Szolnok Megyei Néplap, 1978. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-14 / 12. szám

1978. január 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jól sikerült bemutató Az élet rendje A városi ember áhítozik a zöldre — a fűre, a fára —, a természet közelségére. Telefonok a Néplap hír­szerkesztőjéhez: — Miért vágják a tiszáli- geti fákat, hiszen ott van az egyetlen közel eső terület, ahová pihenőnapon kiruc­canhatnak a családdal? Hallgattassák meg a másik fél is! — mondja a latin szó­lás. Mit mond Vígh Bálint, a- városi tanács városgazdál­kodási intézmény tiszaligeti üzemének vezetője? — Valóban kivágunk vagy nyolcvan fát... 30—32 éves nyárfákat. Az „öregkor” ha­tárán állnak, pótlásuk a mi dolgunk, A tanács illetékeset — a Nagykunsági Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság szakembe­rei segítségével — megálla­pították, hogy a kivágásra megjelölt fák már „túlélők.” Az ember megnyugodhat, a halódó növények helyébe nyomban hosszabb életűeket ültetnek; platánokat, kársa­kat. Szép és pontos terv do­kumentálja a „gazdák” prog­ramját: nem pusztítják, ^ha­nem mentik, gondozzák a megyeszékhely zöldövezetét, a Tiszaligetet. A pótlásról többszörösen gondoskodnak. Talán ha előre jelzik, ke­vesebben aggódtunk volna. A jó szándék azonban meg­marad, ők is azt akarják, — csak előbbrelátóbban — mint mi: a zöld, fás, árnyat adó ligetet. — t. sz. e. — Most értékelték a MÁV szolnoki csomóponti műve­lődési házában rendezett vasúttörténeti és pályavá­lasztás; kiállítás tapasztala­tait a rendezők: a decem­ber közepétől január ele­jéig nyitva tartó bemutatót 8 ezer 250 — pályaválasztás előtt álló — fiatal tekintet­te meg. A hagyományos vas­úti szakmák mellett megis­merkedhettek az érdeklődők a modern Diesel és villamos meghajtású vasúti járművek javítóival, munkájukkal. A pályaválasztás előtt ál­ló fiatalok a kiállítás után ellátogattak a MÁV Jármű­javító szolnoki üzemébe, ahol — szakemberek kalau­zolásával — megiismerked- hettek a gyakorlatban is az ajánlott szakmákkal. A leg­A mezőtúri Városi Tanács a 600. évfordulóját ünneplő Mezőtúr tiszteletére képző- és iparművészeti pályázatot hirdet a városban élő alko­tók részére. Festményekkel, kerámiák­kal. textíliával, grafikákkal, szobrokkal és egyéb, külön­böző anyagokból készült al­több fiatal a Diesel-moz- donyszerelő szakma után ér­deklődik. S akik már választottak szakmát: javában készülnek a Járműjavító tanműhelyé­ben a szakmunkástanulók megyei, majd országos ver­senyére. Nem akarnak szé­gyent vallani a szolnoki ta­nulók; egyrészt a hagyomá­nyos jó szereplést szeretnék folytatni, másrészt — épp a színvonalas oktatásért és szakmunkásképzésért — a Nehézipari Minisztérium őket bízta meg, hogy a Diesel­mozdony és a vasúti jár­műszerelő szakmák országos szakmunkástanuló versenyé­nek házigazdái legyenek. Az országos döntő március kö­zepén lesz. < kotásokkal lehet pályázni. A versenyműveket a művelő­dést központba kell bekül­deni július 15-ig. A zsűri két első —, 1500 forint — két második —% 1000 forint — és két harma­dik — 500 forint — díjat adományoz. Képző- és iparművészeti pályázat „Kiegyenesítik” a Tárnát Rövidítik a vasutat Bástyafalakra emlékeztető emeletmagas földkupacok, a község határán húzódó, szemmel láthatóan mélyülő árkok és a vasúti sínek mel­lett az új töltés. Ez a kép fo­gadja azokat akik Jászjákó- halma felől érkeznek Jász- dózsára. A „földindulás” oká­ról a községi tanácsnál a közelmúltban megtartott ope­ratív bizottsági ülés jegyző­könyve ad magyarázatot. A beruházók az ÉVIZIG és a MÁV Igazgatóság. Hozzá­járul a fejlesztésekhez a Tar- namenti Tsz és a Hűtőgép­gyár is. A beruházás összege előreláthatólag meghaladja a 40 millió forintot. Üj mederbe terelik a Tár­nát, kiépítve ezzel Jászdózsa végleges árvízvédelmi vona­lát. Az új meder elkerüli majd a községet, a régit amely két és fél kilométeres szakaszon szeli át a telepü­lést, holtágnak nyilvánítják. Itt alakítják majd ki a Tar- namenti Tsz és a Hűtőgép­gyár horgászegyesüléiének halastavát. A folyó új medrét azért kell kiépíteni, mert a régi már nem nyújt teljes védel­met a községnek, felújítása viszont túl sokba kerülne. A partot csak úgy lehetett volna megerősíteni ha le­bontanak 45 lakóházat, és ki­sajátítanak száá telket. Az új meder nem érint lakott területet és megerősített gá­takkal épül. Az új meder megmentette a lebontástól a község egyik büszkeségét az ötlyukú hi­dat. A műemlék jellegű léte­sítmény kicsiben mása a hor­tobágyi kilenclyukú hídnak. A krónika szerint 1811—14. között épült, 21 ezer 170 fo­rint és 57 krajcár költséggel. Az összeg egyik felét a Jász partikurális cassa, a mási­kat Dózsa lakossága adta. Megtudtuk, hogy a Jászjá- kóhalma felé vezető úton a meder két partját új közúti híd köti majd össze. A köz­ségtől az új hídig vezető utat nem keresztezi a vasút és sor kerül a Jászdózsa és Jászjákóhalma közötti bekö­tőút felújítására, kiszélesíté­sére. A vasút és a közút ke­reszteződésének megszünte­tése összefügg azzal, hogy a MÁV is jelentős beruházás­ba kezdett. Mintegy 20 mil­lió forint költséggel lerövi­díti a községbe vezető va­sútvonalat. A régi vasúti híd helyett újat építenek. A va­súti rekonstrukcióhoz tarto­zik, hogy autóbuszfordulóval, korszerű váróval ellátott új vasútállomást kap majd Jász­dózsa. A beruházással egyidőben dolgoznak a halastó kialakí­tásán. A horgászok új, a kör­nyéken egyedülálló paradi­csoma a vizet a Tárnából kapja majd. Már elkészült a víz felfrissítését szolgáló be­eresztő zsilip és készen áll a másik végén a kieresztő zsi­lip arra az esetre, ha a holt­ágban túl sok csapadékvíz gyűlne össze. A két nagy beruházás vi­szonylag rövid idő alatt va­lósul meg. A MÁV a jövő év elejére, az ÉVIZIG pedig 1980. decemberére ígéri a község életében sok változást hozó munka befejezését. — illés — Most készülnek az év végi kutatási jelentések a karcagi Talajművelési Kutatóintézetben. A talajművelési és talajjavitási munkák gazdaságossági számításait az intézet számító­központja végzi, a SER-2-C számítógépen Szűcs Erzsébet dolgozik Négyszemközt a biintetőbíróval Jó néhány tárgyaláson feltűnt dr. Kovacsics László szívóssága, makacs kitartása, türelme, ahogyan fag­gatja és végighallgatja a vádlottakat és a tanúkat. A kívülállónak lényegtelennek tűnő részletkérdésre, szemvillanásra, tétova mozdulatra is azonnal reagált. Nem tagadja sokat vívódik, küszködik, önmagát, gondolatsorának logikáját, véleményének formálódá­sát, megannyiszor ellenőrzi, míg kialakul benne a kép: hogyan történhetett a bűncselekmény. — Barátai mesélték, hogy azokban a hónapokban, még az öcsödi tsz-ben történt bűncselekményt tárgyalta, nem volt sem éjjele, sem nappala. A bíróságon az iro­dáját, otthon a szobáját bo­rították be az akták, lepedő- nyi táblázatok, amelyeken a piros, kék, zöld színek, a felkiáltó- és kérdőjeleknek csak számára volt sokat mondó jelentése. A vád tár­gyává tett bűncselekmény elkövetésének minden nap­ját, mozzanatát, a legapróbb részletekig kidolgozta, s a tárgyalás során megannyi­szor kontrollálta. — így volt. Ez természe­tes. Nem tudom mi az, ami miatt említést érdemel ? Hogy egy bíró lelkiismere­tes? Ha nem így volna, ar­ról kellene beszélni — mondta. — A tárgyalóterem­ben nem bánhatunk nagyvo­nalúan a részletkérdésekkel. Emberölés kísérlete — sú­lyos test; sértés. Mi* külön­bözteti meg a gyakorlatban? A vádlott beismeri, szúrt, vagy nagyot ütött. A szak­értő véleménye alátámaszt­ja vallomását. A bűncselek­ményt sértettje él. A vád­lott ölni akart? Ez volt a szándéka, de csak a kísér­letig jutott el? A bíróság előtti bizonyítási eljárás so­rán ennek minden kétséget kizáróan be kell bizonyo­sodnia. A történés minden apró mozzanatának jelentő­sége van. Nem lehet elsik- lani a tanúk egyetlen félre­érthető mondata mellett sem. Még a tájszólás, a vidék sa­játos nyelvjárását sem hagy­hatjuk figyelmen kívül. Elő­fordul, hogy egy szó, egy kifejezés nekik nem ugyan­azt jelenti, mint ami a hi­vatalos nyelv, vagy az ér­telmező szótár szerint elfo­gadott. — Érzései, szubjektív be­nyomásai befolyásolhat­ják-e, lehet-e megnyerő vagy ellenszenves a vádlott? — Lehet, de semmit sem jelent. Tudom a köztudat­ban él az a feltevés: hogy­ha a vádlott udvarias, jól viselkedik a bíróság előtt, ezzel enyhíti a büntetést. A beismerő vallomás valóban enyhítő körülmény, de a vádlott modora nem. Meg­történt, még az ózdi Járás- bíróságon, hogy amikor íté­lethirdetésre vonult vissza a tanácsunk, az egyik ülnök azt mondta: „Bíró úr, a maximumot ennek a csibész­nek! Pimasz volt, modorta- lan! ” Arra kértem, hogy fe­lejtse el, indulatosan nem lehet ítélkezni. Az orvos, ha valami, miatt nem szimpati­kus neki a beteg, úgy ope­rálja meg, hogy jobban fáj­jon? Lehet, hogy emberte­lennek hangzik amit mon­dok, de egy bírónak olyan elfogulatlannak kell lennie, hogy ha saját apja kerülne eléje, a szíve szakadna meg, de rá is kiszabná a törvény által 'előírt büntetést. Per­sze ez eljárásjogilag lehe­tetlen. — Kemény bírói hitvallás alakult ki önben a tíz év alatt, amióta a Népköztársa­ság nevében ítélkezik. — Borsod megyében ki- lencedmagammal voltam bírósági fogalmazó 1966-ban. Én Ózdon. Ketten marad­tunk közülük. A megszállot­tak. A többiek engedtek a csábításnak, odamentek, ahol jobban fizettek. A velem egykorú jogtanácsosok a dupláját keresték mint én. Nem volt valam, fényes az anyagi helyzetünk. Akkor nősültem, a nulláról indul­tunk. A szülők támogatásá- 'ra nem számíthattunk. De akkor már megvoltam „fer­tőzve”. Harmadéves joghall­gatóként az egri megyei bí­róságon voltam gyakorlaton. Ott találkoztam egy bíróval, aki nagyon sok mindent és őszintén elmondott nekem a hivatásáról. Akkor mégnem tudtam, hogy azok a beszél­getések, meghatározták dön­tésemet. Büntetőbíró lettem, pedig a kezdetben nagyon rossz hatással voltak rám a rabruhás, megbilincselt vád­lottak, s a hozzátartozóik ér­zelmi kitörései. Hozzáedződ- tem, — Miért jött el Ózdról, ahol 1974-ben 31 évesen már a Járásbíróság elnökhelyet­tese volt? — Két okból pályáztam meg 3 éve a szolnoki me­gyei bírói állást. Az egyik: nehezebb, bonyolultabb munka várt itt rám. A szak­mai fejlődés igen nagy le­hetőségének éreztem. A má­sik ok: meglehet, túl szub­jektívnek tartja, de én úgy éreztem, nem lehetek „pró­féta” a saját hazámban. Óz­di vagyok, a feleségem is ott született. Kiterjedt a famí­lia, s majdnem mindenkit ismertem, aki a tárgyalóte­rembe belépett. Nem tett részrehajlóvá, de zavart. A körülmények néha arra késztettek, hogy elfogultsá­got jelentsek be, még akkor is, ha biztos voltam benne, hogy tárgyilagos tudnék len­ni. — A bírónak visszafogot­tabban, elszigeteltebben, az emberektől három lépést tarva kell élnie? — Nem. De szigorúbb a megítélésük. A feddhetet­lenségnek többet kell jelen-, tenie. Én nem érzem nehe­zen betartható korlátoknak a bíróval szembeni „szigo­rúbb” elvárásokat. Ha nem lennék bíró. akkor is így élnék, ahogyan most. Szere­tem a vidámságot, a jó tár­saságot. a nagy vitákat, a modern zenét: az Abba nem­csak a 10 éves Krisztina lá­nyom kedvenc beategyütte- se, hanem az enyém is. Kovács Katalin Jó napot kívánok a hirdetésre jöttem. Ez a címe a Magyar Rádió szolnoki stúdiója ma esti ze­nés riportműsorának. A 222 m-es középhullámon 18 órá­tól kezdődik a hirdetésva­dászat. A helyszínek: Kar­cag, Túrkeve, Jászberény. Tiszajenő, Rákóczifalva, Ceg­léd és természetesen Szol­nok. A riporterek álláshir­detésre jelentkeztek, építke­zésből kimaradt anyag után érdeklődtek, autót, képet hirdetőkkel beszélgettek, al­bérleti és házassági hirdetés háttereit kutatták. Nem ke­rülték el figyelmüket az ab­lakok apró cédulái, a fákra szögeit hirdetések sem. A műsort hétfőn 17 óra 5 perc­től megismétli a stúdió. Tudományos- technikai hetek A szolnoki Kassai úti Ál­talános Iskola Tisza Antal úttörőcsapata január 17. és február 4. között tudomá­nyos-technikai heteket ren­dez. Tizenkilenc eseményt ren­deznek ez alatt az idő alatt, több neves előadó — mér­nökök, geológusok, tanárok és pártmunkások — tartják a foglalkozásokat. Országos döntő Szolnokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom