Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 13. szám

1978. január 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 SZANÁLÁSRA VÁRVA Cukrászok mostoha körülmények mellett RENDKÍVÜL SZŰK, zsú­folt a Jász-Nagykun Ven­déglátó Vállalat szolnoki cukrászüzeme. Az ott dolgo­zók mostoha körülmények között végzik — a hiedelem­mel ellentétben — nehéz munkájukat. A szociális he­lyiségek a munkások egyhar- madának se nyújtanak ké­nyelmet, megfelelő körül­ményt, a toldozott-foltozott épület udvarán sem akad egy négyzetméter, amelyet ki ne használtak volna. A Barátság felüljáró tő- szomszédságában lévő cuk­rászüzemet 300—350 ezer fo­rint termelési érték előállítá­sára „méretezték” a tervezők. Tavaly 700 ezer forintnyi — tehát az összeg kétszerese — különféle édességeket gyár­tottak három műszakban. Űj cukrászüzemre lenne szükség, korszerű, gépesített munkahelyre, jó szociális kö­rülményekre. A vendéglátó vállalattól megtudtuk, hogy már a helyét is „kinézték”, ám egyelőre nem lehet. A jelenlegi üzemet ugyanis sza­nálja a városi tanács. Külön­ben sem lehetne azt bővíte­ni, a mai igényeknek megfe­lelővé tenni. A szanálási vég­zésre vár a vállalat, amely — mint megtudtuk a tanács műszaki osztályán — csak a második félévben várható. Akkor derül ki, hogy mikor bonthatják le az épületet. A legégetőbb gondokon ad­dig, már ahogy lehet, segí­tenek. Hamarosan megkezdik a szociális helyiségek bőví­tését, beállítanak egy 15 köb­méteres hűtőberendezést, né­hány cukrászati gépet is vá­sárolnak. Ebben az évben 1 millió forintot költ a válla­lat a cukrászüzemre. Így is — legfeljebb — már csak két-három évre hosszabbít­hatják meg az üzem „éle­tét”. ADDIG IS átszervezéssel, munkamegosztással kielégíte­ni az édességet, a süteményt kedvelők igényét: a Cent­rum, a Nemzeti és a Pelikán éttermek cukrászata segít a megrendeléseknek eleget tenni. — t. sz. e. — Májusra készül el a jászalsószentgyörgyi óvoda új szárnya, amelyben a két, harminc személyes foglalkoztatón kívül he­lyet kap a kazánház és a gazdasági rész is. A Petőfi Tsz építőbrigádjának munkája révén megoldódnak a község gondjai: ezután minden óvodáskorú gyereknek lesz helye az óvodában. Jelenleg a vízvezeték fektetésén dolgoznak ÚTON A VÉDŐNŐVEL Latyakban és hóban, az időjárással dacolva, úttalan utakon is eljut a védőnő a tanyákon élő terhes anyákhoz, csecsemők­höz. Ha a fagy kiolvad, tolja a kerékpárt, a kismotort, mert az utóbbi években egyre több területi védőnő munkáját köny- nyitik ezek a járművek. Csípős téli reggel volt, s elég korán is ahhoz, hogy a védőnőket Kenderesen még az orvosi rendelő épületében találjam. Dr. Bakos Imre körzeti orvos elújságolta: ok­tóber közepén megérkezett a harmadik védőnő is a köz­ségbe, Bánhalmán lakik, hoz­zá tartoznak a külterületi la­kosok. Ezen a reggelen a két bel­területen dolgozó védőnő át­nézte a bejegyzéseket gz or­vosi könyvben, hogy előző nap kik voltak bent rende­lésen és megbeszélték az or­vosokkal, hová kell feltétle­nül kiménniük. Aztán egyi­kük a telepre indult, ahol munkaidejük jelentős része telik el nap mint nap ápo­lási és gondozási feladatok­kal. A legtöbb cigánycsalád­nál ismeri a konyha minden zugát, hiszen maga főzi a táp­szert, háztól házig viszi az anyatejet, ott van a babák etetésénél, fürdeti a csecse­mőket, levágja a körmüket. És nevelgeti a szülőket. A másik egy veszélyeztetett ter­hesnél kezdte a családlátoga­tást. gvőzöm magyarázni, hogy főzeléket adjanak neki, to­jássárgáját, túrót, reszelt saj­tot tegyenek rá. Azt mond­ják: mi se szeretjük... A vegyesbolt vezetőjével meg­beszéltem, rendeljen bébi­ételeket, gyümölcspüréket, az asszonyokat rávettem, hogy vásárolják, azt is megmutat­tam hogyan kell elkészíteni. Olyan döbbenten kérdezték: és ezt egye a gyerek? Sok­szor a receptre felírt táp­szert sem váltják ki. A vas­boltos megsértődött, amikor kértem, hogy szitát meg szű­rőt is rendeljen, kell a pépes ételek elkészítéséhez. Minek avatkozom az ő munkájába — mondta ... A külterületen dr. Almás- sy Antalné tíz csecsemőnek és tizenkét várandós asszony­nak viseli gondját. Telek­halmon értem utói. — Szerencsére fagyos az út, jobban haladok. Össze vagyok nőve a kerékpárral — (magyarázta nevetve. --- A Csőke tanyát lebontották, de van még jócskán távolság. A bánhalmai központtól ti­zenegy kilométernyire Hosz- szúhát, Tintagyep. A Forró- tanyában jártam ma először, egy veszélyeztetett terhesünk lakik ott. Minden héten meg­látogatom. Mérleget, vérnyo­másmérőt, reagenseket viszek az ellenőrzéshez. Most már jól van, de rövidesen újra felkeresem, aggódom érte ... Almássyné „gyesen” volt mielőtt Bánhalmán lett vé­dőnő. Kisfia születése előtt Sajószentpéteren dolgozott, itteni munkáját tizenöt éves gyakorlata segíti. Az elmúlt röpke néhány hónap tapasz­talatairól derűsen beszélt, miközben Szabóék tanyájá­hoz ballagtunk. — Itt az Alföldön nem szeretik a főzelékeket. Nyolc- hónapos korától már felnőtt kosztra fogják a kicsit. Nem Szabó mama a tanyán az­zal fogadott, hogy a hét ele­jén bevitték a kis Ibolykát Kunhegyesre, orvoshoz. A két nagyobb gyerek beteg volt, a pici is elkapta. Beaci- linszirupot írtak fel, de attól megy a hasa. Az egyhónapos kislány egyébként is veszé­lyeztetett, hiszen születési súlya 2800 gramm volt és már nincs az édesanyjának teje. — Vigyék vissza az orvos­hoz, ha lehet még ma, majd másik gyógyszert ír fel neki. Lássalak csak kicsilány! — Óvatosan bontotta ki Almás­syné a babát a pelenkából, közben tanácsokat adott a mamának: most ne hintőpo- rozzon, kenőcsöt használjon, kamillával mossa le a pici testét. Jó lenne mielőbb ru- gi-nadrágot venni. — Mérte a lázát? Szóval már hőemelikedése sem volt... Julika, látom, hogy maga is beteg, azért arra ké­rem, ha a kicsivel foglalko­zik, eteti, tisztába teszi, kös­se be a száját. Mennyit eszik Ibolya? Van elég tápszer itt­hon? Nicsak, rágja a kis ök­lét! Éhes vagy kicsikém? Anyuka, gyümölcslevet — ahogy a múltkor megbeszél­tük — adott-e neki? ízlett az alma? Narancsot is lehet, elő­ször csak egy kávéskanál­lal... Tehéntejet mikor kap­hat? Azt bizony még soká! Ha nem lesz semmi baj, ked­den jöjjenek be a tanács­adásra. Ha nem jönnek, tud­ni fogom, hogy még nincs rendben a kicsi és kijövök. Fodoréknál szintén három gyerek van. Az ötéves Anikót operálni kellene, de sajnálat­ból nem egyeznek bele a szü­lők. — Ugye Marika tejet kap Orizával, citromozva, ahogy megbeszéltük? A tojást na­gyon szereti. Hogy adja ne­ki? Tükörtojásnak, ejnye! A bőrgyulladás így nem múlik el. Főzelékre csak a sárgáját tegye, a fehérjét ne. Ha már nem lesz lázas, vigye a leve­gőre. Nem sokat láttam még kint... És tegye járókába, kilenchónapos, több mozgás­ra van szüksége. Betoppant a férj is. — Megint itt a védő néni? Hát igazán nem lehet rá pa­naszunk ... Fodorné kikísért bennün­ket, közben megsúgta a vé­dőnőnek: útban a negyedik gyerek, a férje ragaszkodik hozzá, hogy megszülje. Délidőben kopogtatunk a következő családnál. És to­vább, tovább. Üjabb tanyák tűntek fel a távolban. — Az ott, a Palást-tanya. A juhhodályból befolyik a kútba a trágyáié, azt a vizet itták. Terhes asszony is la­kik ott. Betegségekkel kín­lódnak. A gazdaságtól kér­tem, lajtos kocsival szállít­sanak kj ivóvizet. Mikor ki­hozták olyan hideg lett, hogy befagyott. Kénytelenek vol­tak megint az itt lakók a fer­tőzött vizet inni. Legalább forralják fel, szűrjék meg, tanácsoltam ... Sokat segít a Középtiszavidéki Állami Gaz­daság itt az egyes kerületé­ben. Oltásra mindig behoz­zák autóval a gyerekeket, a szülőket. Ha bete« a gyerek odakint a tanyán, beszólnak a központba és kocsit kap­nak, hogy orvoshoz vihessék. Már az iskolafogászatot is megszerveztem, autóbuszt kaptunk a gazdaságtól és két osztályt bevittem . szűrésre Kenderesre, a többiekkel februárban folytatjuk. De­cemberben a terhes anyák­nak tartottunk anyák isko­láját, még ebben a hónapban megismételjük, azon az apák is részt vehetnek, hogy meg­tanulják hogyan kell fürdet­ni, etetni a babát.. . Besötétedett, mire a napi körút végére értünk. A vé­dőnő fáradtan tolta kerék­párját a göröngyös úton és mégis annyi szeretettel, oda­adással beszélt gondozottjai­ról, ami több a munkaköri kötelességnél, a hivatástudat­nál. Beszélt az emberekről, akiknek sokat jelent a min­dennapi látogatása, a jó ta­nácsai. És nem beszélt arról, hogy otthon őt is a családja, a beteg kisfia várja. Rónai Erzsébet Kormányaink életrajza A memoár-irodalom világ­szerte egyre népszerűbb, a legpatinásabb kiadók egyre- másra publikálják a híres emberek élettörténetét, élet­regényét. Ezért sajátos és egyedül­álló Bölöny József vállal­kozása, aki egészen regényes módon ,— születési anya­könyvi kivonatok, keresztelő­levélek, halotti bizonyítvá­nyok, sőt olykor sírkövek — segítségével állította össze munkáját: Magyarország kormányainak 1848-tól 1975- ig terjedő történetét. Száz éve születeti Berzeviczy Gizella T örténelmi név viselője volt. Berzeviczy Gizel­la a neves nagyok sze­génysorsú rokonágáról szár­mazott. „.. .családunk úgy­nevezett „ősi-nemesi neve” és gazdasági helyzetünk ap­ró nyomorúságai — ez az el­lentét vált forradalmi fejlő­désem legelső hajtóerejévé.” A Temes megyei Csákváron, 1878. január 15-én született. 1898-ban Budapesten érett­ségizett és a pesti tudo­mányegyetemen szerezte tör­ténelemtanári oklevelét. Trencsényben, Budafokon, Szabadkán és Aradon taní­tott. Aradon, a háború vé- gefelé figyelt fel a munkás- mozgalomra, a szocialista eszmékre. Itt lépett be a Szociáldemokrata Pártba és az őszirózsás forradalom ide­jén itt alapított pedagógus szakszervezetet, amelynek alelnökeként tevékenykedett. A román intervenciós csa­patok előrenyomulása miatt Budapesten rekedt, ahol ép­pen egy szociológiai tanfo­lyamot látogatott. A Tanácsköztársaság ide­jén az egri Erzsébet Nőis­kola igazgatója volt, egy­ben Heves megyében a ta­nácskormány kultúrpolitiká­ját magyarázó tanfolyamokat tartott a helyi pedagógus társadalomnak. 1919. augusz­tus elsején búcsúzott hall­gatóitól, és mire Budapestre érkezett, már dühöngött a fehérterror. Ezzel el is kezdődött meg­próbáltatásainak sorozata. A proletárdiktatúra alatti te­vékenysége miatt letartóz­tatták és kéthónapi vizsgá­lati fogság után nyolcévi fegyházra ítélték. A vád „osztályelleni izgatás és is­tenkáromlás” volt, mert „mint az Erzsébet-nőiskola vezetője, mind a növendé­kek körében, mind a tanári kar előtt, a kari gyűlésen mondott beszédeivel, a Ta­nácsköztársaság ’ fenntartása érdekében állandóan agitált, mint a szociológia előadója, eszméit a kiskorú és serdü- letilen növendékek soraiban is terjesztette.” Börtönél­ményeiről megrendítően tu­dósít Márianosztra című ön­életrajzi regényében. 1922- ben az ismeretes fogolycsere akcióval Szovjet-Oroszor- szágba kerül. Részt vett a szocializmus első hazájának kulturális forradalmában. Ogyesszában, Tbilisziben és Szaratovban tanított. Mind­végig tagja volt a Szovjet­unió Kommunista Pártjának. A II. világháború alatt magyar hadifoglyok százait oktatta szemináriumokon, megismertette a kényszerű­en távolba került katonákat az ellenforradalmi rendszer, a Horthy fasizmus igazi ter­mészetével, a szovjethata­lom perspektíváival. Kossá István, a későbbi miniszter írta róla: „A háború alatt is­mertem meg. Akkor; a Moszkva közelében levő 27-es hadifogolytáborban dolgo­zott. Előadásokat tartott a magyar nép szabadságszere- tetéről, a Horthy-rendszer- ről, az embereknek emberek által történő kizsákmányolá­sáról. .. Egyszerű, minden­napi nyelven beszélt. A leg­egyszerűbb katona — aka­rom mondani: fogoly — is megértette. Amikor kis, filigrán ter­mete feltűnt a hadifogolytá­bor kapujában, a szakaszve­zető. Suhajda Feri már fu­tott is a hírrel: Itt a Gizi mama. M ert „csak” Gizi mama volt. Hiába volt rajta a szovjet hadsereg ka­tonai uniformisa.” 1946-ban tért vissza felszabadult ha­zájába. Nyugdíjasként is, korát meghazudtoló frisses­séggel és energiával foly­tatta amit elkezdett. Előadá­sokat tartott, részt vett az oktató munkában, a párt könyvtárának tevékenysé­gében. 1954-ben halt meg. R. T. Róluk van szó Örömmel olvastam a Néplapban a gyermekélel­mezés helyzetéről, tenniva­lóiról szóló vitát, mert sze­rintem erről beszélni na­gyot} időszerű, hisz a gon­dok mielőbbi megoldást követelnek. Véleményem szerint Szol­nokon — a megye más vá­rosaihoz, különösen pedig községeihez, nagyközségeihez mérten — aránylag jók a le- letőségek a mielőbbi előre­lépéshez. Mindehhez megfe­lelő szervező munkára és kisebb beruházásokra van szükség. Nagyszerű megol­dásnak tartom a gyermek- élelmezési osztály létrehozá­sát a vendéglátó vállalatnál, de addig is amíg ez: megala­kul, esetleg a Hazafias Nép­front közreműködésével létre lehetne hozni egy szakembe­rekből álló tanácsadó testü­letet, amely az étlapok ösz- szeáílításával, az étrendek élettani értékeinek összehan­golásával jelentős segítséget nyújthat az iskoláknak. Is­merem az óvodai, az iskolai élelmezést irányítók, az ott dolgozók munkáját. Tudom, hogy hivatásukat szerető em­berek, akik ilyen segítséggel már könnyebben oldanák meg feladataikat. A rendelkezésre álló 10.60 forintos élelmezési normát én elegendőnek tartom ebéd és uzsonna adásához. A gyere­keknek ebédre és uzsonná­ra összesen 1000—1200 kaló­riaértéket kell kapniuk, ösz- szehasonlításként: kórhá­zainkban egy személy, napi háromszori étkezésére 20.50 forintos norma jut, ebből mi 2800—3000 kalóriaértéket tu­dunk biztosítani. Ebből az ebédre jutó hányad 1200— 1300 kalória, illetve 9.20 fo­rint. Alkalmazottaink ebéd­jének nyersanyagértéke 6.30 forint. Mindez elegendő, de ennek a feltétele, hogy a nyersanyagokat nagykereske­delmi áron vásároljuk, igye­kezzünk az élelmiszereket a leggazdaságosabban besze­rezni. Mire gondolok? Egy példa erre: télen mi a mély­hűtött árut közvetlenül a hűtőipartól vásároljuk nagy­tételben. E termékek sokkal inkább megfelelnek a gyer­mekélelmezésre is, mint a konzervipar egyes termékei, mert mentesek mindennemű tartósító anyagtól (például a zöldbab nem ecetes), és a gyerekek számára ízleteseb­ben készíthetők el. Nem szól­va arról, hogy ebből 25—30 százalékkal olcsóbb egy ki­logramm, mint ugyanennyi súlyú konzerv. A Mirelité áru azért is előnyös, mert míg a konzervet a felhasz­nálástól a göngyöleg vissza­szállításáig tizenkét-tizenhá- rom alkalommal kell kézbe venni, addig a mélyhűtött árut legfeljebb háromszor, mivel kartondobozba, nátron­zsákba csomagolták, és azok eldobhatok. Mindennek feltétele, hogy legyen a konyháknál elegen­dő hűtőpult és raktár. Ez azonban nem áll rendelke­zésre. Szeretném javasolni, hogy a későbbiekben, a köz­ponti előkészítő mellett hoz­zanak létre egy központi rak­tárt és legyen központi áru- bészerző is. Mindenegyes konyhánál hűtőpultot nem szabad beállítani, mert nem gazdaságos, — és hely sincs hozzá elegendő. De egy köz­ponti raktárban 4—5 nagy­méretű pult megfelelne e célra. Ugyanígy szükséges­nek tartom egy központi hús­elosztó felállítását is, ahol Hozzászólás a gyermekélelmezéshez két szakmunkás valamennyi iskola számára konyhakész állapotban készítheti el a húsipartól megvásárolt árut. És mivel akkor a húst a gyermekintézmények nem a kiskereskedelemtől, hanem a húsipartól vásárolják, ez újabb 7.5 százalékos megta­karítást jelent. Sorolhatnám még egy gyermekélelmezési központ, vagy vállalat létrehozásának előnyeit, de talán ez a né­hány példa is elég meggyőző. Tudom, hogy mindehhez pénzre, beruházásokra van szükség, de ez közös erőfe­szítéssel . megvalósítható. Csu­pán adminisztratív intézke­désektől nem várhatunk eredményeket. Végezetül vitába szállók Bakos Gáborné elvtársnővel. Nagy hiba volt burgonyatá­rolót építeni az iskola udva­rán akkor, amikor egyébként sincs a gyerekeknek elég helyük játszani, szaladgálni. A Zöldért Vállalat egy évre szóló szerződésben biztosítja szakszerűen tárolt burgonyá­ból, zöldségfélékből, gyü­mölcsökből az ellátást. Ez azt jelenti, hogy a burgonya nagykereskedelmi ára 1977. szeptember 1-től december 31-ig 4.30 forint volt, és csu­pán idén január 1-én emel­kedett 30 fillérrel, a tárolás alatti veszteségek fedezete­ként. Saját tárolásban a veszteségek értéke ennél lé­nyegesen nagyobb lehet, kü­lönösen ha figyelembe vesz- szük, hogy e munkában já­ratlanok végezték el ezt a feladatot. Fennáll most an­nak a veszélye, hogy esetleg a kora tavaszi meleg időjárás miatt csírázás, vagy nagy­mérvű romlás következik be a burgonyájukban. Hatvani Ferenc a MÁV kórház élelmczésvezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom