Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-07 / 287. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 7. Meglepetés Igen, valóban meglepődtem november 29-én. A gépjár­művezetői jogosítványom ér­vényessége lejárt. Márpedig így közlekedni vele illetlen­ség, különösen akkor, ha még ellenőrzik is. Eszembe jutott a sorba állás, a vára­kozás, s mindjárt ideges let­tem, felment a vérnyomá­som. Mindegy, ezen túl kell esni. Jászboldogházáról a 12.15- ös vonattal indultam Jászbe­rénybe. Első utam a tüdő­gondozóba vezetett. Itt kez­dődött a meglepetés. Alig mondtam el óhajom, a fel­vétel percek alatt elkészült, s már kezemben volt az iga­zolás. Mivel a Hűtőgépgyár dolgozója vagyok, orvosi vizsgálatra már oda mentem. Itt ért a második meglepe­tés. Így fogadtak: tessék pa­rancsolni ... A vizsgálatok filmkockaszerűen peregtek, tíz perc múlva már kijöhet­tem, érvényes jogosítvány­nyal a zsebemben. Ügy gondolom, hogy egy kis szervezéssel, jobb hozzá­állással másutt is meg lehet­ne szüntetni vagy legalább is csökkenteni a sorba ál­lást. Kevesebb lenne a vér­nyomásemelkedés. Tóth József Jászboldogháza Újszászon kevés a szén Azt hiszem sok újszászl lakos nevében írok. Nem tudom, mi lehet az oka annak, hogy hoz­zánk kevés szén érkezik, 10— 15—20 naponként egy vagonnal. Ezért reggel öt érától a telep előtt kell ácsorognunk, fagyos- kodnunk sokunknak, hogy 5 má­zsa szenet kapjunk. Nem jut mindenkinek! Meggyőződtem arról. hogy Szolnokon és környékén min­denütt van elegendő tüzelő, csak éppen Üjszászon nincs. Ugyanez vonatkozik az építőanyagokra is, mert az is állandó jelleggel hiánycikk. Jó lenne, ha az illetékesek utána néznének: kinek vagy kiknek a hanyagsága miatt nem tudják Üjszászon a lakosságot ellátni a legszükségesebb áru­val sem, miért üres a nagy­községben a tüzéptelep? K. I.-né Üjszász Buszmegálló 70 méterre Buszmegállót szeretnénk címmel közöltük november 23-án azt a levelet, amelyet a Szolnoki Nyomda Vállalat dolgozói közül huszonketten írtak alá. Fauszt Sándor, a városi tanács vb műszaki osztályának vezetője a kö­vetkező tájékoztatást küldte: „ ... A szolnoki Vörös Csil­lag út korszerűsítési mun­káit körültekintő tervezés előkészítés lés egyeztetések előzték meg. A tervkészítés során az érintett hatóságok és közmű-üzemeltetők mel­lett a Vörös Csillag út men­tén települt vállalatokat, in­tézményeket is megkerestük, előzetes véleményüket kikér­tük. A kifogásolt autóbusz- megálló a honvéd kórház, öregek napközi otthona, böl­csőde, óvoda súlypontjában került elhelyezésre, a Nyom­da Vállalat egyik bejárata mellett, a másik bejárattól mintegy 70 méterre; így má­sodpercek alatt elérhető. A nyomdai dolgozók kérése fentiek alapján nem telje­síthető.” Vállaltuk, tejesítettük Vállalatunk munkásőr kol­lektívája november 27-én, vasárnap kommunista mű­szakot szervezett. Eleinte bi­zakodtunk, talán még jó idő lesz. Csalódtunk. Vasárnap reggelre bizony veszélyessé váltak az utak. Ez azonban nem tartotta vissza munkás­őreinket. öt órakor már gyü­lekeztek a telephelyen. Át­vizsgálták a számukra ide­gen járműveket, és útnak indultak. A terv az volt: Mezőhékről 6600 mázsa cu­korrépát szállítani a Szol­noki Cukorgyárba. A kellemetlen időjárást el­lensúlyozta a répaátadó kol­lektíva kedves magatartása, a cukorgyári átvevésben köz­reműködő dolgozók munkán­kat elősegítő tevékenysége. Azt tapasztaltuk, hogy még a közutakon is udvariasan, előzékenyen segítettek ben­nünket a közlekedés részt­vevői. Ezeknek együttesen köszönhető, hogy a 12 órás kommunista műszak alatt jó hangulatban dolgoztunk, s a vállalást teljesítettük. A Volán 7. sz. Vállalat munkásőr kollektívája Felületesen dogozott Bárány János cibakházi olvasónk amiatt panaszkodott levelében, hogy hosszabb ide­je bosszantóan akadozik az újságok kézbesítése. S hiába mennek a postahivatalhoz is . . . Sorait „Körülményes kézbesítés” címmel közöltük november 10-én. Dr. Kiss Zoltán postaforgalmi igazga­tóhelyettes (Debreceni Pos­taigazgatóság) válaszolt az észrevételre. A cibakházi postahivatal­nál az 1. sz. kézbesítőjárás területéről októberben, no­vemberben valóban több elő­fizető tett bejelentést a rend- szertelen kézbesítés miatt. A panaszok nem voltak alap­talanok. Az ok? A kézbesí­tőnek családi problémái van­nak ... Hivatali figyelmezte­tést kapott. A felületes mun­kavégzés okozta kellemetlen­ségekért a Debreceni Posta- igazgatóság illetékesei elné­zést kérnek. Cibakházán egy hirlapkéz- besítő és négy egyesített kéz­besítő látja el a szolgálatot. A helyi postahivatal kérésére a Debreceni Postaigazgatóság most azt vizsgálja, nem len­ne-e célszerűbb a hirlapkéz- besítői munkakört megszün­tetni, s helyette egyesített kézbesítőjárást kialakítani. Tank vagy puska helyett... Örömmel olvastam a no­vember 30-án megjelent Néplapban a „Mi lesz a zsá­Egy házaspár évek óta, nyugdíjas özvegyasszony vi­déki családi házában bérelt lakást. A tulajdonos nemrég azzal mondott fel nekik, hogy gyermeke részére a szo­bára szüksége van. Egyide­jűleg felajánlott a jelenlegi­nél nagyobb, sokkal maga­sabb komfortfokozatú, de lé­nyegesebb drágább lakást. A házaspár ezt csak azzal a feltétellel volt hajlandó elfo­gadni, ha az özvegy a két la­kás közti bérlekülönbözetet öt éven át megtéríti. A per­ben az alsófokú bíróságok a házaspár igényének helyt ad­tak. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az özvegyet a bérkülönbözet fizetése alól mentesítette. A határozat iránymutatóul szolgáló indokolása szerint amennyiben a felajánlott la­kás lakbére a korábbinál ma­gasabb, a bérlő igényt tart­hat arra, hogy a bérbeadó a két lakás bérének különböze- tét térítse meg. A különböze­iét a lakásbérleti jogviszony fennállássának tartamáig, legfeljebb öt évig — havi részletekben — kell megfi­zetni. A bérbeadó azonban csak akkor köteles téríteni, ha azonos komfortfokozatú, vagy megközelítően azonos minőségű, de magasabb bérű cserelakást ajánlott fel. Nem lehet kötelezni erre, ha volt kodban, Télapó?” című cik­ket. Különösen azokat a so­rokat, amelyek arról tájékoz­tattak, hogy „ ... széles vá­lasztékban kaphatók a hosz- szú idő óta nélkülözött dia­filmek is, sajnos, diavetítő­ből kevés van az üzlet­ben ...” Valóban hosszú idő óta nélkülözött a film- és a gyer­mek-diavetítő, pedig nagyon sok szülő szívesebben ven­ne gyermekének diavetítőt, mint tankot, puskát, hold­autót és drága LEGO-építőt. Tessék érdeklődni — hang­zott az eladók válasza Szol­nokon és Budapesten is min­den játéküzletben, ahol dia­vetítőt kerestem. De közked­velt napilapunkban közzétet­ték, hogy van! Igaz, kevés, de van! Nosza, apu, kapd össze ma­gad, az új játékbemutató­terem nyitása előtt még oda­érsz . .. Természetesen nem törvényszerű, hogy az örö­möt üröm rontsa meg, de most ez történt. Ugyanis, dia­film valóban sok van. szé­pek is. de mit érünk vele, ha diavetítő nincs? Márpedig diavetítő nincs, sem az új játékboltban, sem a Kultúr- cikk Áruházban, sem az OFOTÉRT-ban, de még a Centrum Áruház játékosztá­lyán sem. Nincs, nem is volt még az idén, nem érkezett. Tessék érdeklődni!... Kiss István Szolnok Egy-két mondat kívánko­zik ide. Olvasónknak igaza van: tank és puska helyett valóban többre mennek — mennének — a gyerekek dia­vetítővel. Munkatársunk az információt — amely szerint diavetítőből kevés van az üzletekben — az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályvezetőjé­től kapta. Lehetséges, hogy még ezután érkeznek a dia­vetítők? Viszontlátásra: jövőre! Hagyomány már, hogy a MÁV Járműjavító Üzemben minden évben megrendezik a nyugdíjasok találkozóját. Az idén december másodiká­ra tűzték ezt az eseményt. Mintegy négyszázötven nyug­díjas megjelenésére számítot­bérlőjének az új lakás na­gyobb kényelmet ad, maga­sabb színvonalú. Azt is vizs­gálni kell, hogy a bérlő sze­mélyi körülményeinél, szo­ciális helyzeténél fogva a komfortosabb és drágább la­kást — életszínvonalának csökkenése nélkül — meg tudja-e fizetni. Ha ez a bér­lő létfenntarátsát számotte­vően érintené, a cserelakást nem lehet megfelelőnek te­kinteni. — Ez a helyzet ebben az esétben nem áll fenn — hangzik a határozat. A há­zaspárnak olyan jövedelme van, hogy nem megterhelés számukra, ha a lényegesen kényelmesebb és színvonala­sabb cserelakásért a jelenle­ginél jóval magasabb bért kell fizetniük. Tehát a külön­bözet megtérítésére vonatko­zó igényük alaptalan. * * * Alig két hónappal azután, hogy egy vidéki fogyasztási szövetkezet eszpresszója új vezetőt kapott, üzletében lel­tárhiányt állapítottak meg. Az ennek megtérítésére köte­lező határozat ellen az ille­tő nem fellebbezett. Néhány nappal később az Országos Kereskedelmi Felügyelőség az üzletben ellenőrzést tar­tott és szabálytalanságokat lak. Hányán mentek el? Ki tudja? Álig-alig volt üres hely a megterített asztalok­nál. » Szabó Károly szb-titkár köszöntötte az óriás üzem nyugdíjasait, akik tulajdon­képpen úttörők voltak, akik „kitaposták” az utat, akik a felszabadulás után oroszlán- részt vállaltak a munkából. Ambrus János igazgató is­mertette az elmúlt egy év eseményeit. Beszámolt a Diesel-csarnok és a különbö­ző szociális létesítmények építéséről, a jövő terveiről. A vendégek azt érezhették: részesei a most folyó tevé­kenységnek is. A Szigligeti Színház né­hány művészi esztrádműsor- ral szórakoztatta a meghívot­takat. mad A veréb is ma­dár című Kabos-filmet néz­ték meg. Az üzemlátogatás négy csoportban zajlott. Csakúgy, minta a disznótoros ebéd el­fogyasztása. Olyan óriási te­rem nincs a Járműben, ahol egyszerre elfért volna eny- nyi ember. A vendégek egy része .dudáláskor” a volt volt munkatársakkal együtt léptek ki a gyárból. Mint ré­gen .. Kedves színfoltja volt az ünnepségnek, hogy a nyugdíjas nőket piros szeg­fűvel köszöntötték. (A tájékoztatást az üzem szakszervezeti bizottságától kaptuk.) Szerkesztői üzenetek Kovács Péter, Szolnok: ír­ja meg pontos címét, hogy tanácsot adhassunk. Problé­mája nem közérdekű. Levél­ben válaszolnánk. Nyolclakásos társasházba üzenjük Törökszentmiklósra: A szocialista együttélés sza­bályai mindenkire — rájuk is! — vonatkoznak. A házi­rendhez alkalmazkodni kell bérlakásban, szövetkezeti la­kásban, társasházban! öcsödi tehéntartónak üzen­jük: Panaszával nem foglal­kozhatunk, levelét névtelen­nek tekintjük. állapított meg. Egyebek kö­zött olyan fagylaltot árusí­tottak, amelynek szavatossá­gi ideje lejárt, a szeszes italt hígították. Ezért a vezetőt 1500 forint pénzbírsággal sújtották. Ez a határozat jog­erős lett, mert az üzletvezető ezúttal sem fellebbezett. Ilyen előzémények után a szövetkezet a presszóvezető munkaviszonyát — a leltár­hiány és a kereskedelmi fe­lügyelőség megállapításai miatt — felmondta. Ennek hatályon kívül helyezéséért az illető a vállalati munka­ügyi döntőbizottsághoz for­dult, majd amikor elutasítot­ták, a munkaügyi bíróságon pert indított. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az üzletvezető keresetét eluta­sította. — Ha a felmondás indoka megfelel a valóságnak, a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást nem ha­tálytalaníthatja — hangzik a határozat. A jogszerű fel­mondást sem méltányosság­ból. sem olyan körülmények­re tekintettel nem lehet ér­vényteleníteni. amelyek a munkaügyi viták keretein kí­vül esnek. Ez alól kivétel, ha a felmondás indokolása ugyan megfelel a valóságnak, cte a munkaviszony megszün­tetéséhez nem szolgálhat alapul. Nem, egyszerűen nem ér­tem a televíziót; az elmúlt hét tapasztalatainak alapján tör fel bennem újra — tehát nem először — a keserűség: úgy tűnik, mintha egyenesen ellenünk dolgozna, ugyanak­kor önmaga ellenére is csele­kednék a televízió. Értékeket teremt, de egyben mintha dugdosni akarná, el is rejti őket: az éjszaka, a késő este óráiba. (Olyankor engedi szó­hoz jutni, amikor a nézők egy része, sejtem, java része már többnyire az igazak ál­mát alussza, s amikor az ébe­rebbek is már meglehet az ébrenlét és az álom, általá­ban ez utóbbi győzelmével járó küzdelmeinek idejét élik.) Szegvári Katalin és Vitézy László készített egy jó- ravaló, hasznos dokumen­tumfilmet, olyat, amely szé­les körben tarthatott igényt érdeklődésre, de szinte ki kellett bőjtölnünk az időben, este tíz előtt néhány perccel került csak sor rája. András Ferenc izgalmas tévéjátékot alkotott Kocsis István drá­májából, de hely ugyancsak tíz és tizenegy között jutott neki a nap programjában. A Ramuz meséjére írt Stra- vinsky-mű is csupán késő es­te, tíz után került a képer­nyőre, pedig igazán szóra­koztató formában sikerült közzétenni a modern muzsi­kát. És még a fiataloknak szánt televíziós óra is a ké­ső esti programok közé utal­tatott. Mért oly késön? Nem először szólok, dehát úgy tűnik, pusztába kiálto­zom hasztalan, hogy a napi munkáját becsületesen végző dolgozók szellemi és fizikai készenlétének és ébrenlété­nek igenis megvannak a nor­mális esti határai. A néző ébersége és felfogóképessége a percek, órák előre halad­tával, teltével nem egyenes arányban, hatványozott mér­tékben csappan meg, ha ép­pen meg nem szűnik egysze­rűen azzal, hogy a fárasztó képernyő helyett a sokkal kényelmesebb ágy mellett dönt a néző, feladván az éb- renmaradásért folytatott re­ménytelen küzdelmet. A su­gárzott televíziós értékek te­hát enyhén szólva nem a legkedvezőbb pillanatokban kopogtatnak be a nézőhöz. Hogy mi lehet e műsorbeli „kitolódásoknak” az oka, szá­momra titok. Talán egyfajta óvatoskodás húzódik meg mögötte, de szerepet játszhat benne, úgy sejtem, a nézővel szembeni bizonyos kishitűség is. hogy tudniillik a nézők széles rétegeinél nem talál majd kedvező fogadtatásra az efféle, nehezebben emészthető televíziós falat. Csakhát nyugtalanul eltöltött, rosszálmú éjszakák tapaszta­lataiból azt is tudni illik, hogy elalvás előtt közvetlenül sem ildomos nehéz étkekkel megterhelni a gyomrot: a televízió ezt is bekalkulálhat­ná képernyő-étrendünk meg- tervezetésébe. Mert a sűrű gondolatiságú. bonyolult és áttételes beszédű televíziós dráma, például a Magellán, mégha el is fogyasztja a szorgalmas és kitartó néző, akárcsak -e sorok írója is, éppoly nehezen megemészt­hető táplálék agyunknak, mint közvetlenül lefekvés előtt az elfogyasztott nagy tányér zaftos töltött káposzta a gyomornak. Liftiieyben A feltalálók vagy szolidab- ban újítók egyáltalán nem rendkívüli emberek: de azál­tal, hogy valami olyat akar­nak és tesznek is. ami elad­dig nem volt, rendkívüli helyzeteket, helyzetet terem­tenek a társadalmi élet adott pillanataiban. Az újnak min­den időben meg kellett küz­denie a régivel. Ez ma is tör­vényszerű. A lényeges tehát és érdekes inkább mindig az, természetszerűleg ma is, hogy az adott körülmények között milyen lehet ez a küzdelem, a harcot miféle erők motivál­ják, mennyire makacs ez a küzdelem, s a maradiság visszahúzó erőinek legyőzé­séhez milyen módon tud hozzájárulni az a közösség, amelynek az új eszköz, tech­nikai vagy bármiféle, meg­született. Szegvári Katalin és Vitézy László közös doku­mentumfilmje is azzal vált izgalmasan társadalmivá, hogy egy találmány kálváriá­ját nyomon követve azokra az okokra derített fényt — emberi és szakmai féltékeny­ség. felelőtlen bürokrácia, szemléletbeli tespedtség —, amelyek nem a felszínen, hanem a társadalom mé­lyebb, ha úgy tetszik rejtet­tebb rétegeiben húzódnak meg. Nem a feltalálók sze­mélyiségének rendkívülisége, hanem a találmány körül ki­alakult sajnálatosan rendkí­vüli értetlenség kötötte le fi­gyelmünket, s így sikerült egy több összetevős társadal­mi jelenség természetrajzát, adniok, a dolgok gyökeréig hatolva. A Bálint-Bánáti elektronikus vezérlésű, „gon­dolkodó” lift a társadalmi méretű gondolkodás alkal­mát teremtette meg Szegvá­riék okosan felépített film­jével. Van még egy rokonszenves vonása a Hogy a lifttel meny­nyi baj van című dokumen­tumfilmnek. S ebben díszére válik magának a műfajnak is- a valóság feltétlen tiszte­lete. Ebben a filmben az élet vezeti a kamerát, s a szerzők nem eleve kitervelt gondo­lathoz keresnek bizonyítéko­kat, hanem az életanyag újabb és újabb rétegeit fel­tárva. az érdekek szövevé­nyét bontogatva jutnak el a végső tanulsághoz. A Szegvári—V'tézy alkotó­páros filmjében tehát olyan erények testesülnek meg. amelyek a jó dokumentum­filmek sajátjai, és aligha túl­zók, ha azt mondom, film­jükkel megalkották a televí­ziós „Nehéz emberek”-et. Itt említem meg azt is, hogy a valóság bármilyen izgalmas problémáját ölelje is fel egy dokumentumfilm, a kiválasztás önmagában még nem elegendő a siker­hez. Ha csak a felszínt pász­tázza — ez történt a hét egy másik dokumentumfilmjé­ben, amely kórházi ápolónők­ről, nővérkékről készült, Szűcs László rendezte, Már­ton József fényképezte — a háttér átvilágítására ha nem vállalkozik, akkor a társa­dalmi élet ilyen vagy olyan esetének, problémájának ad­hatja ugyan a látleleletét, de nem a diagnózisát. A kétré­szes Nővérkékben a foglalko­zás szépségeiről és gondjairól a közhely színvonalán esett szó. ildomos kérdések, ildo­mos válaszok, ez pedig a kép­ernyőn kevés. Röviden Jó ismerős arcokkal talál­kozni a külpolitikai fórum­ban. De úgy érzem, nem ár­tana már új résztvevőkkel is frissíteni a külpolitikusok kö­rét. Legutóbb a műsor arcu­latán kiütköztek a megszo­kás, a rutin foltjai. Az eredmény ismeretében is érdemes volt a Magyaror­szág—Bolívia mérkőzés ka­landos sorsú televíziós felvé­telét bemutatnia a televízió­nak. Egyetlen dologért is: megismerhettük a gól üdvöz­lésének eggsz sajátos, mond­hatni dél-amerikai módját; a müezzin hívja úgy híveit a minaretrői. elnyújtott, ma­gas hangon, énekelve, ahogy a bolíviai riporter üdvözölte a gólokat, örömünkre a mi góljainkat -is. Mily kedves zene volt e szokatlan gól­ének! V. M. DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG Mikor megfelelő a cserelakás? Felmondás leltárhiány miatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom