Szolnok Megyei Néplap, 1978. március (29. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-14 / 62. szám

a SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 14. Megújuló klubmozgalom Aranykoszorúsok és a derékhad Ki tud többet a Szovjetunióról? Tiszafüred csapata az élen A hatvanas évek közepén nagy lendülettel és szélesen kibontakozó klubmozgalom a hetvenes évek derekára — úgy tűnt — „elfáradt”, egy­re élesebben kirajzolódtak a klubokat segítő, irányító, fenntartó szervek munkájá­nak hiányosságai is. Ennek megfelelően természetesen a klubokban folyó tevékenység is egyenetlenné, sóik esetben formálissá vált. Sokan — még közművelődési szakemberek is — a klubmozgalom alko­nyáról, válságáról beszéltek ekkortájt. Szerencsére — ma már bizonyítható — nem vollt igazuk. A közművelő­dés egészének szervezetteb­bé, hatékonyabbá tételére irányuló törekvések nyomán — határozatok, állásfoglalá­sok —r— új lendületet kapott a klubmozgalom is. Kedveznek a körülmények Az, hogy törvény mondja ki a klubok fontosságát, ön­magában csak a lehetőséget jelenti. Az a tény viszont, hogy egyre több helyen él­nek is a lehetőséggel, vala­miféle szemléletváltozást tükröz; nemcsak a dokumen­tumok betűje, de szelleme is hatott Egiyszöval: azí utóbbi 2—3 évben minden korábbinál kedvezőbb kö­rülmények között alakulhat­tak, működhettek az ifjúsá­gi klubok. Szolnok megyében is. Megyénkben a jelenlegi nyilvántartások szerint (a közeljövőben készül új ki­mutatás) csaknem 200 ifjú­sági klub működik közel nyolcezer taggal. A legtöbb fiatalt tömörítő közösségi művelődési forrna tehát az ifjúsági klub. Az utóbbi évek eseményeit, változásait fi­gyelembe véve megállapít­ható: jelentős azoknak a kluboknak a száma, ame­lyeknek tevékenysége meg­erősödött, minőségileg javult. Kifejezi ezt talán az a tény is. hogy az ország legszínvo­nalasabb munkát végző, 1978-ban Aranykoszorús klub címmef kitüntetett 49 klub­ja között négy Szolnok me­gyei ifjúsági klubot találunk. Az új aranykoszorús klubok mellett persze ott van az él­mezőnyben néhány jászberé­nyi, jászsági, mezőtúri, szol­noki klub is. A derékhad, a klubok túlnyomó többsége viszont ma is nagyjából ugyanazokkal a belső prob­lémákkal küszködik, mint évekkel ezelőtt: anyagi gon­dok, gyakori klubvezető-vál­tozás, programhiány. A mű­ködési engedélyt ugyan meg­szerzett, de legfeljebb „ali­bi” vagy kampányfoglalko- zásokat lebonyolító klubok nem tekinthetők kluboknak. A legfontosabb kérdés te­hát: mi lesz a derékhaddal? Vannak biztató kezdeményezé­sek Kissé leegyszerűsítve a helyzetet, a legtöbb hullám­zó teljesítményű ifjúsági klub gondjai megoldhatók gondos fenntartói támogatás­sal, módszertani segítséggel és helyi „külső” — KISZ-től, gazdasági szervtől jövő —■ szervezést segítő munkával. S erről nézve sokkal bizta­tóbb — a jövőt illetően — a kép. Több helyen, főleg a kis településeken — noha meglehetősen tétován — kezd bontakozni az ifjúsági klub ügyének szervezett felkaro­lása. Nem véletlen, hogy pontosan azokon a kis tele­püléseken, amelyeken köz- művelődési igazgatóhelyettes dolgozik. Az ő működésük érezteti hatását például Ti- szaburán, Tiszagvendán, Ti- szaörsön — elsősorban ab­ban, hogy a helyi gazdasá­gi szerveket és a tanácsot megnyerték a klub ügyének, másrészt a fiatal pedagógu­sok is szívesebben kapcso­lódnak be a klubéletbe. Alighanem a formálódó klubközösségek vehetnék — remélhetőleg veszik majd — a legtöbb hasznát a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ klubellátó szolgála­tának, egyszerűbb nevén a Módszertárnak. A Módszer­tárat — az elsők között az országban — 1978-ban léte­sítették azzal a céllal, hogy dia, hangszalag, hanglemez, film, minikiállítás kölcsön­zésével, előadásokkal, prog­ramjavaslatokkal, a klubve­zetők módszertani segítésé­vel támogassa a megye klub­jait. Megjegyzendő: az ed­dig eltelt idő alatt elsősor­ban nem azok a kubok éltek a Módszertár nyújtotta le­hetőségekkel, amelyeknek a legnagyobb szükségük lett volna rá. Mindez persze nem kérdőjelezheti meg a Mód­szertár fontosságát, a műve­lődési központ kitűnő lehe­tőséget teremtett: a klubo­kon, klubvezetőkön, s a ve­lük rendszerint szoros kap­csolatban álló KlSZ-szerve- zeteken a sor. Az országos ifjúsági klubtanács legutób­bi. Szolnokon tartott ülésén értékelte az országban mű­ködő klubellátó szolgálatok működését, s a tanács tag­jai igen jó véleménnyel vol­tak a szolnoki módszertár­ról. Mindenesetre — egye­lőre — a jövő intézménye a módszertár. Maradásra bírni a klubvezetőket Ugyancsak a fentebb em­lített klubtanácsülésen sok szó esett a klubmozgalom fontos kérdéséről, a klubve­zetők képzéséről, továbbkép­zéséről. Az írásban előter­jesztett javaslatban ez áll: „A mozgalom egyik leglé­nyegesebb feltétele a klub­vezető-képzés rendszerének átfogó, egységes és megfe­lelő színvonalú kidolgozása. A mozgalom gondjainak, aránytalanságainak egyik oka a szakemberhiány. A klubokban kevés értelmisé­gi, politikailag és pedagógi­ailag képzett vezető van.” Szolnok megyére is ez! a jel­lemző. Pedig látszólag köny- nyű a helyzet: mintegy 200 klub van, egyre több a kép­zett népművelő, s a megyei szervezésű klubvezető-képző ■tanfolyamok jól sikerültek. Mindent összevetve: Iphetne minden klubnak képzett ve­zetője. Csakhogy a klubve­zetők fluktuációja igen nagy. Érdemes volna megvizsgál­ni, miért? A választott klub­vezetőkben a hiba? Kevés anyagi és erkölcsi megbecsü­lést kapnak? Kiöregednek? Beléfáradnak, megunják? A tagság természetes cserélődé­se szükségszerűen vonja ma­ga után a vezetőváltozást is ? Alighanem mindegyik okra akad példa, ám a tapaszta­latok szerint a leggyako­ribb: a vezetők munkáját nem kíséri, segíti kellő ér­deklődés, holott a klubveze­tők jóformán társadalmi munkában vezetik a közössé­get, havonta 25—30 óra kü­lön elfoglaltságot vállalva. Hogyan lehetne maradásra bírni őket? A szép számú megyei ellenpéldára gondol­va: csakis a klubvezető sze­mélyét és a klubközösséget érintő nagyobb támogatás­sal, a munka elismerésével. Lehetőség a kísérletezésre Megállapítható: új lendü­letet vett a - klubmozgalom. A „klubozás” iránt megnyil­vánuló élénk társadalmi ér­deklődés természietszerűen a mozgalom formáinak kor­szerűsítésére, csiszolására, bővítésére kell, hogy ser­kentse a közművelődési szak­embereket; a régi hibák fel­számolása mellett. Megyénk­ben is vannak kihasználat­lan területei a klubmozga­lomnak: gondoljunk csak a sok bejáró diákra, szakmun­kástanulóra, ifjúmunkásra, vagy a városok peremkerü­letein, kis falvakban és ta­nyákon élő fiatalokra Szabó János Nemcsak reménykednek, szorgalmasan tanulnak az újabb erőpróbára A hét végén Szolnokon rendezték meg a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” ve­télkedősorozat megyei döntő­jét. A versenyző kilenc kö­zépiskola közül a tiszafüredi Kossuth I-ajos Gimnázium csapata bizonyult a legjobb­nak. A tiszafüredi gimnazis­ták tavaly a vetélkedő or­szágos döntőjén a pécsiekkel megosztva első helyezést ér­tek el. >— Mire számítottak az idén? — Reménykedtünk az újabb sikerben — mondja Dobrosi György, a csapat felkészítő tanára. — Mi a siker titka? — Semmi különös. Lelki- ismeretesen készültünk. Ol­vastuk a folyóiratokat, napi­lapokat, odafigyeltünk min­őién Szovjetunióról szóló in­formációra. Egyébként úgy gondolom, hogy ez „vetél­kedőn kívül” is hasznos. Napjaink történelmének ala­kulásában óriási szerepe van a Szovjetuniónak. A politi­kai élet. a tudomány, a tech­nika fejlődésére, a kultúra minden területére nagy ha­tást gyakorol ez az óriási ország. Tájékozottságunk, műveltségünk lenne hiányos, látókörünk lenne szűkebb, ha nem tudnánk eredmé­nyeiről, mindennapjairól. — A vetélkedőn egyébként sokat segített a tapasztalat is — szól közbe Gulyás Eri­ka, aki a tavalyi csapatban is szerepelt. Azokat az isme­Most, hogy Berze Nagy Já­nos néprajztudós levelezését tartalmazó, Baranya megye gondozásában, de több me­gye által anyagilag is támo­gatott kötetét kézbe vesszük, forgatjuk, ezek a gondolatok juthatnak legelőször eszünk­be. A Besenyőtelekről indult, Jászberényben érettségizett, budapesti egyetemre beirat­kozott, majd Erdélyben s vé­gül Baranyában dolgozó, a magyar néprajztudomány je­lentős kutatójává vált Berze Nagy János életművének rangosabb része ugyanis a szerző életében meg sem je­lenhetett. Elkallódott első nagy mű­ve a „Magyar Meseszótár”, halála után jelent meg az „Égigérő fa” című mitológiai tanulmánykötete, s a „Ma­gyar népmesetiüpusok” című fő műve. Azaz munkásságá­nak lényegét, legfontosabb részét tartalmazó munkáinak megjelenését nem érhette meg. Benne volt ő számos kisebb-nagyobb tanulmány^, révén a magyar néprajz él­vonalában, hatottak eredmé­nyei, megállapításai, de még­sem érhette meg azt, hogy a méltó hélyre emelkedhessen. Talán legjelentősebb volt a Magyarság Néprajzában köz­zétett, meséinket feldolgozó és értékelő tanulmánya, amely kézikönyv jellege mi­att állandóan használatban van, s így hatott mindenkire, akik a magvar mesekutatás­ban számítottak, dolgoztak azóta is. Megrázó dolog ép­pen ezért olvasni a hagyaté­kából előkerült leveleket: milyen hihetetlen energiát igényelt e nagyszabású mun­kák elkészítése, anyagának összegyűjtése. nemzetközi irodalomba való beágyazása olyan valakitől, akinek maga a tudományos kutatás nem is főfoglalkozása, aki mind­ezek mellett tanított, nedagó­reteket, amiket akkor meg­szereztem, most is nagysze­rűen hasznosítottuk. Dobrosi Györgyné, aki szin­tén részt vett a csapat felké­szítésében, hozzáteszi: — A négyfős csapat fel­osztotta egymás között a té­materületeket, ki-ki érdeklő­dési köre -szerint választott. — Én a szovjet kultúrával foglalkozom — mondja Tí­már Anna. — Nagyon szere­tem az irodalmat, a zenét, a képzőművészetet, és különö­sen érdekel az ország sok­színű népművészete. — Labancz Margit, aki közgazdásznak készül, ter­mészetesen a gazdaságpoli­tikai kérdésekben jeleske­dett. Magyar István, a csa­pat egyetlen fiú tagja a tu­domány, a technika és a sport nagyszerű ismerőjé­nek bizonyult. Gulyás Erika történelmi és világnézeti kér­désekre adott jó válaszokat — folytatja a felsorolást Dob­rosi Györgyné. .— A vetélkedősorozatnak nincs még vége. gus volt, s családját ebből tartotta el, életét erre ala­pozta. A hazai és később a külföldi tudományos élet je­lentős képviselőivel a rit­kább személyes találkozáso­kon kívül a sűrűbb levele­zés kötötte össze. Első nagy mesterével, .Ka­tona Lajossal éppen úgy le­velek kapcsolják össze, mint később tudós társaivail, Soly- mossy Sándorral, Sebestyén Gyulával vagy Kodolányi Já­nossal. Feltárulkozik levelei­ből életútja is: hogyan lép ki szűkebb hazájából Besenyő- telek és környékéről az or­szágos nyilvánosság elé, majd mint válik a nemzet­közi tudományos élet meg­becsült személyiségévé. Mint tágul előtte a világ, s miként tágulnak tervei az első in­dítástól a magyar mesék vi­lágát átfogó katalógus meg­szerkesztéséig. megírásáig, illetve a mitológia alapkér­déseit tárgyaló, nemzetközi­leg is jelentős művéig, a posztumusz „Égigérő fá”-ig A levelekben művei sorsá­ról, terveiről, egy-egy tudo­mányos kérdésről gazdag el­mélkedést, elképzelést ka­punk kézhez. Láthatjuk mi­lyen tényezők akadályozták, gátolták vagy kik segítették munkásságában. Mit sem sejtett még első nagy műve leendő sorsáról, amikor 1912- ben a Kisfaludy Társaság­hoz a következő, önbizalom­mal tele sorokat írta: A Ma­gyar Meseszótárnak „A fol­klore irodalmában elfogla­landó helyére nézve pedig utalok arra a körülmények­re, hogy művem a népmese nemzetközi tudományos tár­gyalásában egyedül áll, mi­vel egy nép mesehagyománya sem ment át azon az elem­zésen, mely munkámban végső eredményül a mesemo­tívumok rendszeres feldol­gozását. s az egynemű ele­— Április 30-án Nyíregy­házára, a területi döntőre utazunk — mondja Labancz Margit. Itt Szabolcs-Szat- már és Hajdú-Bihar megye csapataival kell megküzde- nünk. —■ Nem lesz könnyű dol­gunk — jegyzi meg Dobrosi György. Tavalyról ismerjük már ellenfeleinket, nagyon jó felkészültségű, igazi küz- dőtársákra találtunk akkor is bennük. No, de a megyéből sem leszünk egyedül. A kun­szentmártoni József Attila Gimnázium csapata is ott lesz a területi döntőn. — És milyen eredményre számítanák? — Veszteni semmiképp sem fogunk, akkor sem, ha egy másik csapat jobbnak bizonyul nálunk — véleke­dik Dobrosi György. — Persze, azért abban re­ménykedünk, hogy eljutunk az országos döntőig — te­szik hozzá a csapat tagjai. meknek egy csoportban le­hető áttekintését s összeha­sonlítását nyújtja.” A Meseszótár az I. világhá­ború miatt nem jelenhetett meg, kézirata elkallódott, de a benne megfogalmazott gon­dolatok mind későbbi művei­ben, mind itt látható levelei­ben benne vannak. Tanul­hatjuk e könyvből azt is, hogy nálunknál szerencsé­sebb sorsú népek egyidejű törekvései miért érhettek be, s miért maradt torzó leg­jobbjaink törekvése a hábo­rúk, a pénzügyi nehézségek miatt. Nemcsak tudomány­történetileg, de kultúrtörté­neti dokumentum jellege mi­att is érdemes átlapoznunk, végigolvasnunk ezt a kiad­ványt. De van e leveleknek még egy nagy tanulsága: a tudo­mánnyal eljegyzett ember minden körülmények között való hélytállásának példája; a minden helyzetben való, de a cél érdekét mindig szem előtt tartó magunkra találás példája. Berze Nagy János nem tudományos kutatói stá­tusban volt. Nem a tudomá­nyos élet központjában, Bu­dapesten élt. Mégis jelentő­sei alkotott, mert felismerte, hogy ihivatását-foglalkozását hogyan állíthatja elivatott- sága szolgálatába. Mint tan- felügylő hatalmas szervező munkába kezdett, s tanárok, diákok légióját mozgatta meg utolsó óráit érő hagyomá­nyaink összegyűjtése érdeké­ben. A „Baranyai magyar néphagyományok” három in- pozáns kötete e hitnek, szer­vező munkának és összefo­gásnak elévülhetetlen doku­mentuma, néprajztudomá­nyunk egyik alapvető forrá­sa. Egy igaz ember és egy ne­héz helyzetből is rangossá emelkedő és maradandó mű­veket alkotó tudós arcéle bontakozik ki e kötetből. S egyúttal láthatjuk, milyen küzdelmet kellett folytatnia századunk első felében tudós kutatóinknak minden egyes eredményért. Szabó László Jó reggelt A beharangozó híreket hallván a rádióhallgatók bi­zonyára kíváncsian keltek az elmúlt hét első napján, va­jon miként újul meg a Jó reggelt! című műsor. Azok, akik korábban is e program­tól várták a nap első infor­mációit, akik a Jó reggelt-et tekintették első „napilapjuk­nak”, talán csodálkoztak azon, hogy a szerkesztők lé­nyeges változásokat ígértek.. Hiszen korábban is tájékoz­tatták a rádióhallgatót, mi­lyen bel. és külpolitikai ese­mények történtek az elmúlt este óta, jött-e országunk fölé hideg- vagy melegfront, netán ködösek-e útjaink. Hí­reket kaptunk a nap várható, figyelemre méltó rendezvé­nyeiről, s arról is informá­lódhattunk, ha netán olyan baleset történt, amely aka­dályozhatta az utak forgal­mát. Röviden: attól féltünk, hogy ellaposodik vagy túlsá­gosan is „csillogó” lesz az a harminc-negyven pemyi mű­soridő. Nos, a változás nem je­lenti a program lényegi meg­változását. Ügy látjuk, ed­digi tapasztalataink alapján, hogy egy, már korábban is jónak minősíthető műsor fi­nomításáról van csupán- szó. Színesebbek a hírösszefog­lalók, rövidebbek a kom­mentárok, összefogottabbak a hallgatót tájékoztató prózai egységek: alkalmazkodóbb a szerkesztés reggeli foglalatos­ságainkhoz, az érezhetően hosszabb zenei betétekkel le­hetővé teszi, hogy nyugod- tabban készítsük el a kony­hában a reggelit, töltsünk el tíz percet a fürdőszobában — nem maradunk le semmiről. Úgy hisszük, ennél többet — nem is kell mondanunk. Nyolcvanhét perc színházról... Amennyire igazán rádiós műfajú programnak tekint­hetjük az ébresztő Jó reg­gelt-et, legalább annyira so­kat várunk a Petőfi-adó va­sárnap délelőtti, ismétlődő kulturális-művészeti műso­raitól. A mostani, amely 87 percben kívánt beszámolni az elmúlt napok legfontosabb színházi, rádiós és tévébeli eseményeiről, azt bizonyítot­ta, hogy a rádiózás sokkal nehezebb műfaj, mint azt so­kan hisszük. E közel másfél órától azt vártuk, tájékoztat kulturális életünk legfonto­sabb programjairól. Szervetlenül egymás mel­lé tett riportokat, ismerteté­seket hallhatunk, amelyek külön-külőn, ha le is kötöt­ték figyelmünket, megállták helyüket, de nem alkottak egységes műsort. Válogattak, de nem próbáltak egységet alkotni. Többet érne e talló­zásnál az egy témát több irányból közelítő sokszínű­ség, amelynek összefogó gon­dolati íve is lenne. (zsák) Tisztelet a hősöknek Kiállítás a karcagi Nagykun Múzeumban A karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban ma délután 4 órakor nyitják meg a Tisztelet a hősöknek című kiállítást. A tárlata 130 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc hőseinek ál­lít emléket. A széles társa­dalmi összefogással megva­lósult kiállításon a karcagi múzeum anyagán kívül a ceglédi Kossuth Múzeum, a szolnoki Damjanich Múzeum legértékesebb 1848—49-es ereklvéit, valamint a karcagi Csokonai Könyvtár könyveit láthatják az éfdeklődök. T. E. Magyar meseszótár, Égigérő fa Egy néprajztudós levelesládája Aligha élt még olyan igazi tudós, művész, költő vagy akár ilyen minősítésekkel fel nem ruházható egyszerű em­ber is, akinek élete végén megalkotott életműve, szándékai és tervei közé egyenlőségi jelet lehetne tenni. A minden­napi nehézségek, a szakmai irigység hálójában való fenn­akadás vagy történelmi sorsfordulók hatása sok szándékot, tervet hiúsított meg, tdtt félre, Ítélt halálra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom