Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-14 / 12. szám

A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. január 14. A számítógépek őseiben az érdemi munkát az elektron­csövek végezték, ezek azon­ban méretük miatt lehetet­lenné tették a továbbfejlő­dést. A számítógépek máso­dik generációjában ezért megjelentek a tranzisztorok, amelyek már jóval kisebb méretűek. A fejlődés to­vábbi útja az volt, amikor tranzisztor helyett miniatü­rizált integrált áramköröket használtak fel. Tovább csök­kentek a méretek, és fölös­legessé váltak a rengeteg hibaforrást jelentő forrasz­tások, tehát nőtt a számító­gép üzembiztonsága. Az in­tegrált áramkörökben szendvicseket alakítanak ki, amelyben különböző fizikai, kémia tulajdonságú rétegek váltják egymást. E rétege­ket speciális úton átfúrják, a fúrólyukba szennyező ato­mokat juttatnak, és ilyen módon különböző típusú te­reket, ezek között pedig ösz- szeköttetéseket alakítanak ki. A rétegek — tulajdonkép­pen hártyák — olyan véko­nyak, hogy ezzel kapcsolat­ban kétdimenziós techniká­ról beszélnek, azt érzékeltet­ve, hogy ezeknek a rétegek­nek csak a síkban van ki­terjedésük. Kialakítanak például olyan szendvicset, ahol a pozitív elektromos töltésű réteg 25 mikron vastag szi­líciumréteg, vagyis olyan vékony, hogy negyvenet le­hetne egymásra fektetni ahhoz, hogy ez a réteg egy milliméter vastagságú le­gyen. Ezt a réteget bórato- mos szennyezéssel teszik po­zitívvá: a szennyezésnél minden tízmilliomodik szi­líciumatomra jut egy szeny- nyező bóratom. Az integrált áramköröket kis tartó dobozkában, to­kokban helyezik el. E kap­csolóelemeket az elektroni­kus számítógép bizonyos ér­telemben maga gyártja, ha a tervezésükhöz elektroni­kus számítógépeket hívnak segítségül. Miután több millió összeállítási lehetőség közül válogathatunk, embe­ri aggyal számolva váloga­tásuk évtizedeket venne igénybe anélkül, hogy az eredmény kielégítő lenne. A számítógép azonban reális időn belül szolgáltatja az eredményt. Ugyanez áll az alkatrészek geometriai elhe­lyezésére vonatkozóan is és a számítógép vezérli az automatikus gyártási folya­matot, vagy ennek egy ré­szét, továbbá az ellenőrző vizsgálatokat is. Az integrált áramkörök „meózásánál” nagy számú ellenőrző vizsgálat szüksé­ges, mert a selejt valószínű­sége igen nagy. Az integ­rált áramkört nem lehet szétszerelni, megjavítani ha­nem ha bármelyik alkatrész hibás, az egészet meg kell semmisíteni. Természetes te­hát, hogy a beépítés előtt alaposan meg kell győződni a termék hibátlanságáról. A világhírű csehszlovák Tesla Híradástechnikai Gyár­ban sok milliós megtakarí­tást eredményeztek azok a gyártmányfejlesztési kuta­tások, amelyek az integrált áramkörök ellenőrzésének új módszerére vonatkoznak. Képünkön: a gyártmány­fejlesztési osztály mérnökei kipróbálják az integrált áramkörös panelok új, a számítógéppel összekapcsolt, ellenőrző berendezést. Erdészeti rakodó-szállító Osztrák szakemberek öt- venlóerős traktorral működ­tethető segédberendezést, úgynevezett közelítő adaptert készíttettek a fakitermelők­nek. Az adapter a rönkök összehúzására, elszállítására és a rakodótéri máglyába ra­kására használható. A trak­tor teljesítménye a duplájá­ra növelhető vele. A traktor és az adapter több olyan pót­felszereléssel is ellátható, amelynek segítségével boru­lás nélkül lehet lejtős tala­jon, emelkedőn, vagy egye­netlen terepien dolgozni. Jégtömitésű tartály A Szovjetuniónak azokon a területein, ahol a talaj nagy mélységben is állandó­an fagyott állapotban van, 10—15 méter mélyen olaj és benzin tárolására alkalmas hatalmas föld alatti ürege­ket alakítanak ki. Az üreget függőleges aknából kiindul­va a mélybányászat módsze­reivel ássák ki. Amikor el­készült, befalazzák a mun­kanyílást, és csak a le- és fölszálló csövek számára hagynak áttörést. Ezt köve­tően mintegy kétheti időtar­tamra vízzel töltik meg az üreget. Ahol a víz érintke­zik a fagyott talajjal, össze­függő jégréteg képződik, s beépülve a legapróbb póru­sokba is, tökéletes záróréte­get képez az üreg belső fa­lán. A víz kiszivattyúzása után nyugodtan fel lehet töl­teni olajjal vagy benzinnel a hatalmas föld alatti tar­tályt, egyik sem oldja a je­get, így elfolyás nem fordul­hat elő. Alumínium a repülőgépiparban Az alumíniumot korunk fémének neve­zik, joggal, hiszen az élet minden terüle­tére betört. Előnyös tulajdonságai, például a kis fajsúllyal párosult nagy szilárdság, az ennek következtében előálló súlycsökke­nés, az üzemanyagban, vontatási energiá­ban megnyilvánuló megtakarítás, a hasz­nos teher növelésének a lehetősége, a jó zajelnyelő képesség, stb., alkalmassá te­szik felhasználását a járműiparban is. A gépkocsi, és autóbusz, vasúti kocsi és ha­jógyártásban egyre több helyen helyette­sítenek vele más anyagot. Legnagyobb sze­repe azonban a repülőgépgyártásban van. Érdekes, hogy a magyarországi születésű Schwarz Dávid elgondolása; alapján ter­vezték és készítették el Németországban 1897-ben az első merev vázú kormányoz­ható léghajót, melynek szabadalmát Zep­pelin megvette. 1917-ben jelent meg az első Junker-gép, a Ju—4, amely teljesen alu­mínium-ötvözetből készült. Ugyancsak az első világháborúban készültek Tupoljev orosz tervező könnyűfém gépei is. Az 1930-as évek elején a repülési sebes­ség növekedésével kezdtek alumínium-le­mez burkolatot alkalmazni a repülőgépe­ken, sőt a belső hossz- és keresztmerevítő­keí is alumíniumból állították elő. Az alumínium nemcsak könnyűségénél, ha­nem jó munkálhatóságánál fogva is igen alkalmasnak bizonyult erre a célra. Ma már a repülőgépek szárnyai, teste kizáró­lag alumínium-ötvözetből készülnek, a könnyű sportgépeken, a hangsebességet jóval túllépő katonai gépeken, és az óriási teherbírású személy, és teherszállító gépe­ken egyaránt. Legutóbb a Concorde típusú óriásgép készült alumínium-ötvözetből. A felhasz­nált ötvözettípust külön ebből a célból vizsgálat alá vetették. A gépnél ugyanis nagy hőhatásokra is számítottak. A 30 ezer órán át 130 C fok hőmérsékleten végzett szilárdsági kísérletek után a nyúlás 0,1 százalék alatt maradt. A repülőgépiparban hosszú ideig a sze­gecselés volt az egyetlen kötési mód, ezt látjuk a legtöbb utasszállító gépen is. Újabban, elsősorban szárnyfelületek ké­szülnek ponthegesztéssel és ragasztással is, valamint a kettő együttes alkalmazásával. Képünkön: sorozatban gyártott, alumí­nium-ötvözettel borított csehszlovák, su­gárhajtású gyakorló repülőgép. Mirabel, a szerpuhovi óriásgyorsító új berendezése Szerpuhovban befejeződték a világ legnagyobb gyorsító berendezését kiegészítő Mirabel szerelési munkái. Egy régeb­ben aláírt együttműködési szerződés értelmében francia tu­dósokból és mérnökökből álló kutatócsoport szovjet kollé­gákkal együtt végezte el az általuk tervezett berendezés pró­baüzemelését. „Mirabel” franciául egy szilvaféleségnek a neve. Azért kapta ezt a nevet a berendezés, mert valóban egy óriás szilvára emlékeztet. A szilva „magja” egy 7000 liter űrtar­talmú, folyékony hidrogén tárolására szolgáló tartály. Ezt vesz; körül két, egyenként 400 tonna súlyú elektromágnes. Az egész berendezés összsúlya meghaladja a 3000 tonnát, magassága pedig az 5 emeletet is. Ez a berendezés hivatott a világ legnagyobb protongyorsítóját, a 70 milliárd elektron­voltos szerpuhovi gyorsítót úgy kiegészíteni, hogy alkalmas legyen újabb kutatások elvégzésére. Az első autómobil megjelené­se óta éppen 90 év telt el. Vi­szonylag rövid tehát az az idő, amely az első úttörő próbálko­zást. a motoros kocsit — mű­szaki és gazdasági értelemben — a modern életforma minden­napos közlekedési eszközévé — tömegfogyasztási cikkévé — fej­lesztette. Gépkocsiközlekedés nélkül a korszerű gazdasági élet elképzelhetetlen volna, és a zsúfolt nemzetközi autókiál­lítások igazolják hogy az autó és annak megszerzése iránt való tömeges érdeklődés egyre fokozódóban van. A világ összlakosságának kb. 4 milliárd fős létszámát véve alapul, világátlagban, minden 28. lélekre esik egy személyautó. Ez az átlagérték azonban — or­szágonként vizsgálva az autó- sűrűséget — rendkívül szélső­séges elosztást takar: a moto­rizációban élen járó országok­ban ez a mérőszám 300—500 kö­zött. mozog, sőt 1500 fölötti ér­ték is előfordul. A világ jelenlegi személyautó termelése kb. évi 10 'millió da­rab, az egész személygépkocsi- állomány pedig kb. 115 millióra tehető. Ehhez hozzászámítva az autóbuszokat, tehergépjárműve­ket és motorkerékpárokat. a . motoros járművek teljes da­rabszámát 170 millióra becsülik. Az utóbbi negyedszázad in­tenzív kísérleti munkája a du­gattyús motorok egyik komoly eséíyü versenytársává fejlesz­tette ki a gázturbinát, miután az mint stabil hőerőgép, első­sorban nagy teljesítményű erő­műegységek formájában már bevált. Autók hajtására nyitott körfolyamatú gázturbinarend­szer használatos. Az energiaátalakítási folya­mat — a dugattyús motorral el­lentétben — ütemszerű megsza­kítások nélkül, fokozatosan megy végbe. Nincs periódikus töltéscsere, hiányzik a friss gá­zok hűtőhatása. A gázturbinát előnyös gépfajtává teszi egysze­rű, kis fajlagos súlya és a du­gattyús mechanizmus folytán nyugodt járású sajátossága. Nem igényei bonyolult hűtő- rendszert, hajtóanyag tekinteté­ben igénytelen. kezelése ké­nyelmes. A gyárak ma nagy tömegben a hagyományos szerkezetű kis kocsikat gyártják, de a legtöbb gyárban kísérletezik a jövő autóját. Három kerékpáros, új futó­művű gázturbinás típus a kiál­lításon. 1 Uj futómű *Á. jk v * " w '«p |g| mb IL j Sjy, ^8 % In A Villamosipari Kutatóin­tézet munkatársai — a cse­peli Jármű- és Konfekció- ipari Gépgyár szakemberei­nek közreműködésével — a közelmúltban új típusú vil lamos kerékpárt készítettek. A megnövekedett gépkocsi- forgalom egyre jobban szeny- nyezi a levegőt és fokozza a nagyvárosi zajt, így ismét előtérbe került a kipufogó gázt nem fejlesztő, úgyszól­ván hangtalanul működő motorkerékpárok gyártásá­nak ügye. A most előállított típus két Zsiguli-akkumu- látorral működik, az álta­luk táplált elektromotor „re­píti” — óránként kb. 30—35 km-es sebességgel — a für­ge, kecses járművet. Míg az egyik motor folyamatos sza­bályozással gyorsul fel, ad­dig a' másik változatot úgy készítették el. hogy két fo­kozaton át éri. el csúcstelje­sítményét. Noha a járművek „tankolás” nélkül egyelőre körülbelül 30 kilométer utat tehetnek meg, a szakembe­rek bíznak abban, hogy si­kerül olyan típust kifejlesz­teni, amely nagyobb ható- távolságon belül közlekedik. Képünkön a Villamosipari Kutatóintézet munkatársai által kifejlesztett új villa­mos hajtású motorkerékpá­rok. Integrált áramkörök

Next

/
Oldalképek
Tartalom