Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-14 / 62. szám
1978. március 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 a pontosság m I vállalati gazdálkodás egyik-másik témáját az szívesen fe- azért, mert újságírók nem szegetik. Nem kényes kérdések, hanem, mert nincs bennük „újság”. Az egyik ilyen „ki-ne-ismerné- már” téma a szerződéses fegyelem gyengesége. Ezzel évtizedek óta elégedetlenek a vállalatok. Méghozzá kivétel nélkül valamennyi. Tudniillik, nincs vállalat, amelyik legalább időtől időre ne lenne megrendelő. A szocialista szerződések sem javítják lényegesen a kooperációs fegyelmet. Egy- egy helyen persze segíthet és segített is» a rendes, az állami szerződés mellett egy külön, második szerződés megkötése, de a vállalatok közötti napi, rendszeres kapcsolatokban nem lehet minduntalan szocialista — tehát plusz — szerződéseket is kötni, azért, hogy a dolgok valamennyire is rendben menjenek. A gyenge szállítási fegyelem rengeteg gondot, veszteséget okoz a vállalati gazdálkodásban. Ez az egyik fő oka, a termelés ütemtelensé- gének, a hajráknak, az ösz- szecsapott, rossz munkának. A késve érkező szállítmányok, lehetetlenné teszik a gyártási programok betartását, gyakran át kell állítani a szerelőszalagokat, gépeket s mindez rontja a termelékenységet, a minőséget, a vállalatok eredményét. A bizonytalan kooperáció miatt alakult ki az a gyakorlat is, kényszerűségből, hogy a vállalatok, amiből csak lehetséges önellátásra rendezkednek be. A saját alkatrész, öntvény vagy szerszámgyártó üzem például segíthet abban, hogy a készáru szerelés programjában ne legyen gyakran fennakadás. Ez tehát a szerelés termelékenységét javíthatja. Csakhogy például a saját alkatrészgyártás — hiszen az nem az adott gyár profilja — többnyire csak alacsonyabb technikai-technológiai szinten valósulhat meg: öreg gépeken, drágán, sok embert lekötve. Ezért, amit esetleg nyernek a szerelési munka ütemességének biztosításával, azt elvesztik azzal, hogy olyasmit is csinálniok kell, aminek távolról sem a specialistái. A vállalatok egy része te-. hát az „önkiszolgáláshoz” szükséges részlegeik hatékonyságának javításán fáradozik, ahelyett, hogy a kiinduló okot, amiért az „ön- kiszolgálására” egyáltalán szükség van, igyekeznének megszüntetni. No, persze ebben egy-két vállalat aligha érhet el jelentős eredményt. Itt a vállalati gazdálkodás egész környezetének kell megváltoznia. Ennek érdekében, az év elejétől, érvénybe lépett egy új árképzési előírás: nevezetesen az, hogy január 1-től az ipari termékek hatósági ára csak az ütemesen szállított termékekre érvényes. Egyszerűsített példával élve: akkor érvényesek a hatósági árak, ha a negyedévre rendelt árut, havonta, három egyenlő részben kapja meg a megrendelő. Az ettől eltérő, rövidebb szállítás esetén (például a teljes negyedévi szükségletet az első hónapban kérj a megrendelő) felárat lehet kérni. Az eredeti ütemtől eltérő, hosszabb szállítás esetén viszont (például az egész negyedévi tételt az utolsó hónap utolsó napján küldik) árengedményt kell adni. E rendelkezés tehát az eddiginél - lényegesen érdekeltebbé teszi a szállítókat (a belföldi gyártású termékek jelentős körénél). E rendelet erősítheti a szállítási fegyelmet, mégpedig elsősorban azért, mert nyilvánvalóbban kalkulációs tétellé teszi, a költséggazdálkodás egyik elemévé — sokkal jobban, mint eddig — a pontosságot és a gyorsaságot a kooperációs szállításokban. Ezt a lehetőséget persze nfost a vállalatoknak ' is, széles körben fel kell még fedezniük és főleg meg kell tanulniuk megfelelően bánni az árukalkulációval, most már a szállítási fegyelem érdekében is. Sőt: a termelés fegyelmének javításáért is. Hiszen, hogy felárat akar-e fizetni a felhasználó — vagy árengedményt kell-e adnia a szállítónak — ezt a termelés szükségletei és lehetőségei határozzák meg. árképzés tehát mert valójában új — pontosabb, körültekintőbb — gyártási programot kíván; az egész problémakört, a szállítási fegyelem rendbetételét odahelyezi, ahol valóban meg is oldható — a termelésbe, ahol az áru születik. Az új árképzés tehát, ilyenformán, a termelők érdekeltségét teszi egyértelműbbé — a belső, a hazai kooperációban. G. F. Ez az újfajta Az NDK-foan készült és a Vízgépészeti Vállalat kunhegyes! gyáregységében üzemel ez a plazmavágó berendezés. A 10-30 000 °Chi plazmával nemcsak a korrózióálló acélok, hanem az alumínium és a színesfémek darabolása is egyszerűen megoldható fl társulat új tagja: a tanács Hasznos megállapodás jött létre a jászjákóhalmi Községi Tanács és a jászkiséri Vízgazdálkodási Társulat között. Jászjákóhalmán évek óta a társulat építi, kifogástalan minőségben, a vállalt határidők pontos betartásával, a belvízelvezető csatornákat. A munka — amely várhatóan a tervidőszak végéig tart — ebben az évben a Zöldmező út, a Deák Ferenc út és környékének csatornázásával folytatódik. A községi tanács azért, hogy az eddigi jó kapcsolatokat még szorosabbá tegye elhatározta: tagként belép a társulatba. A tagsági viszony mindkét fél részére jelentős előnyökkel jár. A társulat anyagilag erősödik, mivel a tanács hektáronként 20 forint tagdíjat fizet. A tanács részére pedig azért előnyös a tagsági viszony, mivel a társulat a tagok részére rendszeresen karbantartja és felújítja a meglévő fedett vagy egyszerű nyílt árkokat, esővíz- és belvízelvezető csatornákat; előnyben részesíti a tagokat az új munkák vállalásánál, és kedvezményes áron végzi el az építést. A kisúji vásárban A i rak ló is elkelt... Vasárnap reggel fél hat. A kisújszállási vásártéren fázósan húzták ösz- sze magukat a helypénz- szedők, passzusvizsgálók. Szemerkél az eső, a metsző szél havat szitál a városra.- Ilyen időben a jószágot is kár kiverni. Egyedül leszünk... - topognak a bejáratnál. Hét órára kividül a világ. El vitorláznak a felhők, kisüt a nap, autó- és emberkaraván igyekszik az egykori futballpálya felé. Hiába; nem vált be a jóslat. Eshet az eső, fújhat a szél, a kisúji vásár évtizedek óta esemény a környéken. A tömött pénztárcák az állatpiacon ürülnek ki leghamarabb. A malacvásár szinte csupa fekete röfögőbői áll. Ravasz tekintetű, nagysapkás kupec fürkész egy láda gyönyörű, hathetes malacot. Hümmög, krákog, csóválja a fejét. Látszik, tetszik a portéka, de régi kereskedőszokás szerint az árut becsmérli. — Hogy a sündisznó bátyám? — Ezernégy párja — sziszegi a tulajdonos. — Meg adok a jószág mellé egy drótkeretes szemüveget is. Hogy jobban lásson. — Ezeknek a malacoknak tényleg felfelé áll a szőre ... — A magáé is, ebben a hidegben. A tehénpiacon hatalmas parolázás, tenyércsapkodás, és a szomorú szemű boci 23 és fél ezerért cserél gazdát. A kötelező áldomást a szesz- tilalom a korádéi! órákra tolja. Az elkelt tehén mellett jóállású, négylábú társa sehogy se lel vevőre. Sokan megnézik, bólogatnak — de továbbállnak. — Hány éves a jószág? — Kilenc lesz novemberben. — öreg. Kár, hogy nem három-négy. — Annyi is vót... Rövid vita után kiderül, ez a megye egyik legjobb tehene, kacska a lába, 31 litert ad. biztosan ez a heti átlag, szelíd, persze, mert még tejelni is elfelejt. A lópiac a legszínesebb. Csoportokba verődött kupe- cok mustrálgatjiák a felhozatalt. 'Gyönyörű ynuraközí pár a stráfkocsi előtt — Hogy vesztegeti ? — Hatvanötezer a kettő... — A kocsival együtt? A tulajdonos felfortyan: Persze, az istállót, meg száz mázsa szénát is beleszámítottam a kiskonyhával együtt. Ráadásnak az asz- szonyt is adom, úgyis ott telel... A kirakodó vásáron ember ember hátán, rengeteg bóvli, giccs. Az ócskásoknál már nyolcvanöt forintért „valódi” posztónadrág kínálja magát, de természetesen ez sem az utolsó ár. Mellettük teknősök, portékáikat ezerkettőre tartják, s el is adnak egyet hatszázért. Kapható még törökméz és sült kolbász, kerékpárnyereg és művirág, fonott kas, kis- ostor. Fél kettő. Oszlik a tömeg, a hideg ellenére nagy volt a forgalom. A lövásártéren derűs csoport, két veszekedő ember, temérdek néző. — Kend becsapott! — Csapta magát a kórság! Megalkudtunk... —Az egyik lő vak. Most vettem észre... — Nem a ló, maga vót az ... amikor megvette. Az előzőleg emlegetett okuláré úgy tűnik, ide kellett volna. . . D. Szabó Miklós Ellentmondások több műszakban A martinkemencék, a nagy kohók tüzét nem olthatják ki, ha letelt a nyolc óra, az autoklávok, kontakt kemencék kémiai reakcióit se szakíthatják félbe, mert lement a nap. Máshol nem a technológia, „csak” a gazdaságosság kényszeríti sötétedés után is mozgásra a gépeket. Emberek kellenek hát, akik akkor veszik fel a munkaruhát, amikor más a pizsamáját keresi elő, vagy tán épp estélyi ruhát ölt egy jónak ígérkező mulatsághoz. Vagy hogy egy kicsit közelebb kerüljünk a „műszakolás” itt legfontosabb kérdéséhez, fogalmazzunk másként. Az egyik költ, a másik erőt gyűjt a másnapra járó pénz megszalgálásáihoz, a harmadik pedig keres. Mennyi jár a hetenként visszatérő fordított életért, a hétvégék feláldozásáért, a karácsony olajos ünnepléséért? A kérdésre, főleg következő fokozatára, az „és mennyivel több?”-re adott válasz rövid 30 év alatt is sokat változott. A Tiszamenti Vegyiművekben például az ötvenes évek vége felé kezdődött a műszakpótlék története. Az éjszaka eltöltött órákra jutó bér tíz százalékos megfej elésével, aztán az új évtized elejére már 15 százalék lett az addigi tízből, 1977 júliusáig pedig 35 százalékkal több órabér járt az éjszakai munkával töltött időért, szombaton és vasárnap pedig újabb 20 százalékkal ért többet a munkanap .. . így változtak a folytonosan dolgozó üzem anyagi lehetőségei, és; így alakult át a munkásoknak és a vezetőknek a több műszak fáradtságáról, hasznáról alkotott képe. Változott az egész ország felfogása: 1977. július 1-től már nem a vállalatok lehetőségeitől, a helyi vezetőktől függ a műszakpótlék nagysága. Központi támogatással, de mindenhol elő kellett teremteni a délutáni órákért járó plusz 20 százalék bért, az éjszakai munkáért pedig 40 százalék többlet jár. Az ünnepeken és hétvégén is dolgozók ezen felül törzsbérük 10 százalékát is megkapják. A folytonos munkarendben dolgozók 30 százalékkal keresnek így többet, mint a pótlékok nélkül, illetve a TVM-ben — mert július 1-e előtt is díjazták a többletfáradtságot — 16 százalékkal. A változás indokoltságát senki nem vonhatja kétségbe. Legjobban így summázhatnánk a művezetők — velük beszélgettem — véleményét: „Az éjszakai munka fáradtságát, a napokig nem látott családot még ennyi pénz sem pótolhatja.” Ök tudják, hiszen valamennyien munkásként kezdték, utána lettek műszakos művezetők, és csak tíz, tizenöt év után érdemelték ki az állandó ,, nappalosságot”. Akár a munkaügyi osztály, akár az „A” jelű kén- savüzem — amelyről a cikk íródott — vezetőjével beszélgettem vezérfonalnak mindig megmaradt a „talán meg sem fizethető fáradtság”, a megbecsülést kifejező műszakpótlék fontossága. így kezdődött a művezetők mon- dókája is. Csupán kezdődött, -mert a rövid összefoglalás után — „a műszakpótlék kell, a rendelet helyes volt” — sajátosabb problémákban merültek el. Semmi pénzért — Tíz éven át műszakba jártam és semmi pénzért nem csinálnám újra az éjszakázást — mondta Sári Gáspár nappalos művezető. — Tudom mit vállalnak, akiknek nem mindig reggel kezdődik a munka, mégis túl soknak találom a mostani pótlékot. Higgye el, nappal többet kell dolgozni. Az üzemet úgy kell átadnunk a délutánosoknak, hogy a kénsavgyártást semmi ne akadályozza. Sokkal többrétű a feladatunk, mint az éjszakásoké. A bonyolultabb munkáért körülbelül 300—400 forinttal több alapbért is kapunk, ez a plusz azonban teljesen eltűnik a műszakpótlék miatt. De ez még nem is lenne baj, csak- hát egy hasonló beosztású, azonos ideje a vállalatnál dolgozó, műszakba járó művezető végül nyolc, kilenc- száz forinttal többet keres. Ezt sokallom én. ,Paulusz Gábor, a TVM munkaügyi osztályának vezetője hasonló véleményen van. Az éjszakás csak a technológiai folyamatra figyel, a nappalosnak viszont a gyorsan elhasználódó vegyipari berendezések napi karbantartását is irányítania, koordinálnia kell. Mindez rátermettséget, az üzem minden részének ismeretét követeli. Ezért is tart soká még valakiből nappalos művezető lesz. — A nappalos munkája valóban bonyolultabb, többrétű ... — igazolja társa szavait a „műszakos” Fehér Antal is, majd kérdez. — De szerinted nem érdemli meg azt a húsz, negyven, illetve tíz százalékot a folytonos munkarendben dolgozó? — Persze, hogy megérdemli ... Az alig összemérhető dolgokról vitázó két ember beszélgetése nem tudni meddig topogna egy helyben, ha Németh Barna nem hívná le a nappalosok egyik legnagyobb aduját: — Nincs ezzel a műszak- pótlékkal semmi baj. Ügy összességében, az egész ipart nézve reális. De nem az ke- rül-e nálunk állandó délelőttre, aki munkájával kiérdemli ?... Előléptetésként. Ugye, így van? Hét éve engem is „kitüntettek” és ahogy emelkedétt a pótlék, úgy kerestem egyre rosszabbul. Ebben nappalosok és műszakba járók (akik még csak várnak „előléptetésre”) megegyeznek. Egyetértenek az előírt százalékokkal. A vasárnapokért, éjszakákért néhány éve járó plusz 3—400 forint valóban kevés volt. A mostani 1000—1200 viszont természetesnek vett, elvileg még ma is elismert kereseti különbségeket tüntet el műszakos és nappalos között — vélik. Nem sok az a tíz-egy- néhány százas. (Idézzük csak az „elégedetlenkedőket”! „Ezzel sincs semmi megfizetve.”) önmagában nem sok. A valósághoz azonban hozzátartozik a beosztások és főként a feladatok különbözősége is. Megszokás Hol lehet hát a hiba, ha nem a műszakpótlékban? Valahol ott, ahol a különbséget sokalló és a folyamatos munkáért járó kereset 30 százalékos emelését „nagyon is időszerűnek” tartó két ember vitája elakadt. Nincs szorzó, amivel a mű- szakólást és a bonyolultabb munkát közös nevezőre hozhatnánk, az értük járó pénzt összehasonlíthatnánk. A pótlékot ezekkel a százalékokkal állapították meg, a TVM-ben viszont — évtizedes alakítgatások nyomán — csak három-négyszáz forinttal több az összetettebb munka bére. Az akkori pótlékhoz képest, meg is volt fizetve a bonyolultabb feladat elvégzése. A hosszú éveken ál; kimunkált arányokat azután a hirtelen jött rendelet elfeled.tette. Az arányokat, mert a feladatok különbségének és a „rend- szertelen” életnek mégis van közös mércéje: a boríték vastagsága. Elméletileg nem hitelesíthető mérték, a hason- lítgató emberi szem, a megszokás azonban etalonná emelte. Az új helyzet pedig vitákat Ica vart. V. Szász József A Diesel-bázis elkészülése után Szolnokon javítják a MÁV Diesel-mozdonyait A feljavított motorokat itt is ellenőrzik majd, ezért a különféle terhelésvizsgálatok elvégzésére próbaterem építését kezdték meg. Képünkön a próbaterem makettja látható A MŰVEZETŐK ÉS A PÓTLÉK