Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-21 / 68. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 21. 4. DIÁKNAPOK - SZOMBAT VASÍRMAP t Huszonkét színpad mutatkozott be Bokros László festőművész és Bokros Júlia ke­ramikus munkáiból nyílt kiállítás vasárnap dél­előtt Kecskeméten, a megyei művelődési köz­pont emeleti bemutatótermében. A szolnoki festöművész-kerámikus házaspár alkotásainak megnyitóján - többek között - megjelent And- rikó Miklós, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságának első titkára, Majoros Károly me­gyei titkár, Sípos Károly, a megyei tanács el­nökhelyettese, Kukri Béla Szolnok város Taná­csának elnöke, valamint Bács-Kiskun megye és Kecskemét város több politikai, tanácsi ve­zetője. A nagyszámú érdeklődőknek dr. Ko- _czogh Ákos művészettörténész mutatta be Bok­ros Lászlót és Bokros Júliát, majd megnyitotta a kiállítást, amely két hétig tekinthető meg. Képünkön Bokros László kalauzolja a kiállí­tás vendégeit A veszprémi „Orbis Pictus” Látogatás az Országos Oktatástechnikai Központban Szombat és vasárnap a megye középiskoláiból hu­szonkét színpad, együttes vállalta a megméretéssel együttjáró bemutatkozás felemelő szerepét. Örvendetes jelenségként könyvelhető el, hogy kö­zöttük régi, ieles és ered­ményes múlttal büszkélkedő színpadok mellett — a tisza- földvári, az űjszászi, a Ver­seghy színpada — új, friss együttesek is a színre lép­tek, bizonyítván1 a mozgalom kiapadhatatlan forrásait. Ide sorolhatóak a szakmunkás- képző intézetekben is gyöke­ret eresztő színjátszás friss hajtásai, például a török­szentmiklósi szakmunkáskép­ző vagy a mezőtúri szak­munkásképző jelentkezése, de új hajtása a mozgalomnak a karcagi mezőgazdasági szak- középiskola diákszínpada is. Még akkor is dicséretes a vállalkozó kedv, ha az első nagy erőpróba nem is járt minden esetben teljes siker­rel, vagy azért, mert túl nagy fába vágta fejszéjét a csoport, vagy mert a szín­padvezető gyákorlatlansága ütközött ki itt-oitt a produk­ción. A seregszemlén részt vevők számának emelkedése, a mennyiségi növekedés két­ségtelenül magában hordja a minőség perspektivikus lehe­tőségeit. Téma, előadásmód, játékfelfogás dolgában szé­les körben mozogtak az együttesek: a hagyományos­nak számító ünnepi műso­roktól a népszokásokat, diák- hagyományokat színesen megjelenítő összeállításokon át egészen a vérbő, vastag diákhumorú komédiázásig húzódik az ív. Változatos formai megoldásokra is bő­ven akadt példa, bár olykor az eszközök, elsősorban a technika elburjánzása már- már fenyegette a játék! biz­tonságát. A két nap tapasz­talataiban feltűnő, hogy az együttesek még mindig nem engednek kellő teret a diá- kos. játékosságnak; a játék természetes öröme helyébe gyakorta a kissé unalmas és láthatóan a játékosokat is fárasztó komolykodás lép. A tiszaföldváriak bohóctréfák túlzásaitól sem tartózkodó, sőt stílusban kifejezetten eb­ben a játékmodorban tálalt Kocsonya Mihály házassága, vagy az újszásziak eleven, friss humorú jelzéses játéka, amelvben Don Quijote né- hánv kalandját, de legfőképp a búsképű lovag magiaitartiás- formáiának szatirikus képét nyújtották, vagy a karcagi Ugyancsak szombaton dél­után 2 órakor a Verseghy Ferenc Gimnáziumban ren­dezték meg a szólóéneke­sek, a duók, a triók, a kvin­tettek és a kvartettek be­mutatóját. A színvonalas versenyen Bálint Erika, a szolnoki Ti- szaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépisko­la szólóénekese, Fehérvári Judit, Deák Róza és Tóth Bé­la énektriója, akik szintén a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola versenyzői voltak, Détár Ilo­na, a szolnoki Verseghy Fe­renc Gimnázium és Budai Margit, a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium szólóéne­kesei, valamint Kádár Edit és Bukovinszky Márta, a me­zőtúri Teleki “Blanka Gimná­zium és Közgazdasági ■ Szak- középiskola versenyzői kap­ták meg a legjobbaknak járó arany oklevelet. A szólóhang­szeresek és kamaraegyütte­sek vasárnap a Bartók Béla zeneiskolában mutatták be műsoraikat. Aranyoklevelet gimnazisták diákszokásokat felelevenítő, vidám felhangú montázsa, valamint a szol­noki 605-ös szakmunkáskép­ző produkciója, a népi ko- médiázást idéző Dézsa azért arathatott egyértelműen si­kert, mert épített a fiatalok bugyborékoló jó kedvére, jól merített a diákhumor bősé­ges forrásaiból. Az úgynevezett szerkesz­tett műsorok, irodalmi ösz- szeállítások kategóriájában is született tanulságosan szép eredmény, például a kunhegyasi gimnazistáké, akik kitűnő forgatókönyv alapján katalitikus hatású Ady-műsort teremtettek a színpadra. Ugyanakkor né­hány más együttes. — ez az érem másik oldala —, épp azért nem tudta értékeit igazán megmutatni, mert eleve baj volt a megjelení­tendő anyag megkomponálá- sávail,.a részek dramaturgiai- lag is élő egymásba kapcso­lásával. Más problémát vet fel az alapanyagul szolgáló szöveg igényességének kér­dése. A túrfcevei színpad ne­mes irodalmi anyag meg­szólaltatását vállalta, Sütő András varázslatosan szép nyelvezetű írását, az Enged­jétek hozzám a szavakat né­hány részletét „állították színre”, talán kevés színpadi invencióval, de mert nemes veretű anyaghoz nyúltak, produkciójuk így is megne­mesedett a színen. Erőtlen­nek bizonyult viszont a tö­rökszentmiklósi Székács Ele­mér Szakközépiskola emberi elidegenedésről szóló műso­ra, mert a választott iro­dalmi alapanyag nem ütötte meg a kellő mértéket. A huszonkét együttes kö­zül négy aranyérmes lett — a kunhegyesi, az újszászi, a tiszaföldvári és a Verseghy gimnázium színpada, hárman ezüst-, heten bronzoklevéllel térhettek ,haza. S ez nem is rossz minőségi arány, de ami ennél is fontosabb, va­lamennyien az előbbre lé­péshez szükséges sok-sok ta­pasztalattal távozhattak, me­lyeket a bemutatót köve­tően együtt gondolkodva összegeztek, szakemberek, csoportvezetők és színpadta­gok. S közös nevezőre jut­va állapíthatták meg, hogy nincs egyedül üdvözítő út a mozgalomban, minden együt­tes a maga által választott gondolat kifejezésére saját lehetőségei szerint választ­hatja meg eszközeit, a köz­lés módját, tartalom és for­ma mindenkor megkívánta egységében. V—M. Pál János (trombita), Berkes Hedvig (fuvola), a szolnoki Vegyipari Finommechanikai és Műszeripari Szakközépis­kola szólóhangszeresei, Kar­dos János (klarinét) a szol­noki Varga Katalin Gimná­zium, Szabó László (zongora) és Dóba Ildikó (fuvola), a kisújszállási Móricz Zsig- mond Gimnázium és Köz- gazdasági Szakközépiskola, Fekete Katalin (cselló), a jász­berényi Lehel Vezér Gimná­zium, valamint Solymosi György (fuvola), a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium versenyzői kaptak. Ugyan­csak aranyoklevéllel minősí­tették a szolnoki Vegyipari- Finommechanikai és Műszer­ipari Szakközépiskola, a Sza­muely Tibor Közlekedésgép- gyártó Ipari Szakközépiskola és a Verseghy Ferenc Gim­názium közös trombita ter- cettjét, a szolnoki Varga Ka­talin Gimnázium színeiben Kardos János és Császár Pé­ter klarinét duettjét, vala­mint Hegedűs Mihály és Bu­gyi Károly hegedű duettjét, akik a szolnoki 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet versenyzői voltak. T. E. Alighanem nagyot dobban­na Comenius szíve, ha láto­gatást tehetne a veszprémi Országos Oktatástechnikai Központban. Valahogy így képzelhette el az „Orbis Piotust”, ilyen segédeszkö­zökről álmodott, hogy meg­mutathassa diákjainak a „látható világot képekben”. De nemcsak az ő szíve ver­ne gyorsabban az előadóter­mek, a könyvtár, a labora­tóriumok, a házi nyomda láttán, hanem mindenkié, akinek csak egy kicsit is kö­ze van az iskolához, érdeklő­dik a pedagógia iránt. A három emeleten megtalál­ható az összes szemléltetési eszköz, amelyek alkalmazá­sával hatékonyabbá válik az oktató-nevelő munka. Az or­szág legkorszerűbb iskolája is lehetne, csak éppen a diákok hiányoznak az épü­letből. A valóságban. Képze­letben azonban jelen van­nak — az egymillió általá­nos iskolás, s a kétszázezer középiskolás — hiszen a köz­pont valamennyi munkatár­sa értük, de a világ minden diákjáért is dolgozik. Külföldi sikerek Az új tudományos kutató­központ az MSZMP oktatás- politikai határozata nyomán jött, létre 1973-ban. A kor­mány 210 millió forintot fordított a létrehozására, s működésének első öt eszten­dejére. Az UNDP, az ENSZ Fejlesztési Alapja — az UNESCO-n keresztül — egymillió-százötvenezer dol­lárral járult hozzá a köz­pont munkájához. Az OOK feladata, hogy részt vegyen a köznevelés tudományos kutatásaiban, az oktatástech­nikai képzésben, továbbkép­zésben, szemléltetési eszkö­zök, könyvek, munkafüzetek, magnó-, dia-, fiímfelvótelek készítésében. Mivel a köz­pontot az ENSZ szakosított kulturális szervezete, az UNESCO is támogatja, az intézmény munkatársai be­kapcsolódtak a nemetközi kutatásokba, s a fejlődő országok szakembereinek képzésébe. így nemcsak a magyar pedagógia szolgála­tában tevékenykedik, hatása érződik majd az egész vilá­gon. Fennállásának eddigi rö­vid ideje alatt máris jelen­tős sikereket ért el, „bele­szólt” az oktatás-nevelés fejlesztésének kérdéseibe, azok megoldásába. Filmjeik­kel az intézet dolgozói első díjat nyertek a Teheránban megrendezett fesztiválon, s nagy sikerük] volt a párizsi oktatástechnikai tanácskozá­son is, ahol ötvenöt ország képviselői vettek részt, mu­tatták be alkotásaikat. űz oktatócsomag haszna A központ munkatársai — pedagógusok, mérnökök, mérnöktanárok, technikusok, könyvtárosok — jelenleg ti­zenkilenc hazai és tizenhá­rom nemzetközi témában ku­tatnak, kísérleteznek. A ha­zai témák természetesen az új oktatási-nevelési tervek­kel kapcsolatosak. Olyan ok­tatástechnikai eszközöket ál­lítanak össze, amelyek nagy mértékben megkönnyítik, se­gítik a pedagógusok munká­ját a tananyag feldolgozá­sában. A megtervezett esz­közöket gyakorló nevelők próbálják ki az iskolákban, így a központ tevékenységé­ben ötszáz tanár, tanító is részt vesz szerte az ország­ban. A kikísérletezett, bevált új eszközök sorozatgyártását a TANÉRT végzii el. Az egyik legfrissebb „ta­lálmány” az oktatócsomag. Egy mintapéldánya a folyo­són látható. A címe: A fő­név világa, a tartalma egy húszperces film, programo­zott helyesírási hangszalag, írásvetítőhöz való transzpa­rensek, munkalapok, szókár­tyák, mágneses táblára il­leszthető képek, s egy mód­szertani útmutató a pedagó­gus számára. Ezekkel az eszközökkel megtanítható mindaz, amit a főnévről tud­ni . kell a diákoknak. — Tizenhat általános is­kola magyar nyelvtan óráin próbálták ki — mondja dr. Füle Sándor, a központ tu­dományos igazgatója. — A gyerekek tudása 10—15 szá­zalékkal lett alaposabb, mint ha hagyományos módszerek­kel tanítottak volna. A cso­mag jelentősége abban áll, hogy elsősorban azoknál a gyerekeknél hozta a legna­gyobb eredményt, akik kör­nyezeti hátránnyal kezdték meg iskolai tanulmányaikat, nehezebben birkóznak! meg az elvont fogalmak megér­tésével, — Az oktatócsomag hasz­nálata nem igényel különö­sebb felkészültséget a peda­gógustól. Más, bonyolultabb eszközöké viszont igen. — A központ feladatai kö­zé tartozik, hogy — 1986-ig, amikorra befejeződik az új oktatási-nevelési tervek be­vezetése minden iskolatípus^ ban — átképezzük a több mint százezer pedagógust a modem oktatástechnikára. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki részt vesz a tanfolyamainkon, hiszen ez kivitelezhetetlen. Évente ál­talában kétezer nevelő to­vábbképzését tudjuk biztosí­tani, s aztán ők majd át­adják ismereteiket, tapaszta­lataikat a tantestületnek. S természetesen a megyék pe­dagógusképző intézetei is közreműködnek e feladat megoldásában. A pedagógiai főiskolákon, egyetemeken pe­dig elméleti és gyakorlati oktatástechnikai képzésben részesülnek a hallgatók. Várják a kutató pedagógusokat Nem lenne teljes a kép az Országos Oktatástechnikai Központról, ha nem szólnánk a könyvtáráról. Nyolcezer kötet, százötven folyóirat — többségük magyarra fordítva — várja a kutatókat. Meg­találhatók a központ eddigi száznegyven kiadványa is, amelyet a házi nyomdában állítottak elő, illetve sokszo­rosítottak. A pedagógusoknak könyv­táron kívül rendelkezésükre állnak — az ENSZ segítségé­vel előállítási áron vásárolt — legkorszerűbb tévéstúdiók, vágó- és keverőasztalok, a filmgyártáshoz, szinkronizá­láshoz, nyomtatáshoz szük­séges valamennyi kellék. A központ munkatársai várják a pedagógusok leve­leit, amelyekben egy-egy ál­taluk feltalált eszközről mon­danak véleményt, vagy ép­pen egy ötletük megvalósí­tásához kérnek segítséget. Tál Gizella Napjaink erkölcse Petress István műsora nap­jaink erkölcséről — érdeker­kölcs és erkölcsi érdek al­címmel — nemcsak lekötötte a hallgatók figyelmét, de együttgondolkodásra és to­vábbgondolkodásra is inspi­rált. Meghívott vendégeivel együtt arról beszélt, hogyan lehet a saját érdek szerinti cselekvés egyúttal erkölcsös is, hogyan egyeztethető ösz- sze az egyéni és a társadalmi érdekű cselekvés. A téma izgalmasságát az adja, hogy e probléma — ha nem is mindig tudatosan — jelentkezett már a korábbi társadalmi formák idejében is, de különös fontossággá! éppen a szocialista társada­lom keretei között vizsgálan­dó és oldandó meg. Amikor az. egyéni érdek és az erköl­csösség nemcsak elméleti szinten feloldható ellentmon­dás, hanem a gyakorlatban is vizsgálhatjuk összefonódását. E fenti megállapítást szin­te igazolta a műsor szerkeze­te is. A műsorvezető és ven­dégei nem úgy próbáltak a megoldásig, a hitt megoldás felé jutni, hogy elméleti fej­tegetésbe kezdtek. Hétközna­pi, a gyakorlatban jelentkező példákkal „illusztrálták” és tették kézzelfoghatóvá a be­szélgetésben elemzett jelen­séget. S mindebből követke­zik, hogy nem is szakadhat­tak el a mindennapoktól. A műsor igazi értéke, hogy egyé­ni érdek és erkölcsösség, egyéni- érdek és társadalmi érdek konfliktusának nem­csak dialektikus voltát érzé­kelték, hogy egyszerre be­szélhetünk ellentmondások­ról és összekapcsolhatóság­ról, hanem felvetettek egy, a hallgató számára újnak tű­nő szempontot is. Ez pedig az „erkölcsi érdek” fogalma, melynek tudatosítása éppen a szocialista társadalmi keretek között biztosíthatja a helyes gyakorlat kialakulását, ki­alakítását. Rádiószínház Drámairodalmunk egyik legnemesebb darabját tűzte műsorára a Rádiószínház Ka­tona József Bánk bánjának bemutatásával. A mostani rádióváltozat rendezője Bar- lay Gusztáv volt, dramaturg­ja Bárdos Páll. A műsor talán legnagyobb erénye, hogy nem kívánt a drámát átdolgozni kívánók sorába lépni, nem nyúlt bele a mű dramaturgiájába, a Katona József által felépített folytonosáágot csak annyira változtatta meg, amennyire azt a rádió műfaji sajátossá­gai igénylik. A rádióváltozat világos szerkezete, jól elkü­löníthető egységei, jelenetei az érthetőséget biztosították. A szereplők. Elsősorban Sin- kovits Imre (Bánk bán), Má- di Szabó Gábor (Petúr bán), Kohut Magda (Gertrudis) és a Tiborc szerepében ismét kiválót nyújtó Horváth Sán­dor jól közvetítették az im­már klasszikus gondolatokat. A rendező jó „csapatmunkát” ért el a népes szereplőgár­dával. Ügy véljük, hogy e rádió­változat magas szintű pro­dukcióban töltötte be azt a funkcióját, amit mindannyian várunk a Rádiószínház mű­soraitól: nemes egyszerűség­gel, a megismertetés szándé­kával mutatta be Katona Jó­zsef drámáját. (zsák) Szólóénekesek, hangszeres szólisták

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom