Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-24 / 302. szám
1977. december 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A budapesti Bútorlap és Faáru Szövetkezet jászalsószentgyörgyi létraüzemében anyaghiány miatt fél évig egyetlen háztartási- és festóTétrát sem készítettek. A keresett „lajtorják” gyártását csak szeptember végén kezdhették el.azóta 13 ezer darab hagyta el a jászsági üzem műhelyeit. Képünkön Ronyecz Imréné a csuklós pántokat szögeiPa létrák végére. VB-téma Zöldségből és gyümölcsből jé volt az ellátás Karcagon U mezőgazdaság támasza, az ipar piaca Dreein József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese fogadta a Központi Sajtószolgálat munkatársát és válaszolt a mező- gazdaság ipari hátterével kapcsolatos kérdéseire. — Milyen mértékben szándékozunk-e kizárótudja kielégíteni ma a Karcagon a városi tanács vb a közelmúltban tárgyalta a település zöldség- és gyümölcsellátásának alakulását. A zöldség- gyümölcsfélék fogyasztásának az élelmiszerekhez viszonyitott országos aránya 15 százalék, de ez az érték Karcagon 2 százalékkal kisebb. A város lakosainak ellátását az áfész, a Magyar-Bolgár Barátság és a Május 1. Tsz, a ZÖLDÉRT Vállalat, hét magánkereskedő és az őstermelők biztosítják. Az utóbbiak száma ebben az évben növekedett. A városi tanács az idén hatvankiílemc karcagi lakosnak 3,3 hektár területet, a kertbarát kör kétszázharminc tagjának pedig 20 hektárt adott haszonbérbe zöldségtermesztés céljára. 1977-ben a tavalyi évhez viszonyítva 8,9 százalékkal több zöldségfélét fogyasztott a helybeli lakosság. A kínálat az idén vöröshagymából, salátából, zöldborsóból és zöldhagymából némileg csökkent, a többi zöldségfélékből viszont növekedett. A közös gazdaságok 1977 évi zöldség-vetésterülete 23, a burgonya vetése 29 hektárral emelkedett. Ennek ellenére a burgonyaellátásban átmenetileg hiányok mutatkoztak, mert a forgalmazók és a termelők közötti szerződéseket formálisan kötötték. Ezek a kapcsolatok nem tükrözték folyamatosan a lakosság szükségleteit. Hat éve nyugdíjas, de a napot most is a műhelyben kezdi. Korát meghazudtoló fürgeséggel forgatja a szerszámot, hasítja a szíjat a szívós bőrből, sodorja, fonja, varr ja a mai lakások új ékességét, a díszostort. Ferencsik József 1920-ban szegődött inasnak egy kisújszállási szíjgyártóhoz. A hámmal, a hajtószíjjal, a szíjgyártó szerszámaival mesterénél találkozott életében először, hiszen a családban senki nem próbálkozott ezzel a szakmával. Az akkor alig tizenkét esztendős legényke mégis gyors barátságot kötött a bőrrel, barátságot, amely azóta is tart. — öt esztendeig tanultam a szakmát, emikbr felszabadultam, azt hittem, enyém a világ. Hamar rá kellett ébrednem, hogy kezdő segédnek A határozat megállapítja, hogy tovább kell javítani a zöldáruk minőségi csomagolását, a szövetkezeteknél nagyobb tároló, és hűtőterületeket kell kialakítani. Nehézséget jelent a kora tavaszi primőrök beszerzése. Folyamatos, rendszeres volt a város idei gyümölcsellátása is. Főleg az jelentett nehézséget, hogy Karcag és környéke nem rendelkezik számottevő gyümölcsössel, így a lakosság ilyen irányú szükségletének 80 százalékát vidékről kell biztosítani. A sárga- és görögdinnye felhozatala az idén tovább emelkedett, a cseresznye, a meggy, a sárga- és őszibarack kínálata viszont csökkent. Ezek eredményeképpen a gyümölcsök ára a városban 1976-hoz viszonyítva 6,4 százalékkal növekedett, míg a zöldségféléké 20 százalékkal alacsonyabb volt az idén. A ’termelés-ellátásfelügye- leti anztály a jövő évi folyamatos ellátás biztosítása érdekében felveszi a kapcsolatot a környező gyümölcstermelő termelőszövetkezetekkel, hogy rendszeresen árusítsanak Karcagon. A várost és a környékét sújtó koratavaszi-nyári, csapadékszegény időjárás miatt a határozat felhívja a zöldségtermelő kollektívák és ma. gántermelők figyelmét arra, hogy 1978-ban tovább kell növelni az öntözött kertészeti területek arányát. kevés jut belőle, kéthetes - munkaviszonyok, ennyi időre fogadtak fel a mesterek, hogy ne kelljen bejelenteni, hogy ne fizessenek ac^ót utánam. Két hétig munka, utána bizonytalanság, pedig jól dolgoztam. Sok helyen úgy adták ki a munkakönyvét, ha akarok, tizennégy nap múlva visszamehetek ... újabb két hétre. Csaknem egy évig tengő- gődött a ,kéthetesek’ vékony szeletű kenyerén, végül önként jelentkezett katonának, pontosabban beállt a katonasághoz szíjgyártónak. Hat évig varrta „olcsó órabérért” a lószerszámot, 1931-ben szerelt le. Jászapátiba költözött, műhelyt nyitott, azóta dolgozik ott, negyven esztendeig mint kisiparos, hat éve pedig nyugdíjasként segít Elűleg a sertéstartóknak Több panaszos levél érkezett különböző fórumokhoz,« sajtóhoz és magához az érdekelthez, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat megyei központjához is, miszerint nagyon jó a hároméves sertéstartásra szóló szerződés, de van egy hiányossága. „Ha én márciusban veszek negyven választási malacot és novemberre szerződöm le őket, akkor csak szeptemberben kapom meg az előleget. Hol itt a segítség?... — írja Rusvay István Jászapátiból. Megkerestük Hajdú Józsefet, az ÁHV felvásárlási főosztályvezetőjét : Egész évre kötünk szerződést, de előleget csak részletekben biztosíthattunk, mindig a leadást megelőző negyedév közepén fizettünk. Azért, mert az Állatforgalmi és Húsipari Trösztnek nem volt elég pénze arra, hogy egész évre előleget, adjon. Most viszont tájékoztatásul elmondhatom, hogy a trösztünk úgy határozott: minden szerződő félnek az egész éves előleget kifizetjük. Tehát mindenki meg fogja kapni a pénzét legkésőbb májusig. Újdonság még az is, hogy a határidő is megváltozik: december 15 helyett egészen az év végéig lehet szerződést kötni. élete párjának, ki férje nyugdíjba vonulásakor átvette az ipart. — Dédelgetett álmom vált valóra, amikor saját műhelyemben vettem kezembe a szerszámot. Emlékszem az első kuncsaftra, egy Csintó Sándor nevű gazdaember volt, lószerszámot hozott javításra. Nem felejtem el annak nevét sem — Bugyi Tómnak nevezték —, aki az első parádés hámot rendelte nálam. Kapott is olyan gyü- nyörű díszszerszámot, hogy megirigyelték érte. Most is megvan, ott őrzik — talán emlékeznek vele egy régi mesterségre — a Velemi Té- eszben. — Meddig akarok dolgozni? Nem teszem le a szerszámot addig, amíg parancsolhatok a bőrnek, vagyis amíg élek. Terveim? Elmondom, nem kerül pénzbe, aztán mosolyogjon, aki akar. Amíg dolgoztam, negyven évig és két napig (ennyit hozott ki a nyugdíjintézet) feleségem besegített. Most, hogy az ő nevén van az ipar, szeretném visszasegíteni neki azt a negyven" esztendőt, meg-a két napot. — illés — hazai gépipar a mezőgazdaság gépigényeit? — Néhány jellemző adat: az ötödik ötéves tervben a mezőgazdaság gépberuházá-> sa ötvenöt-övenhat milliárd forintot tesz ki. Ennek mintegy negyven százaléka a belföldi eredetű gép. A hatvan- százalékos hányad nagyobb részét szocialista országokból hozzuk be. Az elmúlt évtizedek során kialakult már az árucsere-forgalmának az a struktúrája, amely lehetővé teszi, hogy a gépek és berendezések nagyobbik részét importból szerezzük meg. A behozatal ellenértékét részben magyar mezőgazdasági gépek és berendezések exportjával egyenlítjük ki. A magyar gépipar az úgynevezett alapgépek jelentős hányadát sem gyártja, elsősorban gazdaságossági okokból. Ez ugyanis, csak akkor lenne kifizetődő, ha a belföldi szükséglet többszörösét gyártanánk. Ennek külföldi értékesítéséré azonban nincs reális lehetőség. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a mezőgépgyártást nem fejlesztjük. Mostani tervünkben a mező- gépgyártás nagyjából a gépipar átlagos fejlődésével megegyező ütemben (öt év alatt 35—36 %-kal) fejlődik. Előreláthatólag nem lesz a gépipar átlagánál alacsonyabb a mezőgépgyártás fejlesztési üteme VI. ötéves tervünkben sem. — Mennyire kifizetődő a mezőgévgyártás, érdekük-e a vállalatoknak, hogy fejlesszenek? üzlet a gazdaságos gyártás — A mezőgépgyártás általában nem rossz üzlet. Átlagos jövedelmezősége nem rosszabb, mint a gépipari átlag, de természetesen csak azokon a területeken, ahol megfelelően fejlett gyártmánnyal rendelkezünk és piaci, valamint technológiai felkészültségünk is megvan a gazdaságos gyártáshoz. Ehhez hozzáteszem, hogy az általunk exportált legtöbb .mezőgazdasági gép és termék export-gazdaságossága még javítható. Ennek érdekében feltétlenül előbbre kell lépnünk a műszaki fejlesztésben és a nyereség javításában egyaránt. — Milyen erőt, milyen műszaki színvonalat képviselnek ma mezőgazda- sági gépgyáraink? — Ezt a témát én viszonylag távolról, mint kívülálló szemlélem csupán, válaszom tehát nem helyettesíti a szakminisztérium állásfoglalását. Szerintem a magyar mező- gépgyártás rendkívül vegyes képet mutat. Korszerűnek nevezhető gyártmányok és gyártási kultúrák mellett nagyobb hányadban szétforgácsolt szervezet és inkább elmaradott, mint kielégítő technikai-technológiai színvonal a jellemző. Dolgozunk azonban egy távlati fejlesztési koncepción, amelynek feladata, hogy megfelelő beruházásokkal növelje a kapacitást és a műszaki színvonalat. Ehhez szervezeti lépések, profilváltoztatások is tartoznak majd. — A távlati koncepció megvalósítása során lagos profilú magyar traktorgyárat építeni? — Határozotttan kijelenthetem, hogy nem szándékozunk új traktorgyárat építeni. „Mezőgépgyár” Győrben Emlékezetes, hogy a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár (DUTRA) megszűnt, átvette a győri Magyar Vagon és Gépgyár, a Rába. Ugyanez az üzem azonban ma már gyárt traktort, de más elképzelések alapján. Mivel a győri gyárban nagy sorozatban készülnek olyan részegységek és alkatrészek, amelyek traktor építéséhez is felhasználhatók, a Rába külföldi kooperációval viszonylag gyorsan ki tudta hozni a közben népszerűvé vált Rába-Steiger óriás traktort. Mivel ehhez megfelelő munkagépeket nem sikerült biztosítani, a Rába olyan üzem építéséhez kezdett, amely a nagy traktorhoz alkalmas munkagépeket gyárt. A Rába-Steiger gyártása folytatódik, a család újabb tagokkal gazdagodik, de — ismétlem — önálló traktorgyár építésére nem gondolunk. Gondjaink vannak ugyan a nyolcvan lóerő körüli univerzális traktorok beszerzésével, de bízunk benne, hogy ezt a problémát a KGST keretében meg tudjuk oldani. A legújabb esemény, hogy a Rába átvette a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárat is. Tudom, hogy ez a lépés az agrárszakemberek körében nagy izgalmat váltott ki. Ezért szükséges megemlíteni, hogy a Rába kötelezettséget vállalt: tovább folytatja Mosonmagya- róvárott azoknak a mezőgazdasági berendezéseknek a gyártását, amelyek szállítására a korábbi üzem vállalkozott. Ez természetesen csak úgy lehetséges, hogy korszerűsítik, fejlesztik a magyaróvári üzemet. Tanúi vagyunk tehát annak a folyamatnak, hogy a magyar gépipar egyik legtekintélyesebb vállalata, a győrj vagon és gépgyár egyben „mezőgépgyárrá” is változik. Ez azonban így volt a Rába múltjában és erre sok _példát találunk a világ gépiparában. — Ismert a nyomasztó alkatrészjiiány. Rá tud- juk-e bírni a gépek hazai és külföldi gyártóit, hogy igényeink szerint szállítsanak alkatrészt? ' — A választ egy kicsit távolabbról kezdeném, mégpedig az ún. hiánypszihózis- sal. Egy vizsgálat kiderítette, Hogy a harmadik és negyedik ötéves tervben az üzemek az aggodalom hatására a szükségesnél több alkatrészt készleteztek és végül ennek csak hetven-nyolcvan százalékát használták fel. Meg kell tehát szüntetnünk a hiány- pszihózist. Napjainkban az alkatrészfelhasználás eléri a gépberuházás értékének negyven százalékát. Ez túl magas szám, ami csökkenthető. El kell érnünk, hogy javuljon az új gépekbe épített szerkezeti egységek és alkatrészek üzembiztonsága, élettartama. Meg kell valósítanunk a magasabb színvonalú üzemi karbantartást — például diagnosztikai vizsgálatokkal. Végül pedig magasabb színvonalra kell emelnünk a gépkezelők szakismeretét és csökkentenünk a gépek túlzott leterhelését. Ami a konkrét kérdést illeti. Mint mondottam, a mezőgazdaság gépigényének negyven százaléka belföldi eredetű, de a pótalkatrész igények hetven százaléka származik hazai gyártásból. Ez arra mutat, hogy a KGST országok közötti . alkatrész- forgalom még nem elég fejlett. Nekünk nem érdekünk és nem célunk a hazai pót- alkatrész gyártó kapacitás növelése, bízunk viszont a gyártók (szállítók) nagyobb mérvű alkatrész szállításában. — Térjünk talán át most a vegyiparra, ahol a helyzet nem ennyire feszült. Mégis megkérdezném: szándékozunk-e új műtrágya gyárat építeni? — Ezt a témát sokáig vitattuk, végül is az álláspontunk az, hogy 1990-ig nem. 1985 után kerül majd sor két „régi” üzemünk, a BVK és a TVK rekonstrukciójára, egyébként a nitrogén műtrágya igényeket — 1985-ben 2 5, 1-990-ben hárommillió tonnát — hazai gyártásból és szocialista importból biztosítani tudjuk. A kálium műtrágyát távlatilag is a Szovjetunióból, illetve az NDK- ból hozzuk be. A foszfor műtrágya előállításához nincsenek természeti adottságaink. Ügy tűnik, hogy ezt tőkés relációból kell beszereznünk; nyersanyag, félkésztermék, vagy akár késztermék formájában. A jelenlegi poralakú szuperfoszfát termelésről fokozatosan át kell térnünk a szemcsézett termék gyártására, mert ennek szállítása, tárolása és felhasználása egyaránt kedvezőbb. Érdeklődik a gyógyszeripar — Megfigyelhető, hogy újabban a vegyipar látszólag távol eső ágai (pl. a gyógyszergyárak) is élénken érdeklődnek a mezőgazdaság, mint piac iránt. Mi ennek a jelenségnek a magyarázata és távlata? — Kétségtelen, hogy például a nagyüzemi állattartás fejlődése egyre bővülő, stabil piacot kínál az állatgyógyászati termékek és takarmánykiegészítők gyártása számára. A gyógyszeripar ennek a lehetőségnek a maximális kihasználásra törekszik. Maga a tendencia azonban korántsem spontán. Mi az energiafelhasználás számunkra kedvező átalakítására törekszünk. A műtrágyagyártás például rendkívül energiaigényes. Ezzel szemben a már említettt állat- gyógyászati cikkek, takarmánykiegészítők, és növényvédőszerek gyártására kedvezőbbek az adottságaink. A gyógyszeripar magasfokú fel- készültsége kiválóan alkalmas új szerek előállítására és kipróbálására is. A célunk tehát az, hogy exportra is előállásunk ilyen értékes termékeket és ezzel is fedezzük műtrágya-behozatalunkat. Számokban kifejezve: előzetes elképzeléseink szerint a hazai növényvédőszer ipar termelési értéke a várható 1980. évi 8.3 milliárd forintról 1985-ig 15 milliárd forintra nő. Ebből a termelésből mintegy 4 milliárdnyi érték szocialista, 2 milliárd pedig tőkés exportra kerülhet. Földeáki Béla — D. Szabó — A. L. Paranesolója a bőröknek Hetvenesztendős. Elmaradhatatlan kísérője a jókedv, de haragszik, amikor évei miatt kímélni akarják, és boldog, ha elismerik, hogy tenniakarása most is olyan, mint fiatal korában volt. Az elismerést nem ingyen kéri. Negyven esztendeig vigyázta a szíjgyártó mesterség jó hírét, bőrbe vert „cégjele’’ nikkelkarikás, lakkszemzős hámokon, sokféle lószerszámon hirdette, hogy érti mesterségét, büszke rá, amit csinál.
