Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. január 29. TISZAFÖLDVÁRON KUNHEGYESEN Az ipar a vonzerő A Tiszaföldvár Nagyközségi Tanács rendelkezésére az idén a tavalyinál 26,5 százalékkal magasabb, 16 millió 446 ezer forintot kitevő költségvetési alap és 14 millió 758 ezer forint fejlesztési alap áll. Felhasználásukról kérdeztük Csatos lm- rénét, a nagyközségi tanács elnökét, aki a következőket mondta: A BHG kunhegyesi gyáregységének 40 millió forint költséggel épülő, modern gépekkel felszerelt üzemcsarnokának átadását május elsejére tervezik — Mind a költségvetési, mind a fejlesztési alap fel- használásakor megkülönböztetett figyelmet fordítunk a kulturális ágazatra. A nagyközségi művelődési központ 215 ezer forinttal való támogatása mellett például 242 ezer forintot fordítunk a kórusra és a fúvószenekarra. Hozzájárulunk egy ifjúsági klub létesítéséhez. Az erre a célra leginkább megfelelő helyiség kiválasztása ugyan még nem történt meg, de valószínű, hogy a belterületi iskolában alakítunk ki egy pinceklubot). A fiaitaJoknak most még csak a gimnáziumban és az áfésznál van lehetőségük klubéletre. Ilyen irányú, szerintem is jogos igényüket a községi pártbizottság is méltányolja. — Feladataink megoldását elősegíti, hogy az idén közös fenntartási szerződéseket sikerült kötni. A helyi Lenin Tsz a szerződés értelmében 20 ezer, az áfész és az építőipari szövetkezet 10—10 ezer forintot ad az idén a művelődési ház fenntartására. A Lenin Tsz ezen túl évente ötvenezret ad óvodákra, tízezret a bölcsődékre, kilenc- venezret pedig a sportkör támogatására. A sportolók szállításáról is a termelőszövetkezet gondoskodik. Jóvoltából 33 ezer forint jut az önkéntes tűzoltóegylet fenntartására is. Nem csoda tehát, ha gondjaink megoldásakor elsősorban a Lenin Tsz-re számítunk. — Ez a megállapítás térmészetesen nem jelenti más vállalatok, intézmények, társadalmi és tömegszervezetek, vagy a lakosság segítőkészségének hiányát, vagy annak lebecsülését. Csak elismeréssel lehet szólni a Lenin Tsz szocialista brigádjai mellett a TITÁSZ dolgozóiról, a munkásőrökről, a KISZ-fia- talokról és a lakosságról. Tavaly a nagyközség területén kifejtett társadalmi munka értéke elérte a 13 millió forintot. Nem megalapozatlan vágyálom tehát az 1978-ra tervezett, több mint 10 millió forint értékű társadalmi munka. — A dolgozók önzetlen segítőkészségére bizton számíthatunk. Az 1978 augusztusára tervezett határidőnél például nyolc hónappal korábban megvolt a gyakorló óvoda műszaki átadása. El- lismerés és köszönet illeti meg ezért az ÉPSZER Vállalatot és a helyi építőipari szövetkezetét. A gyakorló óvoda egyébként jóval többe került, mint általában az ilyen intézmények, de ez érthető, hiszen az óvónőjelöltek számára is vannak benne szaktermek. Még tornaszoba is van, ami más óvodákban egyelőre nemigen képzelhető el. Ezzel az új intézménnyel legalább öt évig ki tudjuk elégíteni az óvodai elhelyezésre vonatkozó jogos igényeket. A képzés mellett ilyen előnyökkel is jár tehát a létesítmény tavaszra, az utólagos javítások és a berendezés utánra tervezett birtokbavétele. „Teljes kapacitással” az új tanévtől működik majd az új óvoda. 1979-es kezdéssel tervezzük egy új, nyolc tantermes általános iskola építését is. Erre a célra a helyi Lenin Tsz és a Tisza Cipőgyár egyaránt 2—2 millió forintot ajánlott fel. Az építési területet októberre biztosítanunk kell. A gimnázium melletti területet választottuk erre a célra. Most a tervezőkkel huzako- dunk, mert nagy értékű épületet nem szeretnénk szanálni. — Az új intézmény építésének szükségességéről említem, hogy a belterületi általános iskola most tizenegy olyan épületben működik szerte a községben, melyek a századfordulón épültek, s elavultak. — A napi ügyek is sok energiát lekötnek. Most szeretnénk például kialakítani két gyermekorvosi körzetet. Gyermekorvos van. Fogorvost is szeretnénk — jelentkező is van már —, mivel ezerötszáz általános iskolásunk, a kollégisták, a gimnazisták iskolai fogászata megoldatlan. Lakást is tudunk adni a fogorvosnak. Mindenképpen szükség van rá, hiszen a nagyközségben csak egy fogász van, fogorvos mindenképpen kell. SB. Lektorálásra vár a vaskos kéziratköteg, amelynek szerzői Kunhegyes történetét dolgozták fel. A lassan 700 esztendős település krónikáját lapozgatva a hiteles adatok között olvastam, hogy 1945 előtt mindössze nyolcvan ipari munkás illetve iparos volt a községben: molnárok, téglagyáriak és kisiparosok. Ma, három évtized múltával, már „ipari centrumként” emlegetik a kunhegyesiek a sorompón túli területet, ahol egymás tőszomszédságába települtek az üzemek: a MEZŐGÉP, a BHG gyáregysége, a Vegyesipari Szövetkezet, a vízgépészeti, a Szilikátipari Vállalat. S ebben az esztendőben még további 65 millió forintot fordítanak iparfejlesztésre, termelésbővítésre. Terebélyesedik a Vegyesipari Szövetkezet, néhány hónap és felavatják a BHG 40 millió forintos költséggel épült üzemcsarnokát... Talán fél évtized sem kell hozzá, és kétezerötszáz munkásával valóságos ipari bázis lesz ez a terület. Az új üzemekbe a gépek mellé szakképzett munkások kellenek. Előrelátásra, körültekintő tervezésre vall, hogy az ipar- fejlesztéssel összhangban a községben a szakmunkás- képzésről is gondoskodtak. S nem is akárhogyan. Mikor Rácz Ferenc tanácselnökkel az ötödik ötéves terv községfejlesztéséről beszélgettünk, elsőként említette az 1976-os tanévre átadott új, hat tantermes szakmunkásképzőt. Honnan volt öt és félmillió forintja iskolára a tanácsnak? Magától értetődő volt a válasz: társadalmi összefogásból, és az elnök szinte hiánytalanul felsorolta Kunhegyes üze-' meit, a Középtiszai Állami Gazdasággal, a Kunság Népe és az abádszalóki Lenin Tsz-szel bővítve a sort. A fejlődő ipar nagy vonzerő. A környékbeli (abádszalóki, tiszaderzsi, tiszaroffi, tiszaburai) ingázók kora reggeli végállomása Kunhegyes, így azon kevés községek közé tartozik, amelynek nappali népessége nagyobb, mint a lakhely szerint nyilvántartott. Természetes, hogy a kereskedelmi hálózatát, az iskolarendszerét, a közlekedését és bizonyos egészség- ügyi szolgáltatásait nem lehet pusztán Kunhegyes lakosságára méretezni. A spontán kialakult vonzáskörzet az utóbbi időben félig-med- dig hivatalosan is elismertté vált, most már írva vagyon, hogy üzleteinek négy, tüdőgondozójának hét, szülőotthonának öt, mentőállomásának kilenc község, rendelkezésére kell állnia. A tanács vezetőjének megítélése szerint Kunhegyes (egyébként kiemelt alsófokú központ) környezetellátó szerepét ma még maradéktalanul nem tudja betölteni. Ha nem is a legnagyobb, de régi gondja a községnek, a közigazgatásilag — nem túl ésszerűen — tőle elhatárolt két aprócska település: Lászlóugar és Félixma- jor ellentmondásos helyzete. Kunhegyesi iskolába járnak az ott élő gyerekek, kisáru-- termelőik a nagyközség piacán árulnak és vásárolnak. Az abádszalóki körzeti orvoshoz húsz kilométert utaznak (Kunhegyesen át) a fé- lixmajori betegek, akik már régóta kérik, hogy a kunhegyesi rendelőben fogadják őket. A tanács elnöke szerint — ha a közigazgatási hovatartozás nem lenne akadály — kérésük tulajdonképpen teljesíthető lehetne. Most már! Mert alig féléve, hogy megoldódott Kunhegyes egészségügyi ellátása: kilenc orvosi állás, kilenc orvos. (Nem jellemző még Szolnok megyében.) Több év után végre a betöltetlen orvosi állások, a foghíjas orvosi ellátást jogosan kifogásoló panaszok miatt nincsenek nyugtalan éjszakáik a tanács tisztségviselőinek. Igaz, hogy az ipar fejlődésének megannyi vonzatával számoló reális előrelátásuk már felfedezett egy fehér foltot. A községnek abban a bizonyos ipari centrumában, annak a kétezerötszáz munkásnak szüksége lesz (lenne) egy üzemorvosra. Ma két körzeti orvos vállalta és látja el ezt a pluszmunkát, amit napi — nem nyolcórás — műszakjukba csak a lakossági SZTK rendelés idejét megnyirbálva tudtak besuszterolni. Már ma is félmegoldás! A tanácstól elindult a kezdeményezés, de a majdani üzemorvos munkájának feltételeit a kunhegyesi gyáregységeknek kell biztosítani — közösen. A megoldás keresése azonban eddig még nem ültette tárgyalóasztalhoz a vezetőket. Egyelőre valamennyien csak saját portájukon belül „egy üzemben” gondolkodnak. A BHG új csarhokában szép, korszerűen berendezett orvosi rendelő is lesz. De csak az ott dolgozó ötszáz munkásnak. A többi üzemben úgyszintén ... Tehát ahány üzem, annyi kis orvosi rendelő egymás szomszédságában. Nem túl nagy luxus? Vagy megengedhetik maguknak? Talán érdemes volna ezen — és nemcsak a tanács vezetőinek — eltöprengeni. K. K. tanácsoké a m Válaszol a tanácstag MIÉRT NINCS MIKOR LESZ meleg víz? Olajkeresés közben — mint oly sokfelé az országban — bukkantak annak idején Tiszaföldváron 71 Celsius fokos melegvízforrásra. Az akkori tanácsi vezetők a váratlan „ajándék” közérdekű hasznosítását nyomban elhatározták: strandot építenek. A tervekből valóság lett. A kutat 1960-ban fúrták, aztán ahogy az anyagi erőből futotta, megépült a strand, vezetékhálózat és két közkifolyó is készült. Most, az esztendő első hónapjában a tervezés idejét élik a tanácsok. Ezekben a hetekben, napokban váltak vagy válnak forintban is kifejezhetővé az idei évre szóló költségvetési és fejlesztési terveik. Mire telik az új évben? Erről döntenek (sokhelyütt már döntöttek) a tanácstagok testületéiben. Kunhegyesen a végleges döntésre a közeljövőben kerül sor a tanácsülésen. Egyelőre a tervjavaslat készült el, amelyet január 16-án fogadott el a végrehajtó bizottság. A tanács végrehajtó bizottsága 1969-ben olyan határozatot hozott, hogy ötezer forintért magánházba is bevezethető a termálvíz. Tizennégy család élt a lehetőséggel. Több intézmény épületébe — a tisztasági fürdőbe, a sportpályán levő öltözőbe, a kollégiumba, a községi pártbizottság és az ipari szövetkezet épületeibe — is bevezették a meleg vizet, néhol fűtöttek is vele. A víz nagyfokú metángáz-tartalma miatt a sportpálya öltözőjében bekövetkezett két robbanás szigorú figyelmeztetés volt: nem biztonságos az engedélyezett „kényszer-üzemeltetés”. A KÖTIVIZIG gázleválasztó készülék felszerelését írta elő. Tavaly április óta zárva a tisztasági fürdő, nincs meleg víz a lakásokban, intézményekben. A községben soAz új gyakorló óvoda épülete kan azt beszélik: nincs a tanácsnak 250 ezer forintja a gázlleválasztóra. A valóság az, hogy hosszas sikertelen próbálkozás után — mivel ilyen berendezés kereskedelmi forgalomban nincs — végre egyedi terv alapján elkészült a nyáron a létfontosságú készülék, és be is szerelték. De erről beszéljen az illetékes, Gulyás László vb-titkár. — A fűtési idényre mindenképpen szerettük volna a termálvíz-szolgáltatást helyreállítani. A leválasztó készülék beszerelése utáni vízminták vizsgálata kimutatta, hogy a gáztartalom a megengedett határokon belül van, így az illetékes szervek ézév április 15-ig engedélyezték a használatát. Akkor ismét vizsgálat dönti el, hogy továbbra is megfelel-e. — Mi lehet a megoldás? — Eddig csak a készülék kétszázötvenezer forintba került, a két szakaszon kicserélt „elért” csövek költségét nem is számítva. Nagyobb vízhozamú és nagyobb nyomású szivattyúra lenne szükség, amit ezideig nem talált a kivitelező, a helyi Építő- és Vasipari Szövetkezet. A közeli napokban megtörtént műszaki átadás alkalmával április 30-ig köteleztük a szövetkezetei a hiány pótlására. — A lakosság tehát legkésőbb áprilisban számíthat ismét a melegvíz-ellátásra? — A víznyomás fokozásához szükséges szivattyú üzembehelyezését reméljük akkorra. De szeretnénk egyben azt is a lakosság tudomására hozni — jegyzi meg a vb-titkár —, hogy a szeptemberi műszeres vizsgálat szerint a kút vízhozama ma percenként 300 literrel kevesebb, mint 1966-ban volt. Meglehet, a további vízhozamcsökkenés következményeként a község lakói kénytelenek lesznek végérvényesen lemondani a termálvíz használatáról. — rónai — A javaslatot megszavazták a vb tagjai, köztük Sigu- linszki Istvánná is, a BHG dolgozója (szb-titkára), két utca, kilencven kunhegyesi lakos tanácstagja, ö mit tud, mi várható az idén lakhelyén? Erre voltunk kíváncsiak, amikor felkerestük. — Ügy számítottunk valamennyien, hogy az idén végre lesz vízvezeték körzetemnek abban az utcájában is, ahol több mint tíz lakás építését a vízhiány akadályozza. Reméltük, hogy ettől az évtől kezdve már nem lesz szükségünk a kannákra, vödrökre, amelyekkel a szomszéd utcákból hordtuk a vizet. A vb-ülésen tudtam meg, hogy ebben az évben nem lesz semmiféle jelentősebb beruházás a községben. Egy esztendőt még várnunk kell a község vízhálózatának bővítésével. S ha már a víznél tartunk .. . Az elmúlt esztendőben nem volt olyan tanácstagi beszámoló, de szocialista brigádtalálkozó sem, a községben, ahol ne került volna előbb-utóbb szóba Kunhegyes vízgondja. Igen alacsony a hozama a jelenlegi kútnak, nem győzi már. Nem jut bélőle az új, többszintes házak emeletére. Tudjuk, hogy ettől az évtől többé ez már nem okozbosz- szúságot a kunhegyesieknek. Ügy tudom, márciustól már új, nagy hozamú kutunk lesz. A tanács a 9 millió forintot már ki is fizette érte. Ez minden, amit várhatunk ebben a szűknek ígérkező esztendőben. A tanácstagi beszámolókon elhangzott jogos kérések közül is igen kevés lesz az idén teljesíthető. Kiszámolták, hogy 9 millió forintra lenne szükség ahhoz, hogy valamennyi kérés valóra váljon. Ezzel szemben hét-nyolcszázezer forintot tud áldozni a tanács. Társadalmi munkával — vállalva a vízelvezető átereszek rendbehozását, néhány kilométer járda felújítását, a parkosítást, a földutak karbantartását — a hiányzó forintok egy részét pótolni tudjuk, — És ön szerint mit hoz a közeljövő, az ötéves tervidőszak utolsó két esztendeje? — Biztos, hogy a község könyvtárának szép, parasztbarokk stílusú, a török időkből megmaradt épülete visz- szanyeri eredeti formáit, stílusjegyeit. A renoválása ebben az esztendőben kezdődik és jövőre fejeződik be. Azt nem tudom pontosan, hogy a felújítás költsége, a több mint egymillió forint milyen forrásokból biztosított. — Valószínű, hogy a Műemlékvédelmi Felügyelőség is hozzájárul. — A tervek szerint egy új, 75 vagy 100 személyes óvoda is épülne. Két és félmillió forintot szánt rá a tanács, tervjavaslatot is kértek, de megdöbbentően horribilis összeget, 9 és félmillió forintot hoztak ki a beruházás költségeként. Ez képtelenség. Itt egyelőre el is akadt az óvodaügy. 1980-ban hatalmas fába vágjuk a fejszénket. A tárgyalások stádiumában van az előkészítése, és bízunk benne, hogy semmi váratlan akadály nem gátolja meg, hogy szennyvíztársulatot alapítva 1980-ban hozzákezdhessünk Kunhegyes szennyvízhálózatának az építéséhez. Ipamegyed, emeletes házakból álló lakótelep ... Azt hiszem, nem kell részletesen indokolni, milyen nagy szüksége van rá a községnek. — k — Előtérben az óvoda és az iskolahálózat fejlesztése
