Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
1978. február 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 SZOLNOKI MEZŐGÉP Ládák és emberek Kétes Két éve működik a megye legújabb nagy vállalata, a szolnoki MEZŐGÉP. Az egyesülés után megnagyobbodott szervezetben dolgozók 1976 óta fontos feladatuknak tartják az export növelését. A vállalat adottságai mellett leggazdaságosabban készíthető termékek kiválasztásával, gyártmányaik korszerűsítésével sikerült is külföldi megrendeléseket szerezniük. A határokon túli eladásokat jelző számok is bizonyítják fáradozásaik eredményességét: 1975-ben csak 258 millió forint értékű, a szolnoki vállalat gyáraiban készült mezőgazdasági gép hagyta el az országot, alig egymillió forint értékű jutott el a konvertibilis valutával fizető vásárlókhoz. Két évvel ezelőtt, 1976-ban már majdnem duplájára nőtt az export, 465 . millió forintot hozott a vállalatnak a külkereskedelem, viszont még mindig keveset szállítottak tőkés országokba,. az onnan származó bevétel csak 4 millió forint volt. Az export szempontjából eddig legsikeresebb évük 1977 volt: 800 millió forint külföldi bevételükből 35 millió forintot konvertibilis valutában kaptak. A vállalatnál úgy mondják, hogy 1977 az igényesebb piachoz való alkalmazkodás éve volt. Más országokbeli vásárlóik elégedettek a MEZŐGÉP munkájával, sikerült betartani a nyugati piacon döntő fontosságú szállítási határidőket. Nem köny- nyen alkalmazkodtak a tőkés vevők szigorú követelményeihez, nehezítette helyzetüket, hogy a világpiacra kerülés egybeesett az átszervezés, az igényesebb gyártmányokra való átállás éveivel. Gyakran például korszerűtlen berendezésekkel kellett elkészíteniük a nyugatra szánt gépeket, természetesen az optimálisnál több munkával. Nehézségeik ellenére mégis kivívták a tőkés megrendelők bizalmát. Különösen az NSZK-beli Claas céggél sikerült kiépíteni jó kapcsolatot. Német kooperációs partnerük elégedett volt a tavaly készített mezőgazda- sági gépek minőségével, a szolnoki MEZŐGÉP gyárainak általában sikerült az előírt szállítási határidőt is betartani. A múlt évi jó munkának köszönhető, hogy a Claas a tavalyi 1520 darab helyett az idén 2000 szecskázó berendezést rendelt, és elkezdődtek a tárgyalások 800 újabb szalmafeldolgozógép 1978-as gyártásáról. (A MEZŐGÉP vezetői most keresik, hogy hol tudnának kapacitást felszabadítani az előnyös üzlet megkötésére.) A német cégnek az idén új termékeket, rostaszerkezeteket és kombájnokhoz használt csigás szállítókat is készítenek, körülbelül 600 ezer dollár értékben. A tavaly nem gyártott kombájn-részegységek elkészítésének feltételeit elavult, a vállalat profiljába nem illeszkedő termékek termelésének megszüntetésével teremtették meg. Az idén kezdik el szállítani a rotációs fűkaszát is. A Claas a saját tervei alapján készülő gépekből 10 ezer darab szállítására kötött szerződést, ebből 1978- ban ezer darabot gyártanak. A MEZŐGÉP munkásainak termékei azonban nemcsak a termelési együttműködések keretében jutnak el a nyugati piacokra. Mérnökeik tervei szerint tavaly készítettek először szalmaszecskázót. A magyar mezőgazdaságban ma még alig használt gépet hamar sikerült elfogadtatni a mezőgazdasági melléktermékek feldolgozásában előbbre tartó tőkés országokban. Az idén a saját A túrkevei Vörös Csillag Tsz juhászata törzsanyate. lepének genetikailag elit állománya évi két és fél, hárommillió forint hasznot hoz a szövetkezetnek. A bárányszaporulat a szakszerű tartás következtében eléri a 130-140 százalékot, tehát igen gyakori az ikerszülés. Képünkön Osz- lényi Lajos, a tsz juhásza tereli a fejlett, hatalmas anyajuhokat félszeresére nő a tőkés export szalmaszecskázó sorozat- gyártását is megkezdik: a dán • Bronninborg cég 250 gépet rendelt eddig és kezdeményezte a szerződésben szereplő szállítmány megduplázását. Az új gyártmányok bevezetése és a nagyobb rendelések eredményeként 1978-ban körülbelül két és fél millió dollárral javítja a szolnoki MEZŐGÉP Magyarország külkereskedelmi mérlegét. Az összeg nem túl nagy, a nem régen alakult vállalat esetében azonban sokkal lé- nyegesbb a tőkés export évek óta tartó gyors növekedése. Az idén például a tavalyinak több mint két és félszeresére növelik dollár- bevételeiket, és a fejlődés a következő években sem áll meg. A tőkés vállalatokkal folytatott termelési együttműködés bővülése mellett az idén is növekszik a szolnoki MEZŐGÉP szocialista exportja. Az NDK-beli Fortschritt kombinátnak 5 ezer kukoricasiló kombájnadap- tert gyártanak. A csehszlovák—lengyel—magyar termelési együttműködés keretében is készítenek adaptert, sajnos 1978- ban e gyártmányukra a tavalyinál kevesebb megrendelést kaptak. A baráti országokba eljutnak a vállalat saját tervezésű berendezései is. Az idén másfélszer annyi dohány- és terményszárítót adnak el a KGST-országok- nak, mint 1977-ben. Az egyre keresettebb termékek segítségével ebben az évben körülbelül 200 millió forint bevételhez jut a szolnoki MEZŐGÉP. A vállalat mintegy 900 millió forint értékű gyártmánya jut túl 1978-ban az országhatárokon, 100 millióval több, mint tavaly. Legalábbis a tervek, a megrendelések szerint. A megkötött szerződéseket pedig be kell tartani, ha jövőre is növelni kívánják exportjukat. Sajnos gyakran nem a vállalaton múlik a szállítási határidő betartása. Például még szinte el sem kezdődött az év, máris 50 darab szárítóberendezésük áll ventillátor nélkül. A szolnokiak ugyanis hiába egyeztek meg tavaly a Szellőző Művekkel, hogy havonta kapják a terményszárítók lelkét, az idén még csak ígéreteket hallhattak. V. Sz. J. Valószínűleg megmosolyognák a magyarországi eladókat, ha zsákokban, esetleg kosarakban szállítanák a külföldi vevőkhöz a gyümölcsöt, a zöldséget. Láda kell ezek exportálásához, méghozzá egyre több. Így válik egyre fontosabbá a Gyümölcs-, Zöldség-, Göngyölegellátó és Gyártó Országos Szövetkezeti Vállalat szajoli gyáregységében dolgozók munkája. Nem mind,egy, hány láda készül évente, s az sem mindegy, milyen körülmények között. Az igazgató, Varga Jenő bemutatja a szajoli üzemet: — Ládákat gyártunk exportra, és a belföldi szállításokhoz műanyaggöngyölegeket, rakodólapokat, korszerű csomagolóeszközöket, palántaneveléshez fóliákat forgalmazunk. Éves árbevételünk meghaladja a 60 millió forintot, létszámunk a kétszázhatvanat. Sajnos, nagy a mozgás. Tavaly százkilenc- venen mentek el innen. Kényszerhelyzet: felveszünk mindenkit, aki jelentkezik, mert szorítanak bennünket az igények. Munkásaink nagy részét busszal szállítjuk be az üzembe és haza. A környező falvakban — Tiszabőn, Fegyvemeken, Tiszapüspöki- ben — laknak. Közöttük kevés szakmunkást .találunk — néhány asztalost — többségüket betanítjuk a tennivalókra. A nyersanyag rönkökben érkezik, a fűrészüzemben feldaraboljuk méretre, az elemekből a szegeiő üzemben a ládákat összeállítjuk. Tavaly elkészült az új darabolóüzem, ahol a léceket korszerű körülmények között, új gépekkel készítjük — 24 millió forintba került mindez.-------0—— D eák Ferenc művezető az új beruházásokról: — Megváltozott a munka az igaz. Termelékenyebb, az is igaz. De mit ér mindez, ha nem tudjuk hozni a tervet, s az emberek nem találják meg a számításukat. Van olyan gépsor, amit ha az előírt technológia szerint üzemeltetünk, nehezebb rajta a munka, mint régebben. Ha hiányzik onnan egy-két munkás, senkit sem tud,unk oda tenni. Mi van ilyenkor? Állnak. Ma kaptam éppen fegyelmit emiatt. A belső szállítás nehézkes, a külsőről ne is beszéljünk, Üj csarnok Világos, a gépek rendben, sorban egymás mellett. Közöttük „békával”, hidraulikus emelővel cipelik gyakorta hárman az anyagot. A csarnok előtt beton, a telepen tengelyig érő sár. Onnan a rönköt Zetorral hozzák a csarnok elé, a fát ott lerakják, majd rekeszekben beszállítják. Tárkány Pál egyike a rakodóknak: — Nem emberi munka ez, én mondom... Felszólaltam már többször, kérdeztem, hol az a berendezés, amit a belső szállítás megsegítésére ígértek. Vagy: előírás, hogy csak bakancsban lehet dolgozni. Az egyik emberünk egészségügyi okok' miatt nem bírkellene cserélni. Nem megy, mert alapvető alkatrészek hiányzanak az élezésükhöz, mint a duzzasztócsapok. Amikor kaptunk vagy tízet ebből, azt mondták a központban, elég lesz ez vagy öt évre. S mit mondott a német szerelő, aki itt volt beállítani a gépet? Azt, hogy náluk minden műszakban kicserélik ezt az alkatrészt. Nem elég új gépet venni, meg kell teremteni a működéséhez szükséges feltételeket, Aztán nevetséges: álltak a gépek — itt volt a raktárban a szükséges alkatrész, de csak a központ hozzájárulásával vételezhettük ki. Így aztán továbbálltak. Olvastam egy könyvben, hogyan néz ki a tmk-műhely felszerelése. Ha én azt felsorolnám itt, kinevetnének. Pedig van gép bőven és jármű is. Fel kellene újítani az Ikaruszt, ami a munkásokat szállítja. Már előfordult, hogy nem jöttek be dolgozni, mert elromlott a busz. Mit tehetett a vezetés? Igazolta a távollétet. Szekeres János művezető, gyáregységi KISZ-titkár vitázik az utóbbi gondolatokkal: — Azt is el kell mondani, hogy azok a dolgozók, akikre mindig számíthatunk bejöttek akkor is, ha rossz volt a busz. És ide tartozik az eset, amikor a tiszapüspöki kocsmából kiüzentek páran, hogy ne várják őkét. Azokról nem is beszélek, akik rendszeresen heteket hiányoznak. Mit tehetünk velük? Nem kapnak jutalmat és nyereségrészesedést. mivel a kivitelezési terveik nem készültek el. Erdélyi Györgyné szerint sem olyan könnyű beütni egy szöget, ahogyan azt gondolnánk: — Tizennyolc éve ugyanazzal a kalapáccsal dolgozom. Ha másikat adnának, bizony zavarba jönnék. Nézze a kezem, ez a forradás egy kiemelt izomcsomó helye. Mögötte már jön az újabbj Mindez a szögelés miatt. Igaz, van gépünk is, de az a rossz szögek miatt hol működik, hol nem. Szóval nem könnyű. Elképzelheti a megdöbbenésünket, amikor tavaly egy egész szocialista brigád ment el a szomszédos üvegházba, a té- eszbe dolgozni. Nagy a vonzása más gyáraknak is. —o— Sökan elmennek, kevesen jönnek, és azok nagy része }s hamar továbbáll. Ezért fontos, hogy megbecsüljék azokat a dolgozókat, akikre hosszú évek óta számíthat az üzem. A munkafegyelmet csak az ő segítségükkel, a vezetők, a munkások összefogásával tudják megszilárdítani, s az álló gépek bizonyítják, hogy elkelne több segítség a központtól is. Ahogy egy dolgozó említette; nem elég új gépet venni, meg kell teremteni a működéséhez szükséges feltételeket. Példájuk nemcsak példa lehet másoknak, hanem tanulság is. flz új gép önmagában nem elegendő ja, csupán a gumicsizmát. Mondja az igazgatónak, ez a helyzet, hát mit csináljon? Mire a válasz: őt nem érdekli. A külső rakodók fagyban, szélben dolgoznak, átlagbérük 2 ezer 900 forint.-------o------A z új gépek. Canali típusú nyugatnémet gyártmányú automata fűrészek. Az egyik kezelője Bezzegh István: — Sok az üresjárat, amikor anyagért kell menni, aztán nagyobb átmérőjű rönkök valók erre a gépre. Alkatrészhiány miatt sokat állunk. Igaz, így is megkapjuk a bérünk egy részét, de az csak nem a teljes fizetés. Pólai István technikus, aki nemsokára tmk-csoportveze- tő lesz: — Jók az automaták, de szerintem nem gondolták át kellően a központban, milyen gépeket vásárolnak ide. A fűrészszalagokat gyakran Varga Jenő kommentárja mindezekhez egy doboznyi elszíneződött szonda. Ilyen is van. Sőt, ahogy Hegedűs Kálmánná művezető, szb- titkár elmeséli, még „ilyenebb” is: — Bejött a munkavédelmi előadó hozzánk ittasan, hogy szondázzon. Hát mondtam neki, azonnal menjen haza. Amit az igazgatónkkal kapcsolatban a hangnemről szóltak, erről is tudunk, s tudomásom szerint a párttitkárral szót váltattak az ügyben. A mi üzemünk régi, most kezd megújhodni, az emberek szemlélete, igénye is változik. A beruházási folyamat még nem záródott le, új utakat építenek, új szociális épületet, mert az öltözőnk, a mosdónk kicsi, sokan nem is használják. A munkakörülményeink tehát nem a legjobbak.-------o------H arcsás István, a vállalat igazgatóhelyettese a beruházásokról: — Ennél a gyáregységünknél 1980-ig jelentősebb beruházást nem tervezünk, eltekintve attól, hogy bővítjük a szociális létesítményeket, s a szögező csarnokot. Ezeknek a létesítményeknek a költsége jelen időpontban még nem ismert, Készül a vállalat egyik bevált exportcikke az E-295-ös kom. bájn adaptere Hajnal József
