Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-07 / 32. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. február 7. Második esztendeje működik a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium számítástechnikai szakköre, amelyet a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem Neumann János Szocialista Bri. gádja irányít. A tanulók itt sajátítják el a programozás és a gépkezelés alapjait, sőt konkrét feladatokat is megoldanak a Compucorp 325. asztali számítógépen. A szakkönyv körbejár f Művelődés KISZ-közösségben A jászberényi Aprítógépgyár ezerháromszáz dolgozójának ' mintegy fele KISZ- korosztályú fiatal. Az üzem gyártmányskálája rendkívül széles, nem készülnek nagy darabszámú termékek. A termelésnek ez a változékonysága szellemi frissességet, új iránti fogékonyságot követel a dolgozóktól. A fiatalok általános és szakmai műveltségének elmélyítésében egyre jelentősebb szerepet játszanak a vállalat KlSZ-alap- Szervezetei is. Magas szakmai követelmények Kollár Márton technológiai folyamattervező, a vállalat KISZ-bizottságának termelési felelőse több jó kezdeményezésről ad számot: — A mi gyárunk egyedi gépgyár, folyton változó profillal. Ez szakmai téren nagyon sokat követel az emberektől. Természetes tehát, hogy a KISZ-bizottság és az alapszervezetek munkájában is központi helyet foglal el a munkások művelődése. Sikeresek és ]rendszeresek az ifjú szakmunkás-vetélkedők, sokan neveztek — szakmunkások is — az Alkotó ifjúság pályázatra. Tavaly — ugyancsak KISZ-kezdeményezésre — vállalati „ötletnapot” rendeztünk, nagyon sok hasznosítható termelést segítő és beruházási jellegű ötlet került az „ötletládák”-ba. Ezek központi kezdeményezések, akciók. Emellett persze fontos és értékes az a munka, amit az alapszervezetek saját erőből végeznek. Gazdag a „leltár ” Az Aprítógépgyár egyik „erős”, összeforrott KISZ- alapszervezetét a vasszerkezeti üzemben dolgozó fiatalok — szám szerint huszonheten — alkotják. Az alapszervezet mindegyik tagja szakmunkás, ketten érettségiztek, jelenleg öten járnak szakközépislyűába. — Speciális vasmunka a miénk — mondja Sós István, az alapszervezet huszonhét éves titkára. — Nem túlzás, nap mint nap érezzük, holnap nem lesz elég, amit ma tudunk. így aztán tanul mindenki, ahogy és ahol tud. Most például az újraszerveződő gépipari szakközépiskola iránt • van nagy érdeklődés. Vagy: alighogy megjelenik egy szakkönyv, valaki közülünk már hozza be -o z üzembe, mire körbejárt mindenkinél a könyv, lehet a következőt olvasni. Ezzel persze nem ér véget a vasszerkezeti üzem KISZ- alapszervezetének „művelődési leltára”. Péntek esténként a vállalat Zagyva-parti pihenőházába, áz ifjúsági klubba járnak tizenöten—húszán az alapszervezet fiataljai közül. Többen törzstagok a-városi ifjúsági klubokban is. Baráti közösségben Sós István, az alapszerve- ■zet tagjainak művelődését taglalva, fontos következtetésre jut.. — .Abban, hogy nem egyszerűen KlSZ-alapszervezet- té, hanem baráti társasággá is váltunk itt a műhelyben, azt hiszem nagy szerepe volt, van a közös színház-, mozi-, kiállításlátogatásoknak, • kirándulásoknak is. Erre olyannyira „rákaptunk” az utóbbi időben, hogy nem várunk a szakszervezeti bizottság jegyeire. Van valahol egy jó rendezvény, megyünk. Tavaly például így néztük meg Szolnokon az Alkotó ifjúság kiállítást. Eredmény: az idén a mi alapszervezetünkből is pályáznak ketten. Van egy ügyes fafaragónk, és készül egy dolgozat eev gyártási művelet módosításáról. Jövőre alighanem még többen pályáznak, -r- ahogy én a srácokat ismerem. Sz. J. : A kultúra kisugárzása m/m Áthatja egész életünket odahaza Fifllapoztam egy munkabizottsági dokumentum szövegrész- letét, a közművelődés fogalmát értelmezőt: ..Társadalmilag és emberileg kizárólag az a tudás termékeny, ahol a művelődés maga is folyamatos, és kölcsönhatásban áll mások művelésével. Tehát nem az a művelt ember, aki pusztán jelentős ismeret- és tudásanyaggal rendelkezik, hanem az, akiben a művelődés. a tudás, a kultúra iránti érdeklődés állandóan és megújulóan él: továbbá, aki megszerzett tudását a mindennapi életben az emberi, a baráti, a munkatársi stb. kapcsolatokban érvényesíteni tudja”. Az ösz- szefüggésből világosan kitetszik a népművelés fogalmát fölváltó közművelődés — mint társadalmi program — tartalmi többlete is, illetve az, hogy a közművelődésben változatlanul funkciót hordoz a népművelés, hiszen a megszerzett tudásanyag, műveltség csak akkor értékes társadalmilag, ha kisugárzik, birtokosa közkinccsé teszi, átadja másoknak. És ebből a szempontból most egyaránt fontos, ha elismert tudósról, művészről vagy pedagógusról, könyvtárosról, muzeológusról van szó, mert mind-mind népművelőként hasznosíthatja, érvényesítheti ismereteit a közművelődésben. De népművelő a szó közvetett értelmében a gyári művezető is, aki szakmai, munkahelyi vagy általános élettapasztalatait megosztja a gondjaira bízott ifjú munkásokkal, tanulókkal, és népművelő a technikus, ki a szakmunkásokkal foglalkozik, a mérnök, aki a technikusokkal és így tovább. A permanencia elve érvényes tehát a műveltség szakadatlan terjesztésére, arra az önművelésben folyton fölébredő kényszerhatásra, hogy az elsajátított ismeretek — miközben önmagunkat újabb tudásanyag megszerzésére sarkallnak — rendeltetésszerűen továbbításra, hasznosításra valók. A közművelődés nem csupán közoktatás (az általános, szakmai és politikai képzés, továbbképzés iskolarendszerű létráiról), nem csupán TIT^előadás, múzeumlátogatás, könyvtár, színház, mozi, képtár, koncert, művelődési házak klub- és rendezvényhálózata. Valamennyi együtt, de egészében véve több. A közművelődés új minőség. Legkülönfélébb lehetőségeivel, módszereivel ugyanis ahhoz segíti az embereket, hogy mindennapi kenyerükké váljon a kultúra (amelynek — mondanom sem kell — jóval tágabb értelmezéséről beszélünk ilyenkor, tartozékai például az életmód, a szokások, az öltözködés, stb. is.) A kultúra önmozgása a mindennapi élet számtalan területén tudatosítható. Egészen egyszerű, szélsőséges példákkal bevilágítva: ilyen cél szolgált a „tiszta udvar, rendes ház” mozgalom és az Olvasó népért mozgalom is. De erről van szó akkor —, ha hírlap pokat, folyóiratokat gyömöszöl naponta a postás házak levelesládájába —, ha a lakásszövetkezetek közös használatra szánt helyiségeiből klubokat alakítanak ki —, ha a gépek, munka- padok fölé ízléses dekoráció, friss publikációk montázsa, netán festmény kerül —, ha a körúti presszóban olykor-olykor délutánonként felhangzik néhány vers vágy rövid novella —. ha a hétvégi pihenőnapokra nemcsak futballmeccs, de olvasnivaló is jut —, ha a vasútállomásokon a büfé- fröccs melett könyvet is árulnak (s a várótermek szomszédságában megnyitják az úgynevezett kultúr- várókat) —, ha lakótelepek tervezésekor a szükséges oktatási-művelődési, egészségügyi létesítmények sokszor nehezen kigazdálkodható beruházásain túl (vagy inkább innen, hiszen jóval olcsóbbért) gondolnak az újságosbódékra, a könyv- terjesztő vállalat mikropa- vilonjaira —, ha valaki szakszervezeti beutalót kap Zebegénybe, és el nem kerüli a Szőnyi-emlékházat (általában pedig, ha a kirándulni utazó kollektíva programjában elfér egy-egy múzeumlátogatás vagy kiállítás) —, de tulajdonképpen a kultúra önmozgásának tudatosítási lehetőségét kínálja az esztétikusán és praktikusan kiképzett játszóterektől a köztéri szobrokig minden, még a füves parkok féltő gondozása is. Vagyis a kultúra — értelmezésünkben — az emberek mindennapi közérzetében tetszik föl elsődlegesen. Az élet momentumaiban kitapintható jelenléte önmagában is, tudatosítása révén pedig kiváltképp befolyásolhatja, inspirálhatja valamely (kisebb vagy nagyobb, munkahelyi vagy lakóhelyi) közösség tagjait tegnapi énjük szüntelen túlhaladására. jelenlétéR kultúra nek, létállapotainak tudatosítása a közművelődést szolgáló intézmények, szakemberek feladata. Ám nemcsak azoké közvetlenül: mindenkié, aki tehet érte valamit. A közművelődés ilyen teljes igényű koncepciójából természetesen fakad, hogy az nem javallat, csupán a szabad idő „beprogramozására”, nem puszta gyógyszer az üres órák értelmes-hasznos kitöltésének receptpapírjaira — hanem szemlélet. 'mely az élet és tevékenység egészét hivatott áthatni. Önkéntelenül adódik tehát a kérdés: képes-e fölvállalni az az ember is, akinek eszébe sem jutott soha, hogy szellemi igényeket támasz- szón önönmagának. A válasz kézenfekvő. Ha a köz- művelődés ügye általános szemléletté válik, képes lesz rá, mert szüntelen impulzusokat, segítséget kap az életben: munkahelyén, odahaza, az utcán, víkenden. N. J. Filmnapok falun A MOKÉP az elmúlt évben rendezte meg először a Filmnapok falun című rendezvénysorozatát, — négy megyében. Az akció sikeréről elismerően írt a sajtó, dicsérték a kezdeményezést a közművelődés szakemberei, de a legnagyobb elismerést a falusi közönség mondta ki a nézőszám alakulásával. A tavalyi rendezvénysorozat sikere eredményezte talán, hogy az idén — februárban és márciusban — már tizennégy megyében rendezik meg a Filmnapok falun programját. A megyénkben Kunszent- mártonban „A tizedes meg a többiek” című filmvígjáték vetítésével a múlt hét végén kezdődött az akció, majd Jászárokszálláson, Cibakházán, Jászfelsőszentgyörgyön, Pórteleken, Rákócziújfaluban, Cserkeszőlőn és Tiszaörsön folytatódik. (A felsorolt he: lyeken nyolc film közül — Tízezer nap, Egy pikoló világos, Föltámadott a tenger, A tizedes meg a többiek, Állami áruház, Körhinta, Kölyök, Szegény gazdagok — mutatnak be néhányat. A fentiekből is érzékelhető, hogy a filmnapok műsora némileg eltér eredeti céljától. Idézzük a MOKÉP hivatalos, Filmhírszolgálat című kiadványát: „A filmnapok célja: a magyar film éve alkalmából a falun élő emberekkel megismertetni a magyar filmművészet legértékesebb alkotásait, az elmúlt harminc év válogatott falusi témájú játék- és rövidfilmjeit.” A Körhinta és a Tízezer nap minden megközelítésből megfelel annak a célkitűzésnek, de a történelmi szembesítés teljesebb lenne, ha sikerült volna műsorra tűzni a Talpalatnyi földet, a Húsz órát, s a magyar falu átalakulásával összefüggő, más kulcsfontosságú műveket. A vetítésre kerülő filmek némelyike fölött bizony már alaposan eljárt az idő. Valószínű, hogy a program további művészi gazdagságát kópiahiányok akadályozzák, — de ezzel együtt a rendezők joggal bízhatnak a Filmnapok falun sikerében. — ti — Nyitás előtt a Várszínházban Már csak néhány nap, és premier a főváros legújabb színházában. A Népszínház társulata hetek óta próbál az új Várszínházban. Képeink Buda. pest színházi életének új központjáról készültek.
