kormányrendeletet. Ebből ugyanis — hiányzik a kifejezés: felvásárlás. Aligha túlzás részemről, ha ebben a gesztusban is az egyébként már évek óta hangoztatott, ám gyakorta megsértett egyenrangúság kifejeződését vélem megtalálni. A március elsejével, tehát az új Polgári Törvénykönyvvel egyidejűleg életbelépett jogszabály egységes értelmezésben fogja át a korábban sokszor áttekinthetetlen, s részben elavult rendelkezéseket. Köztudomású, hogy a mezőgazdasági termékek többsége romlandó, de még megfelelő tárolás esetében is veszít táp- és élvezeti értékéből. Ezért olykor rendkívüli intézkedések látnak napvilágot, ha központi beavatkozásra van szükség egy-egy nagy termés megmentése érdekében. Mindenékelőtt: mi is az a mezőgazdasági termék? Csak látszólag akadémikus a kérdés, ezért a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Értesítő idei első számában fontosnak is tartották ismertetni a pontos meghatározást. Eszerint a termesztett növény,, növényi rész és termés, a kivágott fa (bokor) kivételével, a tenyésztett, tartott vagy hizlalt élő állat, a tojás, a tej, a méz, a bor, a savanyított káposzta, az aszalt gyümölcs, a nyers gyapjú és a tépett toll, a begyűjtött vadon termő növény, növényi rész, termés, a csiga, valamint a jogszerűen élve fogott vad- és a természetes vizekből jogszerűen kifogott hal, továbbá egyéb hasznos víziállat tartozik a mezőgazdasági termék fogalomkörébe. Engedelmet az olvasótól, hogy e szabatos meghatározást teljes terjedelmében idéztem, ám ez óhatatlan akkor, ha fölvetem: mi nem tartozik ebbe a körbe? Kri- • tóriumnak számít például: az állati termékek közül csak azok számítanak mezőgazdaságinak, amelyek elválasztása nem jár az állat pusztulásával; ezért nem mezőgazdasági, hanem már ipari termék a nyersbőr. Vitatott a bor „helyzete”: sokan vélik úgy, hogy a bor már élelmiszeripari termék — a szőlő csak a mezőgazdasági. Mivel azonban a bort többnyire maga a szőlőtermesztő préseli, mégis mezőgazdasági terméknek minősül. Az új kormányrendelet — a húsellátás érdekében — korlátozza a szarvasmarha, a sertés, a ló levágását, míg a többi állaté nem tartozik korlátozás alá. Ami a jogosultságot illeti, különbség van atekintetben, hogy személyi, avagy közfogyasztásra történik e a vágás? Ha az állami gazdaság, téesz az üzemi konyha céljaira, dolgozóinak ellátására vágatja le az említett három állatfaj valamely példányait, úgy személyi fogyasztásról van szó. Közfogyasztás esetében viszont megtartandók az idevágó élelmezésügyi szabályok. E témakörben fontos rendelkezés, hogy magatermelte állatnak minősül a nagyüzem által a háztájiból, más kistermelőktől vásárolt állat is. Megoldódott tehát a saját vágóhíddal biró gazdaságoknak az a régi gondja, hogy még saját dolgozóiktól sem vehettek közfogyasztásra szánt sertést. Már ez utóbbi passzus is jelzi, hogy kifejezetten a termelői kedv erősbítése az új kormányrendelet egyik célja. Külön is kitér erre a szerződéskötésekkel foglalkozó rész, amely hangsúlyozza: a gazdálkodó szervezetek mellett a mezőgazdasági kistermelők is minél szélesebb körben kössenek termékértékesítési szerződést. Ily módon ugyanis az előre lekötött termékmennyiség jobban tervezhető, mint ha közvetlen adás-vétellel történnék az értékesítés. Lehetőség van arra, hogy a termelő az eredetileg lekötött mennyiséget 10 százalékkal túllépje, illetve annál 10 százalékkal kevesebbet szállítson. A Polgári Törvénykönyv lehetőségeivel összhangban határozza meg a kormány- rendelet a több évre szóló szerződéses kapcsolat üj formáit: a közös kockázatviselést, valamint a nyereség megosztását. Ez kölcsönös érdekeltséget termet, aminek körét, valamint az alapjául szolgáló bevételeket és kiadásokat, az elszámolás idejét és módját azonban külön meg kell határozni. a termelés—feldol- A felek tékát gozás—értékesítés egész folyamatában, vagyis a sokat emlegetett vertikumban együttműködhetnek — mondja Verecz- kei Imre, a MÉM kereskedelmi főosztályának vezetője. — Lehetővé teszi a rendelet bizonyos szolgáltatások nyújtását. Igaz ugyan, hogy ilyesmire eddig is volt példa, ám sokszor felelősségre vonták az állami vállalatok ebbéli tevékenységükért. Ide értem egyebek között az előfeldolgozás intézményét, ami a tapasztalatok szerint mindkét félnek előnyös. — Végül is mit várhatunk az új korI mány rendelettől? — Azt, hogy kevesebb lesz a vita, javul a szerződéses fegyelem, megszilárdulhat a több éves szerződések rendszere — ez az alapvető cél. K. N. Harmincnégymillió forint értékben gyártanak az idén férfi félcipőket belföldi értékesítésre, és lovagló csizmákat NSZK- ezportra a karcagi Cipőipari Szövetkezetben. Áprilistól megkezdik az új exporttermékek, a női és férfi korcsolyacipők gyártását, amelyekből az év végéig húszezer párat készítenek norvég megrendelésre A Hűtőgépgyár trófeája Jelentős nemzetközi elismerésben részesült a napokban megyénk egyik legnagyobb iparvállalata, a jászberényi Hűtőgépgyár. Külkereskedelmünk 1977-ben elért dinamikus fejlődéséért megkapták a Trofeo Inter- nacional a la Exportadón elnevezésű díjat. Az Editorial Ofice nevű madridi kiadó által két éve alapított díjat évente kétszer osztják ki. Egyszer az export—import növelésében élenjáró európai, egyszer pedig a7 amerikai vállalatok külkereskedelmi munkáját értékélik. Most kilencven vállalat kapta meg a kitüntetést. örvendetes, hogy a huszonhárom spanyol cég után a legtöbb export trófeát — tizennégyet — a magyar vállalatok kaptak. A jól csengő hazai és külföldi nevek között a jászberényieknek sem kell szégyenkezniük: a Hűtőgépgyár ugyanis 26 százalékkal növelte tőkés exportját tavaly. A kitüntetett vállalatok képviselői az idén Budapesten vehették át a díjakat. A Kereskedelmi Kamarában tartott tanácskozásukon, mint minden évben most is megismerkedtek egymás munkájával. megvitatták együttműködésük bővítésének lehetőségeit. A Bakony Művek keszthelyi új üzeme két hónappal az eredeti határidő előtt megkezdte a termelést. A keszthelyi asszonyok a Lada és a Polski Fiat 126-os gépkocsik gyújtáselosztóit szerelik. Képünkön: a Bosch szerelő szalagon készülnek a Polski Fiat 126-os gyújtás elosztók------------------------------------------------------------------------------------------------------------K evés a tankautó Növekszik a felhasznált ásványolajtermékek mennyisége A szakemberek kiszámolták: évente mintegy 7—8 százalékkal több folyékony szénhidrogént használunk fel. Ennek forgalmazásáról az ÁFOR, azaz az Ásványolaj- forgalmi Vállalat gondoskodik. Szűkebb „hazánkban”, Szolnok megyében — mellette Bács, Békés, valamint Csongrád megyében is — a vállalat tiszántúli tájegységének feladata többek között a benzin, a gáz- s a fűtőolaj ellátás biztosítása. Tavaly a négy megyében több mint egymillió tonnányit adtak el ezekből a termékekből, Szolnok megyében a közületek, elsősorban a közlekedési vállalatok és a mezőgazdasági üzemek mintegy 204 ezer tonnányit használtak fel. A vállalat „forgalma” tehát nem csökken, még akkor sem, ha néhány ásványolaj cikknél érződik az energiatakarékossági mozgalom hatása. (Gázolajból például 1976-ban 87,4 ezer tonnányit vásároltak meg a közületek, tavaly viszont már csak 83,3 ezer tonnát.) A növekvő forgalommal lépést tart az elárusítóhelyek számának alakulása — tavaly már a tájegység 25 kirendeltsége és 92 töltőállomása tett eleget a feladatoknak. Ennek ellenére a szállítási problémák száma nem lett kevesebb. Az ÁFOR a Szolnok megyei fogyasztókhoz tankautókkal szállítja a „portékát”, vágy a vevő a saját teherautójával jön az áruért. A tankautók száma évek óta nem változott, az újak beállításával csak a rossz műszaki állapot miatt kiselej tezett járműveket tudják pótolni. Márpedig a vállalatnak — például egy-egy mezőgazdasági üzem terményszállítójához — sok esetben biztosítani kell a folyamatos áruszállítást. Ezt csak a fuvarozás „alapos” szervezésével tudják megoldani. Ehhez nyilván nem nélkülözhető a fogyasztók segítése sem. A zökkenő- mentes ellátáshoz a vevőknek is meg kell teremteni bizonyos feltételeket. így például nem lehet akármilyen a tárolóhelyekljez vezető utak állapota. Néhány fogyasztónál — elsősorban termelőszövetkezetnél — nem csekély kívánnivalót hagy maga után ez a feltétel. A vállalat kérésére szállítási csúcsidőben — főleg az őszi betakarítási időszakban — sok üzemben megértőén, éjjel-nappal fogadták az ÁFOR tankautóit, de sajnos nem mindenütt. Különösen ott lenne fontos ez, ahol a fogyasztó — legyen az ipari vagy mezőgazda- sági — tartályainak befogadóképessége miatt csak egykét napra elegendő ásvány- olajterméket tud elhelyezni. Egy felmérés szerint megyénkben több azoknak a vevőknek száma, akik kis tárolótérrel rendelkeznek. Jobb lenne az ÁFOR, a fogyasztó, de a népgazdaság szempontjából is, ha ennek ellenkezőjéről írhatnánk. Olajból mintegy 7100 tonnányit adott el tavaly az ÁFOR Tiszántúli Tájegysége. Ennek az anyagnak mindenki által ismert tulajdonsága az, hogy a felhasználás során minősége romlik, de bizonyos töltőanyagok és eljárások segítségével regenerálható. Felújításához berendezés Szolnok megyében csak a Volán Vállalatnál van. Igaz, az ÁFOR mázsánként 40 forintért visszavásárolja a fogyasztóktól ezt a terméket, mégis nagyon kevés azoknak a vállalatoknak, üzemeknek a száma, akik élnek a lehetőséggel. Tavaly csak ötszáz tonna fáradt olajat gyűjtöttek be a szajoli bázistelepen, ami az értékesített mennyiségnek mindössze 7,2 százaléké. Az élet nem üvegház A kunmadarasi Kossuth Tsz baromfitóljánál keresltük Semsei Julianna gondozót, de ő már korábban elment. — Bejöttem a központba — mondta, amikor végre megtaláltuk, az irodában. — Most nem én vagyok az ügyeletes. Beszédesebb fajtának néztem, de kiderült, tévedtem, gyakran elő kellett venni ama képzeletbeli harapófogót. — Tavaly vizsgáztam Jászapátiban, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben. A tsz ösztöndíjasa voltam, ezért is jöttem haza dolgozni. Hogy kerültem abba az iskolába? Az általánosba szervezők jöttek, és hívtak bennünket. Jelentkeztek is sokan, úgy emlékszem, tizenhármán, de baromfigondozó szakra végül is csak egyedül mentem. Jászapátiban nagyon jól éreztem magam, KISZ-tag voltam, és nagyon sok hozzám hasonló fiatallal kerültem össze. Mennyi szép emlék maradt meg bennem ebből az időszakból... Most meg az élet, a maga felelősségével. Kissé furcsa, alig 18 éves, és már az emlékeiről beszél. Vagy talán saját bőrén érzi az iskola mindentől óvó „üvegháza” után, hogy az elmélet és a gyakorlat egy ici-picit éltéi- egymástól. — Dehogyis kicsit! Most minden reggel fél hatkor kelek. Amire elkészülök, fél hét, aztán reggeli, s irány a munkahelyre. Kerékpárral a csirkékhez, este-reggel hat kilométer. Ott átöltözöm, aztán az éjszakástól átveszem a műszakot. Egyedül ügyelek fel 16 ezer csirkére, de nyári időszakban ez még megduplázódik, és etetni őket nem gyerekjáték. — Nehéz szag van az istállóban, de ki lehet bírni. Azt már mondtuk, hogy kéne ide egy fürdő. A KISZ meg is ígérte, hogy tesznek az ügyben valamit, csak várjunk, mert előbb a tehene- sek kapják meg. Most, ha végzünk a munkával, rohanni kell haza, hogy megfüröd- jünk. Ezért is jó lenne, ha mielőbb megépítenék ezt a zuhanyzót. A munkánk se valami könnyű. Téli időszakban 10 mázsa tápot kell kiadni a csirkéknek, nyáron a dupláját. Ha fel tudok venni egy 50 kilós zsákot, akkor úgy öntöm fel a kihordó garatjába, ha nem, vederrel kell kihordani. Egy nőnek éppen elég egy napra. — Nemcsak munka az élet, az igaz. Esténként szórakozásra is nyílik lehetőség, hiszen a termelőszövetkezetben működik egy ifjúsági klub, ahol különféle programokba lehet bekapcsolódni. — A kereset? Elégedett vagyok, havonta összejön 2500 forint. Kapunk prémiumot, is, ha kevés az elhullás, és takarmányt takarítottunk meg, ami azért elég ritkán sikerül. Hát mit mondjak még? Jobbra számítottam — mindent egybevéve —, amikor baromfigondozónak jelentkeztem. Valószínű azért van így, mert amit tanítottak, az más volt, mint a valóság. De az is lehet, hogy túlságosan erősen él még bennem az iskola minden élménye. Talán később majd változik a véleményem. Majd később . . . Most jó lenne még tanulni, tovább, minél előbb. — A. L. —
