Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-03 / 284. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 3. mm Ferihegy hátországa i nemcsak szép. A Hystor-program keretében a kísérleti alanyok a Szovjetunió sztyeppéiről származó patkányok lesznek. — Francia gyártmányú detektorokat helyeznek el a koponyájukon és szintén a nehéz ionok behatolását vizsgálják az űrutazás sortén. Miután a patkányokat visszahozzák a Földre, bizonyos idő után feláldozzák őket a tudomány oltárán. Boncolásuk után a szövettani elváltozásokból következtetnek majd a kozmikus sugárzás nehéz ionjainak esetleges roncsoló hatására. A párizsi Pasteur Intézet orvosai és biológusai készítik elő az Ulysse kutatási programot, amelynek célja az élő szervezetek védekező immunreakcióit vizsgálja az űrkutatás során. Szovjet és amerikai űrhajósoknál ugyanis megfigyelték, hogy szervezetük védekező reakciója csökken az űrkutatás alatt. Á kísérleteket fehér egerekkel végzik. A szovjet—francia közös űrkutatás legújabb eseménye az volt, hogy ez év június 17-én a Szovjetunió területéről földkörüli pályára bo- csájtották a „Signe—III” elnevezésű francia mesterséges holdat. Programját a touluse-i egyetem kutatói dolgozták ki. A mesterséges hold feladata a gammasugarak tanulmányozása. Ferihegy hátországa különös világ. Az utas, akit az út végén Moszkva vagy Párizs vár, mit sem lát ebből a világból, ahol részleteire bomlik, órakész feladattá, teljesítendő tervvé válik a repülés; javítandó munkadarabbá, ügyes kezek eszközévé, radarszemek játékává maga a repülőgép. Az újságíró is ritkán pillanthat be ide, akkor is csak kísérettel. Két napig egy reptéri sárga Wartburg szolgál nekem, a kísérőtiszt, kezében az adó-vevővel, tisztes távolságból vigyáz rám. Moys Péter, az irányítási osztály vezetője az „APP- ROACH”-ba vezet. Angol szó, közelítést jelent. Az „APPROAOH” tenyérnyi szoba, a fal mentén körben műszerek, az asztalon kapcsolótábla. Ketten épphogy elférnek itt. Moys Péter később egy termet mutat, éppen átalakítják. Reptéri látogatásom során aztán még sokszor találkozom építkezéssel, újítással vagy legalábbis azok tervével. Ferihegy a változás korát éli. „Hamarosan elkészül az új radarszoba. Nagy szükségünk van rá!” mondja kísérőm. Az „APPROAOH”-bán félhomály és csönd fogad. A ra- daremyő fölvillanó zöldje, a lámpák pirosa, a számok szabályos ugrása jelez időn-' ként a szemnek; angol nyelvű rádiózás, meg-megcsörre- nő telefon riaszt bennünket. Moys Péter visszafogott hangon magyaráz: ez a közelkör- zeti irányító, innen vezérlik a Ferihegy körzetébe lépő gépeket a leszállás megkezdéséig. (A távolkörzeti irányító, hazánk új, legnagyobb polgári radarközpontja Kőrishegyen van és már készül a másik is, Püspökladánynál.) Osztott táblácskán számok ugrálnak: gépeket és magasságot jelölnek. A. képernyőre bekúszik egy háromszög, tapogatózva halad fölfelé. Nehéz elhinni, hogy valahol egy gép több száz kilométeres sebességgel rohan felénk. A rádióban pergő párbeszéd: angol vezényszavak koordinátákról, időjárásról, szélerősségről és szélirányról. A pilóta adatokat mond, a diszpécseri jegyzeteli) és a háromszög eltűnik a képernyőről. A gép megkezdi a leszállást. Ez mór az irányítótorony dolga. A diszpécserek: Sári Ottó és Fazekas András, hozzászoktak a csöndhöz, ha megszólalnak is inkább hajóznak: értékelik az időjárási helyzetet, a gép útját. Do nincs sok idejük a beszélgetésre, ismét föltűnik a háromszög, megint jön egy repülőgép. Közben Moys Péter megjegyzi rólunk: „Nehéz, felelősségteljes a munkájuk, vannak pillanatok, amikor a diszpécser vállán nyugszik a repülés. Itt imnden kimondott szónak súlya van.” Moys Péter a szakértő sze- retetével magyaráz, nem állom meg a kérdést: ,jRe- pült?” „Soha, a szemem miatt. De mindenáron a repülésben akartam dolgosmi. Tudja, úgy van ez nálunk, mint Moldova vasutasainál a mozdony füstjével: akit a légcsavarszél egyszer megcsapott .. Tudom. Éreztem már a légcsavarszél ízét. A MALÉV szerelőhelyisége egyetlen hangár. A szemre hatalmasnak tűnő csarnok ma Ferihegy legnagyobb gondja. „Ezt már a háborúban is bombázták” mondta valaki a csarnok korára utalva. Ami pedig a nagyságot illeti: az épületből minden gépnek kilóg a „svan- ca”... „A repülőtér átépítésének legfontosabb része, a kifutópályán kívül, az új hangár felépítése lesz — mondja Szukics Gyula, a MALÉV javítási és fejlesztési főmérnöke. — Ha elkészül, jut végre hely a gépeknek, műszaki eszközöknek, szerelőink pedig megfelelő környezetben, jó feltételek között dolgozhatnak.” Ferihegy fejlesztésének első üteme 1982-ig tart. Itt szerepel a hangárépítés terve is. Addig a szerelők dolgoznak, mint eddig: nyitott hangárajtónál vagy kinn a szabadban. Télen a fagy, nyáron a hőség ragasztja kezüket az alumíniumhoz. ,.Az átlagfizetés nem több, mint másutt, a munka nehezebb és ráadásul Ferihegy messze esik a várostól — mondja Tóth József osztályvezető. — Itt csak az marad meg, aki kötődik a repüléshez. Szerencsére van néhány ilyen emberünk.” Jártak keservesebb idők is. Volt úgy, hogy napjában negyven ember lépett át az akkor újonnan alakult repülőszervhez, az RNÁ-hoz (ma a MÉM Repülőgépes Szolgálata). A MALÉV új vezérkara 1975-ben, többek között a régi, jó szakembergárda visz- szahozását tűzte célul, s tudatosan kezdett munkálkodni a fiatal szakemberek nevelésében. Fazekas József vezérigazgató-helyettes személyesen egyengeti a szakember-utánpótlás útját, ö adta ki az „egységes magyar repülésért” jelszót, példáját többen követték, s ennek eredménye, hogy repülőszerveinknél kezd kialakulni egy, elsősorban a sportrepülésből táplálkozó új, erőteljes szakembergárda. Ferihegy öt betűje, a MALÉV mellé 1973-ban újabb három betű: az LRI társult, megalakult a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság. Az utasok és az áruszállítás maradt a vállalatnak, az LRI vette át a repülőtér fenntartásának üzemeltetésének gondját. Az Igazgatóság őrködik a repülés biztonságán is. Csallóközi Miklós valaha vitorlázórepülő volt, ma az LRI főpilótája. Falán gonddal készült hatalmas táblázat a pilóták elméleti és gyakorlati továbbképzésének rendje. „Pilótáink remek szakemberek, de kevesen vannak, a legfőbb gondunk az, hogy jól gazdálkodjunk az erőkkel. Ha ideje engedi, a főpilóta is gépbe ül. Furcsa elgondolni: a szuperszonikus gépek világában mi maradhat meg a repülés romantikájából? „A romantika az, hogy a gép technikailag ejti ámulatba az embert — mondja. Bekötöm magam, megfogom a botkormányt és ugyanazt az örömet érzem, amit egykor vitorlázórepülés közben.” Oláh István lokátorműszerész nehéz beszédű ember. Másoktól tudom: a legjobb szakemberek egyike. ..Azt kérdezte, érzek-e felelősséget? ... Sokáig semmit nem éreztem, aztán egyszer, itt a fejünk fölött megtörtént a baj. Azóta minden javításhoz úgy fogok, mintha azon a gépen az enyémek utaznának ...” Oláh István szavai repülés- útravalómat juttatják eszembe, pilótabarát írta, ajánlásul Müller Péter A madárember című könyvéhez. „Repülni nemcsak szép.... sokkal több!” Erre tanítanak a ferihegyi találkozások is. Major Árvácska Gyümölcsöző együttműködési programot dolgoztak ki szovjet és francia tudósok a legutóbb Leningrádban ülésező űrkutatási vegyes bizottságban. A közös munka főként különféle biológiai kísérletekre és a gammasugarak tanulmányozására terjedt ki. A szovjet Kozmosz mesterséges holdak fedélzetén részben francia műszerekkel zajlanak le a kísérletek. Az úgynevezett Biobloc program során élesztőgombákat és dohánymagvakat utaztanak, és figyelik, hogy a súlytalansági állapot és a kozmikus sugárzás milyen hatással van a fejlődésükre. A • programsorozat további részében francia gyártmányú detektorok segítségével mérik majd a nehéz ionok behatolását a kísérleti állatok szervezetébe, majd a kozmikus sugárzás könnyű összetevőinek (hélium, hidrogén) hatását vizsgálják az élő szervezetekre. Ez utóbbinak eddig nem tulajdonítottak különösebb fontosságot, de tisztázni akarják, hogy amennyiben ez a hatás a súlytalanság állapotával párosul, nincs-e káros hatással az élő szervezetekre. A kísérletben ráklárvákat és dohánymagvakat küldenek fel a franciák, míg a szovjet kutatók saláta és más növényi magvakat helyeznek el a mesterséges hold fedélzetén. Csináld magad Sajátkezűleg épített repülőgép Tervezője és egyben építője, egy japán ezermester — aki egy Tokiótól 50 kilométerre fekvő magánrepülőtér tulajdonosa —, sikeres próbafel- szállást hajtott végre a képen látható repülőgéppel. Ez több szempontból is figyelemre méltó tény. Mindenekelőtt azért, mivel a 6,5 méter törzshosszúságú, 1,6 méter magas és mindössze 61 kg (!) súlyú gépet másfél évi munkával sajátkezűleg építette. Érdeklődésre tarthat számot, hogy a gépet hat darab, egyenként egy lóerős, kétütemű motor emelte a magasba, mintegy száz méternyi nekifutás után. Igaz, hogy a „csináld magad” repülőgép csupán 500 métert repült, azt is alig öt méterrel a földfelszín felett, de létrehozója erre is nagyon büszke volt. Nem kevésbé arra, hogy könnyű kis repülőgépét mindössze 2000 dollárból sikerült megépítenie. A japán ezermester nem az egyedüli, aki effajta kis repülőgépet épít. Egy nyugatnémet mérnök a közelmúltban a levegőbe emelkedett és 300 méter magasságban néhány kört írt le az első olyan pilóta vezette repülőgéppel, amely kizárólag a fedélzeten levő elektromos hajtómű és telep segítségével startol, illetve tartja magát a levegőben. A könnyű géptestbe egy 10 kilowatt teljesítményű egyenáramú elektromotort épített be a konstruktőr, melynek áramforrásául négy darab közönséges nikkel-kadmium akkumulátor szolgált, összesen mintegy 100 V-os kapocsfeszültséggel. Ezzel az áramforrással kb. nyolc percig lehet a gépet a levegőben tartani. A kis gép légcsavarját ékszíjak közvetítésével hajtotta meg az elektromotor. Ugyancsak egy nyugatnémet mérnök építette meg azt a törékenynek látszó kis gépet, amelyet két 150 köbcentiméteres, kétütemű, nyolc lóerős motor hajt. Csúcssebessége óránként 80 kilométer. Kétórás repülésig elegendő üzemanyagot *vihet magával. Képünkön oz új japán sajátkezűleg épült repülőgép Szovjet—francia közös űrkutatás Ferihegy „kinőtte" épületeit: a hangárba nem férnek be a gépek Képünkön: a 102 kilogrammos Signe-lll. mesterséges hold INNEN- ONNIN Mi a napszil? Földünket éppen úgy, mint a Naprendszer összes többi bolygóit is, állandóan éri a naptól érkező ún. napszél. Ez lényegében protonokból és elektronokból álló gázáramlás. amely óránként 400— 500 kilométeres sebességgel rohan el a Föld mellett. A Föld felszínét a napszél nem éri el, mert a légkörnek már a felső rétegei teljesen felfogják. A részecskék sűrűsége a napszélben elég jelentékeny, 5 részecske jut minden köbcentiméterre. A napszél mai tud,ásunk szerint a Napot övező magas hőmérsékletű Napkoronának felső rétegéből származik. Expedíció a busmanokhoz A kölni Afrika-kutató Intézet eddig már hat expedíciót szervezett a délnyugat-afrikai kol-busmanok nyelvének kutatására. A kol-bus- manok nyelvében négy cset- ttintő hang van, s a különböző magasságú hangfékvé- sekben ejtett egyforma hangoknak is más-más a jelentése. A nyugatnémet kutatók jelenleg egy kol-német szótárt készítenek, amely 2500 szótörzset, továbbá számos összetételt és levezetést ölel fel. A kol-busmanök nyelvkincsének már 90 százalékát rögzítették. A busmanok főleg a Kala- hári-sivatag déli részén élnek. Létszámuk jelenleg 8— 10 ezer fő. Gyűjtögető-vadászó életmódot folytatnak. A férfiak többnyire 1,50 méter magasak, mérgezett nyilakkal vadásznak. A nők általában 1,40 méteresek, vad gyümölcsöt, növényeket, apró állatokat gyűjtenek. Százéves kagyló Egy parányi, a tengernagy mélységeiből előkerült, 8,4 milliméter hosszúságú kagyló vizsgálata arra a megállapításra vezetett, hogy életfolyamata rendkívül lassú, sokkal lassúbb, mint a felszínhez közel élő kagylóké. Ennek az Atlanti-óceán északi részén 3800 m mélységből felhozott kagylónak olyan gyűrűi vannak, amelyek az évgyűrűkre emlékeztetnek. A Yale Egyetem egyik kutatója kimutatta, hogy ezek valóban évgyűrűk. Eszerint a nyolc milliméter hosszú kagyló százéves. A lassú növekedés oka valószínűleg a tápanyagszegénységben és a mélytenger nehéz környezeti feltételeiben keresendő.