Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-19 / 272. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. november 19. A szovjet ipar egyik leg­gyorsabban fejlődő ágazata a mezőgazdasági gépgyártás. Az előző ötéves terv során 2 millió 531 ezer különböző típusú és rendeltetésű trak­tort gyártottak a Szovjet­unióban. annyit mint az Egyesült Államokban, az NSZK-ban, Franciaország­ban és Nagy-Britanniában együttvéve. Arató-cséplő gé­pekből, illetve burgonyabe­takarító kombájnokból pedig kétszer, illetve háromszor annyit készítettek, mint a vezető mezőgazdasági gép­gyártó országok, az USA, az NSZK, Franciaország Olasz­ország és Nagy-Britannia együttvéve. Az utóbbi években a gépek teljesítményének, munkase­bességének fokozására is nagy gondot fordítottak. így például megkezdték a T—330 típusú, 330 lóerős, nehéz föld­munkára alkalmas traktor- típus kipróbálását, s 1980-tól tervezik az 500 lóerős T—500 típus gyártását is. Az új tí­pusok teljesítménye minde­nütt 30—80 százalékkal na­gyobb, mint elődeiké, ugyan­akkor könnyebben kezelhetők és több munkaterületen al­kalmazhatók. A szovjet trak­torgyártás 1980-ra évi 600 ezer darabra nő, mintegy 55 millió lóerő összteljesítmény­nyel az egy traktorra jutó teljesítmény, az 1970. évi 64 lóerőről, közel 100 lóerőre nő 1980-ra.) A jelenlegi ötéves tervben 420 új mezőgazdasági géptí­pus gyártását kezdik meg a Szovjetunióban. Egy sor munkaigényes folyamat gé­pesítését sikerült megoldani a mezőgazdasági és erdőgaz­dasági üzemekben, valamint az állattenyésztő telepeken. Számos olyan géprendszert is kidolgoztak a szakemberek, melyek változatos klimatikus viszonyok között alkalmazha­tók. többek között cukorré­pa, gyapot, rizs, tea stb. megművelésére. Emellett természetesen a hagyományos földművelő esz­közök gyártását sem hanya­golják el, így például az ekéét, amelynek legalább két tucatnyi változata készül a szovjet gépgyárakban. Képünkön: új nagy telje­sítményű ekék. / Felére csökkenthété a késkopás A forgácsoló technika fej­lesztési szakemberei a szer­számkopás csökkentésére tö­rekszenek. Tudvalevő, hogy a forgácsolás övezetébe be­adagolt kis mennyiségű hű­tő-kenő folyadék kedvezően befolyásolja a szerszám élet­tartamát és magát a forgá­csolási folyamatot. Ez nem is annyira a hűtőhatásnak, mint inkább a folyadék ke­nőképességének köszönhető. Rájöttek arra, hogy a hűtő­kenő folyadék elporlasztásá- val annak fizikai-kémiai tu­lajdonságai megváltoznak, még ha vegyi összetétele vál­tozatlan is marad. A porlasz­tás közben a részecskék cse­kély mértékben villamosság­gal töltődnek fel, ionbs álla­potba kerülnek, és ez is fo­kozza kenőképességüket. Kí­sérletekkel elektrizáló fúvó­kán át porlasztották szét a hűtőkenő folyadékot. A fú­vókára pozitív vagy. negatív előjelű 120 V-os egyenfe- szültséget kapcsolatok. A kü­lönféle folyadékok eltérő mó­don viselkedtek az elektroli- zalással szemben. A desztil­lált víz például teljesen ér­zéketlennek bizonyult. A leg­erősebb hatást a konyhasó oldatnál észlelték. A kísérle­tekből kiderült, hogy elek- trizálással mintegy felére csökkenthető a késkopás mértéke. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a villa­mos töltést hordozó folyadék­részecskék a szerszám és a munkadarab érintkezési felü­letére behatolva ott fizikai, vagy kémiai jellegű hártyá­kat hoznak létre. Ezzel gyen­gítik az összehegedésre, vala­mint az egyes durvább szem­csék kiaszakadásához vezető folyamatokat. Megállapítot­ták, hogy a feltöltődés a for­gácsképződés folyamatát is erőteljesen befolyásolja. A forgács zsugorodása és a for­gácsolt felület képlékeny de- —formációja jelentősen csök­kent a hűtő-kenő folyadék­nak elektromos feltöltéssel való szétporlasztásakor. Mi­vel a forgácsolás igen össze­tett folyamat, mérendő jel­lemzőként a kést helyettesítő csúszófej súrlódási ellenállá­sát választották az összeha­sonlító kísérletek során. Tízezret „tud” az M—se Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Komáromi Kőolajipari Vállalata által kidolgozott „új” motorfaj­ták, az M—SE szuper és mul­tiszuper motorolajok már há­rom éve a gyakorlatban, igen sok hazai gépkocsi motorjá­ban sikeresen „levizsgáztak”. Mit tudnak, miben újak, vagy miben jelentenek / újat az M—SE-„család” tagjai? A választ erre — és mellé né­hány jó tanácsot az autós- társadalomnak — Péceli Bé­la, a tröszt kőodajfeldolgozá- si igazgatója és Németh Bé­la műszaki-gazdasági tanács­adó, a kenőolajak szakértője adta. — A nemzetközi szabvá­nyokban a motorolajok mi­nőségét SA és SE fokozatok között jelölik. Az SE pilla­natnyilag a legmagasabb „rang”. Korábban a tröszt ál­tal gyártott motorolajok csak az SC szintet érték el, így egyszerre két lépcsőfokot ug­rották át kutatóink, amikor az M—SE olajokat' kikísérle­tezték. Az új olajfajták alap- anvaga a magagasabb fino- mítási fokú algyői eredetű olaj, amelyhez import ada­lékanyagokat kevernek. A kísérletekben a Komáromi Kőolajipari Vállalat kutatási főosztályán kívül a MÁFKI (Magyar Ásványolaj- és Földgáz Kísérleti Intézet), valamint az ellenőrzés fázi­sában több külföldi cég vett részt, köztük a Ricardo, a vi­lágszerte ismert motorolaj­társaság. Az olaj mintaszéri­át a tröszt elküldte a Volgái Autógyárnak (a Zsigulik gyártójának), a Mercedeseket is előállító Daimler—Benz­nek és a Ford Művek európai vállalatának kipróbálásra. A sikert az is jelzi: mindhárom autógyár elfogadta, és gép­kocsi típusaihoz ajánlja az M—SE olajokat. Ami a döntően új e típu­sokban, az nem annyira a többfokozatú, és a hőmérsék­let függvénvében sűrűségét kevésbé változtató tulajdon­ságuk, nem is a kisebb kok­szosodási hajlam, hanem egy számadat; ezek az olajtípu- sok csak tízezer kilométeren­ként „fáradnak el”, tehát két olajcsere között nemcsak, hogy megengedett, de aján­lott is a 10 ezer kilométer megtétele. Ez fontos, mert a saját érdeküket néző egyes autószervizek és benzinkút­kezelők jóvoltából kialakult egy hamis autós-„tudat”: eszerint az új olajokat is 5— 6 ezer kilométer után le kell cserélni. Ez a „tévhit” nem­csak az egyes autósok zsebé­nek káros, hanem a népgaz­daságnak is, hiszen a dollár­ért behozott importadalék­anyagokat akkor öntik ki, amikor azok még 4—5 ezer kilométeren át hatásosak. És ez már pazarlás. Érdemes el­hinni: valóban „tudnak” 10 ezer kilométert a világban is­mert új motorolajok, s ezt a tényt a már említett autó­gyárak is elfogadták. Egy másik téves hiedelem: ha az olaj néhány ezer kilo­méter után már fekete, akkor le kell cserélni. Mitől is fe- ketedik használat közben a motorolaj? A koromszemcsé­ket, amelyek mégiscsak ke­letkeznék, az olajban lévő adalékanyagok, detergensek megkötik. Innen a fekete szín. Péceli Béla szerint, ha járművében 5000 kilométer után is áttetsző lenne az olaj, akkor lenne baj, lévén, hogy a korom nem a detergensek- nél kötődne meg, hanem va­lahol lerakódna, és előbb- utóbb dugulást, eltömődést okozna... Az ÁFOR is felhívta kiad­ványaiban a figyelmet a 10 ezer kilométeres megbízha­tóságra, a takarékoskodásra — most már csak arra lenne szükség, hogy az autósok elő­ször elhiggyék, majd be is tartsák ezeket a jótanácso­kat. No meg az elosztásban is lehetne még javítani a ke­reskedelem eddigi módsze­rén, lévén, hogy az M—SE olajok kétféle, 1 és 3 literes csomagolásban kaphatók. De — érdekes módon — a lite­res palackokból a szervizek­ben sosincs hiány, viszont a benzinkutaknál sokszor hete­kig nincs literes olaj. Pedig a szervizekben, ahol a teljes olajcsere történik, inkább a 3 literes kannákat tudnák használni, az országúton já­ró autós viszont, ha olajszint- mérőjén a nívó alá süllyedt az olaj, csak egy litert keres, utántöltésre. És a háromlite­res kannával nemigen tud mit kezdeni, újra lezárni nem lehet, és ha nincs garázsa, műhelye, lakásban tárolni sem ajánlatos. Tehát a keres­kedelem szervezésén is mú­lik, hogy takarékosabban bánjunk a dollárt is tartal­mazó olajokkal... Szatmári Jenő István Pizzasütő infrakemence Gyorsuló fonóorsók Az utóbbi másfél évtized­ben a textilipar jelentős technológiai, műszaki fejlő­désen ment át. Üj mester­séges (rostokat kezdtek fel­használni, új feldolgozási módszereket vezettek be, at­tól függően, hogy csupán a korszerűsítés vagy pedig teljesen új gyártmányok be­vezetése volt-e a cél. Egyik fő jellegzetessége e kor­szaknak az emberi munka — ezen belül az igényesebb szakmunka — helyettesítése volt: ezt részben a gépesí­tés és az automatizálás fo­kozásával, részben az üzem- szervezés javításával ér­ték el. A gyűrűs fonás gyorsasá­ga az utóbbi évtizedekben megkétszereződött, s ez a folyamat tovább tart. Mind­ezt az automatikus leszedők és más újítások teszik le­hetővé. A konvencionális fonógépek kezelése még így is elég munkaigényes ma­rad, ezen az automatikus fo­nalkötözés tökéletesedése segíthet majd. Forradalmian új az úgynevezett open-end fonás, amely a gyűrűs fonás­nál kétszerié termeléke­nyebb, egyes változatainál pedig az előfonásra sincs szükség. Az önsodratú fonási eljá­rás a gyapjúipar számára jelentett nagy fejlesztési le­hetőségeket, mivel a hagyo­mányos gépek sebességét ti­zenkétszeresen (!) múlja fe­lül. A sodrat nélküli, ra­gasztóanyag alkalmazásával történő fonalgyártás még gyerekcipőben jár. Külön kell szólni azonban a rend­kívüli módon fejlődött tex­túráit fonaltermelésről, amely elsősorban a végtelen szin­tetikus' szálaknak adja meg a font fonalak több elő­nyös tulajdonságát. Ez utób­biak felhasználója főképpen a kötő-hurkolóipar. A fonóipar egészét tekint­ve világszerte megállapítha­tó, hogy elsősorban a hagyo­mányos gyártási eljárásokat javították meg igen nagy mértékben a gépsebesség fo­kozásával, az automatikus műveletek kifejlesztésével. Olaszországban a pizza a leggyakrabban fogyasztott sós sülttészta: minden vendéglő étlapján szerepelnek pizzák, megtaláljuk őket a kis sütö­dék kirakatában, az apró piz­zaboltokban, utcai árusoknál, de a családok asztalán is sű­rűn megjelenik a kerek, lán- gos formájú tészta, amelynek tetején étvágygerjesztőén kí­nálják magukat a sonkás, ha­las, paradicsomos, gombás, gyümölcsös ízhalmok. A piz­za kelt tésztából készül, ha­sonlóan magyar „testvéré­hez”, a lángoshoz. Olcsó, de munkaigényes eledel, ám a fáradságért bőven kárpótol­nak a finom falatok. Minden vidéknek, minden olasz házi­asszonynak megvan a maga speciális pizza-receptje. Régebben az olasz háziasz- szony kemenceszerű alkalma­tosságban sütötte a pizzát, ma már villany- vagy gáz­tűzhely sütőjében pirul sár­gásbarna színűre a finom csemege. Amint a mi pala­csinta. és lángosárusaink, az apró kis pizza-boltok tulaj­donosai is alig győzik a nagy forgalmat. Számúikra készíti az ipar a képen látható inf- rasugaras pizzasütő kemen­cét, amelyben gyorsan és egyenletesen sül meg a kerek tészta. A különleges kemence egyik rekeszét a sütésre, a másikat a már megsült pizza melegen tartására használják. Az infrasugárzó készüléke­ket, melyeknek áránylag ala­csony hőmérsékleten izzó melegítőtestei infravörös su­garakat bocsátanak ki, egyre több helyen használják a gyakorlati életben. Az infra­vörös sugarakkal való mele­gítés folyamatának intenzi­tása nagymértékben függ az anyag infravörös áteresztő képességétől. A fémek pél­dául az infravörös sugarakra majdnem teljesen átlátszat­lanok (a fém felmelegítése ugyanis hővezetés útján tör­ténik.) A nedves anyagok ál­talában kevésbé engedik át az infravörös sugarakat, mint a szárazak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom