Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
e SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. január 15. : ULPOLITIKAI a ORKEP KGST-országok és a fejlődő világ Acél és erőmű „Retteg a szegényektől a gazdag, s a gazdagtól fél a szegény.” József Attila ezt a harrrfincas évek Magyarországáról írta. Ám sokakban felvetődik a gondolat: vajon nem érvényes-e megállapítása napjaink világpolitikájára, vajon fejlődő világ nem tekint-e ugyanazzal a gyanakvással, netán irigységgel nemcsak a fejlett Nyugatra, hanem a viszonylagos jólétben élő szocialista közösségre is? Nos, a KGST-országok a föld legdinamikusabban fejlődő országcsoportját alkotják ugyan, de egyelőre még nem tartoznak a leggazdagabbak közé. Jónéhány, magát fejlődőnek nevező országban magasabb az egy főre jutó nemzeti jövedelem, mint egyik-másik KGST-ország- ban. De még az igazán szegények, a nyomorban, sőt állandó éhségben élő fejlődő államok is tudják: szegénységükről nem mi tehetünk, gyarmati múltjukhoz semmi közünk. Ellenkezőleg, ma már aligha vitatja bárki, hogy a volt gyarmatok függetlenségi mozgalmának sikeréhez, függetlenné válásukhoz nagy mértékben hozzájárult a szocialista világ léte, a szocialista országok tevékeny segítsége. Hatékony a segítség A szocialista országok nem csupán a politikai függetlenség kivívásához nyújtottak segítséget. A volt gyarmatok és félgyarmatok, a harmadik világ nagyobbik része előtt most a tényleges önállóság, a gazdasági felemelkedés feladata áll. Ezt a hatalmas ugrást aligha tudnák végrehajtani, ha a szocialista országok, elsősorban a KGST nem tömé meg a tőkés világ, a tőkés vállalatbirodalmak gazdasági és kereskedelmi monopóliumát. A fejlődő országok így kevésbé kiszolgáltatottak az imperialista hatalmaknak, s jobb feltételeket tudnak kicsikarni tőlük a gazdasági kapcsolatokban. A szolialista országok közvetlenül is támogatják a súlyos gyarmati örökséggel küzdő népeket. A támogatás persze nem „'otékonykodást jelent. Ma már a fejlődő országok is egyre inkább felismerik: nem a segély, az adomány a leghatékonyabb formája a gazdasági kapcsolatoknak. A külső erőforrások csak akkor érnek valamit, ha segítenék felszámolni a szegénység gyökerét, a gazdasági elmaradottságot. A KGST-országok ehhez — az iparosításhoz, a gazdasági szerkezet átalakításához — erejükhöz mérten jelentősen hozzájárulnak. Napjainkig több mint 15 milliárd rubel gazdaságfejlesztési hitelt biztosítottak a harmadik világnak, s 75 fejlődő országban mintegy 2500 olyan objektum működik, amelyet a KGST-országok gazdasági és műszaki segítségével hoztak létre. Különösen jelentős a szocialista közösség hozzájárulása a nehézipar alapjának tekintett kohászat fejlesztéséhez. Mintegy évi 30 millió tonna acélt előállító kapacitás megépítéséhez nyújtottál; segítséget a fejlődő országoknak — ez a magyar kohászatnak közel tízszerese. A szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió — segítségével épült bhilai és bokaroi kombinát napjaikban az indiai acéltermelés felét adja. Ugyancsak a szocialista országok közreműködésével épül Nigériában trópusi Afrika legnagyobb kohászati üzeme. Több KGST-ország együttműködése egy-egy nagyobb objektum építésében megkönnyíti, hogy komplex módon valósítsák meg a fejlesztési programokat. így Magyarország Indiában, Korbánál timföldgyárat épített, s az itt termelt timföldet szovjet közreműködéssel épült alumíniumkohók dolgozzák fel. A KGST-országok jelentős mértékben hozzá árulnak a fejlődő világ energiaiparának fejlesztéséhez. Közreműködésükkel eddig mintegy 16 millió kilowatt teljesítményű vízi- és hőerőmű épült. Az olyan óriások, mint a szovjet segítséggel az Eufrá- teszen, vagy Asszuán mellett a Níluson létrehozott erőmű és gát mellett, több mint 650 kisebb-nagyobb energetikai objektum építésében vettek részt a szocialista országok. Hogy csak néhány példát említsünk: Magyarország Indiában, Törökországban, Libanonban, az NDK Szíriában és a Kongói Népi Köztársaságban, Csehszlovákia Afganisztánban, Ecuadorban, Indonéziában épített erőműver két. Egyre több mezőgazdasági és élelmiszeripari objektum is létesül a fejlődő országokban a KGST közreműködésével. Hazánk több élelmiszer- ipari üzemet szállított elsősorban az arab világba, Bulgária pedig aktívan résztvesz egy több mint 115 ezer hektáros öntözőrendszer létrehozásában Algériában. A fejlődő országok sokszor új objektumban előállított termékkel törleszti a kapott hitelt. A gazdasági kapcsolatok így mindkét fél számára kölcsönösen előnyössé válnak, mert egyrészt elősegítik a fiatal országok gazdasági fejlődését, másrészt hozzájárulnak a szocialista országok növekvő szükségleteinek kielégítéséhez. Természetesen a hagyományos exportcikkek is fontos szerepet játszanak a fejlődő országok kivitelében. így egyebek között Afganisztán földgázt, gyapotot, gyapjút, gyümölcsöt, Algéria olajat, citrusféléket^ textíliákat, India acélcsöveket, teát, szövetet, bőrt és ruházati cikkeket szállít a KGST-országok- ba. Mint említettük a fejlődő országok igen heterogén csoportot alkotnak. Közülük néhánynak — elsősorban az olaj- és nyersanyagexportőröknek — a gazdasági helyzete a világpiacon végbement nyersanyagár emelkedések következtében megerősödött. Ezekkel az országokkal az együttműködés nemritkán hitelnyújtás nélkül is fejleszthető, sőt, néhány fejlődő ország maga is kereskedelmi, vagy fejlesztési hitelt folyósít a KGST-országok-* nak. Irán például a lengyel élelmiszer- és papíripar fejlesztéséhez nyújtott kölcsönt, s a Szovjetunió is igénybe vett iráni hitelt egy szovjet papíripari kombinát építéséhez Ugyanakkor a KGST-országok Nemzetközi Beruházási Bankja a legszegényebb fejlődő országok segítségére egymilliárd rubeles különleges hitelkeretet hozott létre, amelyből igen kedvező feltételek mellett részesülhetnek a „negyedik világhoz” tartozó, s erre különösen rászoruló országok. 30 ezer diák A fejlődő országokban még a tőkeszegénységnél is égetőbb gond a szakemberhiány. A szocialista tábor önzetlen és hatékony. segítséget nyújt oktatási intézmények létesítéséhez, szakemberek, oktatók kiküldésével támogatja a képzés megindítását, az oktatásügy fejlesztését. Emellett 103 országból több mint 30 ezer diák és aspiráns tanul a KGST-országokban, s az 1975-ben létrehozott KGST-ösztöndíjalap segítségével számuk a jövőben tovább emelkedik. Hazájukba visszatérve sikeresen szolgálhatják a gazdasági fejlődés, a nemzeti felemelkedés ügyét — gyakran épp a KGST-országok segítségével épített létesítményekben. DOER MUK Off BR SRtátfu Slf VERLIEREN einen ARKTCftATZ, ICH VERLIERE NÉZŐPONT KÉRDÉSE. Mindenkinek áldozatot kell hoznia: ön elveszít egy munkahelyet, én meg elvesztek egy munkást. (A Die Waarheit karikatúrája - KS) Új gyárak Lengyelországban Lengyelországban rövid időn belül két beruházás befejezésére kerül sor. Néhány hónap múlva elkészül egy korszerű, mező- gazdasági gépeket gyártó üzem; Gdyniában pedig átadták az új hajófestékgyárat. A két beruházáshoz a KGST bankja több millió dolláros hitelt nyújtott. Köztudott, hogy a KGST bankja a hitelnyújtásnál több szigorú feltételt állít a hitelkérőkkel szemben. így például azt. hogy a termelés kizárólag korszerű lehet, s nem csupán a saját, hanem a szocialista országok igényeinek kielégítését is szolgálja. Az említett mezőgazdasági gépek gyára a többi között holland licenc alapján gyártja a takarmányszárítókat. amelyek ma már szinte nélkülözhetetlenek az állattenyésztésben. A Gdyniában épített hajófestékgyár ugyancsak elsősorban exportra termel majd. méghozzá kétszeresen is: egyrészt, mivel kiváló minőségű festéket szállít külföldi megrendelőinek. Másrészt mert a lengyel hajóipar exportra épített hajóihoz is adja a festéket és köztudott, hogy a lengyel hajó keresett cikk a világpiacon. KI KIÁLTOTT ÉS KIK KIABÁLNAK? még mielőtt elkezdődött volna, összeomlott. Kidolgozói bizonyára meg voltak győződve róla, hogy művük eredményes lesz, nyugtalanságot, bizonytalanságot kelt, de nagyot tévedtek. Inkább alátámasztott egy régóta ismert bizonyosságot: a szocializmus ellenségei a békés egymás mellett élés időszakában sem adják fel régi céljaikat, új eszközöket alkalmaznak, de azért ragaszkodnak néhány régi módszerhez is. Ilyen például a hamisítás. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom története jónéhány esetet ismer, amikor hamis „dokumentumokkal" igyekezett az ellenség zavart kelteni. A sok régihez most társul egy új is. A hamisítvány neve: „az NDK-beli szervezet ellenzék első kiadványa”. Az „okmányt" a hamburgi Der Spiegel adta közzé, de még mielőtt nyomtatásban megjelent volna, a nyugatnémet rádió- és televízióadók nagy lelkesedéssel jelentették be létezését. Arról beszéltek, hogy „a Német Szocialista Egységpárt magas- és középszintű funkcionáriusai szervezetet alapítottak a .demokratikus kommunizmus’ kivívására”. S hogy ez az új „párt” minden bizonnyal jelentős hatást gyakorol majd az NDK életére, a „szakadásnak az NDK-t vezető pártban még nehezen felmérhető következményei lehetnek". Nos, arról a nem ritka esetről van szó, amikor az éhes disznó nemcsak makkal álmodik, hanem önmaga gondoskodik a takarmányról is. Alig néhány órával azután, hogy a nyugati rádiók és tévék rázendítettek, berlini hivatalos körök is foglalkoztak az üggyel. Tudtul adták: a nyugatnémet hírszerző szolgálatokkal foglalkozó szervek előtt már régóta ismeretes volt, hogy készül egy ilyen dokumentum. Csakhogy a „demokratikus kommunizmus” apostolai nem az NDK-ban, az állítólagos NSZEP funkcionáriusok között keresendők, hanem a nyugatnémet hírszerző szolgálatnál. A Szövetségi Hírszerző Szolgálat, a BND pullachi központjában, ahol már régóta folyik különböző koholt „dokumentumok” előkészítése. „Platformokat” és „nyílt leveleket", „irányvonalakat” és „koncepciókat” dolgoztak ki, hogy azokat majd mások, nem létező '„kommunisták” nevében közreadják. A Spiegel „világszenzációja” egyike ezeknek a termékeknek. Ma már — néhány nappal a pamflet megjelenése után — a nyugatnémet sajtó, amely olyan nagy örömmel és várakozással nézett a „dokumentum” megjelenése elé. sem tudja titkolni csalódását a „rossz minőség” miatt. S a vita azon folyik, hogy honnan származik az „okmány”. Mert, hogy nem azoktól, akiket a Spiegel jelez, annyira nyilvánvaló, hogy már nem is vitatható. Higgadtabb nyugatnémet körökben már inkább azt feszegetik: vajon kiknek állt érdekében ez a provokáció? És mik lesznek a következményei? fontos térségéről van szó, a két német állam viszonya az általános európai enyhülés és a nemzetközi helyzet szempontjából is igen fontos. És ezért nem lehet egy kézlegyintéssel napirendre térni egy ilyen kísérlet felett. Nagyon erős még azoknak a hangja, akik nem képesek, nem hajlandók a békés egymás mellett élés egyre terjedő nyelvét beszélni. Az ilyen akciók összeomlása után olyan törmelékek maradnak, amelyeket el kell takarítani, mielőtt tovább lehetne menni az ésszerű, a célhoz, a békés egymás mellett élés megszilárdításához vezető úton. P. I. Európa Az akció, *) IfllCTtül §t5! 1 US Ml JHI Jj % n A #4 1 m i f ■ §S& Ü! a A fajvédő dél-afrikai rezsim politikáját a felszínen egyre keményebb rendőrterror és az elnyomott fekete többség mind hevesebb ellenállása kíséri. A mélyben azonban működik egy rendkívül ravasz és veszedelmes gépezet, amelynek az lenne a feladata, hogy csökkentse a fajvédőkre nehezedő nyomást | és hosszú évtizedekre! konzerválja a jelenlegi uralmat a Dél-afrikai Köztársaságban. Ez az úgynevezett ,,Bantusztán-terv” apparátusa. Kilenc - és az egyetlen A dél-afrikai kormány az ország területén belül már létrehozott két államalakulatot. Az egyik a földrajzilag teljesen elszigetelt Lesotho, a másik Swáziföld. E két állam tagja az ENSZ-nek és a Brit Nemzetközösségnek. Ugyanakkor azonban megmaradt gazdasági függésük a Dél-afrikaj Köztársaságtól, amellyel vámunióban vannak! A két államalakulat létrehozása azonban — noha megosztotta a fekete többséget — még nem tartozott a voltaképpeni „Bantusztán-terv- hez”. Ez utóbbi lényege, hogy Dél-Afrika területén kívül kilenc úgynevezett „törzsi otthont”, vagy törzsi államot hozzanak létre. A 23 milliós ország csaknem 19 millió fekete lakosát részben ezekbe a törzs) otthonokba akarják tömöríteni, részben pedig külön munkavállalói engedély alapján akarják dolgoztatni őket a tisztán fehér uralom alatt maradó országrészben. A terv úgy fest, hogy a^ ország, látszólag. 10 államra osztódnék. Ebből 9 lenne Bantusztán-típusú állam, tehát voltaképpen zárt faji rezervátum. A tizedik a fehérek állama. A jelenlegi felosztási terv szerint ez a fehér állam a Dél-afrikai Köztársaság egész területének 87 százalékát foglalná el, beleértve mind a 17 nagyobb várost és az ország területének teljes iparát. A többi 13 százaléknyi területen osztoznék a kilenc Bantusztán.. Egészen 1977 utolsó hónapjáig csak egyetlen ilyen Bantusztán alakult meg a kilenc közül: Transkei. Ennek legalább az az előnye volt, hogy területe egységes blokkot alkot az Indiai-óceán partján és van egy kis kikötővárosa is. Teljes politikai és gazdasági függése Dél-Afrikától azonban így is változatlan maradt. A világ minden országa megtagadta ettől a látszatországtól az elismerést; egyedül a Dél-afrikai Köztársaság létesített „követséget” Transkeiben. Politikai tréfa 1977 utolsó napjaiban megszületett a második Bantusztán is. A neve Bophutha Tswana. Ez magyarul szó- szerint annyit jelent: a „Föld, amely összeköt; a Tswana törzset”. Mellékesen: nem nagyon köti össze, mert az új törzsi állam még kegyetlenebb politikai tréfa, mirft elődje. Nem kevesebb, mint hét elszórt, egymással területileg jiem határos részből áll. Két és fél millió „állampolgára” közül másfél millió nem is él a helyszínen, mert munkaalkalom nem lévén, a Dél-afrikai Köztársaság városaiban dolgozik. Érthető, hogy a világ — beleértve még a vezető tőkésországokat is — elutasította az új lépést. Waldheim, az ENSZ főtitkára így nyilatkozottá „Mélyen elítéljük az újabb úgynevezett független törzsi otthon létrehozását. amely az apartheid, a faji elkülönítés kárhozatos kurzusának újabb szakasza”. A másik csalétek Joggal kell feltenni a kérdést: mi teszi lehetővé a délafrikai kormány számára az erőszak alkalmazásán túlmenően a Bantusztán-politika folytatását? Ennek két magyarázata van. Az egyik az, hogy egyes politikailag konzervatív, a fajvédő rezsimmel kiegyező törzsi vezetők számára lehetőséget nyújt a hatalom megszerzéséhez, ha zárt területen is és a központi kormánytól teljes függésben. r' A másik csalétek az, hogy Pél-Afrika földje rendkívül gazdag ásványi kincsekben. A most megalakult új törzsi állam területe is jelentős platina, króm és mangánkészleteket rejt. Dél-afrikai vagy amerikai tőkével a létrehozandó törzsi államokban ezek az ásványi kincsek ki- termelhetők. Ez mindenekelőtt a beruházó tőkéseknek jelent profitot, de azt is lehetővé teszi, hogy a létrejövő törzsi államokban az életszínvonal magasabb legyen. mint Afrika legszegényebb országaiban. Voltaképpen ez teszi a délafrikai fajvédő rezsim Ban- tusztán-politikáját igazán veszélyessé. —i —e
