Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-08 / 288. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 8. A mikor az emberi képzelet, alkotókészség a faragókés eszközével létrehoz valamit, aminek az erdő és a fa csak kiindulópontja, ösztönzője, akkor ez nem más, mint az önkifejezés valamilyen formája. A kerékgyártóknál ehhez társul a célszerűség, hisz a szekér évszázados segítője az embernek. A műhely szerszámai ugyanazok, mint a századforduló idején voltak, sőt egynémelyike három kerékgyártó generációt is kiszolgált. Képeink Berta Béla, a tiszakarádi Üj Élet Termelőszövetkezet nyugdíjas kerékgyártójánál készültek. Kerékagy az esztergapadon Ez talicskába való Kétnyelfi késsel formálódik a küllő Így készül a küllő csapja Fotó: Nagy Zsolt E ufémia — szóról szóra ezt jelenti: szépenszó- lás. Arra a beszédmódra értjük, amely ilyen vagy odyan okból nem akarja nevén nevezni a gyermeket. Persze leginkább akkor válik ez szükségessé, ha a gyermeknek valami leplezendő fogyatékossága van, valami hibája, amelyről — hogy folytassuk a metafórát — a szóban forgó gyermek apja vagy anyja tehet, tehát önös érdekből beszél róla eufémisztikusan. S hagyján, ha puszta tapintatból, magánbeszélgetésben szólunk eufémisztikusan; ha — mondjuk — egy öreg rokonról azt mondjuk, hogy „szenilis”, nem akarván azt mondani, hogy „aggkori elmegyengeségben szenved”; ha a szabónő nem azt mondja a ruhát próbáló hölgyre, hogy „kövér”, hanem azt, hogy „erős”; ha társaságban azt mondjuk valakiről, hogy „nem veti meg az italt", pedig tudván-tudja mindenki, hogy az illető többször hullarészeg, mint józan. Mondom, ilyenkor a tapintat ad zöld utat az eufémiának — nem ártunk vele, ha nem is használunk. De ha közügyről van szó. akkor az ártatlannak, udvariasnak, tapintatosnak látszó eufémia spanyolfallá válik, ami a reálisan létező hibákat (hozzá nem értés, lustaság, hanyagság stb.) egyszerűen elfeledni, leplezni igyekszik. Ilyen eufémisztikus jelző például a „halvány” — művészeti kritikában találkozhatunk vele lépten-nyomon. Ha a kritikus szíve szerint azt írná, hogy „kritikán” aluli, csapnivaló”, akkor ezt írja: „A mester ez alkalommal a szokottnál halová- nyabb volt.” Másik ilyen műszó a „nem teljesen meggyőző", ami magyarul ezt jelenti: teljesen kiábrándító”. Szerény megítélésem szerint (hogy eufémisztikusan beszéljek) ebbe a kategóriába tartozik a hivatalos műszónak elfogadott „hiánycikk" kifejezés is. A magyar nyelv logikája szerint cikk az, ami van. Márpedig a hiánycikk pontosan az. arríi nincs. Hát persze, szebben hangzik ez: „A fogkefe ez idő szerint hiánycikk", mint ez: „Mostanában nem lehet kapni fogkefét”. Már ilyen fából-vaskarikát is olvastam, hallottam: „Üzletünkben egyre gyérülnek a hiánycikkek", e helyett: „Egyre többféle árut lehet kapni”. No és a félhivatalos műszavak: az „umbuldálás” meg a „téma” és a „lerendezni” — hogy csak a legközkeletűbbeket említsem. „Hát kérem, majd megum- buldáljuk valahogy”, ez kimondatlanul is azt jelenti, hogy a dolog egyenes úton nem intézhető el, dehát van kiskapu a nagykapu mellett — csakhogy ezt nem illik kimondani. A „téma" pedig ami egyszerűen valaminek a tárgyát jelenti, a „lerendezéssel” társulva így torzul eufémiává: „Ezt a témát le kell rendezni”, értsd: „Ezt a kínos ügyet valahogy simán, szőrmentiben el kell intézni, nehogy valakit is kellemetlenül érintsen” —. azaz suba alatt, rád bízzuk, hogy hogyan, tégy, amit célszerűnek gondolsz, mi szemet hunyunk. F olytassam? A folytatásból az lenne, hogy elkezdenénk eufémiáz- ni, azaz egymással és önmagunkkal udvariaskodni, egymás szemébe hazudni (illetve bocsánat: kulturáltan beszélni). Előbb-utóbb úgy járnánk, mint a tapintatukról híres angolok, akik ahelyett, hogy ezt mondanák: „Szívből utálom az egeret”, ezt mondják: „Attól tartok, hogy még nem sikerült eléggé megkedvelnem az egeret”. Node, engedelmet kérek, nem Viktória királynő korszakában és országában élünk! (kemény) Ini a készenlét feszültségében Emlékezett. Három évtized sikereit, kudarcait, örömét. bánatát élte újra, kissé elidőzve, eltöprengve élete sorsfordulóin. — Nem sok fordulópont, választóira kényszerítő helyzet volt az életemben. A kamaszkori elkötelezettség határozta meg életutamat. Különös, hogy most gondoltam erre először, most a maga kutató pillantásainak, nekem szegezett kérdéseinek a kereszttűzében. 1938. Csepel. Tizenhat éves voltam. Egy háromezer lakosú faluban felnőtt paraszt- gverek. A korosztályomból már nagyon sokan elmondták, mit jelentett fogékony kamaszfejjel, keménykezű, a kiszolgáltatottságuk ellen ösztönösen — tudatosan lázadó munkások- közé kerülni. Köztük, velük élni. Egy öreg, a vasas szakmára tanító mesteremnek köszönhetem, hogy a műhelyben kézről kézre járó Gorkij-kötet hozzám is eljutott, hogy felfedeztem Az anyában írt sorok ..Füstös kémények, mint valamennyi bot” — milyen megdöbbentően illenek a gyárkörnyéki sikátorokra. A tiltakozásra érő felismerés vitt a szak- szervezetbe. később a kommunista pártba. Akkor még nem tudtam, nem is gondoltam rá, hogy ez a döntésem egyszer s mindenkorra meghatározza, mi lesz belőlem, hol és hogyan élek. ..Menj, és hozzád hasonlóakat magad köré gyűjtve szervezd meg a pártot”. így kerültem 1945- ben vissza a falumba a Heves megyei Pétervárra. Bevallom, nem úsztam örömmámorban. Néhány hónap múlva újabb megbízatás: ..Szeretnénk, ha te lennél, aki belép közülünk az alakv- ló rendőrségi apparátusba.” Én voltam a legfiatalabb az akkori, öt pártból delegált újdonsült rendőrök között, így kezdődött. Tizenkét év — nyolc szolgálati hely: Miskolc, Eger, Szerencs, Tatabánya, Kecskemét... nem sorolom. És végül Jászberény. — A végállomás, ahol most már húsz éve rendőrkapitány. Rendőrkapitány húsz éve — A legkritikusabb időszakban, 1957-ben kerültem ide. Már nemcsak parancsra, hanem meggyőző rábeszélésre is. Nem akartam vezető lenni. A mögöttem hagyott tizenkét év nem volt egy diadalmenet. Armkor belevágtunk, semmit sem tudtunk, tapasztalatunk sem volt. Az elméleti tudást és felkészültséget iszonyú sok talpalással pótoltuk. Most már mindenki tudja, bevallja, milyen ellentmondásos esztendők voltak az ötvenes évek. Egy rendőrnek különösen. Húsz év után is vállalom a bizonytalan megtorpanó időszakot. A mi lesz velem? Hogyan tovább? — kétségeit: tizenkét év szolgálati idő után beiratkoztam a gépipari technikumba. Biztonsági háttérnek, tartaléknak szántam, pedig akkor már túl voltam a tisztiképzőn és megszámlálhatatlan szakmai tanFűzvessző-iskola A tiszafüredi Háziipari Szövetkezet fonott kerti bútorai Európa-szerte keresettek. A 7 alapanyag-ellátás egyre nehezebb, mivel az üdülőkörzet kialakításával fokozatosan csökken az ártéri füzesek területe. Az önellátás biztosítására eddig 40 hektárnyi fűzvessző-iskolát létesítettek a nagyközség határában, s jelenleg további 16 hektáron telepítenek fűzvesszőt. Az ötödik ötéves terv végéig 116 hektárra emelik a íűzvesszőtelep területét. folyamon, a jogi egyetem két évfolyamán. — Végül is nem volt szűk- sége a biztonsági tartalékra, a technikusi képzettségére. — De igen. csak másképp, és a rendőrségi apparátusban. Egy lendületesen iparosodó városban egyáltalán nem ártott, ha a rendőr legalább középfokon ismert egy ipari szakmát. A továbbképzésénél is ez az alapelv vezérelte, amikor a különböző (mezőgazdasági, gépipari) technikumba, később szak- középiskolába küldtük rendőreinket. — Híre van az üzemekkel. szövetkezetekkel kialakított jó kapcsolatának. Jó kapcsolat a gazdasági vezetőkkel — Nem titok, nem rejtély. A gazdasági vezetők megértették, közös ügyünk megvédeni, amink van. Nem „úgy gondolkodnak”, hogy én termelek, és más nem érdekel. A Jászság az elmúlt évtizedekben sohasem vált hírhedté a milliós visszaélésektől, sikkasztásoktól. — De másfajta bűncselekményektől igen. — Garázdaságok, erőszakos bűntettek, igaz, gyakoribbak az átlagosnál. Olykor még az életelleni bűncselekmények is hozátartoznak fekete krónikánkhoz. Kemények, makacsok és heves vérmérsékletűek a jászok. Talán könnyebben rántják elő a bicskát, mint mások. Ennek ellenére (és ez nem az én kinyilatkoztatásom, hanem tény) nem tartozunk a fertőzött területek közé. — Kapitány. Mit jelent ez, a már hallásra is tiszteletet parancsoló beosztás. Hogyan dolgozik, mit tart munkájában a legfontosabbnak? — A jól tájékozottságot. Mint a tenyeremet, úgy ismerem — és kell, hogy ismerjem — a területet, ahol dolgozom. Az emberi kapcsolatokat : segédmunkástól a vezérigazgatóig. Ezt kérem és várom el a rendőreimtől is. Fontos a szakmai irányítás. Testre szabott feladatokat adni és következetesen számon kérni őket. A munka feltételeit (és ebbe az otthon megteremtése is benne van) biztosítani. A következetes felügyeletet és az ellenőrzést. Húsz év után még mindig hiányérzetem van. Ügy érzem. csak a napi eseményeket tudtam és tudom figyelemmel kísérni, a napi adminisztrációt már nem. Pedig nagyon fontos lenne tudni. Ezópuszi mesébe illő jelenet játszódott le a vajszlói erdészet területén. Egy kisnyúl elkóborolt a biztonságos családi fészekből, és a nyílt mezőn varjak támadták meg. Ügy látszott: a kicsi, gyenge állat könnyű zsákmánya lesz az erős madaraknak, ám az anyanyúl felfigyelt a kölyke sírására és a segítségére ment. Ide- oda futkosott, fel-felugrott a levegőbe, ilymódon igyekezett távoltartani, elűzni a varjakat. A bajt okozó nyúl- kölyök eközben az anyja oldalához simulva, hasa alatt elbújva reszketett. A négy hogy a Mariska nénik ügyét, panaszát, kérelmét, bejelentését hogyan intézték el. — Egy mondatba sűrítve, mi a vezetői módszere? — Annyit várok a beosztot- taimtól. amennyit magamtól is megkövetelek. — Ügy tartják, ez nem is kevés. Sokszor olyasmire is vállalkozott, amit egy kapitánytól nem várnak el. Portya, nyomozás . .. Hogy milyen keményen és következetesen dolgozott, megannyi kormány- és belügyi kitüntetés fémjelzi: 1949-ben Népköztársasági Érdemérem .. . Hosszú a lista. — Ezek az elismerések a több . évtizedes megbízható munka becsületét . jelentik. De az évek mást is hoztak: tüdőbeszűrődés. gyomorfekély, kezdődő cukorbetegség és az idén egy ideggyulladás. — Elfáradt? — Nem ilyen egyértelmű. Az állandó készenlét feszültségében élni már egyre nehezebb. Mindennap úgy menni haza a családomhoz, feleségemhez és a tizennégy éves Kati lányomhoz (a két fiú már kinőtt a szülői házból), hogy vajon történik-e valami? Éjjel telefoncsörge- tésre ébredek-e, amikor a vonal végén a parancsomat várja majd az intézkedő rendőr. Az éjszaka váratlan feszült pillanataiban, az álomból felriadva, tiszta fejjel, a legkritikusabb helyzet pontos felismerésével dönteni... Iszonyú felelősség. így éltem több mint három évtizeden át. Most már pihenni szeretnék. Egy közösségbe tartozva tovább élni, itt. ebben a városban. NYugodtabb tempóban — Amelynek két évvel ezelőtt a díszpolgára lett. — Igen, az egyik legszebb pillanata volt az életemnek. Ennél nagyobb elismerést égy város társadalmától nem kaphat a betelepülő idegen. * Én is megszerettem ezt a várost, ahol ott voltam minden új születésénél. Itt láttam beteljesülését mindannak, amiért negyvenötben kiálltam. — Hogyan képzeli a nyugdíjas éveit? — Dolgozni szeretnék, kicsit lassúbb, nyugodtabb tempóban. És a hobbimnak élni. Tudja, régen az amatőr rádiózás töltötte ki a kevéske szabad időmet. Zajos hobbi volt, a lányom születése után abbahagytam. A fa váltotta fel. Igen. Gyerekkorom falujában a szükség, a nyomor fából eszkábáltatta a kis házakat. az ólakat. Ott lestem el a fortélyát, hogyan engedelmeskedik a fa az emberi kéznek. A hétvégi vityilló- mat is magam csináltam, most a belsejét alakítgatom. Kis gépeket szerkesztek a fa megmunkálásához. A késeket, amelyeknek élén peregnek a forgácsok, magam csinálom ... Hát így valahogy képzelem néhány hónap múlva. amikor a személyi igazolványomban ez áll majd: Bojtos Gyula, nyugalmazott rendőr-alezredes. Kovács Katalin nagy fekete madár — másmás oldalról közelítve — állandóan támadta az anya- nyulat, nyilván ki akarták fárasztani. Már-már úgy tűnt, hogy ez sikerül is nekik és nemcsak a kisnyúl, hanem az egyre inkább lankadó öreg nyúl is a zsákmányuk lesz, amikor a közelben dolgozó emberek felfigyeltek a küzdelemre és elhessegették a prédára éhes varjakat. Az eset nemcsak az anyaállat áldozatkészségét bizonyítja, hanem cáfolja azt a mondást, hogy „gyáva, mint a nyúl". Nem mindig gyáva a nyúl
