Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-20 / 298. szám

1977. december 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPJ.AP 3 Aranyvasárnapon csúcs a Centrumban Több ezer vásárló az üzletekben, áruházakban A héten még újabb áruszállítmány érkezik HOGYAN ÉLÜNK - HOGYAN ÉLJÜNK Változó élet, változó táplálkozás Egy gombostűt se lehetett leejteni a szolnoki Centrum Áruházban A vasárnapi megszokott nyugalomnak se híre, se hamva nem volt az utcákon hétvégén, az aranyvasárnapon. Renge­teg ember sietett kisebb, nagyobb csomaggal a kezében. Az üzleteket, áruhazakat vevők ezrei lepték el. Mindenki igyeke­zett bevásárolni karácsonyra, hiszen már csak négy nap van az ünnepig. A megyeszékhely legna­gyobb áruházában, a Cent­rumban vasárnap délelőtt egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, mert annyian vásároltak. Legtöbben a konfekciót, a játékokat, az üvegárukat, a műszaki cikke­ket — televíziót, magnetofont — keresték. De sokan válo­gattak a női, a férfi kötött divatcikkek, a méteráruk, a különféle ajándéktárgyak — órák, ékszerek — között. Az aranyvasárnap 944 ezer fo­rint forgalmat „hozott”, 100 ezer forinttal többet hagytak az áruházban a vásárlók, mint a tavalyi aranyvasárna­pon. A Centrumban közvet­len az ünnepek előtti napok­ban is nagy áruválasztékkal — mintegy 44 millió forintos készlettel-várják a vevőket. A héten is érkezik újabb szállítmány. Az iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat üzleteinek, áru­házainak eladói sem panasz­kodhattak az aranyvasárnapi forgalomra. Az összes bevétel 2 millió 900 ezer forint volt. Ez az összeg több mint 20 százalékkal haladja meg a tavalyit. Szolnokon a Sztár áruház­ban alig lehetett megmozdul­ni. Az eladók a négyórás nyitvatartás alatt megállás nélkül dolgoztak. Az ered­mény: 500 ezer forint forga­lom. A DOMUS áruházat is sokan keresték fel. Kará­csonyra több család új ott­honba költözik — kell a bú­tor, a különböző lakásfelsze­relési cikk. Az áruház ebben a hónapban eddig mintegy 13 millió forintos forgalmat bonyolított, ebből 8,5 millió­ért bútort vettek. Az arany- vasárnapot 400 ezer forinttal „zárták”. A Kisker többi boltjaiban is rengeteg vevő fordult meg. Divatcikkekből 800 ezer fo­rintért vásároltak. Jászbe­rényben a Fantázia divat­házban 130 ezer forint érté­kű inget, pulóvert, fehérne­műt adtak el. Konfekcióból 600 ezer, villamossági cikkek­ből 340 ezer, háztartási fel­szerelésekből 190 ezer, sport- és játékszerekből 250 ezer, méterárukból 200 ezer forint­nyi kelt el. A szolnoki Kul- turcikk áruházban 150 ezer forintért vásároltak a szülők játékot és sportszereket. Még ilyen aranyvasárnap nem volt a tizenhárom év alatt — mondták a Képcsar­nok Vállalat szolnoki boltjá­ban, az Aba Novák terem­ben. Az idei aranyvasárnapon 58 ezer forint volt a bevéte­lük. Legkelendőbbnek az iparművészeti ötvös és bőr­tárgyak bizonyultak, de vet­tek ajándékba festményeket, rézkarcokat, kisplasztikákat, faliszőnyegeket is. Jutott vásárló a Május 1. Ruhagyár Magyar utcai Ele- gant boltjába is. Csinos női, férfi és serdülőknek való ka­bátokból, kosztümökből, szoknyákból, nadrágokból válogathattak a vevők. Fő­ként a téliesitett bőrkabáto­kat vitték, de nagy sikerük volt a fiataloknak való mű­szőrme bundáknak és a téli szövetből készült női és lány­ka kabátoknak. Az üzlet az aranyvasárnapon 60 ezer fo­rintot árult. —sze — Új lakásban köszöntik az új esztendőt Munkáslakásokat adták át Berekfürdőn ' Sokáig emlékezetes marad az idei karácsony és a szil­veszter annak a tizenhat be­rekfürdői munkáscsaládnak, akik tegnap vették át új ott­honaik kulcsát az Üvegipari Művek karcagi gyára és az OTP Szolnok megyei Igazga­tósága közös ünnepségén. Zagyi János, az MSZMP Karcag városi Bizottságának első titkára köszöntötte az új lakástulajdonosokat akik mától beköltözhetnek a két, egyenként 8 lakásos, kétszin­tes lakóépületbe. A városi pártbizottság titkára elmon­dotta beszédében, hogy a be­rekfürdői munkáslakások megvalósítása annak a mun- káslakás-építő akciónak a része, amelynek során 1973 óta Szolnok megyében 1300 lakás épült meg, közülük 850 az OTP beruházásában. Az Üvegipari Művek kar­cagi üveggyára, mint nagy munkáslétszámot foglalkoz­tató üzem 1972-ben kötött megállapodást az OTP me­gyei igazgatóságával 48 lakás építésére. Eddig 28 lakás ké­szült el, köztük az a 16 mun­káslakás, amelyet tegnap ad­tak át. Karcagon összesen 73 munkáscsalád jut az ötéves tervben kedvezményesen új lakáshoz, közöttük még újabb húsz üveggyári dolgozó. Zagyi János beszéde után Szűcs Ferenc, az OTP megyei igazgatója adta át a kulcso­kat a többségében fiatal há­zas új lakástulajdonosoknak. Velük együtt a vendégek is megtekintették az egy plusz két félszobás összkomfortos öröklakásokat, amelyek a kar­cagi Magyar—Bolgár Barát­ság Termelőszövetkezet épí­tőrészlegének jó munkáját dicsérik. A korszerű, szép la­kásokat az építők nemcsak jó minőségben hanem határ­időre készítették el. ' A munkáslakás-építő akció folytatásaként a jövő év ele­jén kezdik meg az erre a tervidőszakra ütemezett to­vábbi húsz munkáslakás ala­pozását, a hatodik ötéves tervben pedig negyven fizi­kai dolgozójának építtet új otthont Berekfürdőn az Üvegpari Művek karcagi gyára. T. F. I Mondhatni, örökzöld téma: mennyit eszünk, pontosab­ban miből mennyit, továbbá miként ártunk egészségünknek a helytelen táplálkozással? Jönnek az ünnepek, az evés- ívás tán legfőbb idénye, helyénvaló tehát, hogy megkér­dezzük a szakembertől: hol is tartunk? Az Országos Élelmezéstu­dományi Intézet néptáplál­kozási osztályának vezetője, dr. Bouquet Dezső vázolja föl a pillanatnyi helyzetké­pet: — Sokan emlékeznek még arra, hogy milyen volt a la­kosság táplálkozási színvona­la, kultúrája a felszabadulás előtt, és azt követően is még hosszú ideig. A háború utá­ni esztendőket az jellemez­te, hogy az emberek min­denekelőtt jól akartak lakni. Ez a „jóllakási periódus” hozzávetőleg eltartott az 1950- es évekig, amikor is nem a minőség, hanem a mennyi­ség, főként a több kalória fogyasztása volt a mérvadó. Igaz, a táplálkozási szem­pontból értékesebb tej és hús, valamint zöldség és gyümölcs nem is volt min­dig kapható az üzletekben. Maradtak tehát a zsíros éte­lek, a sok kenyér, a burgo­nya, mely utóbbi egyébként — erre még visszatérek — több szempontból is hasznos eledel. — A minőségi változás sza­kasza tehát a hatvanas évek elejétől számítódik? — Igen, de az évszázados hagyományok változatlapul hatnak, főként faluhelyen — válaszolja az osztályvezető. — Mindenesetre a gazdasá­gi gyarapodás megtette a magáét, van elegendő élel­miszer mindenütt az ország­ban. S ami legalább ennyi­re fontos: az emberek ezt meg is tudják vásárolni, jól­lehet nem tagadhatjuk: a szerény nyugdíjból élők, va­lamint a sokgyermekes csa­ládok nem mindig gond nél­kül. Tény és való azonban, hogy a mai legfőbb akadály az egészséges táplálkozás ál­talánossá válásának útjá­ban: a szokások hatalma. A háziasszonyok ma is úgy főznek többnyire, mint ahogy anyjuktól, nagyany­juktól megtanulták. Ha va­laki faluról városba kerül, avagy fizikaiból szellemi munkássá lesz, ezzel még nemigen változtat étkezési szokásain. Ily módon ma egyike vagyunk azon orszá­goknak, amelyek lakói a legtöbb — átlagosan napi 3200 — kalóriát fogyasztják. Miközben életmódunk vál­tozik, mind, több a gépkocsi, mérséklődik fizikai aktivi­tásunk, aminek következmé­nyeként alacsonyabb a ka­lóriaszükségletünk is. Nem véletlen tehát, hogy hazánk­ban meglehetősen sok az el­hízott ember. Egyes, termé- szetesen hozzávetőleges becs­lések* szerint az állampol­gárok 25—30 százalékának van súlyfölöslege. — Mi a teendő? — Egyebek között gyorsab­ban kell korszerűsíteni a konyhatechnikát, az ételek elkészítésének módját. Több alufóliára, grillsütőre lenne szükség a háztartásokban, amelyekben pusztán a kuk­tafazék terjedt el eddig úgy, ahogy. Kedvező jelenség már, hogy növekedett az ál­lati eredetű hús, tej. tojás — fehérjék fogyasztása, ami felére tehető a napi 100 grammos átlagos fehérje- adagnak, a másik fele nö­vényi eredetű. Több tejet iszunk, bár kevesebbet az indókoltnál, így nemzetközi összehasonlításban még min­dig nem valami jó a helye­zésünk. Jónak mondható a zöldség-gyümölcsfogyasztás nagymérvű gyarapodása, bár jelentősek az évszakos in­gadozások. Éppen ezért ked­vező, hogy az ország sok te­lepülésén déligyümölcsöt, va­lamint mélyhűtött árukat egész évben lehet kapni, hi­szen C-vitamint például na­ponta kell fogyasztanunk. S itt térek vissza a burgonyá­ra, amit gyakorta, úgyszól­ván mindennap eszünk, s amiben szintén található C- vitamin. — Tudok olyan irányszá­mokról, amelyek még több hús, még több cukor fo­gyasztását írják elő a kö­vetkező évekre. Mi a vé­leménye erről? —■ Mindenképpen nagy po­zitívum, hogy állampolgá­ronként és évenként átlago­san 70 kilogramm a húsfo­gyasztásunk. Ezt a mennyi­séget nem indokolt lényege­sen tovább növelni. Vélemé­nyem szerint egyáltalán nem fontos utolérnünk az Egye­sült Államokat a fejenkénti 100 kilós húsevésben, s méginkább nem a 60 kilós átlagos cukorfogyasztásban. Mi a 40 kilónál tartunk, ami magába foglalja azt a nem kevés cukrot is, amit szüret után adagolnak a musthoz, illetve amit illegális pálin­kafőzéshez használnak föl. Csökkent a burgonyafogyasz­tásunk, ami ugyan világje­lenség, mégsem örülünk ne­ki nagyon, éppen a már em­lített C-vitamin-forrás miatt. A skorbut akkor szűnt meg Európában, amikor nagyobb mértékben láttak hozzá a burgonya termesztéséhez. Nem csökkent viszont a ke­nyér és tésztafélék fogyasz­tása a kívánatos mértékben, bár nem tudjuk, vajon a megvásárolt kenyérből meny­nyi jut az állatoknak, s mennyit — valószínűleg so­kat — dobnak ki a szemét­be. Ugyancsak kedvezőtlen, hogy nem sikerült csökken­teni a zsírfogyasztást, ami olykor még növekszik is. Egy személyre számítva évente átlagosan 24—25 kiló tisztazsírt fogyasztunk, de legalább ennyit „rejtett” zsírként: egyebek között szalonnában, töpörtyűben és mindenekelőtt zsíros sertés­húsban, A növényi zsiradé­kok, főleg a napraforgóolaj fogyasztása, elterjesztése szerfölött indokolt lenne. — Ha nem tévedek, a ten­nivalók legfontosabbika te­hát: a felvilágosítás. — A háztartások esetében valóban nem tehetünk mást — mondja dr. Bouquet De­zső. — Lenne azonban egy másik út is: a közétkeztetés­ben, valamint a vendéglá­tásban módosíthatnának va­lamit az otthonról hozott szokásokon, hagyományos ételeken, elkészítési formá­kon. Sajnos, ezt a nevelő sze­repet nem tölti be sem a vendéglő, sem az üzemi konyha. De ha még tovább tűnődünk a tennivalókon, úgy eszünkbe jut, vajon mi­ért ne lehetne olyan ará­nyokat teremteni, amelyek a helyes táplálkozásra ösztö­nöznének? Hiszen az elhízás nem csupán szépséghiba — egészségügyi következmé­nyei is vannak. Egyes orszá­gokban a biztosító társasá­gok például a kövér embe­reket csakis magasabb dí­jért hajlandók biztosítani, mert jól tudják, hogy ese­tükben nagyobb a kockázat. Sok betegséget sorolhatnék föl, amelyre hajlamosít a túlsúly: cukorbetegség, ér­elmeszesedés, magas vérnyo­más, és így tovább. Ezt már korán fölismerték, közhely­ként is hat, hogy az elhízott ember élete magrövidül. Bár az elhízásnak sokféle oka van, például hormonális, mégis döntő részben a túl­zott kalóriafogyasztásra ve­zethető vissza. K. N. Befejezték az öntözőtelepek vízszivattyúinak javítását a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat tiszavárkonyi géptelepén. Képünkön Szűcs Antal és Molnár József szivattyúmotort szerel

Next

/
Oldalképek
Tartalom