Szolnok Megyei Néplap, 1977. december (28. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-20 / 298. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. december 20. Szabad idejüket is tartalmason töltik a kunszentmártoni általános iskolai kollégium diákjai: Szabó István nevelő­tanár irányításával népi motívumok festését gyakorolják a tanítványok Emlékplakett díszlettervezőknek Az élen: a képzőművészet és a zene Tallózás Szolnok jövő évi kulturális terveiben A jó terv fél siker, szokták mondani, s különösen igaz ez a megállapítás a közművelődés területére vonatkoztatvo. akárcsak a termelésben, itt is nagyon fontos az összehan­goltság, hiszen egy-egy üzem, művelődési ház vagy klub egész évi programját - a célszerűségnek megfelelően - a község vagy a város közművelődési tervével egyeztetve kell kialakitani. A megfelelő együttműködés kialakítására jó példát szolgáltat a szolnoki Városi Tanács művelődésügyi osztálya, ahol a napokban egyeztették a város jövő évi kulturális terveit. Nagyjából már kialakult Szolnok jövő évi kiállítási naptára. A művésztelep ju­bileumi kiállítása januárban még látható a Galériában. — a Damjanich múzeumban pe­dig a Téli Tárlatot nyitják. A jubileumi tárlat zárását követően a Galéria Simon Ferenc szobrászművész gyűj­teményes kiállításának ad majd otthont, míg a városi tanács dísztermében Berényi Ferenc festőművész állít ki. A tavasszal Bartha Ernő gyűjteményes kiállítását ren­dezik meg a múzeumban, s ezzel párhuzamosan a Galé­riában kaukázusi szőnyege­ket és fegyvereket állítanak ki. A nyárelő utolsó tárlatai: Nagy István szobrászművész kiállítása a városi tanács dísztermében, s Mattioni Esz­ter gyűjteményes tárlata a Galériában. Az őszi program legjelen­tősebb eseménye az országos festészeti triennálé, amelynek anyagát októbertől decembe­rig láthatja a közönség a Ga­lériában. A város jövő évi közműve­lődésügyi programjának is­meretében megállapítható, hogy legtudatosabb a terve­zés képzőművészeti terüle­ten. A képzőművészeti prog­ramhoz hasonlóan nívósnak ígérkezik a város jövő évi ze­nei élete is. A Tisza partján ad hangversenyt januárban a Magyar Hárfás trió, a Buda­pesti Filharmóniai Társaság zenekara — februárban — a Postás szimfonikus zenekar és a világhírű Talich vonós­négyes (Csehszlovákia) ^már­ciusban. A Budapesti MÁV szimfonikusok hangversenye és Sebestyén János csemba­lóestje ígérkezik még a ta­vaszi évad rangos zenei ese­ményének. A hangversenyeken kívül négy operaelőadás és számos kórusrendezvény lesz a vá­rosban. Ezek közül kiemel­kedő az Éneklő ifjúság hang­versenysorozat és a Kórus­pódium rádiófelvétellel egy­bekötött műsorai, valamint a Vándor Sándor munkás- és ifjúmunkás énekkari szemle megyei gálabemutatója. Országos érdeklődésre is számot tart majd a Friss An­tal gordonkaverseny. Márciusban tartják a Ver­seghy diáknapok művészeti bemutatóját, amelyektől a színvonal számottevő emel­kedését reméljük. Hasonló­képpen reprezentatív ren­dezvénysorozatnak ígérke- nek — a diákok körében — az úttörő kulturális szende városi, majd megyei bemu­tatói. Szegényesnek tűnik egye­lőre — a város irodalmi programja. Kevés a nagyobb szabású irodalmi rendezvény, nem ismerjük még a jelentő­sebb évfordulókhoz kapcso­lódó események részletes ter­vét. A nyári hónapokra — az ideihez hasonlóan — újból elég eseménytelennek látszik a város kulturális élete, — reméljük a reprezentatív, szabadtéri rendezvények ter­ve még majd ezután alakul ki. — ti — Mífcro/ánc Petress István hétfő esti műsorait érdemes meghall­gatni. A múlt heti méltóan zárta az 1977-es esztendőt. Pedig sokszor „megénekelt” témát vetett föl: a gyerme­kekkel egyedül élők helyze­tét, a magányosságból kiutat kereső férfiak és — többsé­gében — nők sorsát. Petress elkerülte a szentimentaliz- mus veszélyét, hiszen aki éli ezt a sorsot az maga ritkán szentimentális, nem is érzi magát szerencsétlennek. A műsorban jobbára arról beszélgettek, hogy ki hogyan keresi az élet értelmét, ho­gyan próbálja meg ellensú­lyozni a társtalanságot. A beszélgetés egy klubban zaj­lott, ahol az egyedül élők ta­lálkoznak rendszeresen, ahol helye van az egyedül nem hagyható gyereknek is. A Mikrolánc szereplői elmond­ták: szívesen járnak oda, mert legalább hasonló sorsú- akkffl válthatnak Szót, vitáz­hatnak közös gondjaikról. Régi karácsonyi szokások A lucaszéken ülve boszorkánynézőben Gácsi Mihály rajzc -----»----­O láh Gusztáv, a Kossuth- díjas díszlettervező, kiváló művész emlékére emlékpla­kettet alapítottak, amelyet minden évben fiatal művész­nek adnak át eredményes munkájáért. A tudás megszerzésének legfontosabb forrása ma is a könyv. Konszerű ismeretek terjesztéséhez korszerű könyvtárakra van szükség — falun Is. A falusi könyvtárak mű­ködése, állapota, sorsa — a közelmúlt jelentős változásai ellenére is — sok tekintetben ellentmondásos, problémákkal megoldatlan kérdésekkel ter­helt. Mert igaz ugyan, hogy a könyvtárak megyei átlag- erdeményei évről évre job­bak, ám a biztató adatok hát­terében nyilvánvalóak gyen­géik is: kicsiny alapterület, korszerűtlen létesítmény, szakszerűtlen állományfej­lesztés, hiányos katalogizá­lás, elenyésző tájékoztató funkció, a fenntartó szervek részéről tapasztalható hibás szemlélet. Amikor a községi tanács épületében a könyvtár kerül szóba, a tanácselnök köny- nyedén sorolja az adatokat: tavaly ennyit és ennyit for­dítottunk a könyvbeszerzés­re, ennyi olvasó volt, ennyi könyvet kölcsönöztek. Űj pol. cokat, szőnyegeket vásárol­tak, befestették az ablako­kat. Ezek fontos dolgok, de még lényegesebb lenne — a fenntartók részéről — a tar­talmat is befolyásoló törődés. A könyvtársok, klubkönyv­tárvezetők gyakori cseréjé­nek, fluktuációjának meg­szüntetésére tett lépések, vagy a könyvállomány fej­lesztésére szánt összegek ko­ordinációval (nem tanácsi szerveik bevonásával) történő jelentős emelésére gondo­lunk. A tanácsok törődése nem érhet véget a 6—8—10 ezer forintos költségvetések jóváhagyásával. Egyre erő­sebb ütemben lüktet az élet falun is —• ehhez kell igazí­tani a könyvtárak lehetősé­geit. Ebben a települések éle­tét szervező tanácsok felesős. sége a legnagyobb. A gondozott, tágas olvasó­teremmel és gazdag könyv- állománnyal rendelkező fa­lusi könyvtárak igazi kultu­Első ízben hétfőn adta át az emlékplakettet Lukács Miklós, az Operaház igazga­tója Forray Gábor érdemes művésznek, az Operaház ve­zető díszlettervezőjének és szcenikusának. rális centrummá válhatnak. Azzá is válnak, ha a könyv­tároson és a tanács illetéke­sein kívül mások is köteles­ségüknek tekintik a könyv­tár nyújtotta lehetőségeik ki­használását. Pedagógusok, mezőgazdászok, népfrontak­tivisták, KISZ-vezetők. Kitűnő példák akadnak a megyében: a Jászság több ki­sebb településén hatékonyan segíti a könyvtár az általános iskolai oktatást. A hangle­mezgyűjtemény és a zenei tárgyú könyvek énekórákon nyújtanak nagy segítséget. Az irodalom és a történelem­óráknak ugyancsak különle­ges hangulatot biztosít, ha „abszplút könyves környezet­ben” tartják, s ennek meg­felelően az oktatási ered­mény sem marad el. Néhány helyen a népfront nőklubjai, KlSZ-alapszerve- zetek, termelőszövetkezeti szocialista brigádok tartják összejöveteleiket a könyvek között. Könyvtárosok szerint — sokan így váltak rendsze­res olvasóvá. Mindez azt jelenti, hogy a könyvtár túllépett a „kisüze­mi”, pusztán könyvkölcsön­zésre szorítkozó tevékenysé­gen. Ahol szűk, barátságtalan, gondozatlan, rendezetlen a könyvtár, vagy nagyon kevés a nyitvatartási ideje, ott „ho- zom-viszem” kölcsönzéssé redukálódik a működés. Rendszerint okok halmaza, esztendők mulasztásai ered­ményezték a romlást. Mind­egyik járásban akad ilyen könyvtárra példa. Szolnok megye tanácsi könyvtárhálózata forgalmá­nak több mint a fele a köz­ségi intézményeken keresztül bonyolódik le. Tavaly össze­sen 1 millió 400 ezer kötet könyvet vittek ki a falusi könyvtárakból. Tekintélyes adat ez, s méginkább értékes lenne, ha eltűnnének a me­gye közművelődési térképé­ről az elhanyagolt, korszerűt­len könyvtárak. Szabó János Az egyház karácsony nap­ját — december 24-e éjsza­káját — Jézus születésnapjá­nak tekinti. A magyar pa­rasztság hagyományos kará­csonyi szokásai részben ezzel a bibliai eseménnyel kapcso­latosak. Világosan kitűnik ez a betlehemezés szokásából, mely tulajdonképpen a Jézus születéséről szóló bibliai tör­ténet dramatizált népi fel­dolgozása. Szolnok megyében — pél­dául a Jászságban — 11—13 éves fiúgyerekek jártak bet- lehemezni. Karácsony előtt egy-két héttel már megkezd­ték, négyes-ötös csoportokat alkotva járták a községet, is­merősöket, rokonokat keres­tek fel. A pásztorok kifordí­tott bundába öltöztek, fejük­re báránybőr sapkát húztak, kenderből bajuszt ragasztot­tak, és csörgősdobot vittek magukkal. Az angyal a bet­lehemet vitte és egy csen­gőt, mellyel hírüladta a há­ziaknak a pásztorok megér­kezését. Beköszöntek a há­zakba, ha szívesen fogadták őket, előadták a játékot. Miért nem szilveszterkor? Karácsony napjához, de fő­leg karácsony böjtjéhez szám­talan olyan szokás, hiedelem kapcsolódik, melyek a jövő évi szerencse, bőség előidézé­sére irányulnak, másrészt tilalmak egész sorának be­tartásával. igyekszenek a ba­jok, szerencsétlenségek meg­előzését elérni. A régi magyarok hiedel­meiben a téli napforduló, mint a legrövidebb nap és leghosszabb éjszaka, az ártó, rossz szellemek hatásának nagy teret biztosított. Így az ellenük való védekezés is legerőteljesebben ezen a na­pon jutott kifejezésre. A ke­resztény időszámítás meg­szüntette a pogány napfordu­lókat, azonban a hozzá kap­csolódó szokások nem haltak ki, hanem beleolvadtak a hasonló értelmű egyházi ün­nepekbe. És mivel az egyház számára a karácsony na­gyobb ünnep volt, mint újév, így a téli napforduló szoká­sait, hiedelmeit, a téli idő­szak legnagyobb ünnepe, a karácsony vonzotta magához. A karácsonyra való készü­lődés már hetekkel előbb megkezdődött. A takarítás, a mosás, mindenféle házimun­ka a karácsonyi böjtre befe­jeződött. Csak a ház körüli mindennapi munka (pélául az állatok-etetése) volt kivé­tel ez alól. Karácsony böjt­jén már nem lehetett nedves ruhát tartani a házban. Dé­lig mindenféle munkát elvé­geztek, délután már megkez­dődött az ünnep. A férfinép sem dolgozhatott már ilyen­kor, még a ganéjt sem hond- ták ki az istállóból, hanem rakásra hányták az állat mellett. E nap ünnepélyes volta jut kifejezésre a kará­csonyböjti ebéd szokásában, melyről egyetlen családtag sem hiányozhatott, s mely­nek lefolyását szigorú szabá­lyok kötötték. A karácsony­böjti ebéd a Jászságban a századfordulón hétféle étel­ből állott. Először pálinkát ittak, majd mindenki lenyelt egy gerezd fokhagymát, hogy egészséges legyen a követke­ző évben. Ezt követte az ebéd, mely habart bableves­ből és mézes mákoscsíkból állt. Mézes mákoscsík és a boszorkányok A ház eladó lányai ezen a napon különböző jóslásokkal igyekeztek tudomást szerezni jövendőbelijükről. Karácso­nyi almát vagy mézes mákos­csíkot ettek a kapuban és amerről a kutya ugatott, ar­ról jött a kérőjük. Vagy a há­rom karácsony) misére elvit­ték ugyanazt az almát és amikor kijöttek az utolsóról, beleharaptak. Amilyen nevű férfi jött szembe először, olyan lett a férjük neve. A karácsonyböjt lezáró ese­ménye az éjféli mise, melyen régen a falu apraja-nagyja részt vett. Ez egyben felol­dotta az ünnepi böjtöt is, hi­szen az éjféli mise után már zsírosat is ehettek, általában sült hurkát, kolbászt. Ekkor kezdték a karácsonyra leölt disznó fogyasztását is. A néphit szerint" a boszorká­nyok ártó hatalma leginkább az éjféli mise alatt érvénye­sült. Ezzel kapcsolatos az a hiedelem is, hogy a boszor­kányokat éjféli misén a lu- caszékről meg lehet lesni. Akkora szarvuk van, hogy csak félrefordított fejjel tud­nak bejönni a templomba. Régen és ma Láthatjuk, hogy parasztsá­gunk hagyományos karácso­nyi szokásai nem kapcsolód­tak össze a ma divatos kará­csonyfa állításával, ajándé­kozással. Régen nem is any- nvira a két ünnepnap (de­cember 25—26.), hanem a megelőző, nap, karácsony böjtje volt a legfontosabb. Ennek a napnak hagyomá­nyosan kialakult rendje volt. A falu régi karácsonyainak hangulatát ennek a napnak az eseményei! szokásrendje fejezi ki leginkább. Gulyás Éva Csillag fűz Szép vasárnap délelőtti él­mény volt a Magyar Rádió nyilvános irodalmi műsora a Fiatal Művészek Klubjá­ból. A Magyar Múzsa című sorozat mostani adása a Sze­gedről indult költőt, Veress Miklóst mutatta be. A „há­romkötetes” Veress Miklós munkásságáról Bállá Lstván beszélt — egyúttal azonban szólt arról a csoportról is, amely a hatvanas években Szegeden, az egyetemen bon­togatta szárnyát. Közülük ma már sok ismert költő, prózaíró -gazdagítja a mai magyar irodalmat. Veress Miklós verseinek tolmácsolói között a legna­gyobb örömmel Kozák And­rást hallgattuk. Ügy tűnt, ér­ti és érzi a költőt, avatott művésze a verseknek. (SJ) Amatőrök kiállítása Kellemes meglepetés várja mindazokat, akik megtekintik a törökszentmiklósi amatőr képzőművészek hét végén megnyílt első téli tárlatát. Kada István országos hírű naiv fesftő képei. Borbély Sándorné szép kelim sző­nyegei, Borbély Sándor fafa­ragásai mellett első ízben kapott nyilvánosságot a vá­rosi művelődési központban 1973 óta működő. Sindel Mi­hály rajztanár vezette ifjú­munkás képzőművészeti kör, amelynek tagja alkotásaik­kal bizonyítják tehetségüket. Dalostalálkozá Szajolban A szajoliak kezdeményezé­sére vasárnap baráti találko­zón vettek részt a községi klubkönyvtárban az öcsödi, a mezőtúri, a túrkevei és a helybeli pávakör tagjai. Az összejövetelen Buday Péter, a KÓTA megyei titkára ér­tékelte a szajoli együttes ed­digi eredményes munkáját és elismerő oklevelek átadására is sor került. A népdalsze­rető. a hagyományokat ápo­ló énekesek barátságát el­mélyítő összejövetel a Vas­utas Szakszervezet székházá­ban folytatódott, a négy kó­rus több mint százhúsz éne­kesének hangversenyével, Könyvtárak falun A korszerű művelődés műhelyei lehetnének

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom