Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-16 / 64. szám

1978. március 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kunszentmártoni Vegyesipari Szövetkezet építkezéseihez saját lakatosrészlegük bizto­sítja a fémből készülő ajtókat, ablakokat. Lengyel László és Kiss Károly a kunszentmártoni Kilián lakótelepen épülő 18 lakásos OTP-házhoz készít ajtót Rossz rizses évek után Új korszak kezdődik Hat megye szakemberei tanácskoztak Szolnokon Rossz két rizses év után vagyunk - mondta egy szakem­ber a tanácskozás vitájában. Mégis - bár meglehetősen sokan hasonlóan vélekedtek senki se mondta, nem le­het nálunk rizst termelni, s arról se beszélt egy szakember se, hogy mérsékelni kellene a rizsterületet. A tanácskozá­son inkább egységesen azt állapították meg: ha a rizste­lepek fejlesztésében nem is sikerül teljesíteni a középtávú tervet, a hozamok teljesítésére van mád és lehetőség. Ho­gyan? Erről szólt tulajdonképpen az egész tegnapi tanács­kozás Szolnokon. Fegyelem és fantázia Hat megye rizstermesztő gazdaságainak vezetői, Békés, Csongrád, Hajdú, Heves, Sza- bolcs-Szatmár és Szolnok me­gye szakemberei, tudomá­nyos kutatók és növényne- mesítők tanácskozását ren­dezte meg Szolnokon a Me- zőgazasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Gabona Tröszt, a Szolnok megyei Ta­nács és a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület. A rizstermesztők egy hó­nappal a vetés megkezdése előtt még egyszer kicserél­hették gondjaikat, tavalyi tapasztalataikat, szót vált­hattak a minisztérium, a Gabona Tröszt illetékes szak­embereivel, a Szarvasi öntö­zési Kutatóintézet tudomá­nyos munkatársaival. Dr. Bereczki Lajos, a Szol­nok megyei Tanács elnökhe­lyettese a megnyitóban azt mondta: 1976—77 rossz ter­mése is sürgeti, hogy átfo­góan elemezzük a magyaror­szági rizstermesztés további lehetőségeit, közös feladata­inkat. A mi megyénkben ez nagyon fontos kérdés, hiszen az ország mintegy 27 ezer hektáros rizstermesztéséből Szolnok megye 15—16 ezer hektárral részesül. És éppen az utóbbi évek kudarcai Az ünnepek előtt Felkészült a kereskedelem Színvonalas, választékos, az igényeknek megfelelő kíná­latról gondoskodtak a hús­véti és az utána következő, a szabad nap áthelyezésével ugyancsak kettő®, április 4-i ünnepekre — jelentette be a Belkereskedelmi Miniszté­rium szerdai sajtótájékozta­tóján Szigethi Gyula főosz­tályvezető. A tanácsok irányításával a kiskereskedelem és az ipar együttesen készült fel a la­kosság zavartalan ellátására. Az üzleteket már feltöltöt- ték, a múlt hét óta a bol­tokban van a húsvéti son­ka, az édesipar e hét végéig gyárt és 22-éig szállít az üz­letekbe húsvéti csokoládét. A napi friss élelmiszerek ün­nepek előtti kiszállítására is pontos ütemtervet állítottak ,ossza. után nálunk is feltehető a kérdés: elfelejtettünk rizst termelni ? Dr. Ráki Ferenc, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium helyettes fő­osztályvezetője vitaindítójá­ban ezt a kérdést folytatta. Az utóbbi két évben ötven­ezer tonna hántolt rizs im­portálására kényszerült a népgazdaság, mert a tervezett 23 mázsás átlagtermés he­lyett 12—14 mázsa rizs ter­mett hektáronként, az is meglehetősen rossz minőség­ben. A rizstermesztő nagy- gazdaságoknak nyolcszázmil­lió forint árbevételi kiesést okozott ez, s ha az állam nem támogatja tízmilliókkal, sok szövetkezet súlyos pénz­ügyi helyzettel küszködne. Éppen ezért a hozzáértő szakemberek, kutatók, ter­melők és termeltetők egysé­ges elemzésére, átfogó hely­zetértékelésére, és elhatáro­zására van szükség. A rizs­termesztésben ki kell moz­dulni a mélypontról. Dr. Ráki Ferenc azt is hangoztatta: hiba lenne a si­kertelenségek. a gyenge ter­més okát elsősorban és kizá­rólagosan az időjárásban ke­resni. Alaposan vizsgálni nak, lapátolásnak, környezet­szennyezésnek. Hazánkban jelenleg több mint 20 millió tonna poros, vagy aprószem­csés anyagot mozgatunk zárt rendszerben, pneumatikus úton, üzemen belül és üze­mek között. Ez kétszerese a tíz évvel korábbinak, de a fejlődés ütemét gyorsítani kell, hogy 1985-ben ez a mennyiség legalább 35 millió tonna legyen. Milyenek az eddigi tapasztalatok, mit kí­ván. a fejlődés és hol tarta­nak külföldön? — ezekről a kérdésekről kezdődött tegnap négynapos nemzetközi kon­ferencia Pécsett, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, a Gépipari Tudományos Egye­sület, a MTESZ Központi Anyagmozgató Bizottsága, valamint a házigazda intéz­mény rendezésében. kell az okokat a fajta, a ve­tőmag kiválasztásában,, a te­leljek műszaki állapotában, a termesztés komplex gépesí­tésének helyzetében, a kuta­tás eredményességében, és a szakemberek felkészültsé­gében. A minisztérium igyek­szik támogatni a termelőket. Központi kétéves programot hirdetett meg a telepek re­konstrukciójára, nagyobb arányú támogatást ad gépek, gépsorok vásárlásához, s központi alapból segít né­hány minta rizstelep létreho­zásában is. Dr. Bagi József, a Gabona iTfröszt (vezérigazgató-helyet­tese rámutatott: míg Magyar- országon 1940—50 között az egy lakosra jutó rizsfogyasz­tás nem érte el az 1 kilót évente, addig 1975-ben már 4,3 kilogramm volt. A kor­szerű táplálkozás mind na­gyobb térhódításával mint­egy 5 kiló éves rizsfogyasz­tásra kell számítani hazánk­ban — s ezt a magyar földe­ken kell megtermelni. Még az ötvenes évek végén expor­táltunk rizst, azóta azonban állandósulta rizsimport. A szakemberek véleménye sze­rint a rizstermesztés átfogó feltételei megteremthetők, s némi szemléletváltoztatiással lehetséges a hazai szükség­let megtermelése. A két előadás után terme­lők és kutatók, állami gaz­dasági és termelőszövetkezeti szakemberek mondták el ja­vaslataikat. Szóltak a fajtá­ról, a - rekonstrukcióról, az agrotechnikai és kémiai mód­szerekről, s a szakemberkép­zés sürgető feladatairól is. Az első országos jellegű tanácskozás is Pécsett volt 1973-ban, amikor a téma út­törői határozták meg a to­vábbfejlesztés irányait. A mostani II. pneumatikus anyagszállítási konferencia célja, hogy a külföldi ta­pasztalatok átvételével, a hazai lehetőségek reális fel­mérésével segítsék a hirte­len növekvő igények kielé­gítését a kutatók, tervezők, gyártók, alkalmazók. Az ér­deklődésre jellemző, hogy a tanácskozásra négyszáz, köz­tük tíz országból hatvan külföldi szakember érkezett. Így mód.' nyílik megismerni az angol, a bolgár, a cseh­szlovák, a japán, a jugoszláv, a lengyel, az NDK-beli, az NSZK-beli, az osztrák és a szovjet eredményeket, törek­véseket ezen a területen. Két hónap az épitüiparban Mintha tél nem is lett vol­na, úgy dolgoztak az év első két hónapjában az építésügyi ágazat minisztériumi, tanácsi vállalatai, szövetkezetei. Igaz, az időjárás is szelídebb volt a szokásosnál, mégis alapve­tően az előrelátó munkaszer­vezés eredménye, hogy a dol­gozók jó részét hatékony, érdemi munkával foglalkoz­tatták. Az építésügyi és vá­rosfejlesztési minisztérium gyorsjelentése szerint az épí­tőipar kivitelező szervezetei 9 százalékkal több munkát végeztek el az év első két hónapjában, mint a múlt év azonos időszakában, így — a korábbi évekkel ellentétben — nem tört meg a munka lendülete az év elején. Az ÉVM-vállalatok 10,5 a taná­csiak 7.2, az építőipari szö­vetkezetek 11.7 és a terme­lőszövetkezetek közös vállal­kozásai 2.5 százalékkal növel­ték termelésüket. A nagyberuházásokon az átlagosnál is dinamikusabban dolgoztak az ÉVM gyárépítő vállalatai, majdnem 17 szá­zalékkal több munkát végez­tek el, mint a múlt év azonos időszakában. A lakásépítő szervezetek 1954 új otthont — az egy év­vel ezelőttinél 575-tel többet adtak át az év első két hó­napjában. A legnagyobb s a legkorszerűbben fölszerelt ÉVM-vállalatok 1744 új ott­hon építését fejezték be, s így majdnem 700-zal többet adtak át, mint a múlt év el­ső hónapjában. Az építés tervszerű előkészítéséről ta­núskodik, hogy jó néhány vállalat, elsősorban a Borsod és Veszprém megyei, a múlt évi lakásátadási terv túltel­jesítéséhez illő dinamizmus­sal folytatta a munkát, s jó­val több új otthon építését fejezte be, mint egy évvel ezelőtt. Budapesten tavaly sok gonddal-bajjal küszködött a 43. számú Állami Építőipari Vállalat, de januárban és feb­ruárban együttvéve 463 la­kást adott át, ami arra utal, hogy megtalálta a kibontako­zás útját. Az ÉVM-vállalatok és egyéb kivitelező szerveze­tek ez évi feladata 48 800 új otthon átadása, s e feladat sikeres teljesítésével biztat, hogy jelenleg már 56 600 új otthon építésén dolgoznak. Ebben az évben további három laboratóriummal bővül az intézet. Munkatársai fog­lalkoznak a zöldségfélék és gyümölcsök vizsgálatával, március elejétől pedig már dolgoznak a mikrobiológiái laboratóriumban is, ahol a termékek élőanyag-szennye­zettségét vizsgálják, s még ebben a félévben; munkához lót a toxikológiai laboratóri­um, ahol arra vigyáznak majd, hogy növényvédő szer vagy más mérgező anyag ne kerülhessen senkinek az éte­lébe. Az új élelmiszertörvény alapján működő állomás ha­tósági minőségellenőrzési és minőségvédelmi feladatokat lát el1. Tevékenysége első­sorban a lakosság érdekvé­delmét szolgálja, mert mun­katársai megjelennek ^ me­gye valamennyi olyan üze- 'mében. ahol élelmiszereket készítenek vagy csomagol­nák. Ellenőrzik, hogy a kö­ve ! élményeknek megfelelő­en kapják-e meg a fogyasz­tók a legkülönfélébb, étke­zésre szánt cikkeket, de fel­TRÉFALKOZASAINK mé­lyén mindig rejlik igazság, ezért az ugratás mögött föl- sejlett a valóság is, amikor a vállalat vezetője úgy mutat­ta be a vendégeknek a ter­melési igazgatót, mint „a mi nagy organizátorunkat és improvizátorunkat”. Az or- ganizátor, azaz a szervező ipari, termelői készség, ké­pesség jelölése, ám mit ke­res mellette, hozzá kapcsolva a művészet terepéről kölcsön­vett fogalom, az improvizá- tor, azaz a rögtönző, az elő­zetes felkészülés nélkül is előadni — dönteni, cseleked­ni — tudó? A társítás nem az igazgatói szeszély szülötte; a gyakorlat tükre. A nagyvál­lalat termelési igazgatójának — s persze, szinte minden­fajta vezetőnek — gondolko­dásmódjában, cselekvési stílusában, irányítói eszkö­zeiben édestestvérként jelen kell lennie a fegyelemnek és a fantáziának, a szervezői szigorúságnak és a rögtönzé- si bátorságnak. Sokféle vizsgálat, elemzés nyomán ma már tényként áll előttünk az a korábbi felté­telezés, hogy hatékonyságbe­li gondjaink egy része nem technikai, technológiai adott­ságaink gyatraságára vezet­hető vissza, hanem az irányí­tás — s ami döntő alkotóele­me, a szervezés — alacsony színvonalára. Lecsupaszítva a sok ágra bontható gondola­tot : nem elég rugalmas a ter­melőhelyek többségének ve­zetése. A változó feltételek és körülmények nem csupán feltételezik, hanem egyene­sen megkövetelik a folytonos igazodást, aminek minősége — azaz hatékonyságának mi­lyensége — egyben a munka végső eredményének megha­tározója is. A vezetés a fe­gyelem és az alkotás ötvözé­se, egyszerre tudomány és művészet, azaz egyik órában jó tisztviselői pontosságot, a másikban kifinomult ráérzési képességet követel, ám a vegyítésnek e készsége oly­kor hiányzik a cselekvőkből. Napjainkban a vezetéstu­domány mind nagyobb fi­gyelmet szentel az irányítók — jobb kifejezés híján — lelki fölkészültségének. E fo­galmon az emberi tulajdon­ságokat, az idegi teherbíró képességet, a kapcsolatterem­tés igényét, az úgynevezett ügyelnek a kisiparosokra is. összesen 2555 helyen végez­nek ellenőrzéseket, hogy jó minőségű áruk kerüljenek a vásárlók kosarába. Tavaly, egy félév alatt több mint ötszáz tételt vizs­gáltak meg, s ezeknek csak­nem egyharmadánál talál­tak valamilyen minőségi hi­bát.. Ebben az esztendőben már meglátogattak több üze­met, és ezek közül jónéhány- ban találtak különféle hiá­nyosságokat. így például a Középtiszavidéki Áfész kun- h egyesi üzemében készített disznósajt túlságosan sok vi­zet tartalmazott, a BOV tö­rökszentmiklósi gyárában a csirkeaprólék nem volt kel­lően tiszta, a májon epehó­lyagot találtak, a KUNTEJ- nél két esetben az előírtnál alacsonyabb zsírtartalmat ál­lapítottak meg. Súlyhiány miatt kezdeményeztek eljá­rást &: JÁSZTEJ. a Szolnok megyei Sütőipari Vállalat kunhegyesi és jászapáti üze­me eílen. Ugyanez volt a kifogás a jászárokszállási sü­tőüzemében is. Ismétlődő hiá­nyosságok miatt fegyelmit vezetési technikák elsajátítá­sának gyorsaságát, azaz se­regnyi jellemzőt értve. Nem valamiféle divatirányzat kö­vetése ez a vezetéstudomány­ban — bár mint fiatal tudo­mányág ilyesmitől sem men­tes —, hanem a fölhalmozó­dott gyakorlati tapasztalatok szintézise. Sokszorosan bebi­zonyosodott ugyanis, hogy a rátermett vezető csodákra képes. Csodák persze nin­csenek, de egy-egy terme­lőhelyen a hosszú ideig tartó kínlódás, helybenjárás után annak tűnik a gyors fejlődés, a sikerek és a kudarcok ará­nyának látványos változása, ám csupán annyi történt, hogy a vezetés — gyakran az új vezetés — tenni kezdte a dolgát. Akkor követelte meg a fe­gyelmet, amikor annak volt az ideje, s akkor nyitott utat az alkotó, demokratikus esz­mecseréknek, amikor a fel­adatok azt megkövetelték. Nem cserélte föl e kettőt s e cserebere következetlenségei­nek elkerülésével máris az állandóság biztonságérzetét adta a közösségnek, de úgy, hogy nyilvánvalóvá tette: az elvek állandóak, a gyakorlat mindig más. Hiúság lenne úgy véleked­ni, hogy bármiféle végleges szövegű forgatókönyv kezé­be adható az organizátorok- nak és improvizátoroknak, azaz a különböző vezetői posztok betöltőinek. Éppen az munkájuk szépsége, vonzere­je — s persze, nem kevésbé súlya, felelőssége —, hogy dolgok sorában maguk ha­tároznak, önállóan döntenek, folyamatosan beleavatkoz­nak egy élő, mozgó,^ változó szervezet sorsába, sőt, bele kell avatkozniuk abba. AHOGY A SZOBRÁSZT kötik az anyag törvényszerű­ségei — azaz a feldolgozha­tóság fegyelme — úgy szük­séges igazodniuk törvények­hez, jogszabályokhoz, objek­tív adottságokhoz az irányí­tás részeseinek. S amint a szobrász a holt anyagból mű­vet formál tehetségével, al­kotói sugallatával, s az ezek mozgatta vésővel, az irányí­tók tehetsége, alkotó készsé­ge, s az ezek vezette cselek­vése is művet hoz létre; egy olyan közösséget, mely tudja, mit akar, s azt hogyan érheti el. L. G. javasolt az intézet a Borsodi Sörgyár illetékeseivel szem­ben. Figyelmeztették a Ma­gyar Hűtőipar bajai gyárát, mert az általuk készített uborka nem felelt meg a gyorsfagyasztott gyalult szabványkövetelményeknek. A lejárt szavatosság miatt nem engedélyezték forgalom­ba hozni a Karcag és Vidé­ke Áfész, a Közép-Tiszavidé- ki Áfész, v álam int a Szolnok megyei Zöldért egyes termé­keit. Ugyanakkor kedvezően számolhat be az intézet a szolnoki Cukorgyárban szer­zett tapasztalatokról. Itt az előző évinél több répát dol­goztak fel, jóval több cuk­rot gyártottak, aminek a mi­nősége is jelentősen javult, hiszen kevesebb a hamutar­talma, mint. korábban volt. A MÉVI, az Állami Ke­reskedelmi Felügyelet meg­bízásából és azzal karöltve, ellenőrzi a vendéglátói pari egységeket, azok készítmé­nyeit és szolgáltatásait. Az ilyen vizsgálatok során gyakran vesznek mintát a kávéból és a különféle sze­szesitalokból is. A szolnoki intézet a me­gyei feladatokon túl orszá­gos irányító tevékenységet is ellát, hiszen innen szervezik hazánkban a zöldség- és gyü- gy ümöicsvi zsgá lati munká­latokat. A. L. — sj— Hadüzenet a zsákolásnak A t ás • légáramos anyagszállí- - hadüzenet a zsákolás­ÖTSZÁZ ELLENŐRZÉS Vizes disznósajt, epe a májon, bajok a borsodi sörrel Az elmúlt évben létesült Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet Szolnokon, a Keskeny János utcá­ban dolgozik. A vizsgálatokhoz három jól felszerelt la­boratórium áll rendelkezésre, s a pontos munkát vegyész- mérnökök és élelmiszeripari üzemmérnökök szavatolják, összesen tizenkilencen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom