Szolnok Megyei Néplap, 1978. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-16 / 40. szám

4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1978. február 16. Az állomány sokoldalú felkészítése A Szolnokon működő szakszolgálati és üzemi polgári védelmi szerveze­tekben a politikai munká­ban viszonylag hosszú idő­re szóló feladat a testüle­tünkre megszabott felada­tok megismertetése és egységes értelmezése a személyi állománnyal. El kell érni, hogy a felada­tok tudatosítása cselekvőén hasson ki egész tevékenysé­günkre. A politikai munka során mindenekelőtt azt kell megértetni, hogy e feladatok Törzsvezetés: gyakorlat esetében is elsősorban politi­kai döntésekről van szó. E fontos politikai döntések egyik legalapvetőbb célja, hogy egy esetleges nukleáris konfliktusban a lehetőséghez mérten legjobban felkészített polgári védelmünk legyen. Feladataink megkövetelik tehát azt, hogy a következő években a lakosság felkészí­tésével párhuzamosan fokoz­zuk a védelem tárgyi felté­teleit és lehetőségeit is. Ez pedig nem csupán gaz­dasági, műszaki és egyéb tevékenység, hanem minde­nekelőtt kiemelten fontos po­litikai kérdés is. A politikai munkában helyet kell bizto­sítani annak megértésére, hogy a korszerű feladatok végrehajtásához korszerűen gondolkodó emberekre van szükség. Ennek érdekében a pártszervezeteknek, a pa­rancsnokoknak és a társadal­mi szervezeteknek a jelenle­ginél is nagyobb figyelmet kell fordítani az állomány sokoldalú felkészítésére és továbbképzésére. Ezt a fel­készülést jól szolgálja az üze­mi polgári védelmi parancs­nokságok által szervezett polgári védelmi kiállítások megrendezése is. Sáska Dénes törzsparancsnok NKFV EGYÉNEK VÉDELMÉBEN Házilag is készíthető eszközök Gézből készíthető porálarc Filckalapból készíthető porálarc A tudományos-technikai forradalom legújabb ered­ményeit reprezentáló gépek és eszközök, az alkalmazott korszerű termelési és műve­lési technológiák gyakorta inkább növelik, mintsem csökkentenék a munkahelyi és környezeti egészségkárosí­tó hatásokat. Az ipari jelle­gű veszélyforrások mellett a mezőgazdaság fokozott üte­mű kemizálásával növekszik a porártalom, a mérgezés és fertőzés veszélye a termelő- munka e területén is. Ezért kényszerülnek egészségük védelme érdekében védőesz­közök használatára nemcsak az ipari, hanem egyre több mezőgazdasági munkaterület dolgozói is. Az egyének védelme egy esetleges tömegpusztító fegy­verekkel vívott háborúban nagyon előtérbe kerülhet. Ezt a sokrétű, körültekintő gondoskodási azok a maradó jellegű egészségkárosító ha­tások indokolják, amelyek bármely tömegpusztító fegy­ver alkalmazása esetén hu­zamosabb időn át veszélyez­tetik az embereket, nehezítik a mentési — mentesítési munkákat, akadályozzák a folyamatos termelést, befo­lyásolják a megszokott, za­vartalan mindennapi életet. A műszaki védőlétesítmé­nyek, óvóhelyek által nyúj­tott hatásos mechanikai vé­delmet, szükségszerűen egé­szíti ki a specifikus védelmet biztosító egyéni védőeszköz. A személyek egyéni védő­eszközökkel való közvetlen védelme csak egy része az egyéni védelemnek, a foga­lomkörbe tartoznak még a személyek radioaktív kiszó­ródás körülményei közötti védelme, az élet- és munka­rend, a magatartási szabá­lyok foganatosítása. Ezek kö­zül kétségtelen, legfontosabb a személyek egyéni védőesz­közökkel való fizikai megvé­dése. Az egyéni védőeszközök megvédik viselőjüket a szennyező, mérgező, fertőző anyagok bejutásától a szer­vezetbe, megakadályozzák azok megtapadását, egész­ségkárosító hatásuk kialaku­lását, kiterjedését. A légzés­védő eszközök megakadá­lyozzák, hogy az rbv harc­anyagok a fejen anatómiai kapukon át, bármilyen hal­mazállapotban bejussanak a szervezetbe, megtapadjanak az arc- és fejbőrön. A bőrvé­dő eszközök pedig nemcsak o fedetlen bőrfelület, hanem a ruházat szennyeződését, fér ■ tőződését is meggátolják. A párt és kormány a pol­gári védelem fejlesztésére hozott határozataiban ki­emelt feladatként jelölte meg az ország lakosságának min­denirányú védelmét. Megol­dásához, a népgazdaság te­herbíró képességének szem előtt tartásával minden fel­tételt biztosít. A lakosságvé­delem keretében a helyi (mű­szaki) és távolság- (kitelepí­tési) védelmi módszerek egy­idejű alkalmazásával minden személyre vonatkozóan való­sul meg az egyéni védelem feladatkomplexuma is. Ezen belül is kiemelt fontosságú a védőeszköz-ellátás. A lakosság egyéni védőesz­köz ellátása meghatározott követelmények szerint, diffe­renciáltan, a polgári védelem távlati fejlesztése során va­lósul meg. Az ellátás a jóvá­hagyott terveknek megfele­lően, békeidőben legyártott és felhalmozott nagy- illetve közepes védőképességű esz­közökkel folyik. Legegysze­rűbb és megfelelő védelmet biztosítanak mindezek mel­lett a házilag szükséganyag­ból készíthető különböző lég­zés-védőeszközök, melyekből két fajtát a fenti képeken mutatunk be. Tüzek, tüzkatasztrófák II barát ne váljon ellenséggé A tűz mindig valami megmagyarázhatatlan, lenyűgöző hatással volt az emberre, s e hatás alól ma. sem tudja kivonni magát. Nagyon hosszú időnek kellett eltelnie, hogy az ember a maga szolgálatába állíthatta a tüzet. A pekingi ősember barlangjában (150 ezer évvel eze­lőtt) a durva kőeszközök mellett hamu maradványok­ra és égett csontokra bukkantak. A Bükk-hegységben feltárt barlang 12 méter hosszú tűzrakása, valamint az istálóskői balang 3x4 méteres tűzpadja mellett már ősemberek melegedhettek. A füzesi holás módjai köz­ismertek. A tűz ma már mindennapi életünk része, s az élet min­den területén találkozhatunk kedvező és pusztító hatásá­val egyaránt. Gondatfanság, figyelmetlenség Káros. tűzesetek legtöbb­ször gondatlanságból, fi­gyelmetlenségből keletkez­nek. Sok tüzet idézett már elő tiltott helyen történő do­hányzás, világító eszközök) (lámpa, gyertya) szabályta­lan használata, olajos ruhák benzinnel történő mosása, az ágyban való dohányzás, a nyitva felejtett gázcsap, a gyermek meggondolatlan játéka, és még lehetne so­rolni az eseteket. Tűz keletkezhet öngyulla­dás útján is különösen a barnaszén, tőzeg-telepek és a nedves takarmány, kazlak hajlamosak erre szabályta­lan tároláskor. De elősegít­heti ezt a folyamatot a nyá­ri nagy szárazság is. A Moszkva melletti tőzeg­tűz eloltására hónapokon keresztül eredménytelennek bizonyult minden próbálko­zás. Sok kárt okoztak már a természetben, erdőkben, me­zőkben, aranyló búzatáblák­ban nem egyszer, főként zsupfedeles falusi települé­sekben a villámcsapások ál­tal okozott tűzesetek. Heroi­kus küzdelmeket vívott ilyenkor a tűz ellen a falu közössége és a tűzvédelmi szolgálat mentő osztagai. Hányszor megesett, hogy hatósági felhívások ellenére felelőtlen kirándulók tűzra­kása gyönyörű fenyvesek le­égéséhez vezetett. A háztartások sem mente­sek a tűzesetektől. A legtöbb bajt az elektromos berende­zések, háztartási gépek sza­bálytalan szerelése és hasz­nálata okozza (biztosítékot dróttal, szöggel hidalják át a túlterhelés miatt vagy hi­bás a kapcsoló a porszívó^ nál, villanyvasalónál, stb.). Tovább nőtt a tűzveszély a fűtőolajak, vezetékes és pa­lackos gázok használatával. A kéménytisztítás elmulasz­tása kéménytűzhöz, tetőtűz- höz vezethet. Az iparosodás folytán egy­re bonyolultabbá és veszé­lyesebbekké válnak az óriá­si ipartelepek, kőolajfeldol­gozók, a szerves vegyipar minden ága, de fokozottan tűzveszélyesek a szövő-fonó, textil- és ruhagyárak és még sorolhatnánk a helyeket. A veszély fokozódásával pár­huzamosan fejlesztjük a tűz­oltóerők számát és haté­konyságát, elsősorban ez ma­gyarázza, hogy a tűzesetek nem válnak katasztrófává az utóbbi időben, és nem szed­nek sok emberáldozaitot. Rosszakarat és szándékosság A természet és az élet vé­letleneinél gyakrabban oko­zott tűzkatasztrófákat az em­beri rosszakarat, a szándé­kosság. Moszkva városa 1812- ben, Hamburg, Drezda és Tokió 1945-ben vált a tűz martalékává. Hirosimában az atomfegyver fény. és hő­hatása váltott ki területtü- zet. Hamburgban 43 ezer, Drez­dában 135 ezer ember pusz­tult el. Több mint két hónap kellett a hullák romok alóli eltávolításához. Az említett városokra óriási mennyisé­gű gyújtóbombát szórtak. A kialakult területtűz és tűz­vihar leírhatatlan szenvedést és felbecsülhetetlen anyagi károkat okozott. A városok elleni gyújtó­bomba — támadásoknak rendszerint az a célja, hogy tömeges tüzet okozzanak, amely több tűzfészek egye­sülése útján jön létre.' Az ilyen tűzfészek olyan inten­zívekké válhatnak, hogy le­hetetlen őket megfékezni, és csak akkor hagynak alább hevességükből, amikor már nincs több el nem égett gyú­lékony anyag. A tömeges tüzek két cso­portba sorolhatók: Az egyik csoportba sorolt lüzeknél az égés frontja gyakran igen nagy sebesség­gel terjed a széliránynak megfelelően; a másodiknál a tüzek központja helyhezkö- tött, és az erős léghuzat min­den oldalirányból odavonz­za a levegőt. Ez a huzat ké­ményhatású, de óriási méret­ben érvényesül úgy, hogy gyakorlatilag minden gyúlé­kony anyag elég az érintett területen. Ezeket nevezik tűzviharoknak, melyek pusz- títóbbak az előbbieknél. Akár tűzviharnak tekint­jük, akár nem, a tömeges tüzet forró levegővel, égési gáztermékkel, füsttel és szi­lánkokkal jellemzett erős áramlási oszlop kíséri. Két vagy három négyzetkilomé­teres területről súlyos anya­gokkal táplált tűz gyakran 800 méter vagy ennél is ma­gasabb áramlási oszlopot hoz létre. A lángok az első fázisban igen magasak, és ez rá a jellemző, míg a második fá­zis a lassú égés időszaka, mely a városokban több nap is lehet. A széltől is függ Nagyvároson kívül a tűz terjedésének gyorsasága a széltől is függ. A talajmenti szél a közeli éghető anyagok felé tereli a lángokat, növeli a repülő szikrák számát és méretét, ezáltal a hatótávol­ságukat is. Erdős körzetek­ben ezek a repülő szikrák nem ritkán egy kilométerre, vagy ennél nagyobb távol­ságra is eljutnak. Városokban általában a tüzek terjedése kisebb mér­tékben függ az éghajlattól és időjárástól, mint a lakatlan területeken. Helyiségekben több ténye­ző határozza meg a tűz egyik épületből a másikra terjedé­sét. A kezdeti fázis határoz­za meg a későbbi fejlődés menetét, és a károk nagysá­gát. A hő gyors emelkedésé­től az ablaküvegek összetör­nek, ezáltal az felélénkíti a tüzet. Amikor egy épület vala­mely helyisége a leírt mó­don kigyullad, az égés gyor­san terjed helyiségről, helyi­ségre, ugyanez történik a lépcsőházban és a szellőző- berendezéseken felfelé, va­lamint az ablakokon és az ajtókon * kifelé. Az ehhez szükséges idő épülettípuson­ként változó. A tűz épülete­ken belüli terjedése felfelé és vízszintesen a legjellem­zőbb. A terjedés különösen gyors lehet az éghető anyaggal burkolt folyosókon. A nem gyúlékony anyagból álló fe­lületek hővezetőként szolgál­hatnak a gyúlékonyabb ré­szek felé. A lefelé irányuló terjedés, amely lassúbb, mint a felfe­lé irányuló, általában akkor következik be, ha a padló és a födém teljesen átég és a szikrák lehullanak a so­ron következő emeletre. Kö­vetkezésképpen a gyújtó­bombák hatása pusztítóbb lehet, ha az érintett épület felgyújtása előtt átüti annak néhány emeletét. A tűz egyik épületből a másikra való átterjedése ál­talában úgy történik, hogy a tűz átfogja a soron követke­ző épület felületét, főleg an­nak tetőzetét. A lángok és a szikrák áramlása, valamint a hősugárzás fokozza a tűz terjedését. Másodlagos tüzek A kipattanó szikrák a szél­től függően még 100 méterre is átjátszhatják a tüzet. Így az elsődleges tűz másodlagos tüzeket okozhat, ha nem al­kalmaznak hatásos rendsza­bályokat. Attól a pillanattól kezdve, hogy a gyújtóeszköz által egy épületben keletke­zett tűz lángjai elérik a sza­bad levegőt, a továbbterje­dés jórészt a szél erősségétől függ. A tüzek terjedésének me­chanizmusa nagyvárosokban komplikáltabb, mint a váro­sokon kívül. Az épületek szerkezete és egymáshoz vi­szonyított helyzete elsődle­ges szerepet játszik. A leg­fontosabb építészeti jellem­zők a magasság, a terjede­lem, az építőanyag típusa, ablakok méretei és az épü­letek közötti távolságok. Ta­lán az utóbbi tényező a leg­fontosabb, mert ha nagyok az épületek közötti tér- és távközök, nagy mértékben csökken a városokon belüli tömeges tűz kialakulásának lehetősége. A városok tervezésekor és építésekor különböző tűz­védelmi rendszabályok foga­natosíthatók. A városok 6— 7 százalékos beépítettségi sű­rűségénél a tüzek általában nem terjednek, a 7—20 szá­zalékos beépítettségi sűrű­ségnél az egyedülálló tüzek továbbterjedhetnek, a 20 szá­zaléknál sűrűbb beépített­ségnél összefüggő tüzek ke­letkezése várható! Ezek csökkenthetik a tömeges tü­zek keletkezését. Tér- és táv­közöket lehet például beik­tatni az épületek közé. Igen fontos az építőanyagok he­lyes megválasztása és a ha­tékony, jól felszerelt, felké­szített tűzvédelmi szolgálat. Az intenzív égésű nagyobb tüzek jelentős mennyiségű oxigént fogyasztanak. Ezért a tűz az emberek vagy állatok életét veszélyeztető oxigén­hiányt okozhat, különösen épületeken belül az olyan zárt helyiségekben, ahol a szellőzés valamilyen okból korlátozott. Az égéssel egy­idejűleg keletkező nagy nagy mennyiségű kénmono- xid. szénmonoxid és füst nö­velik a globális fojtó hatást. Ahogyan az égés folyamán csökken az oxigén úgy nö­vekszik a szénmonoxid mennyisége. Fennáll tehát annak a veszélye, hogy az érintettek mérgezést szen­vednek, és ez a kockázat igen nagy területekre vonat­kozhat, különösen olyan kör­zetekben, amelyen nagy fo­kú a beépítettség. A második világháborús légitámadások áldozatainak nagy része, szénmonoxidtöl pusztult el. Semmit sem kimé Igen kevés az olyan anyag, épület amelyben a tűz nem tehet kárt. Bármilyen építő­anyagokat alkalmaztak is, az épületek belsejében minden­kor találhatók gyúlékony in­góságok és berendezések. Ha a tűz kigyullad és elterjed, akkor még a legtűzállóbb anyagokat sem kíméli a ke­letkezett hő. Az acélgeren­dák meghajolnak, a fémbur­kolatok megolvadnak, defor­málódnak , a beton és a kő széttöredezik, a habarcs el­porlad, stb. Eddigiekben bemutattuk, hogy milyen károkat okozhat az ember egyik- legősibb se­gítője és egyben legősibb el­lensége a tűz. Az embernek mindig nagy gondot kell for­dítania arra, hogy a barát ne váljon ellenségévé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom