Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-28 / 50. szám
1978. február 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A régóta nem tisztított mederből sok száz köbméter iszapot kell eltávolítani a gépekkel (Fotó: T. F.) Négyen a huszonegy munkás közül A MÁV Járműjavító üzem mozdonyosztályának nagy csarnokában a bejárat melletti „sarok" a gépek motorhálát, vezetőfülkéjét, kapcsoló szekrényeit javító lakatosok te- ephelye. Az itt dolgozó huszonegy munkásból álló csoport tizenöt tagja alkotja a Kossuth Lajos Szocialista Brigádot. Az egyengető kalapácsok zaja, a hegesztőkészülék sistergése közben faggatom Bakos József brigádvezetőt. — Sok társadalmi munkát vállaltak tavaly is, az idén is. Nem nehéz összeszedni az embereket a nyolc óra letelte után? — Nem. Talán az a legnagyobb vonzóerő, hogy mindenhová együtt megyünk dolgozni. Vagy mind a tizenöten, vagy senki ... Ha a többség úgy határozott! meg kell csinálni, senki sem akar kimaradni. Legtöbbször nemcsak a tizenöt brigádtag dolgozik ám, hanem a munkacsoport más tagjai is. Amikor például az új Diei- sel-csamokba költözünk, mind a huszonegyen otít leszünk. — Hatszáz órát ajánlottak fel a költözködésre. Szabad szombaton, vasárnap viszik át szerszámaikat, a gépeket az új épületbe. Nem munkaidőben kellene ezt megcsinálni ? — Ügy is lehetne, akkor azonban nem teljesíthetnénk az üzem szoros termelékenységi tervét, hát még a mii többletvállalásunkat. A vezetők szerint szükség van az ilyen munkaidő-spórolásra. Így látják a munkások is, ezért vállalkoztak a hétvégi pakolásra. A brigád tagjai azonban nemcsak azért vállaltak társadalmi munkát, mert egy- egy különleges feladat megoldására nem futná a termelésre szánt időből. Felajánlották, hogy a művelődési központ, a ,.,Milli” karbantartásánál is segítenek, és hétszáz órát ígértek az üzem szépítésére, parkosításra. — Nem vesz el sok időt a társadalmi munka a családtól? — Nézze, összesen körülbelül 1700 órát vállalt ez a tizenöt ember — válaszol az 57 éves Juhász József, a csoport egyik legrégebbi tagja. — Nem sok jut egész év alatt egyőnknek. Nekem például van egy kis kertem, mégis el tudok jönni néhány vasárnap. Ám — számolja csa-k ki! — mit jelenít az üzemnek, a kuiltúrháznak, ha mindenki ennyit vállal?... Különben is akkorra osztjuk be a társadalmi munkát, amikor van időnk! Télen pihen a kertem, a kultúrházban viszont most is sokat végezhetünk. A társadalmi munka révén jutottunk el a Kossuth Lajos brigádhoz, azonban a lakatosok mást is vállaltak. Például azt, hogy a mozdonyosztály egészénél gyorsabban növelik teljesítményüket. Szükség is van vállalásukra, hiszen a nagyjavításra behozott dieselek lakatosmunkáin túl ők „pofozzák ki” a karambolos gépek szekrényeit is. (Persze ez a többlet nemcsak! megköveteli, hanem lehetővé is teszi a nagyobb termelékenységet.) Amikor pedig a takarékossági célok elérésének mikéntjéről kérdezősködtünk, Juhász József a csavartartó pléhdobozhoz vezet: — Látja, így lehet spórolni. Nemcsak a fényes, új csavarokra vigyázunk, megőrizzük a még használható régieket is. — Sokkal könnyebb lenne a karambolos mozdony girbe- görbe lemezeit eldobni — elemzi a takarékosság fogásait a 21 éveisl Samu László —, mint kikalapálni, és újra beépíteni. Mi azonban már évek óta, mióta az anyagmegtakarításról annyit beszélnek, a nehezebb végénél fogjuk meg a dolgot. In- kébb rászánunk 20—30 perc kalapálást a hajlott vasdarabra, és nem megyünk újért a raktárba. Ügy tudjuk, az üzemnek megéri a fáradozásunk. — Persze, első a biztonság — szól közbe a, brigádvezető. — A tönkrement alkatrészeket mi is kidobjuk. A néhány éve állandóan 110 százalék körül teljesítő brigád tagjai felajánlották azt is, hogy minden feladatukra a normában előírtnál két és fél százalékkal kevesebb időt fordítanak. Számoljuk csak ki, mit jelent a MÁV-nak az évente 170— 180 mozdonyt rendbehozó brigád takarékoskodása, önkéntes „normarendezése”, társadalmi munkája. A számadáshoz vegyük még hozzá: nem „csodabrigádról” írtunk. A szolnoki Járműjavítóban is több hasonló van ... v. sz. J. TÜZÉP-beruházás Szolnokon ® II ?! 9 I Úriás telep és szakáruház Irtják a nádat, a kotrógépeknek készítik elő a terepet Fegyverneken Jovore öntözfirendszerl építenek A fegyvernek! Vörös Csillag Termelőszövetkezet gyümölcsösében 1979-ben megkezdik egy beépített öntözőrendszer kialakítását. Az egymillió forint értékű beruházás kivitelezője a kunhegyesi Mirhó-Kisfoki Vízgazdálkodási Társulat. A munkálatokat már megkezdték a gyümölcsös területén levő Holt-Tiszaág medrének felújításával, onnan biztosítják majd ugyanis 160 hektárnyi termő gyümölcsös öntözéséhez a vizet. A mederfelújítással egyidőben a koratavaszi növényvédelmi munkák megkönnyítésére egy kis víztározót építenek. Évről évre nagymértékben növekszik Szolnok megyében az építési kedv. Csak a legutóbbi évről egy számadat is bizonyítja ezt. Míg 1977-ben 889 millió forint volt a megyei telepek forgalma, addig az idén már 934 millió forint értékű árut szereznek be a Szolnok megyei tüzépesek. A forgalomban elsődleges és évről évre növekvő az építőanyag-vásárlás. A tüzelő mindössze egynegyedét képezi a forgalomnak, s ahogyan növekszik az építőanyagok iránti kereslet, úgy csökken a szilárd tüzelőanyagoké. Ez utóbbi érthető is, hiszen a korszerűbb fűtési módok — olaj és gáz — lassan a falvakban is minimálisra csökkentik a fa és a szén iránti keresletet. A megyében összesen 14 TÜZÉP-telep bonyolítja le ezt a forgalmat. A kirendeltség ellátja az áfész-telepe- ket is, amelyeken ugyancsak árusítanak tüzelőt és építőanyagokat. A legnagyobb forgalmat — tavaly például 140 millió forintot — a két szolnoki TÜZÉP-telep mondhatja magáénak. A két telep az utóbbi tíz esztendőben egyre szűkebb, korszerűtlenebb. Mint mondják, lassan már vagonokból árusítanak Szolnokon építő- és tüzelőanyagokat. A Mártírok, valamint a Vörös Hadsereg úti telepek régen korszerűsítésre, főleg nagyobbításra szorultak volna. Erre azonban szinte semmi lehetőség nincs, annak is örülni lehet, hogy változatlanul mindkettőnek iparvágánya van. A két telepen tavasztól őszig szinte reggeltől estig nagy a forgalom, hiszen nemcsak a szolnokiak, hanem a városkörnyéki községek és közeli települések — pl. a Pest megyei Abony lakói is — itt szerzik be a szükséges építőanyagokat. A TÜZÉP régóta tervezi, most végre megvalósítja a szolnoki központi óriástelepet. Mintegy 100 milliós költséggel még áprilisban hozzákezdenek az építők a kivitelezéshez. A szolnoki iparnegyedben, a BVM szomszédságában, a Piroskai úton elkezdik a közművesítést. A korszerű telepen hatalmas raktárak és tárolóbázisok várják az árut. Iparvágányokon érkezik a megrendelt mennyiség. A tervek szerint a telep 1980-ban készül el. Addig kénytelenek a vásárlók a régi, korszerűtlen szolnoki telepeken rendelni, vásárolni. Valami könnyítést jelent azonban majd az előreláthatólag még ez év végén nyíló szakáruház az Ady Endre úton. Ebben víz-, gőz- és gázszerelési árukra specializálódnak. A TÜZÉP-nél rég bevezetett, de kicsit á vásárlók részéről feledésbe merült, szolgáltatást is szeretnék az az idén felújítani. Nem másról, az úgynevezett anyag- biztosítási megállapodásról van szó, amely elsősorban az építőanyagkeresőknek lenne előnyős. A telepek most megkérik a vásárlókat, biztosítsák ilyen előrendeléssel az építkezési anyagokat. — sj — Szabad árak - kordában A vevő számára, aki természetesen mindenhez minél olcsóbban szeretne hozzájutni, van valami kellemetlen, nyugtalanító kicsengése a kifejezésnek: „szabadáras termék”. Tudjuk, hogy aminek az árát a hatóságok nem szabják meg, nem korlátozzák, azt a vállalatok — termelők és forgalmazók egyaránt — a lehető legdrágábban szeretnék eladni. Vajon módjuk van-e az árak ilyen felhajtására? Aktuálissá teszi a kérdést, hogy az idén valamelyest bővül a szabadáras cikkek köre; újabb ruházati termékekre terjesztik ki ezt az árformát, s már jóformán csak a gyermekruházati cikkeket kell hatóságilag előírt áron forgalmazni. Áremelésre van és lesz módjuk mind* a termelő, mind a kereskedelmi vállalatoknak, de sokkal kisebb mértékben, mint amit a szabad ár kifejezés sejtet. A szabad árak kialakításának szabadsága ugyanis meglehetősen korlátozott, és egyre inkább az lesz a közeljövőben. A szabad árakat ma sem hasraütéssel állapítják meg, mégcsak nem is csupán a piaci viszonyok figyelembe vételével —■ tehát a kereslet és a kínálat függvényében —, hanem meglehetősen szigorú előírások szerint kalkulálják. Ezeket az előírásokat a napokban az Országos Anyag- és Árhivatal több módon tovább szigorította. Több divatos holmi Az olvasó mindebben valami ellentmondást vélhet felfedezni, s megkérdezheti: ha az az ár szabad*, akkor miért korlátozzák? Ha meg korlátozzák, akkor miért nevezik szabadnak? De végül is mindenkit az érdekel, hogy drágább lesz-e valami, s ha igen, akkor mi és menynyivel? Tulajdonképpen az árhatóságokat is ez utóbbi foglalkoztatja: nem akarják — és természetesen mi sem akarjuk —, hogy a fogyasztói árszínvonal növekedése egy hajszállal is meghaladja az erre az esztendőre tervezett 4 százalékot. Csakhogy egyszersmind azt is szeretnénk, hogy minél gazdagabb, változatosabb legyen az árukínálat, minél korszerűbb, divatosabb termékekhez juthassunk hozzá. De mi késztetne, mondjuk, egy cipőgyárat arra, hogy az elavult vastag sarkú, tömpe orrú női cipők helyett minél előbb vékony sarkút, keskeny orrút gyártson, ha nem a nagyobb nyereség reménye? Mivel erre az anyagi ösztönzésre szükség van, ezért kívánatos számunkra, vevők számára is a szabad árforma kiterjesztése. De hogy mégse fizessünk túlságosan sokat a divatos holmikért, s hogy a vállalatok mégse gazdagodjanak meg túlságosan —, azt célozzák az árhivatal említett intézkedései. Bejelentési kötelezettség Miből is állnak ezek a hatósági szigorítások? Részben az úgynevezett előzetes bejelentési kötelezettség ki- terjesztéséből. A vállalatok, a szolgáltató szövetkezetek, ha bizonyos, meghatározott termékek vagy szolgáltatások árát emelni szándékoznak, úgy ezt előre be kell jelenteniük az árhatóságnak. A jövőben ez a kötelezettség az eddiginél több termékre, szolgáltatásra érvényes. A bejelentés módot nyújt arra, hogy az illetékesek az új kalkulációt felülvizsgálják, s ha úgy találják, hogy az indokolatlan nyereséget eredményezne, eltérítsék szándékától a vállalatot. Ha ez nem jár sikerrel — ami ritkán esik meg —, akkor tisztességtelen haszonszerzés címén eljárást is lehet indítani ellene. Ez azonban csak a fékek egyike. Az árhivatal egy másik állásfoglalásában azt is az érintettek tudomására hozta, hogy az új termékek árának kialakításakor nem háríthatják tovább a vásárlóra bizonyos költségeik növekedését. Nem lehet tehát valamit drágábban adni például azért, mert az előállításához szükséges energia — a január elsejei termelői árrendezés következtében —többe kerül. És nem lehet árat emelni azon a címen sem, hogy a tavalyi központi béremelések folytán szintén nőttek a költségek. Ne feledjük: mindez a szabad árak kialakítására vonatkozik. I vásárló védelmében Ezek mellett még a minisztériumok, a tanácsok árosztályai, a szakszervezeti és a népi ellenőrök rendszeres vizsgálatai is féken tartják az áremelési törekvéseket. A szakemberek véleménye szerint egyébként a szabad árak kiterjesztése esetleg árcsökkenést is eredményezhet. Akadnak ugyanis válla- lalatok, amelyeknek gyártmányai közül eddig csak néhány volt szabad áras; ezeken akartak mindent megkeresni. Most, amikor valamelyest szabadabban kalkulálhatják több termék árát, remélhető, hogy az aránytalanul felsrófolt árakból valamit leengednek. De ez csak remény. Tény azonban, hogy a szabad árak kiterjesztése egyrészt ösztönözni fog a jobb, a korszerűbb áruk előállítására, másrészt az árhivatal utasításai, irányelvei megóvják a vásárlót attól, hogy kiadásai a tervezettnél nagyobb mértékben emelkedjenek. Mert fontos ugyan a termékszerkezet korszerűsítése, az árukínálat javítása, de legalább ilyen fontos a párt- és a kormány életszínvonal-politikájának érvényesítése.. Ez pedig a reálbérék állandó emelését is célozza, vagyis azt, hogy fizetésünkből mind több árut és szolgáltatást vásárolhassunk. Gál Zsuzsa
