Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-03 / 284. szám

1977. december 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A MÁV szolnoki csomóponti klubjában szeptember óta hetenként egy alkalommal gyűlnek össze azok a háziasszonyok, akik jártasságot kívánnak szerezni a varrás mesterségében. A szabás-varrás tanfolyam húsz hétig tart, jelenleg a szabásminták rajzolását tanulják a hallgatók. FILMJEGYZET Ki látott engem? A véletlen, szeszélye, hogy egy Ady-emlékest keretében mutatták be Szolnokon Ré­vész György Ki látott en­gem című filmjét? Nem, szükségszerűségből, ugyan­is ez a film készült az Ady évfordulóra. Bizonyára té­vedésből. Mert legjobb ha azt hisszük, hogy ez a za­varos film csak alkotói té­vedés. Ha nem erre gondo­lunk —, még rosszabb azok­nak, akik a film szellemi szülőatyjai, keresztszülei és bábái voltak. Értő irodalmár, művész­barát ült mellettünk a be­mutatón. Többször kétségbe­esetten a tenyerébe hajtotta fejét, amikor már nem bír­ta nézni a ködösen höm­pölygő giccsáradatot, amely mögül refrénszerűen vissza­térő igazságot bömböltek a nézők képébe: „Nívónk alatt vagyunk!” Fontos megálla­pítás ez, hiszen az Ady-idé- zeteken kívül kevés igazat, a költő emlékéhez méltót kaptunk a Fellini—Berto- lucci—Jancsó átérzéseket összekevert és Rienzi Má­rtához hasonlóan fejreállí- tott filmtől. Csak egyetlen valódi megállapítást: „Ní­vónk alatt vagyunk”. Ügy értjük ezzel a filmmel. Hubay Miklós forgató- könyvének jó szándékát nem vonjuk kétségbe. Ady fontos életszakaszának ket­tősségét akarta tükröztetni. Mert igazság, hogy a vára- di lokálok mindennapos vendége a Kanonok-sor legádázabb ellensége volt. S nem is az a bajunk ez­zel a filmmel, hogy Adyt az orfeumok kölnifelhőjéből, szivarfüstjéből idézi — mű­vei hatásában — sokkal inkább ennek hogyanját vi­tatnánk, ha volna érdemi ebben a filmben, amin az értelmezés jobbító szándé­kával vitatkozni lehetne. A film Ady hiányáról szól. A költőt folyamatosan keresi és megtalálni véli környezete. Ök szerencsések. A közönség nem. Csak bosszúságra lelünk Ady filmbéli blődli környezeté­ben. Az eszmei leegyszerűsí­tés ugyanis teljes. Ha hi­szünk a filmnek. De inkább azt hisszük, hogy kevés ilyen ember akadv Azt a szellemi -handlés * világot, amelyet a film sugall, nem ismerhetjük el Ady inspi­ráló, gyöngyösbokrétás kö­zegének, de még csak mél­tó ellenfeleit sem látjuk. Az ostoba párbajhős kényszer­nyugdíjas huszárkapitány személyesíti talán meg a költő ellenségeinek népes táborát? A politikai ellen­felekét is? Ady küzdelmét, harcának nagyságát kiseb­bítjük ha ezekre az aka­dálylankákra a költő útját állta hegyek fogalmát erő­szakoljuk. Ady Endre nem „aprókkal” küzdött, legna­gyobb konfliktusai nem is személyekhez és helyhez kötődnek. Sokkal inkább a személyek, a politika, a tár­sadalmi rend által teremtett helyzetekhez. Az igaz és a valódi fur­csa ellentmondását véglete­kig kiélezi ez a film. Az életben megtörtént valósá­gai — legalábbis több kö­zülük — a filmen hátbor­zongatóan hamisnak tűnnek. Vannak pillanatok, amikor azt is nehéz eldönteni, hogy a főhősök közül ki, milyen érzelmi töltést hordoz, miért sír, miért örül? Van aki egyenesen valamiféle misz­térium-játékból lépett ót ebbe a filmbe, mások Arany János tiszta balladái­ból. többek Hollywood ágy­rémes revüíből, sztrájkoló varrólányként és jó néhá- nyan Toulouse-Lautrec vász­nairól keveredtek a költő születésnapjára készült filmbe. Irodalmi lapunk kritikusa egyenesen kegye­letsértőnek vélteti a „vásá­ri, filmes hacacárét”. Min­den esetre sajnálatos, hogy a magyar filmművészetnek csak ennyire tellett a cen­tenáriumra. Felejtse el ezt a filmet, aki megnézte. Ady tiszteleté­ben mást nem tanácsolha­tunk! Tiszai Lajos Magyarországra látogat a zombori Népszínház Az idén is — ezúttal har­madszor — ellátogat Magyar- országra a zombori Népszín­ház társulata: a fővárosban a Pataky István művelődési központban december 4-én, Csehov Manó című színmű­vét mutatja be. Az együttes Kecskeméten, a Katona Jó­zsef Színház vendégeként is fellép majd. Több évig Szorgalmi időszak A következő tanévtől foko­zatosan bevezetik az új ok­tatási és nevelési tervet az általános iskolában. A szak- felügyelők, igazgatók, peda­gógusok felkészítése négy év­vel ezelőtt kezdődött, tanfo­lyamokon, továbbképzéseken. A Szolnok megyei Pedagó­gustovábbképző Intézet az idén is, akárcsak az előző tanévben, fő feladatának te­kinti az új dokumentumok megismertetését, feldolgozá­sát. Az új kézikönyvek, útmu­tatók közül tizennégy külön­böző kiadvány már eljutott a pedagógusok kezébe. Ezek feldolgozása az iskolákban tantestületi értekezleteken, munkaközösségekben és egyé­nileg történik. Az eddigi tapasztalatok alapján a megye pedagógusai sikerrel birkóznak meg a feladatokkal. A tanítás mel­lett szabad idejük egy részét feláldozzák azért, hogy az új módszerek, ismeretek birto­kában zavartalanul folytat­hassák az oktató-nevelő mun­kát majd az új dokumentu­mok előírásai szerint. Ha !s- kolai nyelven fogalmaznánk szorgalmi időszaknak nevez­hetnénk ezeket az éveket. A szervezett tanfolyamo­kon részt vevő pedagógusok jónak, tartalmasnak, hasz­nosnak tartják ezeket a to­vábbképzéseket, de ugyan­akkor úgy vélik, nem pótol­hatja az egyéni felkészülést, a szakirodalomban való tájé­kozódást. Bármennyire is so­kat jelentenek, segítenek a tanfolyamok, a nevelőknek önmaguknak kell elmélyedni az új dokumentumokban, megtanulni a megváltozott, új tartalmat hordozó peda­gógiai kifejezéseket, a leg­célravezetőbb módszereket. Ugyanúgy, mint annak ide­jén a főiskolán. — tg — „Október útján" Ezzel a címmel jelent meg Csehszlovákia, Magyarország és a Szovjetunió határmenti megyéinek, területeinek a Nagy Október jubileuma tisz­teletére közösen szerkesztett, emlékkönyve. A kiadvány színes fotókkal illusztrálva mutatja be a há­rom ország határmenti kör­zeteinek mindennapos életét, barátságuk és együttműkö­désük megnyilvánulásait, a szocialista építőmunkában élen járó dolgozóit, munkás­kollektíváit. Növekvő igények — mostoha körülmények Könyvkereskedelem városokban. Hazánkban az olvasmá­nyok több mint kétharmada a könyvkereskedelem közve­títésével jut el az olvasók­hoz. Vitathatatlan tehát, hogy a könyvesboltok a köz- művelődési könyvtárak mel­lett igen jelentős szerepet töltenek be a lakosság olva­sóvá nevelésében. Tény, — és egyben az eredményesség egyik fokmérője —, hogy az államosítást követően a könyvesboltok forgalma meg­tízszereződött. Az viszont kevésbé örvendetes, hogy je­lentős hányaduk mérete és berendezése még a múltat idézi és igen kevés közöttük a könyv rangjához méltó, kultúraközvetítő intézmény. „Artisták” a könyvesboltban Példát keresve nem kell messzire mennünk. Megye- székhelyünkön, a több mint 70 ezer lelket számláló Szol­nokon a működ.ő négy köny­vesbolt — beleértve a na­pokban megnyílt antikváriu­mot is — összesen alig há­romszáz négyzetméteren zsú­folódott össze. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Szigligeti könyvesboltja — az akkori igényekhez mér­ten optimális feltételek mel­lett — 1960-ban kezdte meg a könyvárusítást Szolnokon. De az akkori másfél millió forintos évi forgalom 9 mil­lióra növekedett. A helyszűke évről évre mind nagyobb gondként je­lentkezett és jelentkezik a jövőben is, hacsak... Hacsak az országos nagyvállalat és a városi tanács évek óta folyó tárgyalásait nem követi vég­re érdemi döntés a bolt bő­vítését illetően. Az alapterü­let jelenleg a Zrínyi utcai külső raktárral együtt sem haladja meg a száz négyzet- métert, Az eladók artistákat meghazudtoló akrobatamu­tatványok árán jutnak a szűkös raktár polcain levő könyvékhez, szintúgy ez a helyzet az eladótérben is. Ez a könyvesbolt a megye me­zőgazdasági szakkönyvesbolt­jának funkcióját is ellátja, emellett csaknem ezer rész­letfizető vásárlója van. Nem kedvezőbb a kép a Művelt Nép szolnoki üzem­ellátó boltjában sem Sőt! Ha könyvek teremtette meg­hitt zugot keresve id,e tér be a jóhiszemű böngésző, ugyancsak csalódik. Még a könyvek tárolásának alap­vető feltételeit sem lehet megteremteni. A mennyezet ácsolt fagerendáira fektetett palatető beázik, a könyveket ponyvával, műanyagfóliával takargatják, óvják, amennyi­re tóhet, de a nedves levegő, a vizes talaj mindenfélekép­pen kárt tesz bennük. Az üzemellátó könyvesbolt négy falvakban évvel ezelőtt ideiglenesen két évre költözött erre a 110 négyzetméterre. A bolt ilyen körülmények között 130 üzemet, vállalatot, intéz­ményt lát el könyvvel, éves forgalma hét és félmillió fo­rint. A vállalatnak a körül­mények javítására tett ja­vaslatai, a tárgyalások írá­sos nyomai köteteket tölte- nének meg. Most egy konk­rét ígérettel szaporodott a lista. Az Ady Endre úton az V. ötéves terv végére fel­épülő szolgáltatóházban az üzemellátó könyvesbolt 280 négyzetméteres üzlethelyisé­get kap. Szolnokon antikvár köny­vesbolt nyílt december 1-én. Végre ez is van! A város egyik legimpozánsabb, leg­forgalmasabb részéin, a Jubi­leumi téri toronyház föld­szintjén kapott helyet az íz­lésesen berendezett, jól fel­szerelt kis üzlet. (Ünnep­rontásként hat, de meg kell jegyezni, hogy a bolt máris kicsi). Szolnokon az áfész köny­vesboltja több tíz évig a központi iroda udvarában működött, eldugva, rossz kö­rülmények között. Az idén áprilisra új üzlethelyiséget alakítottak ki a Beloiannisz úton. Bár az eladótér 28 négyzetméterén itt is nagy a zsúfoltság, és a 30 négy­zetméteres raktár sem tarto­zik a legtágasabbak közé, óriási a fejlődés a régi hely­zethez képest. Idén a forga­lom szinte megduplázódik, és bizonyára szembetűnő lasz a változás a vidék könyvel­látása területén is, hisz a szolnoki bolt egyik alapfel­adata a járás községeinek könyvellátása, bizományosok útján. A két és félmillió fo­rintos forgalom több mint egyharmadát ez adja. A feladatot ötven bizományos végzi. Üres polcok A községek könyvellátásá­nak hasonló bázishelye a kunszentmártoni áfész köny­vesboltja, mely saját járása területén látja el ezt a fel­adatot. A községekben hat­vanhét bizományos dolgozik régi bevált szokás szerint üz­letekben (ahol a legtöbb em­ber megfordul), iskolákban, könyvtárakban, üzemekben és termelőszövetkezetekben árusítják a könyveket, évi 700 ezer forintnyi értékben. Sértésnek ne vegyék, de egy élelmiszerbolti eladó le­het bármilyen jó kereskedő, nem biztos, hogy ért a köny­vek „nyelvén”. És ha vala­hol, akkor falun lenne a legnagyobb szükség a köny­vet, annak értékét, ízlésne­velő és tudatformáló hatását értő és ismerő könyvkeres­kedőkre. Addig is a helyi közművelődési szakemberek, könyvtárosak, népművelők, pedagógusok (akik falun je­lenleg is a legtöbbet teSznek a könyvterjesztés ügyéért), szakszerű „odafigyelése” se­gíthet. A vidéki könyvellá­tás egyik legnagyobb gond­ja még ma is az, hogy a könyvújdonságok egy-két hó­napos késéssel jelennek meg a helyi könyvpiacon, és nem is mindig elegendő példány­számban. Példát mutat Karcag A törökszentmiklósi új könyvesboltban járva úgy tűnik egyre kevésbé érheti az a vád az áfészeket, hogy a könyv forgalmazását csak, „szükséges rossznak” tekin­tik. Több millió forintos költséggel a közelmúltban nyílt meg az új könyvesbolt­juk, mely mindenféleképpen az ideális, a könyv rangjá­hoz méltó új otthont terem­tett a „mostohagyerekek­nek.” A forgalom növekedé­se máris szembetűnő. A nyi­tást követő első hónapban, novemberben a bázishoz vi­szonyítva 100 ezer forinttal több könyvet és hanglemezt vásároltak a törökszentmik- lósiak. A bolt szintén terü­leti funkciót tölt be: tizenöt községben és a város üze­meiben, vállalatainál ötven bizományosa dolgozik. Fegy- vemeken például ebben az évben 120 ezer forint a könyvvásárlás várható érté­ke. A számok mutatják, hogy falun is megnőtt az érdek­lődés a könyvek iránt. (Or­szágos adatok szerint a falu­si lakosság négyötöde ren­delkezik ma már kisebb- nagyobb házikönyvtárral.) Ezért is követendő a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat karcagi könyvesboltjának az a törekvés, hogy besegít az áfésznek a falusi könyvellá­tásba. Megyénkben csak Törok- szentmiklóson és Karcagon találunk olyan könyvesbol­tot, amely méltó erre a név­re. A karcagi boltot öt és fél éve a város és a Könyvter-' jesztő Vállalat közösen léte­sítette. így alakulhatott ki a 45,3 négyzetméter eladó­térrel és 74,1 négyzetméter raktári alapterülettel ren­delkező könyvesbolt, amely­ben tíz négyzetméter még szociális létesítményekre is jutott. Végül egy kérdés: Vajon mi az oka, hogy a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnak Szolnok megyé­ben csak négy, az ország ha­sonló adottságú megyéiben pedig tizenöt—húsz köny­vesboltja működik? Török Erzsébet Szolnokon, a Damjanich Múzeumban folyik a megye történetével, néprajzával, a lakosság egykori életmódjával kapcsolatos gyűjtő, elemző és közművelődési munka. A nagyközönséget is érdeklő tárgyakat állandó és időszaki kiállításon mutatják be. Itt jut szerephez a kiállítógrafikus, Németh Zoltán, aki a magyarázó ábrákat, szövegeket készíti. Fotó: Kőhidi

Next

/
Oldalképek
Tartalom