Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-24 / 302. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 24. Kútvízzel a fagy ellen Közismert, hogy a mélyebb kút vizének hőmérséklete még a téli időszakban sem szokott plusz 10-13 Celsius-fok alá süllyedni. Ugyancsak érvényesül télen át is a föld mélyén fekvő, melegebb rétegeiből feláramló meleg hatása, aminek következtében többek között az eléggé mély pincékben a téli hidegben is plusz 10 Celsius-fok körüli a hőmérséklet, és igy találó a „pincehatás" elnevezése. A napfény hőenergiája mellett ezt a két hőenergia-forrást hasznosítja a Kertészeti Egyetem dr. Somos András akadémikus vezetése alatt álló Zöldségtermesztési Tanszéke irányításával kidolgozott új, úgynevezett vizfüggönyös műanyagfóliás termesztöberendezés. Fogd meg az egyik gombodat Babonaság — bolondság Az eljárás lényege, hogy a már elterjedt fóliás termesztőberendezések legnagyobb méretű típusát kettős műanyagfólia-palást takarással alakítják ki és a két fóliaburkolat közé egyenletesen bepermeteznek a külső hőmérséklet csökkenésével arányos mennyiségben, kút- ból kiszivattyúzott vizet. Ehhez a szokásos ívesen hajlított, rozsdaellenálló fémcső vázszerkezetet úgy kettőzik meg, hogy a bordákat alkotó nagyobb és kisebb ívelésű csövek között, függőlegesen mérve körülbelül 30 cm-es térköz legyen. A kisebb és nagyobb ívű bordasorok közé, a gerincvonalukban végig felszerelnek teljes hosz- szában finoman szóró porlasztófejekkel ellátott vízvezető nem rozsdásodó fém, vagy műanyag csövet. A váz- szerkezet két oldalán, a földfelszínnél viszont olyan eső- csatomaszerűen kialakított, rozsdának ellenálló lemez, vagy műanyag idomokat fektetnek le, amelyek a széleikre szorosan rátapadó váz- szerkezetet borító fóliapalás- tök közé kipermetezett és részben rajtuk lecsorgó vizet felfogják, majd elvezetik az elnyelő-csővezetékhez. A vázszerkezet nagyobb ívű, felső bordádra a szokásos módon feszíthetek fel a takaró fóliapalástok, ugyanakkor a kisebb ívű, alsó bordasorra belülről, a legegyszerűbb csipeszek segítségével erősíthető fel a belső fóliatakaró. Szükségesek még a vizet nemcsak a kútból kiemelő, hanem a szórófejekig megfelelő nyomással is továbbító szivattyúk, ezenkívül a gyűjtőcsatornákban összegyűlő vizet elnyelő szikkasztók, vagy ahol lehetséges a közelben levő terméSzilveszterkor az utcai szerencseárusok négylevelű műlóheréiket, kis kéményseprő figuráikat, gipsz malackáikat és aranypatkóikat kínálják a járókelőknek. A patkót különleges díszhely illeti meg az amulettek sorában, az ősrégi néphit szerint ugyanis varázslatos ereje van a rossz szellemek rontó mesterkedései ellen. Hogy milyen alapon, azt nehéz lenne kibogozni a régmúlt homályából. Magának a patkónak az „életútját” viszont annál jobban nyomon lehet követni. Az igavonó állatok patko- lásának kezdetét az őskori Európában néhány ritka lelet alapján a kései vaskorszakra tehetjük. A régi gö- rögög az általános vélemény szerint nem használták a patkót. A rómaiak is csak a császárság korában kezdték el védeni a lovak patáit Joggal feltételezhetjük. hogy már az igavonó és lovaglásra szánt állatok tenyésztésének kezdetén szükségét látták, hogy valamiféle olyan óvóeszközt alkalmazzanak az állatok patájának védelmére, amely megakadályozná a pata kopásából és utána növéséből adódható nehézségeket. A régészeti leletek és a fennmaradt írások úgynevezett „patára való sarukról” vagy ..szandálról” szólnak — latinul „soleae” — s, ameny- nyiben ezek a szerszámok vasból készültek, „soleae ferreae” néven voltak ismeszetes, esetleg a mesterséges vízfolyásig a vizet továbbító árkok. Áruikor a külső hőmér- .séklet már plusz négy-öt fok alá süllyed, meg kell kezdeni a vízpermetezést a fó- liapálástok között. A kiper- metezett vízmennyiséget a hőmérséklet csökkenésével úgy kell növelni, hogy amikor a külső hőmérséklet mínusz 25 Celsius-fok körüli, a fedett felület négyzetméterére számítva 2—3 liter víz jusson percenként. Ez a vízmennyiség pontosabban eny- nyi 10—13 Celsius-fokos víz, képes leadni annyi hőt, amíg körülbelül plusz 2 Celsius- fokra hűl le, amennyi' ahhoz szükséges, hogy a fóliaburkolat alatt elekor is plusz 4—5 Celsius-fok hőmérsékletet lehessen tartani. Ez a viszonylag rendjkívül nagy vízszükséglet azért nem teszi kétségessé a vizfüggönyös fóliaberendezés alkalmazhatóságát, mert a már évszázados , időjárási megfigyelések szerint legfeljebb néhány alkalommal és nem is minden télen süllyed mínusz 25 Celsius-fok körüli értékre a hőmérséklet. Máskor arányosan sokkal kevesebb víz elegendő, és amikor már plusz 5— 8 Celsius-fok fölé emelkedik a külső hőmérséklet, le is kell állítani a vízpermetezést, hiszen ekkor az ugyancsak 10—13 Celsius-fok hőmérsékletű kút víz már hatástalan, sőt további hőmérséklet-emelkedésnél már kedvezőtlen hűtő hatásúvá válhat. Ezzel az egyik legfonto - sabb termesztői cél, hogy a fóliás termesztőberendezés belső hőmérséklete a zord téli időszakban se süllyedjen fagypont alá, nagy biztonretesek. A szandálokat néha bronzból és különféle fonatból — például háncsból — is készítették, s ebben az esetben „soleae sparteae” néven ismerték: Fejlődésük egyébként rendkívül változatos és érdekes. A szandálokat zsinór vagy kötél segítségével erősítették az állatok lábára. Ez a „patkó” hamar elkopott. így tehát nem biztosíthatott szilárd lépést a hátaslónak. Ezért a paták védelmének ezt a módját csupán az igavonó állatoknál és öszvéreknél alkalmazták, míg a hátaslovak patáját ritkán védték efféle „patkóval” — többnyire csak olyankor, ha az állat lába sebes volt. A legrégibb, bronzból készült ..lószandálok” egy cor- neti etruszk sírból kerültek elő. s az időszámításunk előtsággal elérhető. Mégpedig akár úgy is, hogy a külső hőmérsékletet érzékelő, és ennek alapján mágneses vagy más hasonló rendszerű szelepnek nyitásával-zárásával a permetezést önműködően szabályozó termosztát beépítésével, és az esetleges üzemzavart jelző vészcsengő felszerelésével tökéletesen auto - matizálják a vízkijuttató rendszert. A kidolgozói szerint további különös jelentősége az egyre fontosabbá váló általános takarékosság, ésszerűbb energiahasznosítás, üzemanyag-felhasználás. Az egyébként szükséges fűtőrendszerrel felszerelt hagyományos fóliaberendezéseknél valamivel kisebb a beruházási költsége, az üzemeltetése pedig sokkal olcsóbb, mert nincs szükség fűtőolajra, vagy más drága energiaforrásra, és nem is szennyezi a levegőt égéstermékekkel. Az alkalmazásának a feltétele viszont, hogy a létesíteni kívánt termesztőberendezés felületének megfelelő vízhozamú kút, illetve kutak tiszta vize álljon rendelkezésre. Ezért, főképpen ott terjedhet el, ahol viszonylag könnyen fúrhatók csőkutak és a vízelnyeletés vagy víz- elvezetés sem okozhat különösebb gondot a talaj és a domborzati adottságok miatt, Követhető a csak fagytól védelmet kívánó zöldségnövények termesztésénél.; az alacsony, 4—5 fokon is megmaradó zöldségfélék hajta- tásánál, a szabadföldi kiültetésre alkalmas palánták nevelésénél — amelyek vetése után 'már nem várható erős fagy. Ezenkívül más növényfélék termesztésénél is elterjedhet. Az eljárás jelentőségének megfelelően már szabadalmazott, és védetté is nyilvánított, mint találmány. Az első egységeket a soroksári Tanüzemben állították fel, de azóta már számos gazdaság hozzáfogott a rendelkezésre álló kútjai hozamának megfelelő nagyságú felületen a kialakításához. ti IV. századból származnak. Ehhez hasonló „soleae”- kat aranyból is készítettek, de csupán díszítési célokra. Ezüstből- készültek például Néró császár lovainak „sarui”. A második világháború óta a falvakon áthaladva mind ritkábban lehetett hallani az üllő és a kalapács ütemes csengését, és érezni a forró vastól pörkölődő pata jellegzetes szagát. Ügy látszott. hogy a lovak és a kovácsmesterség sorsa végleg megpecsételődött. Ám a borúlátás ellenére is sok ló életben maradt, a lovaglás, a lósport fejlődése ismét a jól képzett patkolókovácsok felé irányítja a figyelmet. A babonások legnagyobb örömére, akik már ugyancsak ritkán juthattak hozzá egy-egy talált patkóhoz. D téli ünnepek sorában kiemelkedő helyet foglal el szilveszter és újév. Mindkettőhöz sok népszokás, jóslat, babona kapcsolódik. Az évkezdő népszokások lényege — a lármázás, alakoskodás és ajándékozás — az európai és ázsiai népeknél jóformán azonos. Olaszországban rozsdás láboÁllatok az emberekért A malacot nemcsak szerencsét hozó állatként tartjuk számon, hanem fontos kísérleti állatként is. Bizonyos, hogy ez utóbbi szerepkörében jóval nagyobb hasznára van az emberiségnek, mint az előbbiben. Már sok évszázaddal ezelőtt felfedezték az ember és a sertés szervezete közt mutatkozó rokonvonásokat, amelyeket a modern fiziológiai és anatómiai vizsgálatok is megerősítettek. Azonos berendezésű a két szív. azonos a vérkeringés és az emésztés folyamata, hasonló betegségeken esik át a két emlős, és meglepően egyezik a fogazatuk. További fontos rokonvonás a hízásra való hajlam. Mindez kiválóan alkalmassá tette volna a sertést laboratóriumi kísérletekre, de az erre irányuló erőfeszítéseket meghiúsította az állat nagysága és nyugtalan természete. Így lettek hosz- szú ideig az embertől fiziológiai szemoontból sokkal távolabb álló rágcsálók, valamint a kutya meg a macska leggyakrabban felhasznált kísérleti állatok, fyz ilyen kísérletek eredményét azonban sok orvoskutató fenntartással fogadta, ezért újabban vadsertés és a háziasított fajok keresztezése útján kisebb méretű. és kifejezetten törpe sertéseket tenyésztettek ki. Az előbbiek súlya 70—00 kilogramm, tehát közel áll az emberéhez, a törpe sertések pedig 30—40 kilósak. A jövőben tehát a nehezen hozzáférhető emberszabású majmok mellett és helyett a kisméretű sertés fogja leggyakrabban helyettesíteni az embert a fiziológiai kísérletekben, a laboratóriumokban. Utak - hóból A Szovjetunió távol-keleti és északi- vidékein kidolgozták és sikeresen alkalmazzák a hóból készített utak gépesített kivitelezésének technológiáját. Kétféle* eljárású géplánc működik eredményesen az év legnagyobb részében hófödte tájakon. Az első eljárás szerint a havat hómaró gépekkel és hengerekkel ösz- szetömörítik. majd fúvóká- kon kiáramló meleg gázégéstermékkel felolvasztják a tömörített felületet. Amint a melgítést abbahagyják, a felület kemény teherbírórétegként összefagy. A másik módszer szerint a hómaró berendezést és a hengereket melegítik fel a kiáramló meleg égéstermékekkel. Ily módon egy menetben végzik a tömörítést és a felület olvasztását. Az eddigi kísérletek azt mutatták, hogy a 100 milliméternél vastagabb tömörített hóréteg a nagy tehergépkocsik forgalmára is alkalmas sokat, ütött-kopott edényeket — mint az óesztendő rossz emlékeit — ablakon át az utcára hajigáinak. A délszláv falvakban. Franciaországban és az északi államokban tuskót égetnek karácsonytól újévig. A románoknál ekét húznak a legények maguk után, közben a mag elvetéséről és a kenyér születéséről szóló éneket dalolnak. Karácsony előtt egyfajta csendes verseny alakul ki a magyar háziasszonyok között a bejglisütés terén. A régi szakácskönyvek diós és mákos patkónak hívják még e híres-neves süteményünket (innen is a pesties neve a német Bogén — ívből és a biegen hajlítani igéből). Nevét még meghagytuk, de a jó ideje tartó verseny során —- Pozsonnyal versenyezve — a bejglit kiegyenesítettük, édesebbé, zamatosabbá tettük. A pesti bejgli az utóbbi fél évszázad alatt különösen nagy karriert futott be, megismerte és megszerette a világ. Bármennyire is kedvelt a magyar konyha néhány süteménye -*- a bejgli, a rétes, a dobostorta —. háziasszonyaink valójában nem tartoznak az édességek nagy mesterei közé. Annál inkább északi szomszédaink, a csehek és a szlovákok, ahol a különleges receptek szerint készülő, szépen díszített sütemények jellegzetes kísérői minden ünnepi alkalomnak. A BUÉK-olás. jókívánságmondás ma már inkább üres konvenció, de a hagyományokat őrző némely falusiakban szinte varázserejű érték, amit tőlük telhetőén szívesen viszonoznak ajándékokkal is. Az újév táján betoppanó postás, házfelügyelő és mások pénzzel honorálandó jókívánságainak nyilván ez az .eredete. Nemkülönben nagy becsben áll a kéményseprő újévi jókívánsága is. Ennek az az alapja, hogy a népi babonákban a családi tűzhely tisztelete igen erős. Amikor valaha a menyasz- szony átlépte a férje házának küszöbét, térdet hattolt a korommal teli tűzhely előtt. S éppen ezért azt. aki kisöpörte a tűzhelyet, és be- kormozódott. a ház jó szellemének és a szerencse hordozójának tartották. A „fogd meg az egyik gombot, ha kéményseprőt látsz” babona fiatalabb keletű, és úgynevezett átvitt mágián alapszik: egyfajta kapcsolat létrejöttét feltételezi a szerencse hordozójával a gomb megfogása által. Eredetileg magát a kéményseprőt kellett megérinteniük azoknak, akik szerencsésen akarták kezdeni az évet. Ezt teszik ma is, ha betéved egy-egy kéményseprő az újévi mulatságokra, vagy jókívánságait tolmácsolni házról házra jár faluhelyen. E sütemények összetétele, nagysága, formája, íze nemcsak vidékenként változik, hanem településenként, sőt családonként is. A vásár, búcsú, aratóünnep, lakodalom, keresztelő, halotti tor mind egy-egy alkalom, hogy a háziasszony bemutassa a vendégeknek sütési tudományát. a hagyományos vallási ünnepekre felvonultatott sütemény-költemények sokaságáról nem is beszélve. Jóllehet az alapanyagok, az ízesítés kellékei nagyjából ugyanazok, mint másutt — túró, dió, mandula, mák. mazsola, gyümölcsízek stb. — a süteményeknek mégis más jellegük van. mint hazai tájainkon. ami az ánizs, a fahéj, a szegfűszeg és több más „agyafúrt” ízesítő fokozottabb használatával függhet össze. Régebben ott is kemencében sült pirosra az ünnepi alkalomra szánt sütemény, manapság azonban korszerű villany- és gáztűzhely sütőjében nyeri el végső formáját. Komiszár Lajos A „lószandáltól” a patkóig A süteménykészítés tudománya Hogyomónyos karácsonyi süteménykésiités Csehszlovákiában
