Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-11 / 291. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 11. Nálunk mindenki jó volt, kap tünk csomagot! Jó hozzád bújni Télapó Fotó: T. K. L. ,,Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!” Az ovi folyósóján messzi cseng a dal. Kopogás, csengöszó. és a fehér szakállas, a téi üdvözletét. és a sok-sok ajándékot. édességgel teli zacskót hozó Télapó belép a terembe. Félig mosolygó, félig riadt gyermekszemek vigyázzák minden mozdulatát, minden szavát: „Jaj csak nehogy azt mondja, én nem kapok semmit, mert rossz voltam”. Lázasan pihen a kis test. de öröm csillan a szemben: ..Télapó ide. a kórházba is eljött hozzám ...” Igen. Télapó fáradhatatlan: elmegy az óvodákba, az iskolákba. a bölcsibe, gyógyulást visz a kórházak kis betegeinek. Nagy csizmájában, prémes palástjában felkeresi a vállalatok ünnepségeit és a mamák, a papák, meg a nagyik közreműködésével játékot, csokit dug a kitisztított kiscipökbe. Ilyen Télapó-járást lestünk meg és a szolnoki Jókai úti óvodában is. V. E. £n mindig bevettem a gyógyszert, ugye kapok ajándékot? Anyukáék azt mondták jó gyerek vagy, feltétlenül adjak neked ajándékot Megijedtem, de óvónéni meg vigasztal Itt a Télapó Egy a sut a kemencével Öt település gondfai a tanácstagi beszámolókon Az emberek elmondják véleményüket, vagy meg sem mukkannak — nem mindegy. A vezetők azon törik a fejüket, hogy mit mondhatnának kedveset, s szépet nekik, avagy nem ígérnek, de amit tudnak, tesznek — ez sem mindegy. E lehetséges magatartásformák említésekor nyilván mindenkinek eszébe jut egy-egy jellegzetes embertípus, aki roppant ismerős, egyebek között a tanácstagi beszámolókról is. öt településen jártam, azt kutatva, mi az, ami a községek, kis falvak vagy talán kis falunak is némi nagy- zolással nevezhető aprócska települések lakóinak életét keseríti, netán boldogítja. Ezt az öt települést egyetlen nagyközségi tanács vezeti: Kőtelekről, Nagykörűről, Tiszasülyről, Csataszögről, Hu nyadfalvárói lesz szó az alábbiakban. S ezekben a helységekben megtalálható a bevezetőben említett emberek mindegyike: az is, aki egy „úgyis hiába” — értelmű legyintéssel mozdíthatatlan közügyekben, s aki esetleg még hozzáfűzi, hogy „ígéretekből már dugig van a padlás”; de az a mézes szavú ígérgető is, akiből remélhetőleg egyre kevesebbet tűr el a szocialista közélet és demokrácia; és így tovább. Csataszög csata után Az ötszáz lelket számláló településen az emberek szerint a legnagyobb gond a víz volt, de emlegették a nogyon gyenge tőkehús-ellátást, hogy fölöttébb elégedetlenek az áfész ritka szál- lításásaival. Kellene még gázpalacktároló is. Csataszög igaz, hogy kis falu, de az ezredforduló után is fennmarad (Hunyad- falvával együtt), itt tehát hosszú távon kell biztosítani a lakosság megfelelő ellátását. A tanácstagi beszámolókon nagy vita volt a vízmű ügyében. E valóban nagyon fontos kérdés körüli csatározásokban a falu véleményét talán a népfront körzeti bizottságának helyi titkára, Tóth Mátyás fogalmazta meg legtömörebben és harciasán. — Intézkedés nem történt, a vízmű nincs átadva. Azért nem jönnek az emberek az ilyen gyűlésekre, mert ki- semmizve érzik magukat. Döntsük el most: igenis, be kell kapcsolni a portákra a vizet! A vízműnek persze gazdag előtörténete van. A falu számára oly fontos műszaki létesítmény nagyon nagy erőfeszítések árán készült el: a termelőszövetkezet egymillió forintos hozzájárulásával sikerült felépíteni. A beruházás elhúzódott, mert a tsz-egyesüléssel a rendezetlen problémák is áthúzódtak, múlt az idő, de végre idén júniusban sikerült átadni. Most azonban újabb gond jelentkezett: gázos a víz, tehát gázleválasztó-be- rendezés szükséges, de nincs pénz, nincs kapacitás. A tanácstagi beszámolón fölmerült kérdésekre a válasz: „Most is egészséges vizet tud;unk adni, s egy év múlva bevezetjük a vizet”. Nos, a csataszögi csata ragyogóan végződött, az éles küzdelemnek csak győztesei vannak: a portákra máris vezetik a vizet. Ennél csat- tanósabb választ aligha adhattak volna a nagyközségi tanács új vezetői. Aki ígért, szaván fogják Hunyadfalván énnél apróbb gondok foglalkoztatják a lakosságot. Például indulatos szavakat csalt az emberek aj kára az áfész, a pocsék tőkehűsellátás miatt. Vagy: miért nem mennek be Hunyadfalvára az autóbuszok (a távolságiak kivételével), miért kell az embereknek fogyban, sárban kilométereket gyalogolni az elágazásig? (A nagyközségi közös tanács a Volán segítségét akarja kérni ennek megszüntetéséhez.) Fekete András rakodó. — Nem érdemes már tanácstagi beszámolókat rendezni, mert úgysem csinálnak semmit. Csak ígérnek. A gázcseretelepet is ígérték, és mi lett belőle? Semmi. (Barát József tanácselnök készül a TIGÁZ-hoz a csataszögiek és a hunyadfalvi- ak cseretelepe ügyében.) — A tavalyi tanácstagi beszámolókon azt ígérték, hogy a hunyadfalvi iskola tetejének javítását két héten belül elvégzik. Semmit sem tettek. Nemcsak a lakosságot vezették félre, de a tanácstag is elveszti a kedvét és hitelét — mondta Juhász Judit tanácstag. — Aki ígért, azt majd szaván fogjuk — válaszolta az új nagyközségi tanács elnöke, Barát József, aki egymaga negyven tanácstagi beszámolón vett részt az elmúlt hetekben. — Most csak azt ígérjük, amire reális ala- •punk van. Van reális alapja a gázcseretelepnek, amire a lakosság társadalmi munkát ajánlott fel (Csataszögön is!) és remélhetőleg a tőkehúsellátás (amivel a tanács épp olyan elégedetlen, mint a lakosság) javításának is adnak reális alapot az áfész vezetői. Egyenletes fejlődés Nagykörű az utóbbi tíz esztendőben szépen, egyenletesen fejlődött, épült például orvosi rendelő, tanácsháza, óvoda, művelődési ház. vízmű, vágóhíd, korszerűsítették az utat, és így tovább. A tanácstagi beszámolókon az emberek kisebb gondokat vetettek fel, elsősorban járdák építését kérték. Tavaly félmillió forintot nyert Nagykörű a területfejlesztési versenyben, ebből 450 ezret az óvodára, 50 ezret pedig a Ságvári úti járda építésére fordítottak. A nagyközségi közös tanács egyébként (mivel mindenhol rengeteget számít az apró, de az embereket naponta bosszantó gondok megszüntetése) azt tervezi, hogy 300 ezer forintért vesznek sódert, cementet, betoncsövet, ezek egyharmadát megkapja Nagykörű és Csataszög, másik harmadát Hunyadfal- va és Kőtelek; s ugyancsak ennyit kap Tiszasüly és Görbemajor is. A tanács előkészíti, megszervezi a munkát, a lakosság pedig beépíti a kapott anyagot, megszüntetvén ezzel aprónak tűnő, ám naponta zavaró bosszúságok forrását. Ígéretek földje Kőtelek. A tanácstagi beszámolók paprikás légkörében bizony a lakosság számon kérte a régi vezetők sok teljesítetlenül maradt ígéretét. íme egy sommás vélemény. — A tanács nem csinált semmit, csak problémázgat a gyűléseken — mondta Márkus József vízműkezelő. A közös tanács megalakulása óta (április 1.) azonban történt egy s más Kőteleken: az ígérgetések korszaka lejárt! Azzal, hogy a nagyközségi közös tanács megalakult, még nem oldódott meg semmi, vallja az új vezetés. Éppen hogy elkezdődött. És nagy lehetőséget látnak az öt falu tanácsában. Kőtelken például nem volt napközi. Lett. Az idén kialakítottak egy szép tanulószobát és konyhát. Az idén rendezték a belvízhálózatot, a legalapvetőbb problémákat megoldották. A buszmegállót megfelelő helyre tették. Elkészült egy fogorvosi rendelő és lakás. Nagy gond az óvoda: most egy kis görbe ház két apró szobával. Redezttdött a kapcsolat Tiszasülyön a tanácstagi beszámolók megnyugtatóan rendezték a lakosság és a tanács kapcsolatát. A legnagyobb gond megszűnt, vagyis elkészült Kőtelek és Tiszasüly között a korszerű út. Ezt a lakosság megelégedéssel fogadta (nem örültek, hogy a tanács Kőtelekre, az állami gazdaság központja Palotásra került.) A korábbi hangulatra példa egy gépkocsivezető, Szabó István régebben elhangzott megjegyzése. — Kopaszra nyíratom magam, ha ez az út elkészül. Nem lesz jó Tiszasüly, csak halászati, vadászati rezervátumnak. Az út elkészült (a haj maradt), sőt: a tsz és az állami gazdaság segítségével szocialista brigádok és a lakosság hordta a földet, és társadalmi munkában feltöl- tötte a Kossuth, a Sallai, a Béke, a Lenin és a Dózsa utcát, s közülük kettő még kőburkolatot is kapott. 'Továbbá : szakemberek rendbe tették az iskolát, elkészült a központi fűtés az óvodában és az orvosi rendelőben, megoldódott a könyvtár és ifjúsági klub helyiséggondjá. Az állami gazdaság adott járműveket, a sofőrök pedig társadalmi munkában hoztak a Mátrából 250 tonna követ a jövőre elkészítendő autóbusz-fordulónak. Az új közös tanács vezetésével összefogott a lakosság, és sok-sok társadalmi munkával fejezte ki megváltozott hangulatát — melyet egyébként a tanácstagi beszámolók is tükröztek. Az öt település tanácstagi beszámolóin elhangzott közérdekű javaslatok teljesítésére intézkedési tervet készítenek a nagyközségi közös tanács vezetői. A beszámolókon felmerült problémákat mindenképpen meg akarják oldani. Az új vezetés biztos benne, hogy ezen a módon lehet a tanács és a lakosság kapcsolatait még szorosabbra fűzni. Vagyis amit akarnak, az nem egyéb (Barát József tanácselnök szavaival), mint hogy „egy legyen a sut a kemencével”. Körmendi Lajos
